Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888
1888-07-13 / 44. szám
VADÁ8Z- ÉS VERSENY-LAP 1KHH julius 13. ATH LET I К A,TEST(í VA KORLAT. Athléta-Naptár. Julius 15. •• Achille» Sport-Egylet» nyári viadalai Palityon. Nevezési zárimp julius 1. « Ti. «Szabadkai Torna-Egylet» nszóversenyei. Nevezési zárnap julius 15. « 20. «Szabadkai Torna-Egylet» nyári viadalai Palityon. « 2W. Benedek Gyula vívómester mérkőzései. « 29. Veloeijiéd-kirándulás Erdélybe. Auguszl. ő. «Acbilles-Sporl-Egylet» csónak és vitorlaversenyei. Nevezési z&rnap julius 29. « 12. 13. Bácsi veloc. szövetség «D. B.-B. ünnepe.» Szept. 23. «A.-S.-E.» országúti velocipéd és gyalogversenyek. (Budapesten.) Nev. zárnap szeptember 20. Október 7. «Л.-S.-E.» őszi versenyei. (Szabadkán.) «Lassaut annuel des Lycées et collèges de Paris.» Mi szegény magyar vivók mikor érjük meg azt, hogy mint l'árisban az ottani kultuszminiszter folyó évi julius 22-érc tűzte ki a «Grand Hotel > disz-termében a párisi lyceumok és collégiumok évi rendes vivó versenyét, melyre Carnot köztársasági elnök, a kultuszminiszter értékes tiszteletdíjakat és a rendezéssel megbízott «Société d'Encouragement» arany érmeket lógnak adni : pedig a kardvívás testet lelket nemesítő és ifjúságunkat leginkább izmosító sportja megérdemelne immár az országos támogatást. Legouvé Ernőt kell ilt ismételnem, mert akár csak helyetlünk és nevünkben is mondhatta volna : szeretjük a vívást, mert sok nemzeti vonás van benne. A németnek slégcrje van, a spanyolnak kése, az angolnak pisztolya, az amerikainak revolvere : nekünk és velünk sok más nemzetnek bizonyos lovagias jellem kifejezésére kardunk van. A kardviselés és a kardrántás oly szavak, melyek csak is a lovagias nemzetek szótárában találhatók : az elöbbeni a nemes, az utóbbi a lovagias emberi illeti meg és a kettő együttvéve előkelő, nemes .jellegel kölcsönöz, mely szépen összeülik — ti többi között — a mi társadalmi hagyományainkkal is. Alig van külső életünknek olyan fénye, melyben teljesebben éreznék az élet pezsgését magunkban, mint. a vivás alkalmával. Nézzünk csak meg egy vivót vivás közben ! Minden tagja, minden iznta ki van fejlődve, mindegyik saját állást foglal el és más-más munkát végez. Mig a kéz gyorsan és könnyedén repdes és mindinkább előre halo), a test hátra húzódik és a lábak — biztos állást loglalva el, minden perezben várják a működő kéz jeladását, hogy előre törjenek e, vagy hátra vonuljanak. Mint 11 ii katonák, minden tag a parancsnok szavát lesi ilyenkor, a ki igy szól: «Előre!» «Most visszafelé!» Ez a parancsnok a fej. Minden lelkesedés és számitás az ö müve; mintha csak valódi csatatéren volna, egy tekintetre észreveszi az ellenség egy hibás mozdulatát, tőrt vet neki és kényszeríti, hogy abba bele menjen ; visszavonulást színlel, hogy ujabb rohamokra bátorítsa és aztán rettenetes erővel ront reá és sok mindenfele cselfogás utján valósítja kicsinyben mindamaz ügyes hadmozdulatokat és hadászati számításokat, melyeket a nagy hadvezéreknél annyira megbámulunk. He vegyük tekintetbe, hogy ez a bonyodalmas művészet, mely az egész testet igénybe veszi és mozgásba hozza, voltaképen a mutatóés hűvelyk-ujjak hegyeiben összpontosul. Minden e két ujj tói lügg, miután ama linóm és kormányzó tehetség, mely a vivót mesterré teszi : a tapintás érzéke bennünk van meg. Bámulatot költ ama linóm érzékenység, mindent egyszerre megérző erő. mely e ket ujj között elömlik. A közöttük lévő vas hatása alatt remegnek és idegesen rángatóznak, mintha csak valamely villany-folyam közölné velük a gyors mozdulatokat. A 'átö tehetségre mintha nem is volna szükségük, hogy az ellenfél kardjának mozdulatait figyelemmel kisérjék : a vivó a tapintás által is megérzi azokat. — Ez a «kard-érzés !» his lia meg hozzá