Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-12-02 / 51. szám

483 Vadász- és Versenv-Lap. lati terményeink s gabonánkon mily árakon vagyunk kénytelenek túladni,tapasztaljuk mily eredménynyel jár gazdasági iparunk s iparnövényeink termelése. Mind elég ok arra, bogy aránylag könnyen hozzáférhető, jó anyagunk mellett, a lótenyésztés a maga helyén, ha csak némi haszonra van kilátás, terjedjen. Annak megítélésénél tehát, hogy az idén az állam részére történt ménvásárlásoknál fizetett árak megfelelők-e vagy nem? főleg csak két kérdésre kell felelni: először, lehet-e viszonyaink között azért a pénzért, kár, a nélkül, hogy a gazda ráfizesen, egyáltalán mént nevelni? másodszor az ilyen minőségű lovat más használati ezélra lehet-e előnyösebben értékesíteni ? Mikor e kérdések megoldásáról van szó, két tenyésztési irány és módtól kell eltekinteni : az angol telivérnek versenypályára való nevelésétől és a gazdaság kiterjedéséhez viszonyítva kicsiben, csak mellékesen és esetlegesen történő tenyésztéstől. — Az első esetben többnyire a főczél a versenyképesség e's eredmény. A beszerzés vagy tenyésztés, tovább felnevelés, idomitás és versenyzésnek, aránylag igen magasra rugó költségeit első sorban a dijaknak és igen gyakran a — fogadásoknak kell behozni; a lóért versenypályája végén elért ár, a pénzbeli eredményekre ható többi tényezőkkel, csak igen magas fokú tenyészérték mellett van arányban. A második esetben a vásárra hozott ló rendesen nem az öntudatos és számitó tenyésztés, hanem a véletlen, vagy muló kedvtöltés és szeszély eredménye. — Az illető, a nélkül, hogy akarná, vemhes ló birtokába jut, régebben használt kanczáját, a leggyakrabban képzelt kitűnő tulajdonságaiért, minden elv és irány nélkül választott ménnel fedezteti, a csikót a többi lóval jól, rosszul, a mint éppeu a körülmények magukkal hozzák, felneveli. Hogy minden mibe kerül, mit ér, senki sem számítja. — Az eredmény, igaz, hogy néha legalább látszólag jő, de isten mentsen tőle, hogy az ország lótenyésztése ilyen tényezőkre támaszkodjék. Hogy már most, a feltett első kérdésre visszatérve, annak, a ki lovat üzietszerüleg nevel, egy 3

1/

2éves méncsikó felnevelése, a tenyészanyagban fekvő tőkét, az arra fordított takarmányt, ápolást, idomitást stb, számításba véve, mibe kerül ? arra általában, számszerűleg megfelelni lehetetlen. — Eltekintve attól, hogy ki milyen földön, mely áron mily takarmányt tud termelui, azt más módon miként birja értékesíteni, függ az számtalan más tényezőtől is. Egyik tenyésztő kitűnő anyaghoz jut potom áron. a másik óriási összeggel fizet meg selejteset, vagy akár csak olyat, mely nem viszonyaihoz való ; egyik vérben igen magasan álló kanczáját is tudja gazdasági munkára használni, a másiknál még a muraközi ló is csökönyössé válik. — S a mi mindenütt, de különösen lónál nagy dolog : az egyiknek szerencséje van, a másiknak nincs. De ba tenyésztőink szigorúan számot vetnek magukkal s minden tényezőt mérlegelnek, alig akad közöttük vagy egy is, a ki nemes, szép alkatú, vérben magasan álló, a mellett nagy, sok és jó csontú, minden nagyobb hibától ment, megfelelő conditióban levő ilyen korú mént 500—600 frton alul vásárra tudna állítani. Ilyen csikóért fizetett az állam ez alkalommal 700—1000 frtot. Mi azt biszszük, nem csalódunk, ba azt merjük állítani, bogy e két összeg között levő különbözettel nincs megfizetve a lótenyésztéssel járó, — a ki valaha próbálta minden esetre igen jól ismeri, — óriási koczkázat, nincs .a íhén-eladástól elválasztbatlan amaz áldozat, hogy rendesen az istálló, a ménes, egy egész évjárat disze, olyan lovak mennek el, melyét mindegyike egy, sokszor három sokkal selejtesebb társát is elvitte volna jó áron, melyektől nélküle gond megszababadulni. S az ez alkalommal fizetett árak tekintetében a második felvetett kérdésre sem tudunk kedvező választ adni, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy az olyan félvér lovak, mint a milyeneket fentebb, a méncsikók ára megbatáfnzásánál mérvadóúl felvettünk, más használati, olyan czélokra, a melyekre minőségüknél fogva valók drágábban ke nek el. Avagy nem fizetnek meg szívesen egy pár nagy, nemes hintós lovat igéiő 4Q

