Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-12-02 / 51. szám

486 Deczember 2. 1886. Ugyanannak sga к ell. 1885. ap Gunnersbury vagy Cíimbusier a Veronica, Buccaneertől (0. G. В. Vol. 111. pag. 236., Vitilia nevet nyert. Ugj апаппак stp к ell. 1885. up Macgregor any Broomieknowe, Broomielawtól (О. G. В. Vol. III. pag. 35 ) Bromelia nevet nyert. Jankovich Gyula ur p к ell. 1884. ap Doncaster a Queen of Pearls, Stratconantól (О. G. В. Vol. III. pag. 20.) Gyöngyöm nevet nyert. Ugyanannak p к ell. 1884. ap Bajtárs any Mrs. Day, Knight of Karától (О. G. В. Vol. HI. pag. 175.) Bajtásné nevet Dyert. Ugyanannak sga m ell. 1884. ap Peter a Claret Wine, Windhamtôl (O. G. B. Vol. 111. pag. 54.) Pé- ter nevet nyert. Ugyanannak p m ell. 1884. ap Remény a Miss Lumley, Savernaketôl (O. G. B. Vol. 111. pag. 172.) Tüske nevet nyert. . Ugyanannak sga m eil. 1885. ap Buccaneer а Verbena, Compromisetöl (.0. G. В. Voi. 111. pag. 235.) Veritas nevet nyert. Ugyanunnak sga m ell. 1885. ap Kisbér öcscse a Gunnersbury v. Eiiemér a Brown Maid, Ostreger­töl (0. G. B. Vol. III. pag. 36.) Öreglak nevet nyert. Ugyanannak sga m ell. 1885. ap Taurus a Patti, Compromisetöl (0. G. В. Vol. 111. pag. 190.) Va­lami nevet nyert. Hg Auersperg Ferencz p к ell. 1886. ap Konok a Lóttene, Buccanertől. (W. R. К. f. Oe.-Ung. 1886. pag. 791.) Terno nevet nyert. Micewski S. lovag ur sga m ell. 1886. ap Vo- tum a Sister Lilly, Peontói (W. R. K. f. Oe.-Ung. 1886. pag 792.) Potop nevet nyert. Gr. Széchenyi Aladár p m ell. 1886. ap Dyna- mit a Agitation, Codringtontól (W. R. K. f. Oe.-Ung. 1886. pag. 792 ) Torpedo nevet nyert. Jankovich Géza ur sga к ell. 1885. ap Ordeal a Merry-go-round, Trumpetertöl (0. G. В. Vol. III. pag. 167.) Geszti nevet nyert. Kimúltak. Magyar kir. kormány Taurus sga m ell. 1879. ap Scottish Chief a Chilbaiii, Tunderltbotói (0. G, В. Vol. П. pag. 31.) Krzystofowitz J. lovag ur Viking sga m ell. 1882. ap Corsar a Fortuna. Von Stroomtoi (0. G- B, Vol. ii. Suppl. I. pag. 24.) Br. Heydel Ádám Mahdi sga m ell. 1884. apja Corsar a Margarita, Marschalltol (0. G. B. Vol. ll. Suppl. III. pug. 51.) Gr. Teleky Karoly Zuelma p к ell. 1882. apja Zetland a Alma, Daniel O'Rourketol (0. G. B. Vol. 111. pag. 249.) Ugyanannak Pagode stp к ell. 1883. apja Cam- ballo a Puppe, Bois Kousseltől (О. и. В. vol. III. pug. 200.) Gr. Kinsky Zd. Nancy Lewett sga к ell. 1879. ap Cambuscan a Boadicea, Marsyasto: (0. G. B. Vol. III. pag. 179.) Gr. Esterházy Antal Voltella p к ell. 1858 apja Voltigeur a Catalpa, Epirustol (O. G. B. Vol. 111. pag. 241.) Ugyanannak Queen Bess p к eil. 1872. apja Diopbantus a Miss Eleonor, Alarmtól (0. G. В. Vol. 111. pag. 200.) TÁRCZA. Indián képek. (Vége.) Az amerikai kormány eme roppant ve­resége az egész videkeii feleimet okozott, miért még a télen Sitting-bull s követői ellen 4 erős badcsapat indíttatott. Az ügyes indián vezér a túlnyomó erő­vel megmérkőzni nem birván, népet rendkí­vül iigyes mozdulatokkal, de folyton harczolva, 1877-ik év őszéig szerencsésen Canada hatá­raig vezette, s bntt területen táborba szállt. A dakota törzsek ide szorított része e vidéken 4 éven at békében élt. — A bö­lény és szarvas időközben e vidéken kifo­gyott, s a földmiveléshez még nem szokott KIS népség ehséggel kezde küzdeni. — E nyomor es a vele karöltve járt szenvedések Sitting-buli s csekély számú iiarczosait anv­uyira megtörték, bogy magat, törzsének mint­egy 160 főből alio maradványával, 1881. évi julius havában a „ Fort Buff or il* katonai telep parancsnokanak megadá. Egy ideig hallgatva állott előtte, mig végre íiának megparancsolá, hogy fegyverét adja at, s igy szolt : — Fegyveremet