Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-02-09 / 7. szám

1888 február 80. 24 Signor A. Slagni 111110 5 26} Count TrautmansdorlTll 110 4 25 Signer 0. Galetti 11110 4 23 Mr Powel 11110 4 27} Signer Mainette GhidolllO 3 26} Sign or Gortose 1110 3 25 M. F. de Mentais 1110 3 25 M. Noel 1110 3 27 Mr Marlesford 1 0 2 26 Mr Norfolk 110 2 25 Count du Taillis 110 2 26 Mr Hankey 110 2 24} Count Erdődy 110 2 24 Count Zaeco 110 2 28 Signor Guidicini 10 1 2K Signor L. Gaioli 10 1 27} Col. Van Patroon 10 1 27 Mr SutclifTe 10 1 26 Mr Blake 10 1 25 M. Civet 10 1 25 Count Rocliefoucault 10 1 25 Signor Schiapcasse 10 1 24} Mr Harding Cox 10 1 24 M. Werner 10 1 24 M. S. Venour 10 1 22 Mr Payne 10 1 22 Signor Marcos 10 1 A löbbiek (egv jó csomó lövész) mindjárt első galambjukat elhibázták, s a feltétel szerint kimaradtak. TARCZA. Eletemből. —- Irta : Dáma, -r1873-ban tavaszon, ott hol Mátyás király már ezelőlt 4(J0 évvel meghagyta, hogy literrel mérjenek, mini Taquinel, burokban szülei lem s igy mindjárt megjövendölték, liógv szerencsés leszek, s valóban az is voltam, mert nevelő apám hyppologus szemeivel már kétéves koromban felösmerte vadászié-termetemet és különös gondol fordított nevelésemre. Apám telivér mén volt. kissé magas lábakon, de igen aczólos és jó inakkal, szép izmokkal és jó csontokkal ; anyám pedig egy eredeti magyar kancza, mely mint mind a magyar ménesekben levők, sok fáradtságot és próbát kiállva, soroztatoll a ménesbe, nem ugy. mint mostanság, a mikor próbálatlan kanczákal is beosztanak ménesekbe, és még csodálkoznak, hogy rosz ivadékaik vannak. Itt Magyarországban még inkább helyes azaz állítás, mi Angliában el van fogadva, hogy a lelivérrel való első keresztezés a legjobb : a több generálién keresztül telivérrel való nemesítés rendesen tulfinomitja a csontokat ; az ivadékok nagyon elnemesednek, de egyszersmind gyakran idegesekké válnak, mert a mi magyar kanczáink többnyire erősek s a hajdani török invasió által ereikben meggyarapodott keleti vér folytán nemesek is : a hol pedig durvább fejeket és magas actiót találunk. ott inkább a spanyol vérre következtethetünk. mely szintén igen jó, kis mértékben alkalmazva : ilyenek a Favory, Pluto stb. törzsek. Apám szine sárga volt, anyámé pedig pej, s hogy én mégis lekele vagyok, ezért ne tessék anyámra gyanakodni, mert sárga ménnek igen gyakran lesz fekete csikója. Anyám vemhes állapotában is. az nlolsó napig, mielőtt Rómába utazott volna, egész nap a ménesen szabad eg alatt volt, s ha nem is a legelés miatt, mert hisz ily tájban tü nincsen, hanem a friss levegő és folytonos mozgás kedvéért s azért, hogy szervezete le ne petyhüdjék ; mint ballom eme syslhémát már az emberiségre is alkalmazzák, s a klinikán a madame-oknak lanitják. Így teljes erővel nézett anyám elébe, hogy engem szüljön : s a figyelmes csikós, a mint nyugtalanságát észre vette, azonnal egy jól kialjadzolt box-la tette, s még a mellékbox falát is már előre kivette, mintha csak a dupla ágyból az egyikéi elvennék. Anyám szerelmi kalandja óta 340 nap telt el, tehát Dáma vagyok : ha «úrfinak» születtem volna, még néhány napig várok, Keleti statisztikáját egy ló számával szaporítani. Születésem napja a box ajtajára krétával fel lett irva; — telivéreknél azonnal prolocollumba jő tintával, és valamely német újságba kell bejelenteni, különben gazdája pénzbírságban elmarasztallatik. Születésem után néhány napig a box-ba voltunk zárva, s csak 5- 6 napos