Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-02-02 / 6. szám

70 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1888 február 16. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZÉT. A monte-carloi nagy nemzetközi lóverseny (t. i. Crand prix du Casino) régóta nem keltett oly nagy érdekeltséget mint az idén, mert 91 lövész iratta be magát értté, köztük igen sok excellens lövész, csak a francziák voltak az idén gyengébben képviselve mint máskor ; csupán 9-en vettek részt tényleg; a legjobb franczia lövészek közül — Möns. Journu (kit legalább is oly jónak tartanak mint a burlingham- és gun-club első dijának nyerteseit) egy haláleset miatt kénytelen volt rögtön elutazni, épp ily ok miatt maradt ki M. Moncorgé is ; a 9 franczia közül legjobban lőttek Countdu Taillis, ki 6-dik lett, és Count de la Rochefaucold. Ellenben 33 olasz lövész vett részt a versenyben, köztük Signor Guidicini, ki 1886-ban elnyerte e dijat, és Count Salina, ki tavaly jól lőtt ; aztán 23 angol, köztük Mr. Cholmondeley Pennell, ki már régebben szintén első volt e dijban. Ausztriából és Magyarországból Trauttmansdoríf és Erdődy grófok jól képviselték nemzetiségüket, bár nem oly szerencsésen mint gróf Esterházy Mihály, ki 1880-ban haza vitte e dijat. Erdődy 7-ik, Trauttmansdorff 10-dik lett. Belgium— mint mindig — mostisjó lövészeket küldött, M. Dorlodot és M. Godefray Camacür személyében ; de Dorlodot most nem lőtt oly jól mint máskor, s a belgák legjobb ereje M. Idés Van Hoobruck-ban nyilvánult, ki tavaly a burlinghami 100 fontos serlegel nyerte. A megnyitó nap kissé ködös volt ; ezt kedvezőnek vették az angolok részére, s miután legjobb lövészeik is együtt voltak : a közvélemény az angolok győzelmében hitt, és Sir .lohn Willoughby 200-at adott 40 ellen akárkinek — hogy ők győznek, s az eredmény igazolta is őt. A galambok kitűnőek voltak, úgyhogy a legjobb lövők (mint Mainetto, Ghido és Salina) mindjárt az első galambokat elhibázták, lm az első 10 lövész: Grand Prix du Casino. 900 font, tét 8 font ; a 2-dik 160 font ésa tételekből 25o/„-kat, a harmadik 80 font es 25

»/o, a negyedik 40 font és 15o/o. Öt galamb 26 meterre és 7 galamb 27 meterre; az 1887. évi nyertesnek 1 melerrel több. Mr. С. Seaton 1-ső 12 lövéssel egymásután Mr. J. Hall \ 9 16 lövéssel 14 talált Mr. Van Hoobruck J 16 « 14 « Signor Ridolph 14 « 12 « Mr. Falcon 13 « 11 « Count du Taillis 13 « 10 « Count Erdődy 12 « 9 « Signor Riva, Mr. Day és gr. Trauttmansdorff 10 lövés közül 8 találással. Nyeremény a győztesnek 721 Iont és ezüst kupa ; a 2-dik és 3-dik egyenkint 264 font ; a 3-dik 126 font. — A győztes egy Stephen Grand and Sons-féle puskával lőtt és Schultzeféle lőport használt. A jégről. A «Budapesti korcsolyázó-egylet» f. hó 22-én d. u. 4 órakor megtartotta versenyét. A kitűzőit pénzdijakat — a versenyek előtt visszavonták, és megmaradtak a tiszte • let-dijak érmek nélkül. Versenybirákként szerepeltek dr. Büs- bach. dr. Eresz Géza, Püspöki, Stuller, Krajcsovics. Indító gr. Beckers Frigyes. Az óriási néző közönség, és a kitűnő jég egy igazi nagy versenyre látszottak várni. 1. Sikverseny. 2500 meter. 5 en indultak teljes gyorsasággal; az első fordulónál l