veszszük a magneticus érintés gyönyörét, az erekben pezsgő vér lorró lüktetését, a reszkető iitereket, a hullámzó mellet, a kitáguló pórusokat ! ha arra a boldog érzésre gondolunk, melyet saját erőnk tudata és érzete költ fel bennünk. ha a változatosságban annyira gazdag, testedző és léleknemesitő küzdelemre gondolunk, melyet nemcsak naponkint, hanem minden szerepen, minden uj összemérközésnél újra kezdünk: megértjük, hogy a vivás művészetének gyakor lása valóságos mámor, mely időnk jól felhasználásával nemcsak a rossztól ment meg, de frissebbe, üdébbé és egészségesebbé is tesz. jtdes. TÁRCZ A. «Four in Hand». Most van a mozgósítás legfőbb saisonja az •, ngol «Overst Houndred» közt — mint a hogy az angol előkelő lapok az aristocratia azt a legfelsőbb osztályát nevezni kezdik, kiknek a Skót felföldön váraik és vadászatuk, Northumberland vagy Cornwallisben bányáik, a tengeren gőzöseik és yachtjaik vannak, 100,000 Iont vagy több a jövedelmük, és kiknek nagyobi) része a «Four in Hand-Club» tagja. Az Ascot és Goodwood belek azok, hol e magas társaság a vándoréletet megkezdi : az egész család a családfő körül — a ki hires kocsis — csoportosul, fenn a magas fekvésű üléseken, néha egypár szép rokon lndyvel, jókedvű menyecskékkel és fiatal emberekkel megrakodva, s a szép árnyas, zöld vidékeken át — egyik grófságból a másikba kocsizik — látogatásra, versenyekre, lürdőkrölfiirdùkre. s éli világát — szolidan és előkelőséggel, de gyermekes vidámsággal. Néha 3—4 kocsi halad ugyanegy irányban, s hoz annyi vendéget egy-egy kastélynak, egy-egy éjjelre megháiássai, vagy pár napra is — hogy csak az oly tágas várkastélyok, mint az angol aristocratiáé, fogadhatják és láthatják el azokat. E sorok irója egyszer (187ö-ben) a goodwoodi versenyek alatt 14 ily «Kour in Handot» látott betérni (s minő fogatok, lovak, szerszámok, kocsik! egyik tökéletesebb mint a másik) a riclimondi lig kastélyudvarára, először a walesi herczegével, melyet veres kabátos piquerük kisértek. Az ily társaságban a jó kedv — egy-egy paradicsommá varázsolja a környéket, a richmondi berezeg látogatói először a versenyeket (a goodwoodi) jöttek megnézni; a terjedelmes «Coacheok» egymásután marsirozlak fel ; az inasok leugráltak, azután pompás szőnyegeket hoztak ki a terjedelmes «Coach» öbléből, leterítették a zöld füre, az árnyas nagy fák alatt, melyek alól le lehetett látni a versenytérre és az egész pályára, aztán előszedték a hideg konyhát, a pinczetokokat. szép ízletesen felrakták a tündöklő ezüstre, pezsgős üvegeket nyitottak fel, s megkezdődölt a reggelizés, részint állva, rés/int a fűben, szőnyegen, lekuporodva egy plaidre stb. és egymást látogatva, fecsegve, nevetgélve. — szinte látszott, mily tenségesen jól izlik a liatal leányoknak, de még a mamáknak is ez a fesztelen, dévaj «zöld mezőben» mulatozás. A versenyek után — midőn lefelé kocsizánk. láttuk, hogy a goodwoodi kastély előtt, a százados tölgyek alatt — hosszú, fehérre terített asztalokat rendeznek a cselédek, s más oldalról láttuk, a mint az előbb ismertetett «Four in Hand»-ek. élükön a walesi liggel — behajtatnak a kastély íölépcsőzete elé. hol a herczeg és berezegné egész családjukkal lejőve fogadták — a katonás tisztelgéssel bevonulókat. s nemsokára megkezdődött az ebéd (körülbelől este 7 órakor) vidámság és jó kedv közt. A «Four in Hand-Club» mielőtt a javabeliek Londonnak hátat fordítanának — összeszokott gyülekezni az elindulásra, s mint a «Field» f. évi junius 9-ki számából látjuk — az idén 19 kocsi volt együtt — megrakodva — az elinduláskor. A walesi hg is megtisztelő a gyülekezetet megjelenésével, s az Earl of Fife (egy régi skót család főnöke, tán о Shnkespeareből, rede Muchethből ismert Clan utóda) kocsiján iilt, a meckienburg-scbwerini nagyherezegnö bála mögött ; a nagyherezeg is a társaságban volt. Lord Five fekete lovai ép oly jók voltak mint máskor. Egy más kocsin ült a walesi berezegné egyik leányával, mig a királyné kocsiján a svéd király iilt. ki nagyon kedveli a kocsizásl. Ezeket követték lord Shrewsbury, lord Kilmarnock, lord Charles Heresiord. lord Onslow, lord Aveland, lord Hothfield, Lieut.