Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-03-11 / 10. szám
90 Márczius 25. 1886. túl — kissé különösnek látszik, hogy az i ottani államdijakért — magyarországi tulajdonosok lovai küzdjenek csak, s jóformán ne fusson érte Erdélyben elletett ló ! — A mint halljuk, magok az erdélyiek is ugy gondolkoznak nagyobb részt — hogy a kolozsvári lóversenyeket be kellene szüntetni. О tőlök függ. * * . , A debreczeni lóversenyek - mint par év előtt szándékoltatott : teljesen urlovas versenyekké alakíttattak át. Hogy kik bírnak urlovas-gualificatióval ?, azt a jelenlegi verseny szabályok 83-dik §-sa tartalmazza. Hiányzott ebben eddig az állandó hadsereg tisztjei mellett a honvédségé. Miután tavaly megtörtént, bogy Debreczenben (vagy Szolnokon ?) egy honvédtiszt által nyert verseny — disqualíficáltátott volna ha az ellenfél óvást emel (mit ez azonban nem tett) as idén a honvéd - lovassági tisztikar körében — kérdések támadtak e végett. — Felvilágosításul kijelenthetjük, hogy e hiány az ujabb versenyszabályokban (melyeket gr. Batthyány Elemér fogalmazott s melyhez a bécsi JockeyClub hozzájárulása már legközelebb várható) pótolva lesz; a tervezett uj versenyszabályok 57-dik §-a ugyanis .következőleg fog hangzani : (III.) az európai államok állandó hadseregének vagy tényleges szolgálatban levő honvédségi tisztjei; stb. stb. * * * Odaát Chinában a Handicapper-ügy még mindig nincs elintézve . . . Az, kit e tisztségre megnyerni akartak, látván mily önkénytől függ ez állás, s bogy az nem a tehetségtől, hanem az intéző körök szeszélyétől függ: csak oly módon hajlandó e tisztséget elvállalni, ba az — leköszöntetés esetére nyugdijjal van ellátva. — Miután pedig az előbbi handicapper leköszönése után mindjárt többen is aspiráltak e tisztségre, s a mint vették észre — bogy ők kimaradnak, mindjárt megkezdték cselszövényeiket az ujan megválasztandó ellen, ez pedig ennek értésére esvén : most annál inkább ragaszkodik ahhoz, hogy elbocsáttatás esetére —• kárpótoltassék. — Valószinű levén, hogy e handicapper ugy szerződtetik, miszerint a szomszéd országban is viselje e tisztséget, nem tartottuk érdektelennek ez ügyet — különösen a nyugdíj szempontjából — fölhozni, — mert a handicapperi tisztség oly valami — mely nagyon sok embert elhasznál, s a lovaregyletek cassáit maholnap túlságosan igénybe vehetné. * * A „Field" legújabb számában a különféle lókiállitások alkalmából — keserűen panaszkodik, bogy a büszke és dúsgazdag Albion oda jutott, miszerint használati lóanyag szükségletének több mint kétharmadát a külföldről kell beszereznie. A sport hazájában, hol télen nyáron az egész országban alig múlik nap roppant értékű dijakkal ellátott sik-, gát- és akadályversenyek nélkül, hol egy májusi délután a londoni parkokban több diszfogatot látni, mint nálunk egész esztendőn át — ott, mondja a nevezett lap: oda jutottak, liogy tizenkét év lefolyása alatt 120 millió forint ára lovat kellett külföldről importálni. Ez pedig nem azért történt, mintha az országban nem lehetne elég lovat nevelni, hanem csakis azért, mert a nehéz Carthor- ses és a verseny és vadászló tenyésztése végképpen háttérbe szoritotta az olcsóbb kocsi- és katona-ló nevelését. Egy szóval : Angliában a könnyebb használati ló tenyésztése — mint nálunk — alig létezik. Háború esetére az angol hadsereg sem lovassága sem pedig tüzérsége részére még az első mozgósítási lókészletet sem volna képes a hármas királyságból előteremteni, és