Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888
1888-01-12 / 3. szám
1888 január 5. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 43 Bábolna, és tenyésztési szempontok. Még csak mintegy 15 év ezelőtt is a lótenyésztés Bábolnán oly gyenge lábon állt, hogy minden lehető oldalról megtámadva feloszlatásától lehetett tartani. Az egyik a lovat nagyon kicsinynek találta és csakis nagy lovakat akart, mert a mi különös ; akkoriban mindenki csak erős lovakat keresett, bár igen téves volna, ezek alatt nehézkes, a mozgásban petyhüdt állatokat érteni. A nehéz terhek szállításával foglalkozónak igaza van, ha oly lovakat kivan, melyek testtömegük- és csonterejükkel a mozgásban, a haladásban azt az intensivitást kötik össze, melyet csak a vér bizonyos foka kölcsönöz. •Egy pár oly ló, mely képes egy 20 mázsányi terhet bizonyos idő alatt bizonyos helyre elhúzni, sokkal hasznavehetőbb arra nézve, kinek munkáját nemcsak a fuvarok száma, hanem a szállított mázsák szerint fizetik, mint egy pár oly ló. mely nagyobb petyhüdtsége, azaz csekélyebb inensivitása folytán csak 15 mázsát képes ugyanabban az időben továbbítani. Hasonlóan vagyunk az oly lovakkal, melyek lovaglásra alkalmaztatnak; gyakran hallani : azt a lovat, melynek széles mellkasa, rövid véglagja és zömök testalkata van, sulyvivőnek tartják, a mozgás pedig a fődolog. D. lökereskedő azt mondja : sohasem veszek — álló loval, hanem haladó lovat. A lónak valódi értéke, a tehetöképessége csakis a mozgásban, a munkában nyilvánul. Hogy azonban rendszeres, bár sok mozgás fiatal állatoknak nem árt, arról mindenki meggyőződhetik a kisbéri telivér egyévesek árverésénél, bogv a csikókat mily tisztaésmily kemény inakkal hozzák a vásárra, hol eme csikók mozgaltatását a kitűnő bypologus s minden tekintetben ügyes parancsnok személyesen vezeti, s a ménes minden látogatójának a legnagyobb készséggel nyújt fevilágositásokat. Mások panasza szerint a bábolnai lónak kevés csontja volt. Ismét mások azt találták, hogy a bábolnai lovak kevés tehetőképességgel birnak és legjobb volna a ménest feloszlatni, — s ilyíormán folyt a panasz tovább. Mindjárt a ménesintézetek átvétele után a lótenyésztési ügyek vezetője feladatául tűzte ki azt. hogy csak bebizonyított származással, kipróbált jósággal és tapasztalt hasonfejlődéssel biró állatokat, mint tehetőképeseket akkor venni a tenyésztésbe, ha jó származásuk és hasznavehetőségük mellett még az átörökitőképességükben is jóknak bizonyultak. A lovak következetes kiválasztása, minden nem teljesen tisztának kizárása és amaz elvnek megtartása által, hogy : egyenlőt egyenlővel, jót jóval, a legjobbat a legjobbal párositani, csak ezáltal volt képes ama fajtákat alkotni, melyek ma minden kivánalomnak megfelelnek. Csak ezen a módon volt lehetséges az örökölt és más különféle hibák kiselejtelése és a tenyésztésnek a mai állapotra emelése. Örökölt hibákról Träger következőket irja : «A vadon élő állat is betegségnek van kitéve, de hibákat az egyik, vagy örökölt hibákat más értelemben rajta nem észlelhetni. Csak ott, hol az ember az állati testet nézete és szükséglete szerint átalakítani akarja, változásokat a természetre rákényszerít, melyek neki idegenek, csakis ott lépnek fel a szolgálat és természetellenes életrend együttes befolyása alatt lassankint gyengeségek és hibák, melyek minél hosszabbak, annál inkább örökölt hibák gyanánt tartják fenn magukat. A mi háziállataink egyike sem egyenlő már az ő eredeti alkatával ; az ember változatos szükségletei szerint ugy alakjaikat, valamint életszükségleteiket alkalmazkodni kényszeritette s ennek