'orges felbukott és térdkalácsát eltörte, a mentők ársulata szállította haza. Eleinte Stein vezetett, de a kitartó Pirovits csakhamar elhagyta. 1-sö Pirovits Aladár, 2ik Mayer Károly, 3-ik Stein Béla. Mind a 3-man tiszteletdijakat nyertek. f'irovitsnak hosszú keskeny svéd-verseny koresolyája volt : verseny-futása slylszerü. * * * II. Műkorcsolyázó verseny. Első sorban arról irok a, ki a verseny sportszerűtlenségei miall tényleg nem is versenyzett, Földváry Tiborról, a ki csak egyedül leendett képes az előirt és lenyomatott iskolát végig produkálni. Palkovics Adolf, Rottmann Elemér és a csepp Turcsányi Olga egy igazi aestheticus müversenynél Földvárynak még árnyékai sem lehetnek. Turcsányi Olga nyert, egy 10 — 12 éves gyerek-leány 2 merész kezdő felett, kik az iskolagyakorlatokat sem tudták végig körözni. * * * III. Ifjúsági-verseny. Táv 500 meter. Érdekes végküzdelem között első lelt : Áldássy Imre, 2-ik Turcsányi Imre. ATHLET1KA,TESTGYAKORLAT. A bécsi Bennver ein für Radfahrsport már megállapitá tavaszi és őszi meetingjeinek a határnapjait; az elsőt május 31-ére, utóbbit szeptember 30-ára tűzve ki. A tavaszi meeting alkalmával a rövidtávú versenyben való bajnokságért lesz a küzdelem kétkerekűn, továbbá a háromkerekün és Tandem-en való bajnokságért s a bécsi nagy Vándor-dijérl. — Az ausztriai bajnokság kétkerekűn az őszi meetingen lesz eldöntve. * * * Hancock, az 50 mértföldes távgyaloglás világbajnoka, a londoni «Sporting Life»-ben kihívást intéz a világ valamennyi távgyaloglójához egy tétversenyre, mely 50 mértföldes lenne 25 font sterling téttel. A verseny födött helyiségben lenne eldöntendő s a győztes a világbajnoki czimmel ruháztatnék föl. * * * Ralph Temple newyorki cyklista legközelébb 1 angol mértfóldet 2 perez 27 mdp alalt taposott le. Tehát felülmulta a tavalyi legjobb ügető-recordot, melyet Blue Belle Bécsben csinált (2:28) egy másodperczczel. TÁRCZA. Sylveszteréji Album. (Lapozgatja Marius.) (Folytatás.) A nemzeti lovarda udvarán nézem K. Pistánakazta hatalmas, kipróbált vadászlovát,melyet mint legújabban mesés összegért Angliából importált «huntert» producálnak előttem, s épen azon gondolkozom : vájjon nem ösmerem-e valahonnan e lovat ? Nem bir-e több jelleggel, mint rendesen az importált irlandiak ? Hopp! Megvan, hiszen ezt már láttam, mint kisbéri Verneuil-ivadékot, — hol is ? — — De nem vagyok képes gondolataim folyamát tovább fűzni, mert megszólal hátam mögött Szaglár barálunk : «Csúnya az a nyultetem a jobb csőnkön !» Bábolnán kifogásolja, hogy az ottani arabs lónak nincsen angol dereka és croupja. A nagyuti ménesben azzal mortifikálja Károlyi grófot : miért nincsen meg magas vérű angol lovainál a lippiczaiaknak megszegett nyaka, s az araboknak picziny szép feje. Sokat utazik, meglátogatta már a legtöbb európai nagy ménest, járt Newmarketben, Chanlillyben, Baden-Dadenben. De sem ott, sem az Andrássyuton — a l'raterfahrt-on, a Bois de Boulogne- ban, a Hydeparkban soha sem lát fogatokat és lovakat ; hanem mindig csak «spath»-okat — nyulletemeket — őz-csontokat, sodrott térdeket,. franczia állást, liátratolt farbubot, kardállást, szarvas-nyakat, patkány - fárkoti — egyszóval hibákat, s örökké csak hibákat keres és talál. Trakehnen ben heteket töltött. De csak annyit jegyzett meg magának, hogy a trakehni