Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888

1888-03-29 / 14. szám

ш • • VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAI' 1888 márczius 16. nyelven kiadott szövegezések, — mind a niellett nem hagyhatjuk egészen minden meg- 1 jegyzés nélkül, hogy az ily legislativ intéz­kedések, mért nein hozatnak meg egyidejűleg s mért nem közösen adatnak ki a két Jockey­('.luh állal? * * * A múlt számunkhoz mellékeltük a Ma­gyarország területén 188H-dik évben szerve­zett fedezési állomásokon, s az ezeken felállí­tott, valamint az egyes tenyésztők által kibé­relt ménlovak kimutatását tartalmazó füzetet ; e sok gonddal összeállított munka értékes anyagul szolgál annak, a ki Magyarország ló­tenyésztését figyelemmel kísérni kívánja ; az egész országban van 793 fedező állomáson 2487 ilrb mén, ezek közül bérben van 293; - van összesen 1~4 angol telivér, ezek kö­zül bérben 68 ; arab telivér van 32, ezek kö­zül bérben van 4. Az összes mének közül az állami ménesintézetekben : Kisbéren, Bábolnán, Mezőhegyesen és bogarason neveltetelt 1529 darab, vásárlás utján beszereztetett, mint éves 278 darab, és mint teljes korú 680; — a vásárlás utján beszerzettek kőziil 78 drb van bérben ; — miután az állam által fentartott méntelepekben levő apalovak száma koránt sem elegendő a kél millión jóval felül levő lóállományunknak, igen érdekes s a lótenyész­tés fejlődésének megitélhetésére nézve nagyon fontos volna tudni, hány mén fedez a magán­tulajdonosoknál, ongedélylyel és engedély nél­kül; mi tudjuk, hogy ily kimutatások össze­állításához szükséges hiteles anyag beszerzése mily jelentékeny nehézségekkel jár ; de az egész ország lótenyésztésének kellő áttekinthe­tése szempontjából nagyon kívánatos volna s e tekintetben a francziaországi kimutatásokra hi­vatkozunk, hol az állami méntelepeken felállított, az államilag segélyzett, magántulajdonban levő fedeztelési jogosultsággal ellátott, végre az egésségi bizony il vány nyal biró összes apalovak száma 1000O drb; — eme számtól mi sem igen maradunk távol, de minőségileg az egyes községekben engedély nélkül fedező mén csikók tekintetében még sok a kívánni való ; mig más részt az országos lótenyésztésünk jelen előhaladt állapotában a telivér-apalovak számát, 184, nagyon kevésnek tartjuk. — Mind amaz országokban, hol állami ménleiepek tartatnak fenn. az általános lótenyésztés fejlettségének megítélésére egyetlen számtétel sem ad annyi biztos alapot, mint a felállított angol telivér apalovak száma ; mert csak ezekkel való helyes keresztezés fogja a lótenyésztést előnyösen átalakítani ; ez örökit át vért, kitartást, sebes­séget, jó formákat, és ne ütközzenek meg sokan a telivér ellenesei közül, ha még egyet is hozzá teszünk, s ez az, hogy csontokat is, még dimensiókban is, de különösen tömörség tekintetében : de igaz, hogy az angol ló fel­nevelésénak egy fö-alapfeltéle van, az etetés, gondozás ; emez igen igen fontos és lényeges kérdésnek teljes kifejtését egy rövid czikkben ugy mellesleg tárgyalni nem elégséges ; de azokat, kik a telivérnek, különösen könnyebb csontozata miatt, ellenesei, arra kérjük, hogy nézzék meg a versenypályán Schweninger!, Nilwassert, Heidelbiirt, Filout vagy a Shallow­csikókat s meggyőződhetnek, hogy van erős csontozata telivér. * * * Szerencsés Anglia! Ott már raárcz. 