Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-07-27 / 46. szám

1888 julius 27. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 365 Sweetbread. A kisbéri államménes uj apalova «Sweetbread» megérkezett és elfoglalta box-ját Kisbéren. Hazai telivér-tenyésztésünk és versenyügyünk, ujabbi fejlődését reméli és várja e kitűnő vérből származott apalóból, melynek ereiben Weatherbit, Sheet Anchor, Newminster, Melbourne, Stockwell, Emilius és Touchstone vére egyesül és anyja Peffar, Caller Ou, — a Goss-féle táblázatok szerint a Childers Mare-től származik le, s apai öreganyja Brown Agnes, a kitűnő Agnes-bői, mely a Spot Mare tol veszi leszármazását. Sweetbread 15'3 magas, 9éves sötét pej mén, mely még fiéves korában is futott; versenvcarrierjét már más alkalommal közöltük; — mint apaló Newmarketbe ; a Maulton-Paddockban volt felállítva, 50 guineáért fedezett s elég kanczát jelentettek hozzá. Első csikói ez évben kerültek kalapács alá, s az egyéves ménért Mattei-a-Stray bői 1200, és a másik ménért Maid of Dorset-ből 500 guineát fizetett Captain Machell, a ki elébb Sweetbread tulajdonosa volt. Egy kitűnő magyar sportsman a ki Sweetbreadet még a versenypályáról ismerte, azt mondta róla: szebb versenylovat alig lehet képzelni, jó, tiszta csontozata van, s habár a versenypályán nem nagy tehető-képességet mutatott be, de hatéves koráig szolgált s minden versenyében nagy szívvel futott és nagy kitartást tanúsított s tiszta inakkal hagyta oda a versenypályát. Hogy «Sweetbread» hordja-e és hány Derby-nyerő csiráit magában, vagy csak sokkal alacsonyabb osztályú lovaknak fog-e életet adni, ez ma még mind csak subjectiv felfogáson, a hozzá kötött reményeken vagy bizalmatlanságon alapszik; a tudás bázisán e kérdésnél nem állhat senki; mint apaló ezután fog valamelyik osztályba besoroztatni; azért nem nagy súlyt helyezünk az ez irányban lett nézetekre; mi bizunk gróf Szápáry Iván tapasztalataiban és szakértelmében s hogy legjobb belátása szerint tette választását, ezenfelül gr, Szápáry Ivánnak hasonló vételeknél szerencsés keze is van, mit annak idején Doncaster és Ruperra megszerzésével is tanúsított. Meglehetős hálatlan feladat egy telivér apalovat másnak, különösen egy országnak számlájára venni; a szakértők nagy része s a laikusok nagy tömege a vétellel szemben , többnyire a kritikai álláspontra helyezkedik; a ló vére, leszármazása, verseny carrierje, ára, mind bő tárgyát szolgáltatja a kritikának, a nélkül hogy a szak- és nem-szakirodalomban olvasott eme kritika felemelné az oh ásót vagy azokból tanulságot lehetne meríteni. Csak például hozzuk (él egyik szaklapban A. v. M. belük alatt megjelent érvelést és kritikát; eme hetük alatt sok helyes sportczikket olvastunk : egy igen szellemes, kedelyes, szakamber áll mögölle, de kijelentéseinek fővonása, hogy nem igen van megelégedve azzal, mi telivérlenyészlés és versenyügy dol gában Magyarországon és Budapesten történik, s bizonyos mértékben ellentétes állást foglalt el az újonnan alapított legnagyobb magyar dij: a Szl Istvándij ellenében is; pedig ha igazságos akar lenni, be kell ismernie, hogy a magy; r pénz s a magyar kormány intézkedései emelték a monarchia telivértenyésztését és versenyügyét ama fokra, melyen az ma áll, s emez áldozatok s intézkedések nélkül a monarchia egyetlen versenytere sem birna ama fontossággal és érdekességgel, melylyel ma bir. Sweetbreadnak gróf Szápáry Iván által történt megszerzése alkalmából A. v. M. következőleg érvel: «Az osztrák magyar birodalom tenyésztői ama reményben éltek, hogy a magyar kir. kormány állal folyóvá tett 1Í000 font sterlingért Kisbérre egy első osztályú apaló