Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-01-27 / 4. szám

1887 január 27 Az egylet szándéka még a tél folytán löbb vidéki városban rendezni felolvasást. — Budapesten talán szintén még a farsang alatt, tartana ily felolvasást, melynek előkészítésére száztagú rendezőbizottságot kiván összeállítani a főváros azon sportegyleteinek, melyek az cmbersporttal foglalkoznak, befolyásosabb tagjaiból. Ha tekintetbe veszszük, hogy Európa nyugatán ily felolvasások teljesen tájékoztatják a miiveit közönséget a léghajózás terén ki vivőit eredményekről, haladásról, -és bogy a léghajózás napjainkban mind sport, mind katonai szempontból már rendkívül fontos : a fővárosban tartandó felolvasás époly előkelő és nagyszámú közönségre számithat, mint a Londonban. Párizsban, Berlinben vagy Szentl'étervárott stb. rendezettek. Azemlitett fölolvasás végén a hálás közönség zajos, meleg tapsokkal s éljenzéssel Umleite ki C.aptain Nemot. Az egylet с felolvasásáról is. miként az eddigiekről, részletes jelentést tesz Rezső főherczeg trónörökösnek, "a ki. érthetőleg nagyon érdeklődik a léghajó ási-sport iránt, s elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, hogy az osztrákmagyar hadsereg a franczia és az orosz hadseregek mintájára, legalább is «fékezett-légliajók»-kal (lia költségkímélés miatt egyelőre el is halasztalnék az irányitható-hadiléghajók beszerzése!) legyen ellátva. TÁRCZA. Lótenyésztés, lovaglás, idomítás, istállókezelés. (Folytatás.) Mihelyt a ló készséggel megy előre, az oldalmeneteket játszva megtanulja. Több nehézséggel jár olykor a hál rálépés s ezt is óvatosan s nem elhamarkodva kell gyakorolni. Nyilvánvaló, hogy a lovak eme betanítási módszer által, ha ezt helyesen alkalmazzuk, kíméletesebben és könnyebb módon tanulják meg, mint a lovas terhe alatt, véknyaikat, bátrészeiket, csánkjaikat, csüdjeiket s állkape.záikat hajlítani s bizalommal helyezkedni a zabiára. A jó magatartás, melybe a ló ezáltal jut, lehetővé teszi neki, hogy azt a lovas terhe alatt kevesebb megerőltetéssel megőrizhesse. Igaz. hogy vannak csökönyös és alkathibában szenvedő lovak, melyek a kézen való bctanitást komplikálttá teszik s több dolgot adnak a betanítónak, különösen az előbb nevezettek erélyesen ellenállnak, a mennyiben mereven megtámaszkodnak, felszöknek, szökés közben a betanítóra rontanak, előlábaikkal feléje vágnak, feléje rugdosnak s egy hátsó lábhal való kirúgással válaszolnak az oldalmenésre ösztönző vessző alkalmazására. Szükséges annálfogva a zablaszárat, melyet a betanító a kezében tart, egy rövid longezsal vagy' más gyeplővel meghosszabbítani, hogy igy egy felszökkenő lótól eléggé távol tarthassa magát, hogy se a ló előlábai ne érintkezzenek a fejével, se kénytelen ne legyen a lovat elbocsátani. Ha a ló ágaskodni akar, az ágaskodás pillanatánál haladéktalanul előre rántjuk; ha előlábaival tanítója felé vág, rántson egyet a száján s erős ostorsuhintással válaszoljon a lábára ; ugyanígy kell tennie, ha a hátsó iábbal az ösztönzésre kirúg. Erőteljes előrerántás az ágaskodás pillanatában, annyira imponáló hatást idéz elő, hogy az ágaskodni szokott ló e rosz szokásával csakhamar fölhagy. Általában szabályul állitható föl, hogy háromszori vagy négyszeri kísérlet után minden ló engedelmesen végzi leczkéjét. A betanító legjobban cselekszik, lia magát a ló magaviseletéhez alkalmazza. Ha a tanulékonyság hiánya félénkség vagy alkathiány kifolyása. mindenkor kímélettel kell bánnunk az állatVADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP tal ; de ha gonoszságból ered a ló daczossága. akkor félre kell tennünk a kiméletet s azt a szigort