Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-03-16 / 12. szám

VADÁcZ- ÉS VERSENY-LAP 107 5. Gr. Esterházy Miklós 3é sga m Glücksritter Vederemo—

Miss Gratwicke. (>. Ugvanaz 3é stp m Warrior. 7. Péchy A. és'Keczer Miklós urak 4é p m .lour. 8. Tränket A. fob. (2. drag.-ezred) 4é p к Csalóka. 9. Br. Üehtritz Zs. 4é p к Analyse. 10. Gr. Kinsky Zd. 3é sga к Trudom. 11. Br. Dewitz Ottó 4é p к Theodora 11. 12. Capt. George 3é p m Granat. IV. Handicap 800 frt. 1200 meter. 1. Gr. Apponyi Ant. 5é stp к She. 2. Ugyanaz 4è p rn Barbar. 3. Ifj. gr. Esterházy Móricz 4é sga m Nilwasser. 4. Gr. Festetics T. 4é p h Charlatan. 5. Örgr. Pallavicini B. 4é p к Gerle. 6. Péchy A. és Keczer M. urak 4é p m Four. 7. Ugyanazok 3é p к Hanna. 8. Tränket A. főh. (2. drag, ezr.) 4é j sga к Jó leány. 9. Br. Üchtritz Zs. 3é p m Rákos. 10. Gr. Kinsky Zd. 4é p m Alic. 11. Ugyanaz 3é f к Hogy volt. 12. Ugyanaz 3é sga к Trudom. 13. Capt George 3é p к Wagtail, 14. Br. Dewitz 0. 4é p к Propaganda. 15. Ugyanaz 3é p к Tib. VI. Steeplechase. Handicap. 1000 frt. Körülbelől 3200 meter. 1. Gr. Esterházy Miklós 5é p h Alibi. 2. Streeruwitz Ottokár lovag, főh. (7. drag, ezred) 4é sga m Phönix. 3. Gr. Kinsky Zd. 6é sga nr Straight. 4. Ugyanaz 4é p rn Alic. 5. Br. Dewitz О. 4é sga m Menelaus. 6. Capt. George 4é sga m Valus. Második nap. Vasárnap, ápril 7. IV. Schmichower Handicap. 1. Col. Anthony 5é sga m Kanász. 2. Ugyanaz 4é p m Gainful. 3. Gr. Apponyi A. 5é sga к She. 4. Ugyanaz 4é p m Barbar. 5. Gr. Esterházy Miki. 3é sga m Glücksritter. 6. Ugyanaz 3é stp m Warrior. 7. Gr. Festetics Tassilo 4é p her. Charlatan. 8. Örgr. Pallavicini В. 4é p к Gerle. 9. Péchy A. és Keczer Miki. urak 4é p nr Four. 10. Tränckel Arth, főhadn. (2. drag, ezred) 4é p к Csalóka. 11. Ugyanaz 4é sga к Jóleány. 12. Gr. Trauttmansdorff K. hadn. (14. drag, ezred) 3é sga к Brawade. 13. Br. Üchtritz Zs. 4é p к Analyse. 14. Ugyanaz 3é p m Rákos. 15. Gr. Kinsky Zd 3e sga к Trudom. 16. Br. Dewitz Ottó 4é p к Theodora. II. 17. Capt. George 3é p rn Granat. 18. Ugyanaz 3é p к Wagtail. V. Hürdenrennen, ítandicap. 1000 frt. Kb. 2400 meter. 1. Gr. Apponyi A. 5é st.p к She. 2. Ifj. gr. Esterházy Móricz 4é sga m Nilwasser. 3. Gr. Kinsky Zd. 4é p m Alic. 4. Örgr. Pallavicini В. 4é p к Gerle. 5. Streeruwitz O. lovag, főh. (7. drag, ezr.) 4é sga m Phönix. 6. Gr. Trauttmansdorff К. hadn. (14. drag, ezr.) 4é sga m Tréfás. 7. Br. Dewitz Ottó 5é p к Panama Prince ParisLa Garonne. 8. Ugyanaz 4é p к Propaganda. 9. Ugyanaz 3é sga m Menelaus. Rosz természetű lovak idomitásáról s elromlott lovak megjavításáról. Lótulajdosoknak, lovászmestereknek és idomároknak kétségkívül legkellemetlenebb foglalkozásai közé tartozik a rosz természetű lovak idomítása : de még kellemetlenebb az elromlott lovak helyreidomitása, nem is szólva az ily állatok veszélyessége felől. A következő sorokban oly módszert akarok nyilvánosságra hozni, a mely által a leggonoszabb természetű vagy legromlottabb erkölcsű ló is nemcsak megszelídíthető, hanem az idomitó iránt teljesen engedelmessé is lehető, ugy hogy soha többé a korábbi erkölcsi hibákba vissza nem esik. Könnyebb megérthetés végett egy esetet akarok elbeszélni, mely önmagammal történt egy afféle lóval szemben, mely annyira gonosz erkölcsű volt. hogy már a gyepmesternek akarták átadni. 