Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-07-21 / 32. szám

296 1887 julius 21. És én meg vagyok győződve, hogy egy gróf Bethlen András, Bánífy György báró, Horváth Gyula, valamint a hazai testgyakorlat sportjának immár vezér tényezője a jelesen igazgatott kolozsvári athletikai club mielőbb összetömörülnek és megalakítják a nemes hivatásit «Erdélyi Kárpát-Egyletet». * * * A m. kir. államvasutak keleti villám-vonatával fris conditióban érkeztem Brassóba ; első teendőm volt magamnak egy 6 % széles román tüszőt (derékövet) és egy erős bergsteigert vennem. Nagyobb pakkomat «Bahn restant» hagyván, jó borvizes villásreggeli után teljes elégedettséggel vettem szemle alá előre megrendelt mokány kis lovamat, melyei Sinaiáig voltam menendő. Hogy kedves olvasóim e havasi lovaglás illetve kapaszkodásról hü fogalmat nyerjenek, előre közlöm a magassági adatokat. Brassó sz. kir. város maga 564 lábnyira fekszik az Adria felett, honnan a predeáli határállomásig 24 kilometer a távolság és ezen a vonalon folyton serpentinákban egész 3281-6 lábig kell emelkedni. (Lehet képzelni a pálya remek müépitményeit, a merész viaduktokat, tuneleket és hatalmas feltöltéseket.) Brassó felett — mielőtt a 48-iki muszka hadak becsempészéséről gyászos emlékű predeáli szorosba felhatoltam volna, — még egyszer végig tekintettem az Olt termékeny völgyén és a háromszéki sikság arany-kalászain ; utam lassan emelkedett és mindig jobban elszükült : jobbról a Schuller, balról a Fiatra Mare 5000 láb magas szildafalai, ezredéves fenyőóriásai körül jéghideg, zuhatagokkal ' Fenn a hegyormokon jól láthatni, a közös hadseregünk utász - zászlóaljai részéről elkészített ágyu-sánczokat. Nohát most tessék bejönni valakinek erőszakkal. A Schuller havas 2000 lábnál Brassó felett ketté van hasítva és a legregényesebb gyalog ösvényt mutatja a törzsvári szoros felé. Én azonban inkább a kopár tetőjü PiatraMaréra másztam fel, hogy jó napot mondhassak hatalmas szomszédjának a vén Schullernek. Lovamat jó kezekre bizván, 2 órai erős mászás után már a csúcson voltam. A kilátás — mint Erdély minden havasáról — felséges. Északnak és észak-keletnek Háromszék és C.sikszéket körül övedző székely-moldovai havasok, nyugatra a Bárczaság, a Bika hegyhát, Sepsi-Szent-György és a székely községek a legtarkábl) képekben. Dél és kelet felé Bucsesdnek mindenek felett domináló sziklafala. A kopasz tetőn 8—10 meteres kő-bibircsók ágaskodnak, melyek egészen hasonlóak de kisebbek, a Bucsesd «Omuján» található kő-óriásokkal. * * * Angol cognac-omból jót húzván, siettem le Predeálra. itt a kényelmes állomáson megháltam. Másnap hajnalban átléptem a magyar határt, és ép oly arányú eséssel, mint a hogy idáig emelkedtem, lelovagoltam Sinaiába, hol Virág József'pályaőrrel uj lovakat fogadtunk. Mielőtt a világ egyik legérdekesebb — mert legmagasabb pontjáig meglovagolható — tourjáról irnék, röviden csak dicsérettel emiithetem meg Sinaiának rapid emelkedését. Ez ugyan a mi Herkules-fürdőnknek rovására történt, a mennyiben ez utóbbi 4—5 év óta 1000—1500 bojár vendéget veszített. A bukaresti elegáns világ már a villák százait emeltette, hogy állandóan közel lehessen Hohenzollern-Karolu királyának a Peles sziklás pariján fekvő kastélyához. A tágas völgyet egy kitűnő kocsiút" szeli ketté, melyen az 5-ös bojár fogatok, a tarka taták és a daliás oláh tisztek tarka csoportjai rajzanak. * * * A Bucsecs 8700 láb magas csúcsára lóháton fel lehet