fiammal adatom át ; — ö az amerikaiknak barátja lesz Kívánom, hogy szokasaikat megismerje s ugy nevel­tessék mint azok fiai. Most tudni óhajtóm, miből éljünk s mi tevők legyünk. Mondja meg, mit adhat, s tenni mit szándékozik. Ide küldött hirnökeim közül egv sem tért hozzám vissza. Tndom, hogy a varjú király és Gall visszajövetelemtől tartanak : jó kirt ezektől soha sem vettem. Ez a föld :.z én földem, s elhagyni nem akarom. Nagyon szomorít, hogy a nagy anya (Viktoria királyné) országából távoznunk kelle, ő barátnőm volt; de most azt kívánom, hogy gyermekeink saját föld­jükön nőjenek fel, s minden család földet kapva, mindnyájan a kis Missouri mentében telepedjenek le. Sitting buli társaival együtt julius 29-én gőzösön Fort Yates-ba szállíttatott. — Mind­addig, mig Fort Yates a láthatáron fel nem tünt, szótlanul és komoran néztek a hajó orránál bugyogó sárga vizű folyóba ; Sitting buli társainak egyike most világos zászlót lobogtata ; a foglyok előkelői a fedélzetre gyűlve, egyes felkiáltásokkal*) és élénk moz­dulatokkal felváltott búskomor éneket kezde­nek. Amaz aránybaD, melyben a hajó parthoz közeiedék, az ének is hangosabb lett, de a mint kikötöttek, megszűnt. Sitting bull e tüntetésben nem vett részt. Öltözete s egész megjelenése oly szerény vala, hogy belőle a rettegett sioux vezért senki sem nézte volna ki. A parton több ezer indián harczos várta őket, melyek közül Tatoké iyanke (a gyors antilope), mihelyt a kiszálló hidat leereszték a fedélzetre sietett, hogy szerencsétlen barat­ját megölelje ; de ez az ölelést mindaddig nem viszonza, mig Tatolce iyanke társainak, han lián köszöntéssel, kezet nem nyújtott. Sitting bull s bű társai, családjaikkal együtt, innen néhány nap múlva, szintén hajón to­vább szállítva, 7-ed napra Fort Randallba, bel­lebbezési helyükre értek. Fort Randall lakossága és helyőrsége a fogolyképen odaszállított hőstől s fegyver­telen tarsaitól annyira félt, hogy az egész csapatot erős palánk-fallal kerített, s katonai őrizet alá helyezett térbe akarta zárni. Ezt látván, a megalázott hős és társai, kereken kinyilatkoztatták, miszerint inkább egyes­egyig halálra készek, mintsem beleegyezze­nek abba, hogy juhok vagy ökrök gyanánt akolba hajtassanak. Így tehát az erősség lő­távolába eső szabad térre telepiték őket, s miután látták, hogy a vörösbőrüekkel élni minden nehézség és baj nélkül meglehet, a zord idő beálltával a folyó melletti erdős völgyek egyikét tűzték ki részükre. Ámbár a megtörött hős**) itt egész visszavon uitság­ban élt, az összes dakota törzsek szeme mégis rajta függött. „Sic transit gloria mundi." Sokat tartózkodtam táborukban, s leg­több időmet Tatanka wasila (a bölény) -wig­wamjában töltve, köztünk szoros barátsag fejlődék. A mily komoly és férfias ez, oly nyegle és piperészkedő volt fiatalabb test­vere,ki minden pénzét illatos olajokra, tükrökre és arczának díszítésére szolgáló színekre fe­csérlé, s hogy e pipere tárgyak mindig kéz­nél legyenek, a színeket tartalmazó zacskó­kat és olaj üvegecskéket szines szalagokkal összefont hajfürteire akasztá. Itteni tartózkodásom alatt Sitting buli hős törzse itt letelepedett mararadványai részére természet utáni rajzaimból de főleg indián arczképeimnek egy kis kiállítást ren­deztem. Ama kíváncsiságot és érdeklődést látni, melylyel főleg az arczképeket nézték, meg lepő volt. Örege, apraja csevegve s a képekre mutatva, az illetők neveit emlegetek. Az ismeretesb főnökök arczképei előtt egész csopor­tok gyülekeztek. Sitting buli s a végzetes *) E felkiáltási hangok haj-haj-ra, de magas torok - hangú kiejtésüknél fogva kissé ugatáshoz hasonlítanak. **) О volt egjike ama