szükséges alkalmaznunk, mely alkalmasnak látszik az engedelmesség megtörésére. , Fiatal lovaknál, melyek még avatatlanok, természetesen kímélettel kell eljárnunk s különösen a rövidebb kikötéssel s bátraléptetés- j sel nem kell nagyon sietnünk. Ha a ló készséggel és jó magatartással a kézen való gyakorlatban minden követelménynek megfelel, akkor egy meglehetős könnyű embert ültessünk rá föl s mint előbb, ép ugy kézen gyakoroljuk s a lovas terhe alatt adjuk meg neki a leczkék szükséges számát és ha ekkor sem lanusit csökönyösségét, akkor íölííagyhatimk a kézen való rendes gyakorlattal. Mind a mellett sem fog azonban, ártani, sőt sok lónál még szükséges is. időnkint ama leozkéket ismételtetni. * * * Renitens vagy alkathiányban szenvedő, vér és temperamentum nélkül levő lovaknál a kézentanitáskor a lanitó, lia czélját el akarja érni, gyakran nagyon log izzadni; de háta ki a fáradságtól irtózik, tanulatlan lovakkal semmire sem haladhat : egyébiránt némi nedvcsere az ember egészségének csakis kívánatos lebet. : Sokat hallottam dicsérni br. EdelsbeimGvulav ő exejának kitűnő módszerét s minthogy én az ismert steeple-chaser Brigandot csökönyös állapotban vettem át. ő hozzá folyamodtam, kérve, adjon nekem oktatást, mitévő : legyek e lóval ? A legszeretetreméltób modor- : ban részesültem ebben s ő exejának nagy ; köszönettel tartozom a szives utasításokért. Több héten át naponkint részesitém Brigandot a kézen való alapos gyakorlatban s j midőn azután ezt újra lovagolni kezdtem, ugy tapasztaltam, bogv e megátalkodott csökönyös I ló mely azelőtt szokva volt ahhoz, hogy a lovassal való küzdelemben erősebb legyen. 1 nagyon megváltozott. Tartása jobb volt, hajlékonynyá vált, szája érzékeny lett, a mellett figyelmes és engedékeny a biztatásokra s tökéletesen a hatalmamban volt arra nézve, bogv tetszésem szerint büntethessem, ha korábbi makacsságára gondolt, vagy az ugrásnál ellenkezni akart. Eljárásom következménye az volt, hogy a ló, a makacskodási kísérleteivel rövid idő aialt fölhagyott. Brigand soha sem csökönyösködött többé s megnyerte két izben a pardubitzi nagy akadályversenyt, aztán a bécsi nagy akadályversenyt. badenbadeni és frankfurti nagy akadályversenyeket stb. sőt a liverpooli Grand National Steeplechaseben is hiba nélkül futott. De nem csupán Brigandnál kíséreltem én meg a kézen való dressurát, hanem sok más elromlott és makacskodó kocsilónál és paripánál s mindig a legjobb sikerrel. Akár kocsilovat, akár paripát veszünk kézen való oktatás alá, figyelembe kell vennünk, vájjon vérlóval vagy közönséges lóval van-e ügyünk, mert a vérló sokkal kevesebb fokú zaklatást vagy épen bántál mat tűr el. mint egy vér nélkül való gebe. Látunk fuvaroskocsikat a lovak erején tul megterhelve, melyeket a kocsis barbár módon üt-ver, mert ezek a terhet nem képesek továob húzni ; de mindamellet e közönséges vérű fuvarosló ujabban megkísérli a teher tovább vontatását, mig a vérló ily bánásmód mellett már rég levágta volna magát, megtagadva a további szolgálatot. Félénk állatokkal szintén szelíden kell bánnunk, s mentől félénkebb valamely ló, annál türelmesebbnek kell lennie a lovasnak, kinek, ugy szólván lelkét kell a kezébe és lábába önteni, hogy a megijedt állat ezeknek kemény ösztönzését ne érezze, habár a félénkség kitörése kényelmetlen is. A tanítónak tapintattal kell birnia, az al- kalmas pillanatot megragadni a leczkének helyes időben való megszüntetésére. Ha tanítási buzgalmunkba annyira belemerülünk, hogy nem tudjuk a tanítást abba hagyni a kellő pillanatban, nemcsak az önmérséklet ellen vétünk, hanem m a tanítás ellen is, mert a lótól nem szabad követelnünk, hogy fáradt állapotában azt tegye, n mi már akkor is nehéz volt neki, mielőtt erejének ernyedése bekövetkezett, .