Londonban a lókereskedöknél vagy a piaczon most is ritkaság a 15—16 markos ép lábú, csinos külsejű, Angliában elletett kocsiló. Eme visszás állapotok oka pedig, miként az angol lapok után pár évvel ezelőtt mi is említettük, részint abban rejlik, hogy a telivér és nehéz-igás lovon kivül — a küzépfajta, könnyebb használati 16 tenyésztése —a két extrem-irány közt nem igen fizeti ki magát; részint mert a jó félvér-tenyésztéshez° szükséges jó telivér mén igen drága; könnyebb "fajta jó félvér mén pedig alig van. Angliában nincsenek állami mének, melyekkel a farmer vagy kisebb birtokos félvér kanczáit olcsón fedezhetné, a nagy istállók és ménesek tulajdonosai pedig egy-egy jó telivér mén használatáért oly nagy árakat követelnek : a minőket féivérkanczáknál megadni csakugyan nem lehet. Volna elég, a traininget ki nem állott, s már 2é korában összetört mén, de eme — vékony dongáju és csontú lovakat a farmer nem meri nehéz kanczáira adni, mert tudja hogy korcsokat kap utána. A versenyt kiáltott jó ló pedigdrága. Mindezek folytán a baj napról-napra növekedik, s mig 1863-től 1872-ig Angliának 79131 drb lovat kellett csak importálni, 1873-tól 1882-ig már 197.07 4 drbra rúgott a drága pénzen külföldről beszerzett szükséglet. Az angol sajtó három év óta erősen agitál a kormány e részben való tétlensége ellen, és máris egyes lótenyésztési társulatok tu- i lajdou kezdeményezésük folytán, a kormány | tökéletes mellőzésével az igáslovak (de csak az igás lovak) nevelésének emelésére irányult kiállításokat rendeznek. Igy például a jövő héten a „Skire Horse Society" Londonban 300 ménlovat és 100 drb kanczát állit ki oly megjegyzéssel, hogy „ennél nagyobb kiállítást még senki sem látott." Mindezeket figyelembe véve: igazságtalanok lennénk tehát, ha jelenlegi lótenyésztési viszonyaink tárgyában a kormány gondoskodását el nem ismernők. De ne bizzuk el magunkat azért, bogy a mult évben majdnem 13000 lovat adhattunk a különféle keleti államoknak. Hiszen nem azért jöttek hozzánk, mintha lovaink tudja isten miféle kiváló tulajdonságokkal bírnának, hanem egyszerűen amaz okból, mert ők amaz olc«ó anyaggal is megelégesznek, a minő a nyugoti gazdagabb állomoknak nem kell ; s mivel Törökország, Szerbia, Görögország, Bulgária nálunk találja legközelebb az ily olcsó anyagot, s a háború sürgőssége válogatni való időt csakugyan nem engedett. A haszon oroszlánrészét, valamint máskor, ugy most is nem a tenyésztők, hanem a szállítók serege rakta zsebre, s bizton állithatjuk, liogy az illető konzorcziumok 30—40 %-ot nyertek. Ha tehát a kormány gyámolitásához tulajdon erőnkkel is járulva (t. i. a megyei lótenyésztő bizottmányok) erélyesen oda iparkodnánk, hogy a lókivitel, valamint a kincstári pótlovazás az illető közvetítők kezeiből kivétessék, lótenyésztésünk oly virágzásnak indulna, a milyenről eddigelé még fogalmunk sem volt. * * * Francziaország, tengerentúli szomszédjának baján okulva, roppant áldozatokkal folytatja a II-dik császárság alatt már megkezdett lótenyésztés emelését. — A „Bulletin Officiel" utolsó számában közzététetik, miszerint a Société d'Encouragement 1886-ra két millió frankot ajánlott fel versenydijjakra, melyek beosztását lapunk legutóbbi számában már közöltük is. Érdekes azonban, bogy a „Field" párisi levelezője — rámutat e beosztásra, s figyelmezteti reá az angol Jockey-Clubot. A két ország versenydijainak elosztását a lovak kora, a terhek minősége és a távolságok szerint