2éves remondáért 1400—2000, egy nehéz terhet biró paripának valóért 700 —1000 forintot ? Pedig ezeknél olyan igen gyakran előforduló hiba, mely apalónál megbocsáthatatlan, számba sem jő. Igen, de az egy évvel tovább való tartás. Ezt bőven ellensúlyozza az e körülmény, hogy a méncsikót, ba eredményt akarunk elérni, határozottan bővebben kell abrakolni s 1%—2éves korától sokkal több gonddal ápolni, határozottan nagyobb koczkázattal nevelni, psak kérdezze meg valaki az Ozoráról bemutatott gyönyörű csoport tulajdonosát, mit etetett meg csikóival s bogy ápolta és mozgatta azokat? Avagy 'venné bárki számon, hogy mennyivel több méncsikó tesz magában, kivált kisebb tenyésztőnél hibát, mint herélt, vag,- kancza? A feleleteken igen sok ember csodálkoznék. — S ha ezután azzal az abrakkal, pénzzel, vesződse'ggel és értelemmel, a mit a rendszeres és eredme'nyében tartósan biztos ménnevelés igénybe vesz, valaki kellő berendezés mellett, magát arra adja, hogy nem remondákat hanem kész hintós es nehéz hátas lovakat hoz a vásárra, példák mutatják, hogy még sokkal kedvezőbb sikert ér el. Ha az idei méuárak tartósak maradnak, attól félünk, bogy a jobb tenyésztők felhagynak a ménneveléssel s jobb alkatú csikójukat, mint mént csak az bocsátja árúba, a ki annak állandóbb/basználati értékében nem bizik. Ily árak pillanatra, mert, hogy azokra a tenyésztők nem voltak elkészülve, hasznára lehetnek országos lótenyésztésünknek, de e fontos ügy, később, hosszabb idő múlva nem lehet, hogy kárukat ne vallja. * * * Amaz alkalomból, hogy az idén az államménesek anyagának eladása és a ménvásárlás ide lett összpontosítva, ismét tágabb körben foglalkoznak a „lótenyésztés emelésére alakult részvénytársaság" (a „Tattersall") ügyeivel. S ez intézmény a lótenyésztő és a lovat vevő közönség kiváló figyelmét egyaránt megérdemli. Ugy tudjuk, életbeléptetésének czélja az volt, hogy közvetítőül szolgáljon az eladó és vevő között ; hogy legyen a fővárosban egy állandó központ, a hova, illő feltételek mellett, eladó lovát bárki : minden irányban való teljes megnyugvással akármikor elhelyezhesse, a hol viszont a vevő is a legkülönbözőbb igényeknek megfelelő lovat találjon ; hogy végre lassanként kezébe kerítse a főváros s utána az ország többi nagyobb, nevesebb lóvásárait s az azokon tapasztalható temérdek bajt, visszaélést és kényelmetlenséget megszüntesse. Alig néhány nagy és jó nevű ménesbirtokos az, ki mint eladó, s kevés gazdag ember, ki mint vevő vásárra nem szorul. — S a ki erre szorul, az a rosz szállásról magának, még roszabb istállóról lovának, a koczkázatról, melynek az utóbbi kedvezőtlen időben, rugós szomszéd mellett kitéve van épp ugy megemlékezik, mint a bogy a vásárló nem felejti el, mily kín a minden rend nélküli tömkelegben a keresett lovat megtalálni, О о mily keserves választani s gyakran mily nagyot csalódik választásában. Nem felejti el egyik fél sem a tolakodó senzálok nagy seregét, a kiktől alig van mód menekülni. — Mindezek epedve várják a viszonyok javulását a lótenyésztés emelésére alakidt részvénytársaságtól. S mondjuk ki bátran : mindeddig hiába várják. Néhány nagyobb vásárt, a budapestit, debreczenit vette kezelése alá s közel van hozzá, hogy az elsőt elveszitse. Rendezett használati lóvásárt és kiállítást dijakkal ; az elsők voltak aránylag a legsikerültebbek, később a siker mindig kisebb lett, utóbb a vásárok teljesen megszűntek. A párisi kiállitáson, itthon összevásárolt lovakkal, szép eredménynyel vett részt, azóta nem hallottunk hasonló vállalkozásáról. — Eletbeléptette az ügető versenyeket s ugy halljuk, mintha ezek körül sem menne minden a maga rendén. Végre, hogy végzete teljesen utólerje : helyiségeibe fogadott egy élelmes lókereskedő czéget, mely már-már odajuttatta, hogy néma bámulója s kerete legyen a kitűnő üzletnek, melyet rovására csinál. S mindez történt a kormány, a főváros, a főúri sportkedvelő körök, a nagy közönség éppen nem üres, sőt nem ritkán igen hathatós támogatása mellett. Itt volt a legfőbb ideje, hogy ez intézmény élére egy főurunk álljon, a kitől bizton várhatjuk a legjobbat. S éppen nem felesleges, hogy törekvéseiben a kormány és közönség a legbathatósabban támogassa. S e törekvés és támogatásnak első nyilvánulása és eredménye : az államméuesek és méntelepek kisorolt anyagának a társaság helyiségében való kiállítása és elárverezése, s rövid pár nappal ez után a ménvásárnak ugyanott való megtartása. Nézzük először jnit tett a támogatás ? Hogy az állami lovak eladásából a társaságra minő anyagi előny háramlott? nem tudjuk. A ménvásárt illetőleg jutottak adatok a nyilvánosságra. — Az állam kimondta, hogy mént az idén másutt nem vesz. Aligha legnagyobb részben ez nem okozta, hogy mintegy 180 drb mén volt a vásáron, hogy az ezek közül eladottakért közel 60.000 forint lett kifizetve. Mit eredményeztek a tények a társaság pénztárának ? Minden ló utan 5 frt beiratási dij fejében 900 frtot, a vételár 2°/

