Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887
1887-02-10 / 6. szám
2(1, VADÁSZ" ÉS VERSENY-LAP 30 meternyi térelőnynyel volt felállítva és Fülöp Ferenez, ki Ferdinándy előtt 20 meter előnyt nyert a handicapertől. versenyeztek még. Mintán ez utóbbiak az akadályok ugrásánál el is estek, Rárczv könnyen ledolgozta térhátrányát, s tetszés szerint nyert. A második dijat Ferdinándy vitte el Fülöp előtt. 1. Rárezv Andor (550 meter) 1 p 28 mp. 2. Ferdinándy Bérezi (520 meter) 1 p 47 mp. 3. Fülöp Ferenez (500 meter) 1 p 48 mp. Sándor Ákos (570 meter). X]. Internationalis akadályverseny. 1000 meter. Öt nevező közül négyen gyűltek össze a starter körül. Az indulási jelre Sándor Ákos ur vezetése alatt elindult a mezőny, Bárczy úrral a hátvédben. Bócz és Kirényi urak a 2 meter széles akadályok ugrásánál többször elesvén elmaradtak, s Bárczy űr vette át a második helyet. Igy is érkeztek be a czéllioz. Sándor biztosan nyert. Bárczy meglehetős második, Kirényi messze mögötte rosz harmadik. 1. Sándor Ákos 3 p. 4 mp. 2. Bárczy Andor 3 p. 11 mp. 3. Kirényi Lajos • 4. p. — mp. Köpeczi Bócz József VII. Vigaszverseny-handicap. 300 meter• F. rövid handicapben tizen vették fel a harezot azok közül, kik dijat nem nyertek. Az adott, kürtjelre elindult a mezőny, a rövid távolság miatt, a lehető gyors tempóban. A szétvont csomó mindinkább tömörült, s a czél előtt 50 meterrel még nem volt a valószínű győztes kivehető, mignem Flauer ur haladt el első gyanánt a czél előtt. — Makucz ur 1 meterrel hátrább második. Pyber úr jó harmadik. Gresznaryk negyedik volt. 1. Flauer Jenő (310 meter) 42 mp. 2. Makucz Arthur (300 meter) 424., mp. 3. Pyber Ede (290 meter) 43 " mp. 4. Gresznaryk Aladár (320 meter) 43 '/s mp. Tóth Béla (280 meter) Fülöp Ferenez (290 meler) Bócz József (300 meter) Wiettinghoff Gyula (300 meter) Fassberger József (320 meter) Demjén Sándor (320 meter). VIII, Ajnüverseny dijáért Földváry Tibor és Pirovich Aladár urak álltak ki. Valóban élvezetes látvány volt e két jeles műkorcsolyázót szebbnél szebb mügyakorlatok kivitele közben látni, s szűnni nem akaró tapsok között jutalmazták fáradságukat. Mindketten biztosan és ügyesen korcsolyáznak, de Földváry ur mozdulataiban több kellem és báj van. mig ellenben Pirovich ur mozdulatai erőteljesebbek. A bíróság habozás nélkül Földváry urnák Ítélte oda a dijat. AGARASZAT ES K0PASZAT. Tatáról irják lapunknak, hogy 60 rókakopó és 8 vadászló ment el onnan szombaton Gödingre, hová a megnyitandó falka-vadászatokra az udvari lovakat is várják. — Sajnos, hogy az első ostorász (Shephard) még mindig betegen fekszik (rheumában) Megyeren, s aligha épül fel márczius előtt. Egyelőre Woodhouse fogja betölteni helyét. TÁRCZA. Lótenyésztés, lovaglás, idomitás, istállókezelés. (Folytatás.) Nem csekély méltánylást érdemel a Holicsban szervezett kísérleti állomás a legkülönbözőbb lófajták számára, parforce-falkával, ama czélból, hogy a fiatal tisztek tanfolyamszerűleg a vadászlovaglásban is gyakorolhassák magokat. Módot nyújtottak nekik arra. hogy a forrásnál vonhassanak Ítéletet mindenféle lófajták fölött, hogy aztán mint ez ismeretek terjesztői, térjenek vissza ezredükhez. Ha az ezred jól megválasztotta Holicsba küldött emberét, akkor annak baszna a lovasságra nézve elmaradhatatlan. inert a valódi lovas-szellem ragadós. Már az öreg Wellington berezeg ugy nyilatkozott a saját tapasztalatai nyomán, hogy az ő legjobb lovas tisztjei