Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-03-04 / 9. szám

86 bői álld teljes munkára 3 frt) a „Pallas" irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál eszközölhető, egy-egy füzet (kapható minden hazai könyvárusnál) 30 kr. ж Mehner Vilmos könyvkiadónál megjelent л „ Vas Gereben összes müvei"-nek 7, 8. 9 és 10-dik füzete is, az előbbiekhez hasonló csinos kiállításban. Egyes füzet ára csak 25 krajczár s kapható ugy a kiadó Mehner Vilmosnál (Budapest. Papnövelde-utcza 8 sz.), mint általában minden hazai könyvkereskedésben. Ajánljuk olvasóink figyelmébe, ж Ж ж Edinburgban E. L. Andersontól a D. Douglas kiadásában egy uj szakkönyv jelent meg, melynek czime : Vice in The Horse and other Tapers on Horses and Riding with some original observations upon the changes in the gallopp". Továbbá ugyanattól a szerzőtől uj kiadása a következő czimű ismert jeles sportmunkának: .Modern Horsemanship. •J. new Method of teaching Riding and Training by means of pictures from the life", ж ж ж La Province à Cheval. E czim alatt egy ustag illustrait album jelent meg a mult liéten Párisban, Crafty-tól, az ismeretes és geuiális rajzolótól, szöveggel és képekkel, melyek a franczia főváros és vidék lovait, fogatait, sporsmaneit és katonáit humoristieusau ábrázolják — több mint 400 kisebb nagyobb képben. Különösén sikerültek és mulattató badarságokkal teljesek — a nagy tíuancz-sportsman fogatait, vadász-equipagejét, paddockjait és istállóit ábrázolt croquis-k. Az ő reményei a saját maga által nevelt csikóval — és csalódásai mint paripával, stb. A mű Plön és társainál jelent meg. TÁRCZA. Napló: vér-ebek dulgoztatásáról a gödölői k. erdőkben. „Az alábbi sorok német nyelven Hugo von Deyn-től, egy (mint magát czimezi) Schweisjágertől (vér-eb-vezetőtől) valók, ki— hajói tudjuk— Hannoverből jött, s pár év óta gróf Károlyi Gyula ő excja szolgálatában áll az ő mátra-parádi uradalmának erdőségeiben. Von Deynnel egyidőben jutott gr. K. Gy. szolgálatába az a két vér-eb, Solo és Selma, melyek a mult 1885-dik évi budapesti országos kiállítás alkalmával — a vadászebek kiállításán láthatók voltak, s melyek közül Solo, az e fajta ebek osztályában az első kitüntetést nyerte ; Selma pedig a 2-ik v. harmadikat. — E vérebek az őszi szarvas-cserkészetek alatt ő excja szemei előtt dolgoztak, s különösen Solo kitűnő szolgálatokat tett. Később nem lévén erre alkalom Párádon, Gödöllőre vitettek át, hol egész télen folyik a cserkészet (külön miniszteriális engedély mellett) — hogylOO — 120 fölösleges sutát kilőhessenek — s hol a parádi vér-ebek az ő fels. vadászatához tartozó : Pirschman, Luna és Fogjad-dal, naponkint fölváltva dolgoz) tak a meglőtt — de tűzben nem esett — vadak binyomozásában. — Sajnos, hogy a derék „Solo" időközben Párádon ki is mult. E napló mintegy „Jelentés" a vadászurhoz, gróf Károlyi Gyulához — vér-ebeinek munkájáról, s miután ilyszerü szak-leírás tudtunkra még eddig a magyar vadászirodalomban elő nem fordult, sietünk azt közölni О Excja szívességéből, s legjobb igyekezetünket fordítottuk annak helyes „átmagyaritására". A vér-eb ügyességét és az általa lehető legrendkivulibb munkát e naplóban novemb. 18, deczember 19-én és 20-án találhatni, melyek leírására tisztelt olvasoinkat különösen figyelmeztetjük. lm a napló : Szerk. 1885. November í. Solo-val cserkészni voltam. Semmit sem láttam. November 5.. Cserkészet közben két suta lövetett,,tűzben összerogytak. November C. Selmával cserkésztem. Egy suta vállapon lövetett, már 19 lépésre.összerogy ott. Belének egyrészét vérbe mártván, jó darabig vonszoltam visszafelé, aztán eltávoztam az ebbel. „Másfél óra múlva Selmát a nyomra vezettem ; nagyon közönyösen dolgozott, de midőn a kimúlt (megdermedt) I sutára akadt : igen megelevenedett a szuka és kitartóan ugatott „dermedtre."*) November 7. Udvari vadászat Harasztin ; lövetett 83 nyul és 38 fáczán. November 8. Cserkésztem Fogjad-dal ; miután sebvérünk nem akadt, száraz nyomon dolgoztattam a szukát. — Jól ! November 9. Ugyanúgy. November 10. — 9-én délután Sehmerhovszky**) a babati pagonyban egy vén sutának bal első csülkét lőtte el, mely azonban a sebje daczára a falkából ki nem vált. — Minthogy utána menni már késő volt, elhatároztuk, hogy „Soloval" s О Felsége „