menni ! Ezt a hihetetlen hirt mondá nekem párolgó jó ebéd mellett Zeitler sinaiai magyar származású fogadósom, kit mellesleg szépen el is árulok, hogy titokban hires zerge-vadász, összerakható Kugel-stutzával a hátán. A kellő élelmi szerekkel ellátva magunkat, Vasili Sangur jeles vezetővel — természetesen mind a 3-an alacsony mokány lovakon — d. п. 3 órakor neki vágtunk gyönyörű utunknak : de nehogy valaki azt higyje, hogy egy majd 9000 láb magas hegyre d. u. 3-tól aznap estig fel akartunk volna lovagolni, sietek kijelenteni abbeli előre elhatározott szándékunkat, miszerint a havason akartunk egy éjet átélvezni, azaz pardon átdideregni. Utunk a sinaiai vasúti indóház és a hires Caraiman-Hôtel mellől hirtelen emelkedéssel kezdődött. •— A Peles patakot és a csúcsíves királyi lakot jobbra hagyva a régi zárda mellett csakhamar beértünk a tölgyes erdőbe. Már d. u. 4 órakor fellovagoltunk a havasi rétekig, alattunk volt egész Sinaia, Bukarest felé lejtő tág völgyével ; a királyi fürészmalmok zakatolása, a hotelek czigányzenéje, a csapszékek dudája még felhangzottak és a pakurárok tilinkóival, a kecske-nyájak bégetéseivel egy sajátságos hangversenyt képeztek körültünk. Utunk enyhe emelkedéssel egy hegyhátról a másikra kanyarodott mig a bükk és tölgy-erdők lassan lábaink alá nem kerültek. 5 óra felé már elértük a fenyőrégiókat. Az erdő sötétebb, az illat részegítőbb s lovaink mind lassúbbak lőnek. Vezetőnk erélyesen nógatta szegény páráinkat, — végre este 7 felé feljutottunk az napi ezélunkig a circa 3500 láb magasan fekvő «Frikuli estenáig». Egy bécsi vagy müncheni hegyi szállásokban elkényeztetett tourista most tán azt hinné, hogy ez egy rendes menház, kényelmes ágyakkal stb. — mily csalódás ! hát ez a hires estena, kérem, egy valóságos czigány putri, bol a gazda kutyájával és marháival együtt kuporog az éji tűz mellett ! Hej be jó is volt a meleg plaid, vezetőnk lovainkat kipányvázta és mi szedtük a száraz gaiyakat és fél órára már élvezeltel forgattam a rabló-pecsenyét. (Fa nyársra tűzdelt marhahús és szalonnaszeletek borral leöntözve, sózva és paprikázva !) íme havasi dinénk menu-je : puliszka havasi túróval nyulósan, kecsketejjel puliszka, rabló pecsenye, thea, vaj, vörös bor, (Ditzl-féle budai.) Most már fujhatott a havasi szél ! fris fenyőgalyakra dőlve plaidemet skót módra derekam körül övedzve nem tudtam, a nap bíboros letűntét, vagy a meteres lángokban lobogó tüzünket nézzem-e ? hisz mind a kettő oly szokalian volt egy fővárosi magyarnak, itt e vad havasi nép fenyvesei között. Álmom csak nyul-álom volt, a zsarátnok pattogása, a füst átható illata, legelésző lovaink dübörgése, a pásztor kutyák vonítása, fel-fel riasztgattak. Ha egyik oldalam átfázott, haragosan forditáin a tüz felé. Végre felhangzottak a hajnali tülkölések a hideg áthatóbb a/ szél erősebb lett. Hajrá, tally ho! az első felhőnyilásra talpra ugrottam, jó buldogomból hármat ledurrantottam a sinaiai echóba. Hajnali 3 órakor kis karavánunk csata készen állott, notabene mosdani csak borral és jó cognac-kal mosdottunk, (De itt nem áll ám «faut de mieux», mert hát havason jobb a cognac a viznél.) Fél 4-kor nagyot bámultam, a mint a felettünk meredő kopár hegyoldalon egy sajátságos másik lovas banda emelkedett át felénk. Mint a vad ludak vagy 30—35 lovas, azaz hogy lovak, hátukon 4—5 hosszú deszka, minden ló mellett vezetője gyalog. Ezek voltak a havasi fürészgyár szállító lovai. Bemek egy kép