-Gen.-Dickson, lord Londesborough. lord Cheylesnore stb. VEGYES. A debreczeni Lőrincznapi országos vásár alkalmával Debreezenhen aug. 12-én (vasárnap) a «Lótenyésztés emelésére alakult társulat» — (elnöke gr. Esterházy Miklós) luxus lo-dijazást tarl, melyre a szomszédos megyebeli lótenyésztők figyelmeztetnek. Dijak lesznek : 1. a legszebb pár kocsilónak egy csinos juckkerszerszám ; ugyanilyeneknek még három dij. Hátas lovaknak 1. a legjobb hátaslónak egy nyereg-lelszerelés s még más 3 dij. A bejelentések aug. 10-kéig Nánásy Ferencz ur, lótenyésztés-bizottmány i elnöknél teendők Debreczenben, * * * Л kisbéri magyar kir. állami ménes részére gr. Szápáry Iván Angliában megvette Stnetbrtnd pej mént, ell. 1879. apja Brown Breail (apja Weatherbit, anyja Brown Agnes, WesGAustralian-től), anyja Feltár (apja Adventurer anyja Caller Ou, Stockwelltól.) Sweetbread vételára 7000 guinea volt. A mén 2éves korában futott 6-szor, gyözlos voll 1-szer egy Maiden-Flateben ; volt még párszor 2-dik, de közepes társaságban. 3éves korában ö-szür futott, egyszer nyert és pedig Ascoton a Royal Hunt Cupöt (Handicap 500 font) jó társaságban, de a 3évesek közt. melyek ez egymérlföldes versenyben részt vettek, a legkönnyebb terhet vitte. 4éves korában 7-szer indult és 3-szor nyert, legjobb versenye volt a goodwoodi Vizitors-Flate. 5éves korában nyerte legszebb versenyét, és pedig a goodwoodi Steward Cupöt 9 stone 3 font alatt megvervén oly lovakat mint Duke of Richmond, Bendigo, Lowland Chief,Queen Adelaide stb. Huszonhárom futott. Mint fíéves csak kétszer indult, de nem kapóit helyet. Általában véve a legjobb handicap-lovak egyike volt, de korteber alatt az első classisu lovak közt nem talált helyet, bár minden távolságra futott. О anyjáról (PelTarról) félleslvére a Napagedlben álló Metcalfnak mely mint lèves jó formát mutatott nálunk, alkatát igen dicsérik, s bizonyára csikóinak is (melyek köziil néhány 2éves éppen most került árverésre Newmarketen) sokat ígérőknek kell lenni. Captain Machell, ki azelőtt Swetbreadnak fele tulajdonosa volt. e csikók köziil az említett árverésen egyért (Sweetbread Mattie-a-Stray) 1200 guineai lizetetl, és egy másikért iSweetbread-Maid of Dorsel i 500 giiineát. Sweetbread fedezési ára 50 guinea volt. Származására nézve a inén nagyon kielégítő. Apai ágról unokája West-Australiannek, és igy a drága Melbourne vér foly ereiben, nagyanyjáról Brown Ágnesről a hires Ágnes-családra iit. Touchstone kétszer fordul elő ősei közt. és miután anyja ' Fe dar) a hires Caller-Ом leánya, illyformán Slockwell is egyik szépapja. Ugyancsak Angliában, a nemzetközi lelivér-árverésen Luczenbacher Miklós ur megvette Mie» Edith kanczát, csikajával együtt. E kancza 1878-ban elletett, apja Doncaster a Edith Newininstertől. Csikaja Mardentől vagy Highland Cbieltől származott. Miss Edith 3(H) guineáért, csikaja pedig lOOguineáért jutottahirtokába. |E kancza 1886-ban a Kincsem sorsjáték részére is ajánltatott, de csontpők miatt visszautasittatott.) Ezeken kivül ínég több telivér anyagot szándékszik Luczenbacher ur vásárolni. * * * A Nemzeti Casino ház külsejét belsejét renoválják a beállt boltidény alatt, s egyszerű stylusából palotává emelik, s ezzel a szép épületekben ugy is szűkölködő hatvani utczának kissé jobb kinézést adnak. — Csak már egyszer a szomszédos alacsony pékházat is lerombolnák, mely valóságos satyra a főváros e szép utczájában.