azok voltak, a kik szenvedélyes parforce-vadászok hírében álltak. Az életnek semmiféle körülményei közt sem érvényesül a jó ló igazi becse annyira, mint a háborúban és a parforce-vadászatokon. A ki mint szenvedélyes vadász valaha érezte azt a kint, midőn kiszivattyúzott lován jó helyét föl kellett adnia s nézni a mint a falka tovább rohan, megértheti Rikhard király eme fölkiáltását: «Egy országot egy lóért!» Én az angol telivért a világ első lovának tarlom. minden gyorsabb lovaglásra. Ama hittel. hogy telivérlovak katonai czélokra nem lennének alkalmasak, már általában fölhagytak, mert még a bécsi Krieauban végbemenni szokott díjlovaglásoknál is, a győztesek csaknem kivétel nélkül vagy telivértől vagy a nagyon nemes félvértől származnak s hasonlíthatatlan ezek elegáns tartása a prcdukczióknál s szívósságuk. midőn komolyan igénybe veszik azt. Én magam is, az 1866-diki hadjáratban, két óra kivételével 36 órán át ültem telivér lovam hátán és semmi fáradtságot nem észleltem e derék lónál, még botorkálást sem. noha a nyultetem nem hiányzott nála s térdeiben elöhajló volt. A telivér ló gyorsabban nyargal, mint a félvér ló s. 1600 metert vadászterepen 3 perez alatt könnyen fut meg, mig ily pace a félvértől jelentékenyebb kinyujtózkodást kiván s minthogy a nagyon kinyujtózkodás tudvalevőleg fárasztó, a félvérló hamarabb kifárad, mint a telivér. Csupán egy aggodalomra ad okot a telivérió használata, a mennyiben ez élvezet által annyira elkényeztetjük magunkat, hogy alig találunk gyönyörűséget mésféle lovak lovaglásánál. * * & A lovak hibáit nem nehéz megismerni ; ez a lóismének csak A-B-C-je: nehezebb ama hibák kipuhatolása, melyek nem ártanak s a jellemnek helyes .megitélése. A lovakkal is ép ugy vagyunk, mint az emberekkel ; vannak olyanok, melyek rendkívül érzékenyek s kiváló óvatossággal kellvelük bánnunk ; vannak ellenben olyanok, melyeknél a «Haslinger» marad a leghathatósabban kedélyhez szóló nyelv. Érzékeny lovaknál azonban őrizkednünk kell a kényszer-dresszurától, mert ez okvetlenül elrontja a temperamentumot, a gyomrot s diarrhöet idéz elő. A gvakorlal a hippologiai elméletnek igen gyakran vet gáncsot, melytől ez elbukik. Kedvencz vesszőparipája némely embernek a jó és rosz hát és a csontpók. Én részemről kénytelen vagyok bevallani, hogy meglehetősen képtelen vagyok sok esetben akár az egyik, akár a másik bajt csupán szemügyre-vétel által felismerni. Ámbár meglehetősen sejtem, mely helyen fekszik a csontpók s azt is, minőknek kell lenni a hát- és derékvonalaknak, hogy azok a hippologiai ízlésnek megfelelhessenek. Gsontpóknak gyors konstatálása s a hátrész fölött elhirtelenkedve, próba nélkül odavetett Ítélet gyakran nagyon nagy merészség. Élesen körvonalozott esánkok még nem lehetnek csontizzadmányok, s nem minden lónak alakulnak egyenlően ama részei — s különösen, ha egyik csánknál sem mutatkozik feltűnő különbség, akkor még korántsem lehet csonipókot találni, habár az alsó csánkrészek élesebbek is, mint általában szoktak lenni. Érdekes eset az 1885-ik évi Derby-győztes Mündig, melyet Lehndorff gróf az ő kitűnő müvében példa gyanánt felhoz. Ez a mén a trakehneni porosz államménes részére vásároltatott meg s miután több éven át, mint rendkívül hasznos apaló használtatott, mint csontpókkal gyanúsítottat kimustrálták: azonban a fölmerült nézetkülönbségek miatt ama föltétellel adták el, hogy a lónak kimúlta után a vevő a gyanús csánkot