Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-03-10 / 10. szám

84 ügyben kizárólagosan szabadalmazott szakember — használta fel az alkalmát arra. hogy a versenydijak és a totalisateur eltörlése iránt ismét benyújtott javaslatával s e javaslat indokolására elmondott 1 »eszedével két dolgot kétségtelenül bebizonyítson. Bebizonyította ugyanis először azt. hogy kintornát is lehet belső érzéssel vagy legalább is annak látszatával forgatni : mert a mit f'ellengző, de hamis pathossal a Totalisateurnek mint hazárd-játéknak gyászos következményeiről, a magyar nemzeti erkölcsöket megmételyező befolyásáról slb. isméiéit, az a szavalat mi reánk — kik évenkint ez alkalommal már ötödizben hallottuk tőle majdnem szórni szóra ugyanazon üres frázisokat — valóban nem tett más, benyomást, mini ha valaki átszellemült ábrázattal és lelke egész hevével «Eduard és Kunigundát» játszanék a «Werklin». Igazán szélmalom elleni harcznak tartjuk azt, lia egy oly országban, hol a nagy és kis «lutri» a törvényhozás által állandóan l'entartatik, hol a nemes «ferbli» a legfőbb törvényszék által a tiltott játékok sorából kitöröltetik, ha itt a nemzeti erkölcsök érdekében hadat üzen valaki a Totalisateurnek. mely intézmény pedig szűk körre való korlátozottsága mellett nem is tisztán szerencsejáték, hanem fogadás. a mint az már számtalanszor beigazöltatotl. Az érzelmes kinlornázáson kívül azonban még bebizonyította a tiszteli «szakértő» honatya azt is, hogy a telivértenyésztés és versenyügyhöz, de sőt magához a Totalisateur intézményéhez — melyet pedig évek óla veszszőparipájának választott — éppen annyira ért, mint a Clydesdali a versenygalopphoz. Számtalan állítása ugyanis teljes tájékozatlanságáról tesz tanúságot. •— Igy például : hogy a lóverseny csak sportjáték és állatkínzás, hogy a Totalisateur egy iizérekből és gründerekből álló részvénytársulat tulajdona, s hogy ez a banda «agent provocateuröket» tart, kik a versenyek alkalmával valóságos csirkefogók módjára csábítják a publicumot játszásra, hogy éppen ezért el van tiltva a Totalisateur Németországban, stb. A földmivelésügyi miniszter azonnal viszszautasitotta Hermann ur alaptalan támadásait és tájékozatlan állításait, kellő világításba helyezte a lóversenyek pótolhatlan üdvös befolyását a telivértenyésztésre és ez által egész lótenyésztésünk ügyére ; felvilágosította a «szakértől», hogy csak az ő agyában létezik az a csábító ágenseket tartó Totalisateurr észvénytár salat, mert hiszen mindenki tudja, hogy a Totalisateur! maga a gróf Károlyi Gyula eluöklele alatt álló Magyar Lovaregylet tartja fen, s hogy a betétekből levont 7 százalék egy része bélyeg - adóra, más része pedig tisztán a versenyügy javadalmazására fordil. tátik eme nagytekintélyű egylet által ; s végre még a képviselő állításainak alaposságát azzal is megvilágította a miniszter, hogy Németországban sem áll fen többé a tilalom, miután belátván jogosulatlanságát, tavalv óta visszavonta a német kormány. A miniszter ősére, a «legnagyobb Magvar»-ra is hivatkozott Hermann- képviselő ur. elegikus hangon zavarván meg a nagy halottat sírjában ama kíváncsi kérdéssel : vájjon p, ki egyéb hazafias alkotásai melletl nemes mtentióval a nemzeti Casinót s a lóversenyeket is megalapította, mit szólna ma ahoz. hogy ez alkotásait fogadásokra és játékra használják fel az elkorcsosodott epigonok? No hát ezt a kíváncsiságát kielégíthette volna a képviselő ur a nélkül, liogy a sir nyugalmát háborgatta volna naiv kérdésével mert ha olvasta volna a nagy Széchényinek 1 b/ö-ban kiadott «Л lovakról» czimü könvvet, abban megtalálta volna egyebek között a következő választ : «A fogadásokra való kedv által az egész Ж

г. ~ s azért е

геп kedv egy nemzetben több hasznot mint kárt okoz.» (71- — 7ö. |