1887 augusztus havában a pozsonyi lóvásárt kerestem föl, hogy ott az eladásra kiállított lovakat megszemléljem s nagy csodálkozásomra ott egy oly lovat láttam kikötve, mely a pozsonyi lovas-klub egyik legkiválóbb tagjának a tulajdona volt. Noha én e lovat jól ismertem s azt is tudtam felőle, hogy rosz természetű, mégis csudálkoztam rajta, hogy vásárra kiállították s csak most értesültem arról, mi mindenféle kísérletet lettek már ezzel a lóval. A ló 16 marok és két vonal magasságit, ötéves pejkancza volt, kifigástalan alkatú és nemes vérű s a vételkor 550 frt volt az ára. Korábbi időkben meglehetősen lehetett lovagolni s jámbor állat volt. Körülbelől három hónappal a vétel után, azt vette észre a ló tulajdonosa, hogy e kancza vemhes. Ámbár kezdetben boszankodott, hogy az eladáskor a kancza vemhességét nem emiitették föl. mégis csakhamar kibékült, ama í reményben, hogy szép csikót kaphat tőle, mivel bebizonyult, hogy a kanczát nemes mén fedezte. A kancza 1887. márczius végén csakugyan pompás méncsikót ellett, melyet három hónapig engedtek szopni s aztán egy távoli pusztára vezettek, hol legelészhetett s kényére futkoshatott, mivel ez Pozsonyban lehetetlenség volt, mert legelővel ott nem rendelkezhetett a tulajdonos. Ama pillanattól fogva, mikor a csikót a kanczától elválasztották, ez oly gonosz természetű lett, hogy sem tisztítani, sem nyergelni, még kevésbbé pedig lovagolni nem lehetett. Minden módot fölhasználtak, de sem jó bánásmód, sem hízelgés vagy büntetés nem használt ; a ló napról-napra gonoszabb lett, gondozóját életveszélyesen megsértette, mikor ez a kanczát szalmacsutakkal dörzsölgette. Sem vakarót, sem kefét nem türt többé. Pünkösd hétfőn a kanczán, miután nagy ügygyel-bajjal megnyergelték — a tulajdonos és több más ur intése daczára — egy ur a ligetbe kilovagolt s noha ez az ur meglehetős jó lovas volt, mégis gyöngének mutatkozott e kanczán, mely őt csakhamar elragadta s egy bakugrással lovasát ledobta, s szerencsétlenségére ennek, a kengyelben fönnakadt a lába s a megvadult ló ugy vágta egy czölöphöz, mikép koponyája oly simán csapódott le, hogy azt ugyan a legügyesebb operateur sem tudta volna jobban levenni. A lovas rögtön szörnyet halt s a szerencsétlennek szétfecscsent agyvelejét egy rendőr szedte össze egy iv papírra, a városházára vive azt, mig a halottat lakására szállították. A bősz lovat a hajóhídon fogták el, miután mind a két rácskaput elzárták. Ez alkalommal a ló néhány katonát is megsértett, kik a közeli kaszárnyából a ló megfogásánál segíteni mentek. Emez eset után annyira veszett hirét költötték a kanczának, hogy egyátalán nem akadt többé vevője s a tulajdonosnak is jelentékenyen emelnie kellett a ló gondozójának a bérét, mert senki sem akart e rendkívül veszedelmes állat mellett maradni. Miután még a legügyesebb kocsisok és bérkocsisok is hasztalan kísérletet tettek vele, a vásárra állították ki Pozsonyban a kanczát, de itt sem akadt vevője. Kissé számot vetettem magammal, mielőtt elhatároztam, hogy a