0-ából 1200 frtot, mondjuk kerekszámban csak 2000 frtot. S ezen kivül megbecsülhetetlen alkalmuk nyilt az intézmény közvetlen vezetőinek magukat s vállalatukat széles körben a legelőnyösebben ismertetni, s ez jól felhasználva sok pénznél többet ér. S lássuk már most, minő sikert mutatott fel a társaság törekvése. A legnagyobb baj minden esetre a vevők hiánya volt. Mint már emiitettük, a bajor kormány megvett 4—5 darabot, a többit, a mi elkelt, a mi kormányunk. Nem tudjuk meuuyiben volt e bajnak oka a társaság, nem tudjak hirdette-e а legtágasabb körben, a legnagyobb nyilvánossággal, itthon, de különösen a külföldön a napi és szaklapokban e vásárt ? felhasználta-e konsulátusaink közreműködését ? igyekezett-e felébreszteni a külföldi szakkörök, egyletek és intézetek részvétét, szóval verte - e kellőleg a reklám nagy dobját, a mi nélkül ilyen dologban ma siker nem képzelhető ? Ha nein tette : nagy hibát követett el, melynek eredménye, mint az elől emiitett vásárnál, az lehet, hogy mire vevő jönne, nem lesz ló. — Pedig ezt tenni módjában lett volna, mert hisz a fent kimutatott, aránylag igen csinos összeg beszedésének alig van más jogosultsága, mint hogy e ezélra szolgáljon. Nincs más czélja, mert hisz a tényleges kiadásokat az istállópénz, a takarmányért fizetett összegek stb. mindenesetre elég bőven fedezik. Különben ez irányban sietünk kijelenteni, hogy a felszámítás, a körülményekhez képest, nem volt túlságos, az ellen panaszt emelni nem lehet. De igen nagy baj volt a hely-hiány. — Ha az állam kimondja, hogy másutt az idén nem vesz mént, ha még más, sok, külföldi vevőkre is számítanak, csak el kell rá készülni, hogy jön a vásárra 180 ló ? S ha elkészülnek, a társaság tágas helyiségeiben ennyire csak lehet állást csinálni ? Még sem