ap ) Általában gróf Széchényi István eme müVADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP vében, melyet főleg a lóversenyek meghonosítása érdekében tett közzé, számtalanszor hangsúlyozta azt, hogy lóversenyek nélkül nem lehet telivértenyésztés, a nélkül pedig országos lótenyésztésünk nem einelkedhetik, s azért lótenyésztésünk minden igaz barátjának pártolni kell a versenyeket, fogadásokat stb.. egy szóval minden eszkö/t. mely a «nyereség valószínűségét» a versenyek körül gyarapítja. Mintha csak Hermann képviselő nrnak a versenyek és fogadások elleni philippikáit sejtetfe volna meg a nagy látnók egy fél század elötl midőn azt tanácsolja a 177 oldalon: «Csak a Nagylelkűséget és Patriotismus! nem kell az Istenért összekeverni (recte az üres morál-phrasisokat) a Gazdasággal» s korszakot alkotó müvének befejezésében, 241 oldalon, következőkép apostrofálja az utókor Hermannjail : «Azok pedig, kik mindenkor a felhőkben nyargalnak, szálljanak le némelykor habzó Pegazusokról, s kössék (hogy az is szegényke kifújhassa magát) a hazai kökénycsemetéhez és lakjanak egy kicsinyt velünk a becses buzadiilők között.» * * * Nem foglalkoztunk volna ennyit Herrmann képviselő urnák a verseűydijak és totalisateur eltörlését czélzó indítványával, melyet a képviselőház többsége úgyis elvetett : lia szemtanúi nem leltünk volna az indítvány feletti szavazásnak, s azt nem láttuk volna, hogy nem csak a szélsőbaloldalnak nagy része, de a mérsékelt ellenzék köréből is sokan az eltörlés mellett emelkedtek fel üléseikről. Ezek között pedig olyanokat is láttunk, kik egyáltalán nem ellenségei, hanem barátai a lótenyésztés ügyének. sőt volt köztük egy megyei gazdaságiegylet elnöke is, kiről bizonyosan tudjuk, hogy a telivértenyésztés barátja, s ez ha azt hallja, hogy a totalisateur nyereségéből a lovar-egylet nemcsak versenydijakai alapit, hanem bizonyos mérsékelt részét közvetlenül a telivér tenyésztésre, lelivéfmének és kanczák importjára stb. fordítja, bizonyára nem szavaz a totalisateur eltörlésére. A versenydijaknak az utolsó években a totalisateur jövedelméből való tetemes szaporítását ugyan részünkről felette üdvösnek tartjuk telivértenyésztésünk lendítésére, de aggódva azt kell mégis kérdeznünk, vájjon van-e, és lesz-e számra és minőségre elegendő telivér anyagunk arra, hogy a versenyek számának további szaporítása esetén ne kellessék az anyagnak tulerőltetésétől és korai tünkrelételétől félni? Szerintünk emez aggály nem alaptalan, s azért most már nem a versenydijak szaporítását, hanem az első rendű lelivér-anvagnak gyarapítását tekintjük oly feladatnak, melyre a telivértenyésztés és versenyügy minden igaz barátjának első sorban kell törekedni. Összesen mintegy (Ю0 telivérkancza van a Monarchiában, — igaz hogy ezeknek legnagyobb és legértékesebb része a magyarországi ménesekben vau. Eme GOU kanczából azonban csak legfeljebb mintegy 300- -400 fedeztetik oly ménnel, hogy ivadékáböl versenylovat lehet remélni. Még a mi viszonyaink között is «első rendü»-nek nevezhető kancza pedig e számból alig lesz több 80—100-nál. — Ez első rendű kanczák szárnál kellene teliál a legközelebbi évtized alatt legalább is megkettőztetni, lia igazi nagy haladást akarunk tenni a telivértenyésztés és versenyzés terén. De még ezzel sem elégedhetnénk meg, meri mit ér a legjobb kancza anyag, ha nincsen biztosítva,'hogy rendelkezésre állnak és fognak állni jövőre is oly első rendű apalovak, mint voltak a nálunk korszakot alkotó BuoÇàneer, ( '.ambuscan stb. Igaz, hogy belföldi tenyésztésünk ivadékai is mái- tiszteletre méltó helyet vívtak ki versenypályáinkon és méneseinkben, de szilárd meggyőződésünk, hogy 'g ma nem lehet telivérlenyésztésünk jövőjét kizárólag alapítani, hanem egyelőre még