Luna" nevű vérebével másnap reggel keressük meg. Reggelre erős dér lévén, nehéz volt a régi csapán baladui. Félkilenczkor vezettem Solot a csapára ; 9 után ama helyre értünk, melyen a sebzett vad a fal kából kivált ; féltízkor a sebzett suta első fekhelyét találtuk. Idáig még mindig a tegnapi nyomon dolgoztunk. Egy további negyed óra múlva a véreb izgatottabb lett, s fejét fel-felkapva magasan szimatolt, miről azt következtethettük, hogy a keresett vad előttünk felkelt. Gyanitásunk igaznak bizonyult, mert rövid idő múlva, egy galagonya - bokor mellett, fris sebvérre akadánk. A talált jelekről ítélve, a sebzett vadat megkapni lethetségesnek csak ugy véltük, ba a vérebet pórázról bocsátva szabadon utána eresztjük; mi azonnal megtörténvén, Solot balkan „Huh, Hetz mein Hund' felhívással eleresztvén, szemeim elől villámsebességgel tűnt el. О О Vagy egy negyed óráig vártunk, de hangját nem hallván : Lunát is a csapára eresztettük s lehető gyorsan követtük. Mintegy 25 perez múlva Solo hangját távolról hallottuk, és rövid idő múlva erőteljes egyenlő csaholásából meggyőződtünk, hogy a vadat megállitá. Most Lunát is elbocsátottuk, ez sietett is, hogy a megállított vad tartásánál Solonak segítségére legyen. Közelükbe érve, láthattuk, hogy a derék Solo, mihelyt a vad szökni akart, neki-nekiugrott. A sikerült bajszának jől irányzott kegyelem-lövés végre véget vetett. A következő napokon vad nem sebeztetvén meg, ebeimet hűlt csapán gyakoroltam. Selmát, egy fiatal szukát, a nagy vad csapája még nem nagyon ingerié, miért isegy elejtett vad sebvérével visszafelé vonszát készitvéu, másfél óra múlva reá vezettem. Eleinte nagyon lassan dolgozott, de a mint az elesett vadhoz ért, nagy tűzessen ugatta. November 16-án, délután 2 órakor, hirét vettük hogy a vadőrök orvvadászok "által súlyosan sebzett ünőt láttak. Schmerhovszky és én Soloval és Lunával azonnal kocsira ültünk, s utána indulva, az ebeket 3 óra tájban már csapára vezethettük. Solo hatalmasan dolgozott, s midőn félóra múlva fris vérre akadtunk, Solot elbocsátám. Csak mintegy 40 perez múlva hallottuk, hogy hangosan és sebesen felénk bajt, s kevés° váratra helyben ugat. Azonnal gyorsan oda siettünk, s az üuőt kegyelem-lövéssel kinjaitól mecrszabaditám. Annak okát, bogy Solo, mielőtt a vadat megtalálta s megállította volna : oly sokáig miért maradt el? — csak másnap tudtuk meg. A vad-őrök t. i. látták, a mint Solo keresésében a sebzett vad csapáját átugorván, nagy hanggal egy 5 darab fővadből álló *) íme egy vázlat a véreb bevezetéséből (— betanítás), s e fejezetkének német eredetije összehasonlításul, hogy mily igen vigyázni kell a fordítónak, miszerint a német vadász-nyelv sajátsága mellett az értelmezést helyesen adja, s ne csak" szavakat magyarosítson ; „Nach Verlauf von l'/