fog beszereztetni ; de reményükben csalódtak, mert emez összeg nagyobb feléért egy negyedosztályú mén vásároltatott meg.» Ez után A. v. }•'., a valószínűleg Szápáry Iván által is ismert theoriával osztályozza az apalovakat, előbb az első osztályt, s utána a másodosztályt s példaképen a második osztályt következőleg állítja össze: St. Simon, Ormonde, The Bard, Minting, Barcaldine, St. Gatien, Carlton, Bendigo — s ezek után belföldi tenyésztésünket ama megtiszteltetés érte, hogy ezekhez sorozza, Stronziant.Abonnentet Fenéket, Vineát és Zsupánt -— tehát St. Simont, Ormondet, Bendigot, a másod osztályhoz sorozza A. v. M., s miután ő és az osztrák-magyar tenyésztők, egy első osztályú apaló behozatalát várták, tehát azt kívánták a magyar kormány által felkért gróftól,hogy St Simon, Ormonde vagy Bendigónál egy egész osztálylyal magasabban álló apalovat vegyen meg Angliában. Mi azt hiszszük, hogy a gróf, ki az angliai viszonyokat teljesen ismeri, eme feladat megoldására nem vállalkozott; — egész Angliában a Blankeney-ménesben felállított öreg Hermit, mely 250 guienáért, és Petrarch, Sterling és Isonomy, vannak még, melyek 150 guineáért fedeznek, s ezek után azonnal jönnek St-Simon, Ormonde, Bendigo, Galopin. Robert the Devil, Hampton, Bend Or és Springfield, melyek 100 guináért fedeznek, s kapnak annyi kanczát, a mennyit csak tulajdonosuk elfogad, ugy hogy nem igen soká kell várakozni eme megvetetett másodosztályú apalovak tulajdonosainak arra, hogy egyedül fedezési illetményekben 7000 guineát vegyenek be. Swetbread 7000 guinea magas árért vétetett meg; valójában sok pénz, különösen a mi pénztárunkhoz és a mi viszonyaink között, de a vétel Angliában az angol pénzviszonyok között köttetett, hová telivér tenyészanyagáért az egész világ fordul, s éppen e magas ár kelti fel bizalmunkat, hogy a tapasztalt s nagy szakértelemmel biró gr. Szápáry Iván szemeiben Sweetbread egy első osztályú apalovat igér, melyre kitűnő vére jogosítja, mely kérdés véglegesen csak akkor lesz megoldva, ha csikói a versenypályára kerülnek. A fent elősorolt apalovak után jönnek Angliában azok, melyekért a kancza-tulajdonosok 50 guinát fizetnek s emez apalovak következők. Muncaster, Melton, Sweetbread, Foxhall, St-Gatien, Peter, Thurio, Barcaldine, Wenlock, Londesborough, Galliard, Master-Kildare, Wisdom, Trappist, George Frederick és Camballo. Emez apalovak közül került ki az uj mén Kisbérre. Elfogadott tenyésztési elméletek szerint a legjobbat a legjobbal kell párositant; de hogy ugy mondjuk, egy egész oskola — különösen Amerikában — fejlődött ki, mely statistikai táblázatokkal is igyekszik bizonyítani, hogy a versenypályán a legmagasabb formát mutatott lovak ivadékai ritkán felelnek meg a hozzájok kötött várakozásnak ; a legjobb átlagot ama szülők ivadékai adják, melyek jó versenyforma mellett kitűnő vért., szabályos alkatot, jó vérmérsékletet tanúsítottak, — a fentebbi tenyészelmélet sikeres keresztülvezetése mellett, utoljára a pálmák csakugyan túlnőnének az ég boltozatján — s a telivér apalovak kiválasztásánál a siker biztonságára nézve oly természeti titkokkal találkozunk, melyekkel szemben a legmagasabb tudás is erejét ve-zli, e tekintetben a siker eléréséhez a véletlen és szerencse is hozzájárulnak, de minden esetben absolut nagy becscsel és értékkel kell birni amaz apalónak, mely ereiben a legkitűnőbb tiszta vért egyesíti, a versenypályán hatéves koráig jelentékeny formát mutatott, s onnét tiszta inakkal vonult vissza, első csikói 1200 és 500 guineáért vétetnek egy első osztályú szakember által, kinek egykor az apaló is tulajdonához tartozott, s végre a fedezésért 50 guineát fizettek. — Mi részünkről nagy reményekkel vagyunk a kisbéri uj apaló iránt s tőle telivér tenyésztésünk és versenyügyünk fejlesztését várjuk, s azt hisszük, hogy eme várakozásunkban nem is fogunk csalódni. Sweetbread pedigreejét a következő táb lázaiban adjuk: Sheet Anchor |