okvetlenül folytatnunk I kell a telivér-importot Angliából, lm nem akar1887 márczius ti). juk azt, hogy telivértenyésztésünk elveszítse vezérszerepét melyet a continensen (l'raneziaország kivételével) elfoglalnia sikerült. Az igazi jó telivér importálása pedig ma már igen nagy áldozatokat követel, mert egy kiválóbb mént 50—60000 forinton alul, egy egy első rendű kanczát 10 — 12 ezer forinton alul alig lehet Angliában megvenni. Pedig itt még nem egy «Sterling» «Bendor» vagy «Robert the Devil» «classisu» apalóra. vagy a «Jannetle». «Cantiniére». «Wee! of Fortune», «Lilly Agnes»' osztályába tartozó, kanczákra számítunk, mert az ilyenek ára reánk nézve elérhetlen. hanem csak az olv lovakra, melyek a mi anyagunk legjavával összehasonlítva, első rendűnek nevezhetők. * * * Mely tényezőkre számithatunk már most. midőn a nagy áldozatokat követelő import szükségétől át vagyunk hatva? Először az egyes tenyésztők magánvállalkozása. — Ez nem jelentéktelen tényezővé vált az utolsó időben, s ha tudnók hogy gf. Forgách Sándor, Gróf Festetich Tassilo, br. Springer és néhány más magyarországi telivértenyésztő példája elég utánzóra találna állandóan, akkor nem aggódnánk telivér - importunk jövője felett. Ezek azonban egyes kivételek, s ez egyedüli alapul nein szolgálhat. Második fontos tényező: a Lovaregylet 9-es bizottmánya, mely a jelenleg 300000 forintra rugó országos lótenyésztési alap jövedelmeit kezeli telivértenyésztésünk érdekében. Ez uton majd minden évben imporláltatik 3—5 telivérkancza, de az évi jövedelemnek szerény korlátai között többnyire 5—6000 frtos, s csak kivételképen egy-egy drágább kancza. Apalovak importjára pedig Gotswold és Carnival óta nem is gondolhatott a kilenczes bizottság. Vájjon nem volna-e czélszerü, sőt a méltányosság nevében követelhető, hogy a «Magyar Lovaregylel» a lotalisateurnek évi 70—80000 frt jövedelméből egy bizonyos részt átengedne a lótenyésztési alapot kezelő 9-es bizottmánynak oly czélból. hogy ezzel az alap jövedelmeit megtoldván, nagyobb szabású tevékenységet fejthetne ki az import terén? Valószínűnek tartjuk, hogy a totalisateur jövedelmezősége fokozatosan még szaporodni fog, s ha például kimondatnék a Lovaregylel részéről, hogy a totalisateur-jövedelmek 15—20 százaléka állandóan a kilenczes bizottmány rendelkezésére bocsáttatik, akkor nem tartjuk lehetetlennek, hogy a lótenyésztési alap 15000 frt kamataival együtt idővel évenkint 35—40 ezer frt felett rendelkezhetnék a 9-es bizottmány. a telivér import ezéljaira. Ha pedig csak 300Ó0 frtot lehelne évenkint mint «fond perdut» az import javára szánnia : akkor évenkint legalább is 50 —60000 frt ára telivéranyagol hozathatna lie a 9-es bizottmány. Pedig egyátalán nem tartjuk méltánytalannak, hogy a totalisateur-nyereség bizonyos százaléka ama bizottmány rendelkezésére bocsáttassék. mely a lótenyésztési alap egy részének feláldozásával lette lehetővé évek elölt az uj versenytér alapítását, s igy közvetlenül á versenyügy jelenlegi fejlődését. Csak adósságot fizetne tehát vissza a Lovaregylel a lótenyésztési alapnak a totalisateur-jövedelem egy részének átengedésével. — IIa pedig ezt megtenné a Lovaregvlet: akkor telivér-importunk eddig nem is sejtett lendületnek indulna. Importálhatnánk évenkint kitűnő kanczákat. s időről időre egy-egy elsőrendű apalovat. Harmadik tényezője lehetne и telivér-importnak a Kincsem sorsjáték, lut a Lovaregylel még jelentékenyebb árengedmény által fokozná a vételkedvet, mely esetben talán több jelentkező volna az importálandó lelivérkanezákra. igaz ugyan, hogy az árengedmény által némileg csökkenne a lovaregvletnek a sorsjátékból évenkint származó nyeresége, de eléretnék a czél, melynek kedvéért a «Kincsein sorsjáték» tulajdonképen alapíttatott és enge-