19-én megnyílt a sikversenyek sorozata Lincoln gyepén. Az igaz, hogy oly kemény hidegben és szélben — mint a Field levelezője panaszolja, — hogy az ember félt felnyitni a száját a fagyos légben. Ló lett volna elég, de rosz conditióban a kisebb versenyekért, a nagyobb dijakért — mint a Batthyány Stakes és a Zanco/ns/iiYe-IIandicap — jobb conditióban kihozott lovak indultak. Az első nap főversenyeért a Ratthyány-Stakes 600 sov. dijáért 14 lovat nyergeltek fel, melyek közt a legtöbb terhet vivő br. Rothschild-féle öéves Prudence és M. Peck 4é. Ласк o'Lanternje favorisáltattak, és csak 3:1 és 5:1 voltak kap­hatók, — mig Mr. N'aylor idősebi) Fulmcnje ellen 100­at kínáltak 12-öért. — A versenyt Fűimen igen könnyen nyerte másfél hoszszal : , ö tavaly a lineolni Mandicapet vitte haza. de azóta nein volt nyerése. Volt ez nap már egy versenye a 2év«sek­nek is, a 100 sov. Tathwetl-Plaie. kb. 5 fur- | longra ; 8 csikó indult, s a versenyt Oarnivalunk egyik unokája, egy sárga mén-csikó (ap Mask ! a Cinderella) nyerte meg, a csikó lord Churchill tulajdona. E 2évesek nem sokat mutatók egytől­egvig — mondja a «Field», de az a hirük megvolt, hogy tudnak futni, és Carnivalunk unokája a mint elugrott a vezetéssel, azt mind­végig meg is tartotta ; — az árverésnél mégis csak 230 guineát adott érte Mr. Burton. A második nap a kétévesek Broklesby­Stakesje (500 sov.) volt a födij, melyért 11 csikó indult ; köztük kinézésre legszebb volt Lap-Year (Skylark— Wedlock) Sir В. Jardine tulajdona, de bizony tehetségre nézve gyenge volt ; utána Mr. Abington pej kanczája (Poem) egy Petrarch— Silver csikó tünt fel, de legjobb mozgásuak voltak Donorán és Madame Galvani : az előbbi egy Galopin mén csikó a Moveriná­ból, a Portiandi hg tulajdona, s ez meg is nyerte a versenyt könnyen két hoszszal Ma­dame Galvani ellen. * » * A Lincolnshire-Handicap napja — min­denki csodálkozására — derült idővel köszön­tött be, pedig még előtte való este havazott. Meg is látszott a látogatottságon ; annyi ember jött mindenfelől, hogy a vendéglősök (kik az előbbi kedvezőtlen napokból Ítéltek) — felét sem láthatták el étellel, itallal. — De meglátszott a kedvező idő a nagy mezőnyön is ; 25 ló indult s pedig oly derék 25 ló, minőt ritkán látni együtt. — Főkedvenczek : Oberon és Harpender, 7-szeres pénzt adván ellenük. 10:1 Kinsky és Boyal Bose, 100:1 Gloriation stb. Hátrább majd bővebben ; itt csak annyit, hogy a versenyt váratlanul Mr. W. .1. Legli 4éves Veracity­je (ар Wishdom a Vanish) nyerte meg, pedig az indulásnál még 50-szeres pénzt kí­náltak ellene. — Igy megy ez többnyire az első tavaszi versenyeknél. * * * Lincolnból Liverpoolba ment át a közönség nagyobb része, bol a «LiverpooliGrand-National Sleeplechase» márczius 23-án nagy közönség és a Walesi lig jelenlétében — kinek szintén futott benne lova (Magic) — nagy meglepe­téssel végződött, — mint kora tavaszi ver­senyek gyakran szoktak. Husz ló indult e nagy akadályversenyre — minőhöz fogható a fóld kererekségén máshol alig van, tekintve mind a combinait talajnehézségeket — (egy «végét érni nem akaró» hosszú pályán (4£ angol mértföld), mind a sebes pacet, melylyel e ver­seny futtatni szokott, mind a magas terheket — melyeket a lovak visznek. Nem kevesebb mint 9 urlovas ült nyeregbe, köztük mind a két Beasley, Mr. Moore stb. A busz ló közt több olyan volt, melyek már öreg ismerősek az aintreei pályával, mint Mr. Benzon id Gameeockja, báró Schroeder hires Savoyardja, aztán Ballot Box, Old Joe, Johnny Longtail, s mindenek előtt a derék Frigate kancza, mely most ötödször indult e verseny­ben, s most harmadszor lett második, végre Trop és Jeonnie.