összehasonlítva : 'kitűnik hogy a franczia Jockey-Club csak 7°/ 0-ot ad ez összegből a 2é. versenyeire, mig Anglia többet mint 40-et ; és csak ugyanannyit liandicapekre (Anglia többet mint 30-at). (Lásd lapunk mult számában.) Tehát nem kt-csegteti a tenyésztői sok díjjal, hogy korán kihasználja lovát, — sa kevés handicap-ndás által — a rósz lónak kevés alkalmat akar adni nyerbetésre. — Még nagyobb az eltérés az angol és franczia systema közt a távolságoknál. Angliában a versenyeknek közel 50%-ja 2000 meteren alul van ; Francziaországban csak 12% ; — a 2000 - 3000 me- terig (a 3éves és idősebbek részére) Angliában circa 40%' Francziaországban 52'/ 2%; Angliában 3000 meter s e felett alig 10%, Francziaországban 3b 1/ 2- — Világos ebből, hogy Francziaország — nem arra fekteti a fősúlyt — hogy kurta, sebes futásokban tűnjék ki a ló képessége, hanem inkább a kitartásban. Természetes következése ennek és annak, hogy a 2évesek csak augusztusban kezdhetnek futni : miszerint nem kell őket — korán igen megerőltetni. A franczia Jockey-Club azt hiszi, liogy igy egészségesb és kitartóbb lovakat nevel az országos lótenyésztésnek. — Hogy melyiknek van igaza: azt csak a két ország telivér lóállományát több idő óta szakavatott szemmel kisérő ítélhetné meg. * * Telivérről lévén szó, fel kell említenem, hogy Crésidy (Vertugadin — Hagnevée után) melytől két éves koraban sokat vártak, néhány nap múlva Mr. Oller (Rue St. Honoré-i) lovardájában f'og fellépni. — Crésidy épp ugy mint apja, hóbortos temperamentuma miatt nem volt idomitható, s habár most circus-beli dolgát jól meg is tanulta, még sincs ember kit hátán megszenvedne Az uj lovarda, mely a régi Valentine tánezterem helyén épült, nem látványosságairól, mint inkább arról lett hires, hogy lovagló porondja föveny helyett egy roppant vastag, s három tonna súlyú szőnyeggel van borítva. A rendes programúi lejárta után a szőnyeg egy gép segítségével gyorsan felcsavartatik, s az alatta fekvő padozat most néhány perez múlva viszel telik meg, melyben aztán Mr. Johnson, öt csinos leányéival: szebbnélszebb úszási produkeziókat tart. A viz, mely különösen e czélra ásott 250 láb mélységű kútból fakad, nyáron az egész circust uszodává változtatja, melyben a páholyok ilyenkor öltöző szobák gyanánt használtatnak. Minthogy az épület a város közepén a boulevardok, előkelő clubok és elegáns szállodák közelében áll, tulajdonosa mindenesetre nagy hasznot fog belőle búzni. — Különben Mr. Oller-nek már a Rue Rocbechouart-ban is van egy 300 ezer akó vizet tartó fürdője, s igy a Szajnán létező ódon fürdőházak (hova eddigelé a párisiak nyáron tódulni kénytelenek voltak) lassankint el fognak pusztulni. * * * Az Angliában is példátlan szigorral tartó tél sok bajt okoz, a mennyiben a közelgő fontos versenyekre való idomítás sok helyütt kellemetlen félbeszakításra szolgáltat alkalmat. Igy Bendigo-t tulajdonosa Mr. Barclav kénytelen volt a Liucolushire-Haudicapbó! ki törül tetni, mivel a hires ló idomárja bejelentette, hogy vele kellő időre el nem keszülhet. A közönség sok pénzt vészit e töriilés folytán, mert már sok fogadás vezettetett reá ; valószinű bogy Isobar is csak hasonló okból lett kitörölve. Bendigo visszavonása után sokan Crafton-ra siettekj pénzt rakni, de azért az egész üzlet nagyon csökkent, s Florence is elhanyagoltatott. BreadKnife-ben sem igen hiszuek ; ellenben erősen karolják îel'IIopscotch-t, mely épp ugy mint Cormeille, nagyon sokat mutat. * *