2 Stunden legte ich Selma zur Fährte, sie arbeitete mit etwas zu viel Ruhe, als sie -jedoch'das verendete Stück gefunden hatte, wurde die Hündin sehr eifrig und verhellte anhaltend todt." Szerk. **) Gödöllői pagony-vadász, 35—36 éves, m'en eles látású, jó golyó-lövő, s a vad felkeresésében otthonos. Ezenkívül jó vizsla-ido- már. Gödöllői téli cserkészeten több Ízben sikeres vezetőnk volt, mely időből „Pirschmann" is ismereteselőttünk. Szerk. falka után iramodott, ama hiedelemben, hogy az ünő is (közte van, és sokáig törekedek, hogy a falkát megállítsa, vagy a sebzett ünőt közüle kiterelje ; végre azonban belátta, hogy igy a falkát megállítani nem lehet, s hogy az ünőre nézve is csalódott. Erre saját nyomán azon helyig sietett vissza, melyen a véres csapától eltért, — ezt csendesen s óvatosan újból felvette, s az ünőt felverve, — mint láttuk, — csakhamar meg is állitá. Ugy látszik, hogy Solo e tulbuzgalmából eredt hibáján okult, mert azóta a csapat sokkal óvatosabban követi, mi rendkívüli okosságát határozottan tanúsítja. November 17-én Stortz ur egy vén sutát vállap mögött lőtt keresztül, mely erősen vérezve társaitól mindjárt elvált, s mintegy 200 lépésnyire összerogyott; másfél óra múlva Selmát a suta sebvérére vezettem, s ámbár a csapát oly lassan követte, hogy a pórázt alig feszité, hiba nélkül az elejtett vadhoz vezetett, s hangot csak láttára adott. November 18-án „Fogjad" nevű fiatal szukával cserkésztem, de reggel semmit sem láttam. Délután egy szukát vállapon lőttem, erősen vérzett, s messze nem mehetett, s igy a fiatal Fogjadnak gyakorlására jó alkalom akadt — Midőn kéít óra múlva a sebvérére vezettem, eleinte mintegy csodálkozva nézett reám ; a vér nem igen izgatta ; de később mind buzgóbban követé, s a megtalált vad kimultát élénken ugatta. November 19-én csapákat vizsgáltam. Fogjad-ot hagytam előre menni ; a fővad nyomát kiismerte s biztosan reá váltott. November 20-án. Selmával cserkésztem; sebzett vadatnem találtunk. November 21-én Selmával Likertben (Lőkertben ? talán a régi vadas-kert helye) cserkészve, töltényem egy meddő sutára nem sült el. November 22-én reggel Stortz cs. k. vadászszal és a derék Soloval ismét Lőkertbe menvén cserkészni, mindegyikünk egy sutát hozott teritékre. A vad gyors iramban ugy ugrott el előlem, hogy csak farára lőhettem. Az áisalam megsebbzett suta jól jelzett, s a falkából kivált. 1

3/

4 óra mulva Solot a csapára vezetém. Miután vagy 800 lépésnyire egy dorong-állományon dolgoztunk keresztül, majdnem áthatlan sűrűséghez értünk, melyben az ebet jóformán követni nem lehetett. Minthogy a suta erősen vérzett, s a sebvérről ítélve béllövést kaphatott, biztosan hihettem, hogy a sűrűben nem messzire tőlünk lefeküdt. Solot tehát el bocsátám. Alig 3percz mulva bangót adott, s a sutát mindjárt meg állitá. Minthogy a sűrűben nagy nehezen haladhattam előre, Solonak majdnem 1 „ óráig várnia kellett, mig neki segítséget hozva, a suta is kiszenvedett. — Solo az egész idő alatt szakadatlanul hangosan ugatott. О О November 23-án Fogjaddal cserkésztem a vad a változó idő miatt nyughatlan lévén, egy fal kát sem közelíthettem meg. November 24-én. Schmerhovszkyval Fogjad kíséretében egész délelőtt cserkésztünk, a nélkül, hogy vadra akadtunk volna, mig végre 2 óra tájban galagonya bokrok között, mintegy 50 lépésnyi távolságban egy ünőt pillanték meg. Háttal felém és re'zsut állván, azon pillanatbau, melyben észrevett, akképpen lőhettem meg, hogy oldalába fúródott golyóm ugyanazon oldalon, a lapoczka előtt, jött ki. Az által, hogy a vad erősen vérezve elugrott, czélomat elértein. Fogjad-ot 1% óra mulva a csapára vezetém : a fiatal szuka a sebzés helyétől mindaddig, mig a kimúlt vadat, körülbelől 400 lépésnyi távolságban, feltaláltuk, nagy hévvel dolgozott, s a csapát, — nagy örömömre — biztosan követé. Az elesett vadhoz érve, ezt néhányszor megkerülé s folytonosan ugatta. (folyt, köv.)