Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887
1887-11-24 / 54. szám
54. szám. Budapest, 1887 november 24. XXXI. évfolyam. MEGJELENIK E LAP MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. VADÁSZ- is VERSENY-LAF EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A «MAGY. LOVAREGYLET», A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. előfizetés: egész évre 12 forint, félévre 6 forint A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST. HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELETI KÜLDENDŐ. Tisztelt munkatársainkat figyelmeztetjük, hogy nagyobb terjedelmű dolgozataikat mindig kedden estig szíveskedjenek beküldeni, mert a későbben beérkező nagyobb czikkek azon a héten már nem lennének közölhetők. A szerk. Tattersall. (Külsó'-kerepesi ut, Budapest.) Lovak eladásra vagy tartásra felvétetnek 1 frt 30 krnyi dij mellett ; ezért jár naponta 12 liter zab, 5 kilo széna, szalma bű almozással. A tisztogatás, jártatás vagy lovaglás szigorú felügyelet alatt történik, szép időben a nyitott, esős időben a fedett lovardában. További felvilágosítással bármikor szolgál Budapest, 1887. november 9. Richter Sándor, titkár és pénztárnok. HIVATALOS. Nevezési zárlatok. Budapest. A «Magyar Lovaregylet» versenytitkárságánál, Hatvani-utcza, Nemzeti Casino II. em. Deczemb. 31. Csikó-verseny. 1889. 40Q0 frt a nyeró'nek, azonkívül 10Ü0 frt a belföldi magán tenyésztőnek, ha a ló ilyennek birtokában elletett, és 1000 frt a másodiknak. (Közöltetett e lapok idei 41-dik számában.) Nevezés. — Ivadék-verseny. (ProduceStakes.) 1891.) 3000 frt. (Közöltetett e lapok idei 41-dik számában.) « « A «Magyar Lovaregylet» versenytitkársága. Grenzó. TELI VEREK ES VERSENYEK. Budapesti verseny-napok 1888-ban. Tavaszi meeting. Május hó 6, 8, 10, 13, 15, 17, 20. Nyári meeting. Augusztus hó „ 15, 17, 19, 20. Oszi meeting. Szeptember hó 30. Október hó 2, 4, 7, 9, 11, 14. Tatai versenynap 1888-ban. Augusztus hó 26. Lóverseny-napok 1888-ben. Bécsben ápril 8. 10, 12, 15, 17, 22, 24, 29. « május 1. 21, 24, 27, 29. « junius 1, 3, 5, 7. 10. « szeptember 8, 9. 11. 13, 16, 18, 20, 23. « október 18, 21, 23, 25, 28. Pozsonyban ápril 27. Sport-irodalmunk — s mostoha viszonyai. .... Az egész versenyügyet átvettük Angliából, áthoztuk a telivér-lovat, át a trainert, a jockeyt, az egész eszmét, kifejezéseket, szavakat, fogadásokat, szokásokat, mindent mi ez ügyhöz tartozik ; az egész intézmény termékeny talajra talált nálunk ; telivértenyésztésünk, versenyügyünk nagyra nőtt, nem ér fel hozzá a continensen csak a franczia: büszkék lehetünk reá; — az országos lótenyésztésnek nagy előnyére van, és nem kis mértékben járul a nemzeti vagyon értékének emelkedéséhez, s mégis csak mintegy exoticus világ az .. . nem ment át a nemzet testébe, vérébe, mert nem hoztuk át az idegen földről, és magunk sem teremtettünk sport-irodalmat ; mig a külföldnek egy egész sport-könyvtára van, nekünk, magyaroknak alig van egy számba vehelő könyvünk. Tett ugyan kísérletet e lapok szerkesztője már évek előtt egy «Sport könyvtár» kiadása által (melyből 5—6 tüzet jelent meg) részint a lefolyt egész évi versenyek eredményével, részint elbeszélésekkel hírneves lovasok és lovakról •— de tetemes deficittel végződvén a vállalat — elriasztá a további munkásságtól a szerzőt. Sport-irodalom nélkül pedig nem fejlődbetik, nem terjedhet eléggé a sport elméleti-, hogy ugymondjuk, akadémikus ; része nem lesz a közérzület kifolyása, nem lesz a köztudás tárgya ; — mert nem lehet csak a gyakorlatnál maradni : szükséges azt elméletileg is eltanulni, elszerettetni az egész ügyet ; — elméletnek és gyakorlatnak együtt kell haladni s együtt előnyösen hatni. Nem a sport-irodalom hiánya-e az oka, hogy még most is minden lépten-nyomon téves felfogással találkozunk, (p. о. a közép és kisebb tenyésztők egy részénél) hogy a telivér tenyésztés és versenyügy, minden