sioux-indiánoknak, kiket e nj áron az állatkertben látni alkalmunk vala. csatározások alkalmával volt alvezérei, kör­ben ülve, a békepipa füstje mellett csendes áhítattal szemlélték távoli barátjaik és harcz­' társaik teljes díszben festett arczképeit; s Kangi Yatapi, Matosapa Pisi, Canchachaka, s a többi törzsfők neveit meghatva emliték. —- Neveiket majdnem imához hasonló áhí­tattal ejtik ki, s az arczképek figyelmes megtekintésének csak a beállott sötétség vetett véget. A itt töltött hetek reám nézve kelle­mesen s rendkívül érdekesen multak. Kutatá­saim és tanulmányaim bővítését legiukább Tatanka wasila érdekes közleményei segítik elő. De végre a távozás és bucsu ideje is bekövetkezett. Sitting buli sátrában tett búcsúlátoga­táson! alkalmával a kis törzs előkelőit köz­1 ben guggolva találtam ; a békepipa kézről I kérze járt ; a mint beléptem 8itting buli né­I kern nyujtá, s igy szólita meg. — Vas­I szemű ! Rövid ideig éltél ugyan közöttünk, de mégis elég sokáig, hogy barátságodról s irántunk való jóindulatadról meggyőződjünk. Sajnáljuk, hogy távoyd, mert látui többé alig fogunk. A dakoták kezet nyújtanak né­ked, barátaid maradnak, s tüz mellett rólad sokszor meg fognak emlékezni. A többiek a szokásos han han cola-val köszöntének. Bucsu - üdvözletüket néhány szívélyes szóval viszonozván, távozni akartam ; de Sit­ting buli meg egy szer felállt, s kezet nyújtva igy szólt hozzám : . — Vasszemű, térj vissza közénk ; őszinte barátaid maradunk. De ha kezet többé nem szoríthatunk, azt kívánjuk, hogy a nagy vizén szerencsésen utazzál, és Wakan Тапка, a nagy szellem minden veszélytől megovjon. Ezzel még egyszer megrázta kezemet, s komoron a sustorgó tűz mellé ült. Távozásom­kor csak Tatanka wasila kisért el, s utolsó szava a viszontlátás reményét íejezé ki. Meghatottan váltam el veresbőrű bará­taimtól, kiktől a közvélemény minden neme­sebb érzést megtagad. En oly érzessel vál­tam el tőlük, mintha testvéreket hagytam volna oda. Gyönyörű hajnalra viradtam. Mintha a természet a távoli hegyek, s me­sés vidékek titkait még utoljára is kedves emlék gyanánt arany tényben akarná mutatni. A gőzösön távozási jelt adtak. Gondolatokba merülve léptem a beszálló hidra. E pilla­natban a folyót szegélyző bokrokból teljes diszbe öltözött indián lépett elő. Réz szinü arcza a reggeli nap sugarai alatt még vörösebb­nek látszott, s sastollai a szokottnál jobban fénylettek. Csakhamar Tatanka-wasilára is­mertem. A hajó megindult, soká néztük még egymást s utolsó köszöntésünket csak akkor váltottuk, midőn a folyó kanyarulván, part födött bennünket. Ama véres harczok egyes mozzanatait, melyek az ezen üldözött népfaj ellen, minden­féle ürügy alatt, viselt irtóháboruk folyamán vívattak, ismételni nem akarjuk; de kiemel­jük, hogy ezeknek majd mindnyája a, fehé­rek, s gyakran maga az Egyesült-Államok kormánya által elkövetett szószegés, s az in­diánok önvédelme által idéztettek elő, s be­végezve csak akkor lettek, midőn az illető törzs már végképen tönkre tétetett. Az indiánok szakszerű pusztításának azon­ban még egy módja vala, t. i. az áttelepí­tés. Ha az európai kalandorok és telepit­vényesek, jog és váltság nélkül, valamely törzs területébe nyomultak, ez kisebb - na­gyobb véres tusa után tőlük potom árért megváltatott s ajkisajátitott törzs más reserva­tióba telepíttetett át. A hosszú utazás és climatikus viszonyok az áttelepítendő tör­zsekre rendesen oly káros befolyást gyako­roltak, hogy midőn évek múlva és sok ké­relem után ismét a szokott éghajlat alá ke­rültek, az illető törzs elszegéuyedve s majd­nem elfogyva tért vissza. . Ámbár a jelenleg fennálló törvényerő-

Next

/
Thumbnails
Contents