* * Fedett lovagló-iskolának a haszna csuk kemény télen tűnik ki. főleg midőn egész osz tagokat kell tanítanunk. Egyes lovasnak, ki lovát belovagolja, nincs szüksége lovagló-iskolára. Valamely tarló vagy legelőfóld eléggé tágas tért nyújt, hogy azon kis köröket vagy oldalmeneteket lovagoljunk s ez kevésbbé untatja mind a lovast, mind a lovat, mint egy lovaglóiskolának a négyszöge. De lia óhajtjuk, vagy kénytelenek vagyunk lovagló-iskolát használni, az nem árt kis mértékben, sőt ennek az az előnye is van. bogv a lovat forgathatóbbá teszszük. Értelmes ember különben sem gondol arra, hogy lovál a lovagló-iskolában mindjárt galopra tanítsa. * * * Szakértelemmel és gyakorlatiasan belovagolt paripa kétségkívül fokozza használati értékét, s a jó nevelés következményei hathatósan nyilvánulnak, akár az akadálypálya, akár a falkavadászat lesz is valamely lónak a hivatása, mert a belovaglás által elérjük az engedelmességet, a testtartás és mozgás biztosságát s a jó szájat ; ez a jól begyakorolt lova ! ama meggyőződésre vezeti, hogy a lovas akaratához alkalmazkodnia kell s kétségkívül nagyon fontos az,' vájjon az akadálylovat a versenyben jól tudjuk-e tartani és fordítani, avagy vájjon tovairamodik-e? A gyors pace s a verseny izgalma segélyére lehet ugyan a lónak, bogv saját hajlamát a lovas akaratának ellenében érvényesítse, azonban az alapos iskolázásnak a hatása normális lovaknál, a legtöbb esetben nyilvánulni szokott. Egy jól belovagolt ló gyakorlatias érzékét a lovas tökéletesen élvezheti falkavadászaton. A jobb tartás, a könnyen fordithatóság és a jó száj a mozdulatokat ügyesebbé teszik : a lovas az egész vadászat alatt kényelmesen érzi magát : figyelmét a falkára s a vadászai eseményeire fordíthatja, mert keveset kell lovával foglalkoznia s a hosszantartó vadászat fárasztó hálását is lényegesen csökkenti egy kellemesen lovagolható paripának a használata. Bármennyire becsüljek is azonban egy jól belovagolt paripát, mely a lovas alig észrevehető ösztönzését is megérti, engedelmesen és ügyesen fordul és ugrik, — jóllehet én is belátom, hogy óvatosság, türelem és a lovas érzéke szükséges ahhoz, hogy a lónak amaz ügyességet megadják, mely azt abba a helyzetbe hozza, hogy a lovas óhajának engedelmeskedhessék, — mégsem tudnám sem a lovast, sem a lovat kiképzettnek tekinteni, ha a lovaglás rövid menetekben nem eszközül a czélhoz, hanem kizárólag mint czél tűzetnék ki. A képzett lovasnak értenie kell rövid menetekben léptetni lovát, de meg kellett tanulnia mélyen helyezett kézzel, könnyed üléssel a terepen jó paceben galopoznia ; a valódi képesség across countryn nyilvánul s a valódi lovas szellemnél lelkesültebben dobog a sziv, ha gyors galopban vágtat keresztül-kasul az akadályokon Mindenik lovaglásmódban gyakorolnunk kell magunkat, de különösen a toronyegyenest lovaglásban, mert ez sokkal nehezebb. Ha fiatal vagy akár vénebb lovas is, ki nein sokat lovagoll erősebb tempóban, őszinte önmagához, igy fog gondolkozni : én oldalmenetekhen s lovaglóiskola-tempóban nyugodtan ülve, nyugodt kézzel lovagolok és érzékem kiséri a lovas mozdulatait ; de ha gyorsan vágtatok, emelkednek ökleim, ülőrészem a nyereghez verődik, ezombjaim forognak s a finomabb érzés, melynek engem a lóval egyesítenie kell, annál durvább lesz, mennél gyorsabban lovagolok. Még oly lovasok is, kik fiatalkorukban keresztül-kasul vágtatva jól ültek a nyeregben, hajlandók — ha nem ellenőrzik magukat —• a fokozódó kényelemmel a pacet mindinkább