Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887

1887-03-24 / 12. szám

VADÁSZ- É3 VERSENY-LAP 115 lak akként vannak a hosszfalakon alkalmazva, hogy felső szélük körülbelől egy méternyire esik a földtől, a mi ekként a takarmány fel­vételére kényelmes magasságot nyújt. Az etető rácsok alkalmazásától nyilván és jogosan azért óvakodtak az illetők, mert a takarmányfelvé­tel ezekből a csikókra nézve igen természet­ellenes és ezek különben is a takarmányt először többnyire a jászolba húzogatják le és ugy fogyasztják el, mialatt az üstököt és sörényt tele szemetelik, de sőt apró töreknek a szembe hullásával, könyezést, szemlobot — egyszóval szembetegséget is idézhetnek elő. Továbbá az sem valószínűtlen, hogy a nyak természetellenes felfelé hajtása folytán a hát képzése szenved, a mint tényleg oly lovak, melyek tápjukat inkább a talajról szedik fel, az istállói lovakkal ellenkezőleg tényleg jobban feszült háttal bír­nak. Ennélfogva a szénarács a lovak javára mindinkább eltünedez és maholnap már csak történelmi érdekkel fog birni. (Folytatása következik.) TÁRCZA. Léghajózás. A «Magvar-Léghajózó-Egylet» a bel- s külföldön minden irányban sikerült fötolvasásai után f. hó 17-ikén (csütörtökön) este 7 1/ 2 órakor a fővárosi vigadó dísztermében fölolvasást rendezett a léghajózásról, melyen több rajzot (többi között Wechmar Ernő báró repülő­készülékéről, melyet pár hét előtt szabadalma­zott a minisztérium) és az egylet tulajdonát képező három helicoptert (parányi repülő­gépeket) mutatott be ; a fölolvasás végén pedig az egylet rendelkezésére álló öt hajtó-gépezet­ből, melyek légzsák alá erősítve az irányitható­léghajó részét alkotják, egyet, csak egyet, mert már 11 óra körül járt az idő. A kis helicopterek gyönyör-íien röpültek; gépkezelésök oly egyszerű, hogy az előadó — Captain Nemo — könnyen taníthatta meg arra közönségét : s igy csakhamar a közönség tagjai is képesek voltak a helicoptereket szál­latni. Az előadást, mely 4- részből állott, az egy­let egyik ügybuzgó tagja, Captain Nemo, tar­totta, kinek ezúttal is sikerült a nemes lég­hajózási-sport részéi e uj barátoka' szerezni. Az előadás első része a léghajózás történeté­nek rövid ösmertetését nyújtotta ; a második rísz kiterjeszkedett a jelenleg használt irá­nyitható-léghajókra; a harmadik rész a lég­hajók háborúban történő alkalmazásáról szólt; a negyedik pedig röviden — az idő előrehala­dottsága miatt — rajzolt egy légkirándulást. Kiválóan nyomasztó hatást tett a közönségre Moltke yróf tábornagy, évszázadunk legkitűnőbb sztratégájának levele, melyei a léghajózásról a «N. L. E.»-nek irt; abban a hires hadve­zér, a ki még minden csatájában győzött, a léghajókat a korszerű had főt szerelés legfon­tosabb részének nyilvánítja. A helicopterek fölszállatása után az elő­adó, kit hálás közönsége, a mely a tágas, nagy helyiséget teljesen megtöltötte, riadva éljenzett meg, a terem karzatára vitte a kis mintaléghajót és magas légutjára bocsátotta, melyet az nyilgyorsan röpült be a hosszú ter­men át. Mikor a kis gép a terem túlsó olda­lára megérkezett, mintha leczövckelték volna, oly hirtelen állott meg: hajtógépezete ugy lön igazítva, hogy ez által is bebizonyuljon, mily tökéletesen hatalmában áll a fölszállandő em­bernek a léghajó irányítása. Minthogy a képzelhető legroszabb idő­járás daczára az érdeklődés a nemes léghajó­zási sport iránt ily nagymérvben nyilvánult, az egylet ismét rendez fölolvasást, melyen ujabb gépeket s rajzokat is fog bemutatni. Lótenyésztés, lovaglás, idomitás, istállókezelés. (Folytatás.) A hegyes patkó (Stolle), melyet a legtöbb esetben feleslegesen