hatása az állat egész lényegére fokozatos befolyással volt. Az ember intelligencziája ebben ünnepli számtalan győzelmeinek egyikét ; de ez intelligencziának éreznie s tudnia kell. mikor van ideje a természettel békét kölni. Egy egészséges gyakorlat ezt megértette. A különféle viszonyoknak megfelelően törzsek teremtettek s csakis az intelligencziának helytelen irányban tartott túlkapásai zavarták néhanéha eme békét . . . A lótenyészintézetek vezetője oda törekedett, hogy minden vidéknek az ottan uralkodó éghajlat, műveltség, takarmánytermelés és talajviszonyoknak megfelelő törzsek, fajták tenyésztessenek és a fiatal mének az egyes vidék, táj fajtái szerint osztassanak be. A bábolnai tenyésztésnél első sorban az arabs jelleg fentartása fő szempont, s az anyaménesbe csakis oly fiatal kancza soroztatik, mely tiszta csontozatot, zömök, erőteljes testalkatot, tiszta, száraz inakat, intensiv mozgást, tehetőképességet és a szülők állandóságát mu tathatja fel. Mint ismeretes, természetszerű szabálynak tekintetik, hogy szülők és nagyszülők apai. valamint anyai részről, az átörökítésnél egyenlően részesek, olyformán, hogy minden egyén elődeinek összes tulajdonságait átlagban birja. Eme szabálynál azonban sok kivétel fordul elő, majd az apai vagy anyai, majd pedig egy közel vagy tovább fekvő előd-generatio befolyása van túlsúlyban,néhaméguj,megkülönböztető tünetek is fordulnak elő, melyek a szülői vagy nagyszülői ismert tulajdonok által nem látszanak indokolva. Ha a szülők és nagyszülők tulajdonai az utódokra egyenletesen átörökittetnek, tehát ezek előbbiekhez hasonlítanak, ezt a törzset vagy fajtát szilárdnak (conslans) nevezzük. Minden kissé nehéz, inkább petyhüdt kancza a bábolnai tenyésztésből ki van zárva, miután a ménesnek nem feladata, nehéz lovakat tenyészteni, de ezzel ne legyen mondva, hogy a csont-erősséget szem elöl tévesztik. Ma a bábolnai ló — mint az ismeretes — általánosságban száraz fejjel, jó nyakillesztéssel, hosszú harántékosan fektetett telt izomzattal boritott lapoczkával, mélyen a hátba nyúló marral, összekötve a mellkas nagy mélységével és szélességével, erőteljes háttal, jó zártsággal, egyenes farral, magas farktüzéssel erőteljes csánkkal, kemény inakkal, egészséges, szilárd patákkal bir, járása erőteljes, könnyed és igen haladó. A lovak élénkek, jámbor, előretörekvő természetűek és köztük harapós vagy rugós nem fordul elő. A bábolnai mén ma Magyarország sok vidékére nézve nélkülözhetetlen, mert sok vidékén csak igen kicsiny kancza van és a jól összeillő viszony a ménnek és kanczának nagysága között mindig tekintetbe veendő. Ha a mén aránylag igen nagy a kanczához, ugy gyakran már az anyatestben túlságos magzat fejlődik, mely azután a szülést megnehezíti, sőt néha lehetetlenné is teszi. Sokan azt hiszik, hogy lia egy kicsiny mén nagy kanczát fedez, a terméknek kis lónak kell lennie pedig a tapasztalat ennek ellentmond, mert egy terjedelmes anyatestben a magzat, lia a többi feltétel is jelen van, jobban kifejlődhetik és könnyebben is jön világra, mig egy sok átörökítő képességgel biró nagy mén egy kis anyakanczával éppen a megfordított viszonyt eredményezi. Ezt sok tenyésztő, kivált most, midőn mindenki csak nagy mént kíván, tartsa szeme előtt és egy nagy mén kiválasztásánál gondolatban ne lásson már nagy csikót is az istállóban. Az anyaállat mily tetemesen vesz részt, a többi között az öszvértenyésztés is mutatja, amennyiben az öszvér mint egy ménszamár és egy kanczalónak terméke sokkal nagyobb és erösebb, mint a ménló és kanczaszamárnak az utóda, melyet öszvérszamárnak neveznek. Az anyakancza-állomány Bábolnán jelenleg 146 darab, .