lovat megveszem, mert. mint már fentebb emiitettem, pompás állat volt s én biztam magamban, hogy e lovat újra használhatóvá tudom tenni. Megvettem tehát 45 írtért; óvatosan istállómba vezettem s megkíséreltem minden módot, vájjon lehetséges volna-e a lovat rendesen megtisztogatni. Hasztalan volt e törekvésem, mert verni nem akartam, nehogy még jobban fölingereljem s igy elhatároztam, a kanczát oly módszer nyomán idomítani, mint a hogy én ezt Amerikában mindig a legkedvezőbb eredménynyel láttam alkalmazni. S arra én most is kötelezem magamat, hogy a leggonoszabb természetű lovat a legrövidebb idő alatt megszeliditem s ugy lovaglásra, mint kocsizásra tökéletesen alkalmassá teszem. Eme, valódi amerikai módszernél az eljárás következő : Először is nagyon puha talajat készítünk elő, vagy homokolás utján vagy egy darab földnek fölásása által, a midőn minden göröngyöt szétverünk és tökéletest n simára gereblyézünk. Fürészpor nem alkalmas erre, mert midőn a ló hengereg, ez könnyen a hortyába, a garatjába vagy a szemébe hatolhat s ott veszélyes lobokat idézhet elő, mig a homokot vagy földet, szivacs segélyével könnyen kimoshatjuk. Eme puha talajra — melynek az a rendeltése, hogy a lovat a szüntelen való elbukásnál a sérüléstől megóvja — vezetjük a lovat, egyszerű, de erős zablával. (Az orrfék használatát egyátalán nem kedvelem, azt soha sem alkalmaztam s mindenkit lebeszélek annak alkalmazásáról.) Mind a két kantárszárt, e—e, egy-egy ember tartja, kiknek meg kell akadályozniok, hogy a ló az ágaskodásnál hanyatt vágja magát. Ezután a lónak bal előlábát, mint a-nál látható, lekötjük. Majd egy erős hevedert, f, alkalmazunk, melynek alsó végén egy karika — с — van; aztán egy longe végét 6-nél oly módon illesztjük a jobb élőláb csüdje körül, hogy ez le ne csuszhassék. Még jobb azonban, ha puha szijat szarvasbőrből készítünk s ezzel szorítjuk meg a longe-ot. A d—d longet aztán а Ъ mellett lévő csüdtől а с karikán áthuzzuk s tovább vonjuk, ki a hátulsó lábak közt, hol azt az idomitó egyik kezével tartja, mig a másikban egy jó, nem nagyon nehéz és nem nagyon bosszú hajtóostort tart készen. Ekkor, a meddig a ló még bárom lábon áll, megkíséreljük a ló tisztogatását vagy fölnyergelését, mit azonban egy gonosz természetű ló nem fog tűrni s minthogy egyik előlába kötve van, nem rúghat ki s igy minden ily ló borzasztóan fölágaskodik. Ama pillanatban, midőn a ló ágaskodik, a d—d longeot erősen meghuzzuk, minek következtében a jobb élőláb а с karikáig fölhuzódik, mint ez az alsó '"képnél világosan látható. Mivel a lónak, minden ágaskodásakor előlábaival ismét a földet kell érintenie, — a hanyattvágódást a két, oldalt a fejnél álló ember, a hosszú zablaszárral megakadályozza, — a ló mindig térdre esik : ugyanekkor az idomitónak javában kell alkalmazni az ostort s jó ha még azonkívül is egy-egy embert állítunk a ló mindkét oldalára közönséges kocsiostorral, kik aztán az idomitó parancsára szintén használják az ostorukat, — s mennél irgalmatlanabbik történik ez, annál jobb, mert annál t inkább sikerül a lónak megszelídítése. A ló, mikor első izben térdre bukik, megijedve emez uj és szokatlan helyzet fölött, 1*