visszaszolgáltassa. Ezt a csánkot aztán Kutzbach ménesigazgató és főíllatorvos kifőzte, részletesen megvizsgálta s kitűnt, hogy a csánkon soha semmi csontpók nem volt. Gyakran csalódunk ítéletünkben oly lovak fölött, melyeknek hátrészeik és véknyaik a mi hippologiai eszméhyünknek megfelelnek avagy meg nem felelnek. Ismertein oly lovakat, lovagoltam is rajtok, melyeknek pompás alkatú hátuk volt s mégis, sem galoppozni, sem ugrani nem tudtak, sem pedig nem tudták magok hordozni s mély talajban már odavoltak: ellenben isinértem és lovagoltam olyan lovakat, melyeknek hátformájuk tökéletesen ellenkezett a Hippologiai kedvelt alakzattal s melyek minden elméletet kigúnyolva, a legnagyobb képességet tanúsítottak, nehéz teher alatt, jelentékeny akadályokkal szemben, nagy távolságokra mély talajban, bámulatosan, évekig. Ha én mint bippolog azt a kérdést intézem magamhoz, vájjon van-e jogom az egyik hátalkatot jónak, a másikat rossznak nevezni, mint gyakorlatias embernek igy kell felelnem : «Nem elébb, mig kísérletet nem tettél». Nemcsak oly képességeknél, a minőket mi versenylónál vagy vadászlónál kívánunk, hanem átalában minden használati lónak kellemesebb és gyorsabb alkalmazása végett első sorban szükségesnek tartom a vért és ismét vért s az ily lovakat különösen rézsut és mély vállappal megáldva szeretem látni. Nem akarom ugyan állítani, hogy valamennyi ló jó, mely ily vállalkatu ; de annyi bizonyos, hogy azok a lovak, melyek kitűnő képességet mutattak, többnyire rézsútos váll-fekvéssel birtak. Á nagy váll a vérlónak ismerteíő jellegey; ez a szívnek és tüdőnek kellő tért enged a kellő kifejlődésre s kiterjeszkedésre az oly nagy fontosságú vérkeringésnél s a gyorsaságban való SZÍVÓS kitartásnál. Könnyebben megóvja azt a lovat a bukástól a botlásnál s a nyeregnek is biztos fekvést ad. A lónak a válla soha sem lehet nagyon rézsútos s még ha oly éles vonalai is vannak, mintha azokat úgyszólván ács faragta volna ki. annál nagyobb bizonyságot tesznek ezek a lónak nemes eredetéről. A ki sok lovat lovagolt és sokat követelt azoktól, a vér és váll-helyzet becséről ép oly meggyőződést szerzett, mint arról, hogy látszólagos hibák gyakran épen nem hibák s a lovasok bölcsen cselekesznek, ha azokat tekintetbe nem veszik, föltéve, hogy azok a képességnek hátrányára nincsenek s a ló átalában megfelel az Ízlésüknek. Egy vagy töhh órai runt nyújtó vadászat, jó szimat mellett, már jó képességről nyújt bizonyságot, mert jó szimat mellett minden kopó gyorsan fut. IIa e próbát jól. teljes megelégedésünkre kiállta, s közelébbb újra igénybe akarjuk venni képességét, nagyon természetes, hogy becsülve lovunkat, iparkodunk azt mennél jobb, czélszerübb gondozásben részesíteni : ebből aztán az az előnyünk is lesz, hogy okszerű ismereteket sajátítunk el arra nézve, miképen kell a lóval egyrészt az istállóban bánni, másrészt pedig arra nézve is, miképen készítsük elő ama föladatra, melyet tőle követelni szándékozunk. Bölcs Salamon azt mondta: «Az igazságos ember a barmáról is gondoskodik». * * * A lovaknál alkalmazott eme szóval : « dassis» sok visszaélés szokott történni. Mig e kifejezés bassnálata : «classisbeli ló» csak akkor bir jogosultsággal, lia a ló, mint versenyló vagy vadászló bebizonyította, hogy kiváló képességgel van megáldva: igen gyakran az importált félvér-lovakat «magas classis» kifejezéssel tisztelik meg, még mielőtt képességüket ismernék, csak Angliából származzanak s ama