koromban vezették anyámat napos helyen jártatni : hogy én már akkor a szabadságnak mennyire örültem, az kimondhatatlan ; ugrottam előre ugrottam egyhelyben, rúgtam anyáin felé, a csikós felé: szaladtam néhány lépési előre, meg-meg álltam ; magam is csodálkoztam, hogy mii csinálok — mig nagyon rövid idő alatt annyira elfáradtam, hogy lecsügesztettem fejemet ; csakhamar he is vittek újból a box-ba, hol azonnal anyám emlőinek mentem neki. Másnap és a többi napokon már mindig jobban és jobban bírtam a ezikázást s néha már annyira elszaladtam, hogy anyám félelmesen nyerített utánam ; én ilyenkor a fenegyerekre játszottam magamat mintha észre nem venném a nyerítést, de anyám oly nyugtalan kezdett lenni, hogy a csikós felém vezette. Születésem után kilenczedik napra, egyszerre csak anyámat kivezették a box-ból, s engem magamra hagytak : no akkor roppant meg voltam ijedve: félelemből nyugtalankodtam, nyerítettem: semmi felelet; már azt kezdtem hinni, hogy angvalcsinálóknak adnak által, oly bosszúnak tetszett a negyedóra mig anyám oda volt ; én közben mély orditó nyerítést és anyám nyihogását hallottam ; de az én nyeritésemre csak nem felelt ; mig körülbelől egy negyedórai távollét után, szemlesütve jött vissza, és különös modora volt velem szemben ; nem hagyott azonnal szopni, a farkával nyugtalan volt ; nem tudom, mi történhetett vele. Az idő kezdett melegedni, s egy szép napon kieresztettek bennünket a menesre ; no, hanem, volt ez baj ; a többiek mind körülfoglak engem : csodáltak-e vagy örültek-e nekem? azt nem tudom; hanem annyi bizonyos. hogy a többiek tolakodásától alig birt anyám rúgásaival megvédeni ; már nekem is kellemetlen kezdett lenni a dolog, s elkezdtem szaladni, de ezzel csináltam a legnagyobb bajt, mert az egész ménes utánam jött s anyámat nem eresztették hezzám : mig végre egészen kifáradtam, s anyám nagy nehezen magának utat tört hozzám, s megvolt a béke. Utólagosan anyám figyelmezteted, hogy máskor a többi ménesbeli lovaktól ne féljek (csak szopni ne akarjam a kancza-csikókat), mert azok szeretnek engem s nem bántanak sőt esetleg veszélyben a farkasok ellen körül is fognanak s ugy védelmeznének meg a féregtől. Anyám, reggel, délben és este rendesen zabot kapott, a miből három hetes koromban már én is kezdtem mellette szemelgetni, de előbb azon keményítettem meg az invemet mit ő már egyszer hachénak rágott s gyomrában megfüllesztett ; öt-hat hetes lehettem, a mikor már nem volt elég az a zab, mit anyám mellett birlam enni. azért őt ez időtől fogva mindig megkötötték, s egy kis ládában nekünk csikóknak külön adtak annyit, a mennyit csak képesek voliunk megenni. ló legelőn s zabbal jól fejlődtem; de jaj! egyszerre csak külön zártak a többi csikókkal s hiába nyerítettünk anyáink után; feleletet nem kaptunk ; elválasztottak tőlök, s vagy két hétig nem láttuk őket, midőn újból össze eresztettek velők, jóllehet, hogy kölcsönösen megösmertiik egymást, de szopni nem engedtek : egy-egy hátulsó lábukat felemelték, mintha pofonnal fenyegetnének ; nagyon nehezen esett, de elvégre belé kellett nyugodnunk. Kgész télen jó szénát és elegendő zabot kaptam, mert első évben fejlődünk legtöbbet, s ha akkor rosszul élünk, azt többé pótolni soha nem tudjuk. Nyáron, igaz, hogy nagyon jó legelőnk volt, de zabot nem kaptunk, csak ismét télen : azt mondják, hogy a félvér ló nevelése, ha azt folyton zabbal tartják, nem tizeli ki magát ; mily boldogok a telivérek ! Szintén ott nevelődött