komolyabb háttér nélkül csak a kiváltságos osztály kellemes szórakozása; nem veszi észre az illető, hogy első sorban néki (mint lótenyésztőnek) volt hasznára, hogy egy kipróbált jó telivér apalóhoz jutott, mely eredményezte, hogy jobb csikói lettek s ezek jobban megfizettettek, hogy a versenyügy által befolyásolt általános lótenyésztés emelkedése tette Magyarországot a külföldi vevőre nézve vonzóvá. Az igazság ama tudatával kell birni az egész közönségnek, hogy a telinérrel tartott versenyzés az országos lótenyésztésre gyakorlott hatás nélkül semmit sem érne, s egy ország lótenyésztése, mely nem a telivérre támaszkodik, hasonlóan mit sem ér. A versenyügy exclusivitása is sokszor jogtalanul említtetik fel, mert ha valaki körül akar nézni : beláthatja, hogy sem a külföldön, sem nálunk nem az; a versenyügy ma már nem pénzügyi áldozat, hanem ügyességgel s értelemmel kezelve pénzügyi előnyt nyújt. Volt idő, midőn az előbb emiitett felfogásoknak némi jogosultsága volt ; azóta egész versenyügyünk átalakult, s ez az átalakulás főleg pénzügyi tekintetekből szembe tünő ; Sopront, Pozsonyt, Debreczent, Tatát stb. nem is említve, Bécsben és Budapesten egy évben 50 verseny nap van, melyben jelentékeny nagy és uj dijak vannak kitűzve, és igy nem nehéz egy versenyistállóval ma már pénzügyi hátrányok nélkül «körülmenni:» s ha a verseny-istállókra ily kedvezőleg alakult a helyzet, most már első sorban a versenyló tenyésztése pénzügyileg előnyös ; ma már a jó anyag jó pénzért biztosan eladható. Angliában az idén különböző telivértenyészdékből 224 drb. 1 éves került kalapács alá, s Gay Hampton 3000 guineán cserélt gazdát, mig a leggyengébb felállítás is 203 guinea átlag-árt ért el. Hogy az egész versenyügy biztos és egészséges alapokra állitassék : az Angliában meghonosult irányt kell követnünk ; de mindez nem terjedhet el a versenyek egyszerű megtekintésével s azok hatása alatt. — Nem egy téves felfogást és az elméleti ismeretek teljes mellőzését bizonyitolta-e a budapesti pályán májusban lefolyt eset, midőn az 5éves «Nyalka» részt vett egy sikversenyben, és 72 kilo scálánál még 6 font tulterhet vett nyergébe ; mily tévfogalmakkal fejében, mily érzelmekkel keblében tért haza Szegedre a tulajdonos, s hogy állt bosszút az elmélet teljes ignorálásaért maga a praxis ! Ez évben az urlovasok közül 27 lett győztes, és ezek közül csak hat volt magyar, a nagy Armee-Steeplechase, a tiszti akadályverseny, Császár-dij és a Reiter-Club dijában összesen 31 ur ült nyeregbe, s emez urak közül is csak öt volt magyar; — hol keresendő eme reánk nézve hátrányos számarányok valódi oka ? nem a versenyek iránti közérzület hiánya-e az igazi ok. melylyel a fiatal lovas nemzedék vagy ezekhez közel állók körében majd mindenütt találkozunk? Az eszmék, a fogalmak ' nem fognak-e változni ? . . . csak mindig egy helyben maradnak a versenyekkel szemben, habár maguk a versenyek átalakultak; р. о. a 2000 frtos StLeger pénzügyi szempontokból egyforma megítélés alá kerül a 10000 frtos St-Legerrel? Hogy helyesen Ítéltessék meg a versenyügy, hogy általánosittassék a telivér tenyésztése, s hogy a fogalmak minden irányban tisztáztassanak : nagy szolgálatokat tehet az irodalom. Nincs közelebb a bécsi, berlini vagy hamburgi lakosság sem, a versenyzés kérdéséhez, mint a budapesti, de azok a sport-irodalom s a napi-sajtó magatartása által közelebb vitettek a verseny-ügyhöz. Milyen ellenzésre talált a Budapest fővárosi 5000 frtos dij megszavazása, s hányan a polgárok körében ma sem birják szó nélkül hagyni ezt a kérdést; mig ellenben midőn Nizza város hatósága egyszer megvonta a verseny-egylettől a 25000 frankos dijat: az összes polgárság felzudult s nagy petitióval követelte a dij kitűzését, mint a mely Nizza forgalmára és élénkítésére jótékonyan hat, s a Melléklet: «Rendkívüli kedvezmény a «Vadász- és Verseny-Lap» t. előfizetői részére!»