— Valami határozott főkedven­czek nem voltak : a közbizalom azt remélte, hogy az első helyekre — a fogadások után Ítélve — Usna. az öreg Chancellor. The Badger vagy Frigate érkeznek be. Egyedül az utóbb nevezett váltotta be a hozzá kötött reményt. A verseny rendes leírását a külföldi rovat alatt adván, itt csak a futam jellemzéseül annyit, hogy az abban részt vett lovak leg­nagyobb része középszerű volt, aztán a sikos talaj miatt — elkezdve már a 2-dik ugrás­nál — egymásután 5—6 ló bukott el vagy ! tört ki az ugrások elől, s hogy végre aztán nyert egy ló — Playfair (felvér) melynek nyerhetése alig jött kérdésbe, s mely ellen az indulásnál íO-szeres pénzt kínáltak — helyre futása ellen pedig 7-szerest. A talajról annyit, hogy előtte való éjjel esett és havazott felváltva, s bogy az indulandó jockeyk jónak látták a pályát körüljárni ; az akadályok ritkán voltak oly magasak mint a mult évben, s általában jü ugrást ígértek. Jellemzők а sorok, melyekkel а futás után a «'Ihe Sportsman» e verseny leírását kezdi: «That racehorses doing duty under Jockey- Club rules have not depreciated, is a general article of belief in sporting circles. The same can not he said of the modern Steeplechasers, and the Champions of the present day compare badly with such bygone heroes as The Lamb, The Colonel, and Disturbance. I Hogy a Jockey- Club verseny-szabályainak hatása alatt futó lovak nem selejlesedtek — általános vélemény sporting körökben ; de nem lehet ezt mondani a mai napi Steeplechaserekről, és nem lehet őket össze se hasonlitni oly nagy lovakkal (such bygone heroes) mint The Lamb, The Colonel vagy Disturbance. — Meg kell elé­gednünk az anyag ritkasága niellett, hogy csak jó lovak is találkoztak. — A mi a futamot illeti — az a jockeyk ama szokásos .törekvése miatt, — hogy jó helyet foglalhassanak — eleinte igen sebes volt — mondja a Sportsman ; miután ily hoszu útra — s akadálypályán, ily előgondoskodás felesleges, — képzelhetni mily láz fog el mindent az indulásnál ; azlán egymásra jöttek a bukások, a kitörések. Hát­rább részletesen. Ausztráliai versenyek. (Vége) A gyarmati általános szokás szerint а versenylovak nincsenek patkolva, ez az ango­lok szemei előtt különösnek tűnhetik fel, de én azt hiszem (mondja a «Field» levelezője), lmgy az ausztráliai telivér patája általánosan ke­ményebb és jobb mint angliai elődeié ; onsti­lutiójuk tehát valószínűleg szivósabb. A trainingben levő gyarmati lóra például alig hat az a bosszú, sokszor fárasztó utazás, mit tennie kell Sydneyből, Melbourneböl, Ade­leidbe és vissza. Ezeknek a lovaknak a ver­senyzés csak commotio, számtalanszor futnak egy saison alatt, folyvást trainingben marad­nak 8—9éves korukig, és soha sem fáradtak vagy betegek. Nekem nagy a reményem, hogy mielőtt néhány év lefolyna — az ausztráliai lovak nem csak az angol, de az amerikai pályákon is jó formában fognak futni ; és — hadd győzzön a jobb; — majd meglátjuk. * * he Levelező átmegy azlán az ugrató verse­nyekre és ezek pályájának berendezésére, s azt mondja : «The pace at which the stick­jumpers go is even yet more remarkable.» (Az a pace, melylyel az ugrató versenyek futtatnak — szintoly nevezetes.) A Victoria Racing courseon és a caulfieldi steeplechase pályán — mint angliai nézők észrevehették — sehol sincsenek vizes-árkok, sem természetes vagy fonott sövények : minden akadályt ugrani kell, mert áttörhetlen vagy eldönthetetlen. — Az ölfából rakott akadályok most már Angliá­ban, Irlandban és Franeziaországban nem hasz­náltatnak, de igen még a caulfieldi pályán, hol öt darab igen vastag fatörzsből (pyrami­dalisan egymásra rakva) 4 láb 6 hüvelvk ma­gas (angol mértéket értve) akadályokat csinál­nak : ezenkívül a fonott sövényeket 4 láb 6 hüvelyk magas «Post and rail»-ek pótolják kemény fából. Flemington pályáján az állvány­nyal szemközti lal-ugrás 4 láb 3 hüvelyk ma­gas, alant kemény téglából épitve, felül vályog és gyephantokból. A «ki és beugrás» e pályán három törhetetlen léczből — és a túloldalon 4 láb 8 hüvelyk magas sövényből áll. Nos ez akadályokon és hasonlókon át is oly gyors iramban futtatnak itt — a mint a

Next

/
Thumbnails
Contents