L°««y Tramp Mandene Pot-8-ostól •S O 03 1832 Morgiana Muley -Miss Stephenson, Scudtól ci ^ o •s Miss Letty Priam Emilius Cressida, Whiskcytöl ci ^ o •s 1831 Miss Fanny anyja Orville Buzzard-St. 03 West Australian Melbourne Humphrey Clinker Cervantes-k. G tn <ír 1850 Mowerina Touchstone Emma, Whiskortól c£ o Miss Agnes Birdcatcher Sir Hercules Guiccioli, Bob Bootytdl m 1850 Agnes Clarion Annette, Priamtol Newminster Touchstone Camel Banter 1848 Beeswing Dr. Syntax Ardrossan-k. > ^ Palma Emilius Orville Emily, Stamfordtó] 1840 Francesca Partisan M. Fanny's M. Orvillctül Stockwell The Baron Birdcatcher Echidna Economisttól °=0 t. >n 1849 Pocahontas Glencoe Marpessa, Muleytöl "rt Haricot Lanercost v. Mango*) Emilius Mussard, Merlintil 1847 Queen Mary Gladiator Plenipotentiary-k. * Itt a pedigree Mango után van fölvéve. Körültekintés. A berlini hoppegarteni kétnapos meetingnek nagyon kedvezett az idő s mindenik nap nagyon látogatott volt. Az első nap az egyiptomi alkirály fiai is jelen voltak, kíséretükkel, megszemlélve a német turfot. Az érdeklődés központját mind a két nap a gr. Esterházy-lovak részvétele képezte, különösen a Soll-iché, a német istállók eliteje ellen. A táv azonban a derék, de ugy látszik már fáradt kanczának messze volt s Durchgänger, Németországnak eme legjobb lova, megverhette. Hogy a verseny szabatos volt, sejteti Gasparone helye, mely ló a tempót nem tudta amazokkal tartani s már jóval a czél előtt föltartatott. A verseny a 2800 meteres álllamdijban eléggé sebes volt s Durchgänger igazolta, hogy stayer is, mit sokan kétségbe vontak az Ezüst paizs eredménye után. Egyébiránt Budapest és Badenbaden fogja tisztába hozni, minő viszonylatban állnak a német lovak legjobbjai a mieinkkel. Sajnos, hogy Agnat nem futott a második nap, hogy mellette Inselbergről mértékel lehetett volna venni. Azt hogy Soll-ich e nap, a Durchgängerrel való heves küzdelem után nem fog a valódi formájában futni, szinte sejthető volt. És csakugyan, még Illustro előtt is be kellett vonni a vitorláit, mely itt egyenlő teher mellett szorította háttérbe, holott Boroszlóban tizenegy fontot kapva a kanczától, közelébe sem juthatott. Ez arról tesz bizonyságot, hogy Sollich a formájából immár kiesett. Némelyek egyébiránt vereséget részben annak tulajdonitják, hogy a kancza a munkában mindig egyedül megy, valószínűleg mert társaságban izgatott s ebből azt következtelik, hogy a versenyben elől kellene engedni, a helyeit hogy erőszakos visszatartással elvegyék kedvét a futástól. Ily körülmények közt, ha egy ló a szivét elveszti, nem lehet csodálni. Mi azonban Soll-ich vereségót ernyedtségének rójjuk föl; idegei a gyakori tulfeszités által meglazultak, s némi idő kell, hogy rugékonyságukat újra visszanyerhessék. Gr. Henckel Satum-\a a Charlottenburgi Handicapban könnyű diadalt aratott Zauberin, Theresianist és C.-Dur slb. ellen, azt igazolva, hogy 1000 meter távolságon mindig szép esélylyel futhat. Theresianistra nézve is az a véleményünk, a mi Soll-ichre, nevezetesen, hogy a huzamos campagne már nagyon kifárasztotta s igen is megkívánja a pihenést, hogy az őszi versenyekre megujulva, fölfrisülve léphessen ismét ki. A Henckel-istálló még egy másik lovával is szerencsés volt. Az Ostbahn Handicapet könnyen megnyerte Wera hét ellenfél ellen, melyek közt volt Cockenzie is, mely a kanczának tizenegy kilót adott. 1*