lovak közt sok magas lábu van. s hogy az ottani lelivér-törzsmén, Hector, csánkpókos. Newmarketben valódi gyönyörrel szemlélte azt a sok őz-ésnyultetemet, azt asokspathot és sodrott térdeket, melyeket az angol telivérnél oly nehéz feltalálni; de sem Hampton-ról' sem Isonomy-r6\, sem Barcaldine-rö\, melyeket az ottani ménesekben mint apalovakat látott, nem jegyzett meg egyebet, mint hogy ennek rosz temper-je, annak özleteme, ennek pedig rövid nyaka van. Ormondenak «a század lovának» látása egyéb benyomást nem telt reá, mint «hiszen az roarer és rückbiegig!» Óriási gyönyörűsége az volt, mikor a hampton-courl-i királyi ménesben is constatálhatta, hogy törzsménje, a hires Springfield, kaptás. Az őt aztán semmit nem érdekli, hogy letörés folytán szerezle e kaptát, s lwgy egyáltalán nem örökili át; -- Springfield azért mégis csak kaptás. Vernueil nem is ló előtte, mert francziás ; Doncasterröl csak annyit tud, hogy hátra hajlott, Goliath iiyullelemes, Craig Millar spathos, Amaranthus kardos, I'ásztor szarvasnyaku, Przedswit tele-talpu, Amber görbe csánku, Mat Cameron nyilt lágvéku éskardlábu,Bidottonak szarurepedése van, stb. stb. Életének legnagyobb diadala volt azonban, midőn meglátta Cambuscant. és eonstatálhaíla, hogy az vak és kaptás egy személyben. Pedig mindenki tudta, hogy vén korára vakult és kaptásodott meg. S lia még felfedezéseiben csöndesen gyönyörködnék. De nem ! О ha egyszer «megkereste» és «megállta» a hibát, akkor oktalan ugatással váltig jelzi is azt. Pedig minden igaz lóértő és kedvelő szökik tőle ; mert ki ne ösmerné Vizslay Szaglár urat ? Kit nem mortifikált már számtalanszor esetlen megjegyzéseivel Nekem eddig még nem sikerült őt magamról végleg lerázni ; pedig egyszer — épen midőn a «Kincsem» derekáról perorált, a következő Meidinger-adomával ütöttem nyakon. — Régóta sóvár szemekkel lépten-nyomon kisérgeté a dúsgazdag Karfunkelstein Abraham, a szegény Veilchenduft Mózes felséges szép termetű Rebeka leányát. A földhöz ragadt koldus apa nagyravágyásának hetedik egét látja megnyílni ama gondolatban, hogy neki ily milliomos veje lesz. Pedig Abraham urnák nem a házasságon járt az esze, hanem egyeben ! Végre nem bir már kitérni az apa sürgető kinálgatásának, s megígéri, hogy az esetben, ha az lehetővé teszi neki, hogy Rebekát megleshesse, mikor a közeli patakban fürdik s ő ott is hibátlan szépségnek fogja találni, akkor — de csak akkor rögtön elmennek a rabbinus elé. Mit ne tenne meg Mózes, mikor ily nagyszerű parthiera gondol ! . . Arrangirozta tehát a fürdő-idyllt ; s mohón várja vissza leendő vejét a patak melletti ligetből. «Nem veszem el!» — «Miért? talán nem tetszik Rebeka leányom termete? Mi hibát találhatott rajta ?» — «A termete felséges — hibátlan, valódi Venus-alak.» «Nos hát j

1 !» — «Még sem vehetem el, mert az orra görbe, s az nagy hiba.» «Hát ehhez kellelt a fürdő-jelenet, hát azt nem láthatta már az előtt is százszor?!» A csalódott apa eme feljajdulását ajánlottam Vizslay Szaglár urnák szives figyelmébe, mikor «Kincsem» legszebb győzelmének pillanatában a számtalanszor látott hosszú derék emlegetésével boszantott. Hiába ! ez a gorombaságom sem használt ! Folytatja szép játékait a kis kedves. Gyötör bennünket tovább is örökös hibakeresésével.