alkalmaznak, ugy hiszem, német találmány. Bárha a francziák Orosz­országban való hadjáratának szerencsétlen ki­menetelét részben ama körülménynek rójják föl, hogy a franczia lovaknak nem volt begyes patkójuk, ez csak azt bizonyítja, hogy télen jeges talajon szükséges és ezt szívesen is beismerjük. A többi, enyhébb évszakban azon­ban a hegyes patkó egyátalában elvetendő. Az eléggé magasan hagyott hordászfalak (Trach­tenwände) s a le nem faragott szarunyir bőven nyújtanak annyi védelmet, mint a mennyit, tévesen, a hegyes patkónak tulajdonítanak. Fontos dolog az alkalmazásba vett pata­kenőcs minősége is. A zsírnak tisztának és tökéletesen sótalannak kell lenni, mert az a pata keménységét előmozdítja. Hochwächter U., az ő « Stallhaltung und Stallpflege» czimü munkájában legalkalmasabbnak tartja az egyenlő részben összevegyitett kátrányt, zsirt, olajat és viaszt. Én az igy készült patakenőcsöt alkal­maztam s nagyon jónak találtam. A mig e vegyiték, a felolvasztás után ki nem hül és pép-sürüséget nem nyer, nagyon kellemetlen szaga van ; addig tehát ne vigyük be az istállóba. Meglepő jó hatással van olykor a kauc ;uk­kal való patkolás a nagyon kivölgyelt paták­nál vagy a természettől vékony talpaknál, törékeny patáknál, alacsony hordászoknál s nyirrothadásnál. Szinte balfogásnak látszik, rothadó nyirre, — melyet tisztán kell tartani s naponkint ápolás alá venni, — egy darab kaucsukot tenni, melyet egyik patkolási időtől a másikig, tehát körülbelől egy hónapig, nem távolítunk el s ekkép az ápolást lehetetlenné teszszük. De közelebbi megfigyelés után tapasz­talni fogjuk, hogy a nyirrothadás a kaucsuk alatt is gyógyul és pedig a következő okból : a pata czélszerütlen kezelése és a nyírnek bevagdalása által a vastag, ruganyos- szaru, a nyircsont-izület e természetes védője, elpusztul s ez által oly részek lesznek fedezetlenek, me­lyeket a levegőnek nem lett volna szabad ki­tenni. Miután tehát e részeket csepü- és kau­csuk-boritékkal újra védelemben részesítjük, a göröngyök és kövek ártalmas nyomásától is oltalmazzuk s a természet lassankint gyógyi­tólag működhetik. E czélra nézve szükséges, hogy a kovács a patkónak belső lapját körös­körül ugy lapítja ki, hogy a kaucsukot a patkó és a talp közé lehessen beékelni. A nyir és a talp alaposan megtisztíttatik s ha nyirrothadás mutatkozik, a megtámadott helyeket, be lehet hinteni «Hufstrahl-Pulver»-rel, mely néven ez a bécsi udvari gyógyszertárban kapható. E szer, mérsékelten behintve, nagyon száritólag hat. A behintés után, a talp, nyirgödör s különösen az oldalvást eső nyirgödrök gondosan tisztára tépdesett csepüvel lesznek berakva. A nyir szabadon marad s az oldalvást levő nyirgöd­rökbe s talpba rakott csepünek kissé ki kell állnia attól, nehogy a nyomás a nyirre erő­sebben hasson. ° A kaucsukot, melyet tetszés szerint való nagyságú (egy czentimeter vastagságú) lapok­ban, minden nagyobb kaucsukmü-kereskedés­ben kaphatunk, oly alakú darabokra vagdal­juk, a minő szükséges, hogy azt a pat­kók alá alkalmazzuk; azonban e darabokat száraz állapotban kissé nagyobbakra vágjuk, mert a forró vízben összébb húzódnak. Forró vizbe dobva ezeket, az anyag annyira meg­puhul. hogy minden alakot adhatunk azoknak s ily állapotban illesztjük, mint fentebb említve volt", a csepüvel kitömött talpra s egy darabka fával a talp és patkó közé beékeljük. A hordászvégeknél kiálló kaucsukot le­vágjuk. Mihelyt e munkával elkészültünk, egy hideg vizbe mártott szivacsot néhányszor a talpra kinyomunk s aztán a lábat egy már készen álló hideg vizzel megtöltött vederbe állítjuk s mindaddig benne tartjuk, mig a kaucsuk