és pedig 32 telivér és 114 félvér, ezenkívül még 22 drb 3£ éves kancza tanitás alatt áll. Vér szerint van 62 kancza MahmondMirza vérű, 50 kancza Schagyia vérű, 25 kancza Amurath Bay Bactar vérű, 10 kancza Gazlan vérü. A többi Siglavy, Samhan, Abdul Aziz, Mehemed Ali, Zarif, Eldelemy, Abugress, Bagdady, Padischa Badhan és Osman Pascha. A Oidranok tenyésztésével, kissé lapos patájuk és puha hátuk miatt, általában pelyhüdtségre való hajlamuk miatt felhagytak. A legjobb vér ma mindenesetre a Mahmoud, azután a Gazlan és Arnurath. Itt akarjuk az öreg Mahmoud származását közölni : Malimoud-Mirza neveltetett Azed törzsnél Dél-Arábiában ; fajta : Saklavi Djederani. apja Fcgaddiz Scheik ménlova, nagyapja Moussil Ibrahim ménlova ; anyja : Faresin Sebeik kanczája, nagyanyja Hadji Schesaidesin. Született 1851. évben Djeddában, Arabiában, megvásárolva Angliába került és ott 1865. évben De Butts ezredes által Batthyány Gusztáv herczegtől 350 guineaért a kormány részére megvétetett. Ez a mén Bábolnán 1865. évtől 1872-ig fedezett és 94 csikónak lett apja, mig 1872. évben magas kora miatt kiirtatott. A bábolnai kanczákat jelenleg következő mének fedezik : Obajan eredeti arabs, Saglavy Fedran eredeti arabs, Jussuf (Mahmoud-vér) arabs telivér, KaraMirza (Mahmoud-vér) arabs telivér és tíz arabs félvérek Eldelemy, Gazlan, Zarif, Samhan és Zarif-Siglavy. T). A jégről. (Farsangi szánkázás az egylet jegén. — Első korcsolyaverseny. — Az elkésett karácsonyfa. ••— A főváros 16 jég pályája.) A farsang vizkereszti első estéjét a «Budapesti korcsolyázó egylet» szánka-ünnepélye nyitotta meg. — Mire a villanyfény-sugarak 4000 korcsolyázó tarka tömegét bevilágították, akkorra mára Hattynk szigete felől megindult a lámpionoktól csillogó szánka-raj, mindegyik számban egy-egy jégtündér, a legügyesebb korcsolyázóktól tolatva. Az oszlopszerü felvonulás impozáns volt, elől a vezér szánkás, oldalt a műkorcsolyázók merész köreikkel. A Rákóczyra az egész tündér sereg megkezdette sebes körbe futását : leghátul a szánka nélkül maradt párok lihegve követték e vig farsangi menetet. Közben felgyúltak a görögtüzek. és a rakéták szivárványszínekben sisteregtek le ránk. Felséges téli sport-kép, a liget zúzmarás, havas és az ég csillagos staffage-ával. * * * Os Budavárának ifjúsága sem akart azonban Jakson-Hayn és Halifax védszentjeinek adós maradni, és mult vasárnap az I. leer, polgár kör látünö jegén egy feltéllen sikerült korcsolga-versenyt rendezett, melylyel a főváros minden sportegyletét sikerült megelőznie. A két. vasárnapra tervezett versenyek elseje a 300 meteres megnyitó versenynyel kezdődött. (Pálya 1 körül.) Neveztek és indultak Kiss Ernő, Bróozer Mór, Ferdinándy Bertalan, dr. Makucz Arthur és Bisitz Imre.Vezetett és érdekes küzdelem között nyert Kiss. Idő 47 2/ 1 0 mp. Jó második Ferdinándy 47 3/io mp. 3-dik Bróozer 47 6/ 1 0 mp. (Bisitz hamar felbukott.) II. Sikverseny. Táv 800 meter. Indultak : Pásztory Győző, Fassberger József és Greszmaryk Aladár, — ez utóbbi 2 p. I 8/ 1 0» mp. alatt könnyen győzött. 2-dik Fassberger 2 р. 2 3/, 0 о mp. III. Tanulók versenye. Táv 300 meter 14 nevezéssel. Két csoportban futottak ; a döntő küzdelemnél első lett Stolfer József 54 s/ 1 0 mp. 2-dik Ferdinándy 54 3/ 4 mp., és Pöszlinger Nándor 55V 2 mp. alatt. A kis Ferdinándy mutatott legszebb stylust. IV. Verseny hátrafelé. Táv 300 meter Indultak: Pásztory Győző, Bróozer Mór és Wein Dezső. Tekintve a pálya nehéz görbületeit, e verseny volt a legnehezebb. Szabályos hátra, futás után játszva nyert Wein, egy szikár, báto p