volt, egy lovas tutaj ! fenyves erdő és a kelő nap bibor tengerében ! Alig tudtunk egymásnak kitérni, meg-megbámultuk egymást, buna gyiminyácze ! jó reggelt! mondánk egymásnak és a szegény tüzős sötét hadat örökre elhagytuk. Mire a nap első sugarai felénk löveltek, már a 6000 lábon felül valánk és teljes gyönyörrel legeltethettük szemeinket. A kilátás leírását az «Omura» hagyom. Utunk a fenyők határán felül már csak a ritkán előforduló borsika bozótjai és a hótól tarkított dus havasi réteken vezetett hosszan és felebb mind laposabban. A 7—8000 láb közti emelkedés alig észrevehető, oly messzejkell órákig eltrappolni mindig észak-nyugot és később egész nyugot felé. Délelőtt Jll volt, mire a Bucsecs legmagasabb piateauját elválasztó mélyedéshez eljutottunk, itt lovainknak pardonirozandó szegényeket kantárszáron vezettük le, illetve fel az utoisó kapaszkodóra. Ez egy teljesen kopár hegy közepén 3—4 kápolna magasságú kupolás kősziklával, melyek legmagasabbika az «Omu» csak vaskapcsokkal mászható. A nevek százai tarkáinak e kopár fehér sziklákon. Kimondhatatlan örömömre egy kedélyes angol társaságot találtam már fenn. kik az erdélyi nehezebb oldalról gyalog mentek fel. Dr. Young Goodwin és bájos neje bukaresti lakosok főzték már a theát. Az én «good morningomra» ők is roppant megörültek, a barátság poharát az én jó magyar boraim és az ő exce'ilens cognac-jukkal csakhamar megittuk s jó egy órát együtt kalandozott szemünk legalább 5 ország havas vidékei felett. Leírhatatlan látvány innen a Giurgevoi és Bustschuki Duna messze kéklő panorámája, az én jó amerikaim pláne a Balkánt is felfedezhetni vélte. Bukarest 300 templomával, a romániai sikság tarka falvaival felejthetetlen képet varázsoltak elénk. Ezeken tul Bulgária sárga dunai hegyvonala, keletre a Dobrudzsa nádas labirynthje, a moldovai havasok, északra Erdély havasai, legközelebb a Brassó feletti Schüller és Piatra tetői mint kis pincsek állottak alattunk. — De már a f'ogarasi hosszú havasok egyenlő gőggel csillogtak át felénk. Neveinket román szokás szerint zöld festékkel az «Omu» hátára örökítvén, a dus fiiben legelészett lovainkon lebaktattunk. Lemenetre hagytam a Caraiman havasnak megemlítését, hol az Edelweiss terem. Ide jönnek fel a bojár szépek, a 7000 láb magas sziklafal szélére reggelizni, hogy megbírálják lovagjaiknak mily erős a szive és hogy nem szédülnek-e ? Egy szegény székely vadász sietve hajiolt nem régen egy illatos kendőcske után, egy halk sikoly és a magyar sziv megszűnt dobogni. Lent a mélyben — hol csak a legeiszán tabb zerge-vadászok mernek járni — összezúzott fejjel és szétroncsolt telemmel találták fel. Ott állottam azon a szélen, de erős fej és sziv kellett ám hozzá. Ugyanazon az uton — az nap este felé — jó kilovagolt állapotban nagy triumfussal mentünk le a mi derék fogadósunkhoz, s most már én is minden jó barátomnak és honfitársamnak, de még bátrabb amazonjainknak is a legmelegebben ajánlhatom, tessék 8700 lábig felfelé lovagolni, nem hiszem, hogy a világ egyik pontján is ezt a lovas tourt megtehetnék. Barátosi Porzsolt Gyula. VEGYES. Gróf Batthyány Elemér július 20-án a Herculesfürdőbe utazott, hol augusztus 17-éig a fürdőket fogja használni. * * * Talai liirek szerint se Zsupán se Abonnent nem mennek ki Baden-Babenbe. hanem Budapestre jönnek, hogy Szent-István napján a Budapest fővárosi díjért küzdőkkel, (kik közt lesz valószínűleg és egyebek közi Metallist is) sorompóbei^lépjenek.