újra megkeményedik, a mi néhány perez alatt megtörténik. A kaucsuk-betét, egyik patkolástól a másikig eltart mindenféle munkánál. Én meg vagyok győződve a felől, hogy a kaucsuk-betét, sok oly versenylovat, mely ke­mény talajon kénytelen futni, megvédhetne a merevségtől. * * * Nedvpókok (Gallen) ellen, melyek már kissé megkeményedtek s a megtámadt inak ellen, igen ajánlatosak a James-féle barna Mis­terrel két-három izben való bekenések. Mihelyt a szenvedő rész az első blisterezés után kéreg­mentes, ismét azonnal lehet blisterezni. meg lia dagadt is az s az uj szőr növekedése csak alig látszik. E bliszter hatása az első haszná­latnál többnyire nem igen jelentékeny, kétszer­háromszor való ismétlésnél azonban kitűnőnek mutatkozik. Ha a szenvedő inazatot, csüdizületeket, meg­keményült nedvpókokat stb., komolyabb ápo­lás alá szándékozunk venni, akkor mindig a Misterrel kezdjük s az okszerű bandageolást folytatjuk, ha az utóbbi blister után a Miste­rezett részek a kéregtől megszabadultak. A bandageolás sikere attól függ, a bandaget mi­képpen alkalmazzuk s az éppen most nevezett esetekben a bandageolás a dr Priessnitze mód­szere szerint, a Kwizda János Restitutions­fluidja hozzáadásával a legczélszerübb. Mint­hogy azonban a Restitutions-fluidnak folytonos használata akkor is sokba kerül, ha vizzel kétszeres higitást csinálunk belőle, amennyiben az istálló-személyzet nem igen takarékoskodik vele, legjobb, ha az egész bandaget higitott. Restitutions-fluidba mártjuk s elég egy vászondarab, mely párszorosan összehajtva, csak ép oly nagy, hogy a gyógykezelés alá vett részt befödje. É vásznat a fluid-higitásba márt­juk, kifacsarjuk s az illető részre boritjuk; e vászon fölé jő aztán egy hideg vizbe már­tott, de tökéletesen kifacsart vászon - kötelék, mely fölé ismét gyapot-bandaget göngyölünk, a mely a vászon-kötelék felső és alsó végét jól befödje s a mennyire lehetséges, légmen­tesen elzárja. E bandageolást 2—3 óra múlva ismétel­jük, a fluidos vásznat s a vizes vásznat újra megáztatva és jól kifacsarva fölteszszük s a gyapot-bandage-zsal körülgöngyöljük. Nedvpókokat meg lehet puhítani s hatá­sosan gyógyítani ugy, hogy chlórt faolajjal összevegyitünk s ezzel egy flanel vagy vatta darabot megnedvesítve a nedvpókra teszszük s gyapot-bandage-zsal körültekerjük. A lónak munkaközben is viselnie kell e bandaget, me­lyet azonban a megnedvesedés ellen óvni szük­séges. Minthogy az olaj megavasodik, a szen­vedő részt minden 3—4 napban langyos vizzel és káliszappannal tisztára kell mosni. Én ugyan nedvpók ellen az előbb leirt Misterrel való módszert többre becsülöm, mint az olajjal gyógyítást, de ide jegyeztem azért, mert nem átalánosan ismeretes és gyakran basznál. A nedvpókot majdnem soha sem sikerül gyökeresen elmulasztani, a mennyiben ízület­zsiradékkal és innedvvel uj táplálékot nyer, mind a mellett is gyakran egészen s részben a legnagyobb részben, ellennyomás és meleg­ség által, — melyet az okszerű bandageolás idéz elő, — meg lehet akadályozni, feltéve, hogy ez a csüdizületen vagy a hajtóin köz­falán jő elé, hol a bandageolást alkalmazhat­juk. Persze, újra jelenkezik az, mihelyt a ban­dageolást abba hagyjuk s ennélfogva szükséges is, hogy a nedvpókban szenvedő lovakat az istállóban folyvást bandageben tartsuk s arra ügyeljünk, hogy a bandage nyomása helyes mérvű legyen, mit az által találunk el, ha a bandage és láb közé a kisujjunk befér. Csánkpókokat nehezebb gyógyítani, mert fészkök helyén bandaget nem lehet ugy alkal­mazni, hogy az tartósan rajta maradjon. Na­gyon sikeres gyógymódnak bizonyult be az

Next

/
Thumbnails
Contents