egy Taurus ; abba tömték a zabot, a mint csak lehetett — igaz, hogy kitűnő állat lett belőle : de egy bikába annyi zabot tömni, mig nekünk csak hat liter járt egész napra, az nem jogegyenlőség ! Négyéves koromban fordult a koczkám ; mint már emlitém, nevelő apám engem kétéves koromban kiszemelt, hogy vadász-lovat csinál belőlem s Pali pesztra különös gondozására bizott; ö nagyon jó is volt hozzám; inkább még lopott számomra, mintsem hogy ő vett volna el zabomból, ugv mint sok rosz lovász teszi. Bekötött a többi fényes ló közé : szépen szólt hozzám, de én csak nyerítettem a többi koszos társam után : nem szerettem nagy urakkal egy tálból enni cseresznyét ; szabadság után vágytam, de Pali szép modora folytán csakhamar bele nyugodtam uj helyzetembe: jól esett a kefélés és a sok zab, a mit kaptam. Másnap reggel abrakolás után Pali fejemre egy különös szerszámot telt, mit eleinte kötőtöknek nézlem, de csakhamar rá jöttem, hogy az egészen más, ez általam már első perczben gyanúsnak letsző szerszámmal fejemen. kivezettek a jól meghomokolt lovardába, s miután párszor körülvezettek, Pali a longe végével a kör közepén maradt s Józsi nevű pajtása pedig hosszú ostorral menésnek intett ; persze én eleintén el akartam volna szökni, de a longe nem eresztett, ekkor szembe álltam pesztrámmal, de most meg Józsi jött felém s ismét elindultam, majd meg álltam : ily többszörös sikertelen próbálgatás után, gondoltam magamban : az okosabb enged, s követve a íilosophia e bölcs törvényét, elkezdtem szépen körben járni ; az a ravasz Józsi azonban, mintha nem hitte volna nekem, a longe közepe táján, de kissé mögöttem folyton nyitott ostorral követett ; igy mentünk párszor körül Pali pesztrám biztató szava mellett, mig pár perez múlva Pali csillapító beszédjére megálltam: ekkor ő orromat a longe segélyével befelé húzta, mire én szembe álltam vele : ekkor kissé hátra lépve s a kezében levő szárat rövidebbre véve meghúzta, én egyet léptem, ő ismét húzott, én szintén tettem pár lépést előre s feléje, s igy lassan beértem hozzá a kör közepébe: erre megsimitotla bozontos üstökömet. megveregette nyakamat, s dicséretlel s hízelgéssel elhalmozott: azután ismét kivezetett a körbe s ellenkező oldalra fordított : itt eleintén újra nem értettem, mii akarnak velem; de csakhamar felfogtam — most már mondhatom — nevelőim kívánságát s igy is jól mentem. Néhány napig ez igy tartott, mig egy szép napon egy vastag zablát tettek a számba, mit eleinte ki akartam köpni, de sehogysem sikerült kitenni a számból — igy is longeiroztak pár napig és zabiám szarait mindig rövidebbre húzták a lerhellőmhöz, úgyhogy kénytelen voltam nyakamai meghajtani s s 'ámmal a zablát rágni, mire nevelő apáin, tulajdonosom és — már mondhatom — tanárom is igy szólott Palihoz : «Most már érzékeny kezd lenni a szája, inert hahzik ; csak nagyon vigyázzatok, hogy meg ne rántsátok a longe-zsal, mert az veszedelmesebb a liatal lóra nézve, mint az ugrás; a rángatástól spath-ot, sőt még lapoezka-bénulást is kaphat». Nem tartott két hétig, és már nyerget is tettek hátamra, mit eleinte furcsán vettem fel, de mivel tapasztaltam, hogy szépen bánnak velem, ezt is szívesen tűrtem. Pár nap múlva egy fiút is tettek a hátamra, ez eleinte csiklandozott s azért hátamat macska módra felhúztam s nagy kedvem lett volna ledobni az ipsét, de mivel a kedves pesztrám vezetett s jó indulatu beszédjével megnyugtatott, tehát azt is eltűrtem. (Folytatása kiivetkezik.)