Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-11-25 / 50. szám

Vadász- és Verseny-Lap 473 saik egy időben, egy helyre állitják, nagyon természetes, bogy e kiküldetések bizonyára igen tetemes költségét minden esetre megtakarítja ; de nagy valószínűséggel megkimél pénzt az által is, hogy nem kell minden egyes, vagy legalább is minden néhány mént különböző helyről külön emberekkel szállíttatni rendeltetési helyére, hanem minden teleposztály, kellő felügyelet mellett, egy csapatban, egyszerre vezetheti baza a neki osztott minden lovat. De e most megkisérlett módozat a vevő államra, a pénzügyi tekinteteken kivül, még más előnyöket is nyújt. Tapasztalásból tudjuk, bogy az állam lótenyésztési ügyei egyes ágainak élén álló urak, kik e mének megbirálására ki szoktak küldetni, nem csak kitűnő szemmel birnak, de minden kétségen felül birnak ama többi összes tulajdonsággal, bogy a vevő s eme különleges esetben az eladók érdekeit is egész megnyugvással le lebet kezeikbe tenni. De csak igaz az, külöо > sen lónál, bogy több szem többet lát, kivált mikor fiatal, kényén nevelt lovat nem odahaza, hanem ut által, szokatlan viszonyoktól megviselve, idegen helyen néz ; kivált mikor nem két, vagy négy, hanem ötven-száz szem vizsgál s köztük az is ott van, a ki végérvényesen dönt, s a kinek éles látását mindannyian bámuljuk. Meg azután együtt van minden ló, a mely közül választani kell, s igy természetben, nem képzeletben való összehasonlítás után lebet kiszemelni a legjobbat s mindjárt meghatározni azt is : melyik hová, mely vidékre való. Végre egy csapással megszűnt minden irka-firka és bosszú jelentés ; a ki határozni hivatva van : mindannyit maga is látja. De ez eljárásmód nincs éppen minden előny nélkül az egyes lótenyésztők, az eladókra nézve sem. Látja lovát másé mellett, kénytelen mértéket venni róla, kénytelen a legtöbb esetben kigyógyulni száz közül kilenczvenkilencz tenyésztőnek ama veszedelmes betegségéből, hogy a maga lovát tartja legjobbnak. S ha e gyógymód sikerül, ha e siker állandó marad, ez már magában véve olyan előny, a melyet éppen nem lebet kicsinyelni. Továbbá kétségtelen, bogy lótenyésztésünk igen szépen halad ; kétségtelen az is, hogy a csikók értékesítésének, csak némileg kedvező körülmények között, egyik igen előnyös módja azok javát, mint méneket, tenyésztési czélokra eladni. Már pedig nálunk mént más, mint az állam, alig vesz, ez meg éppen haladó tenyésztésünk mellett, nem veheti meg mindazt, a mi апиак való. Idegen vevőkre vagyunk utalva S hogy ez az idegen vevő aligha szánná magát el arra, hogy országszerte egyik tenyésztőtől a másikhoz menjen, az bizonyos, s csak ugy lebet megnyerni és meg is tartani, ba számára, a mint ez Budapesten lehetséges, biztos, jól látogatott, könnyen és kényelmesen hozzáférhető piaezot teremtünk. — Ez ménnevelésünk jövője, ezért áldoznunk érdemes és kell is. Sietünk hozzátenni, hogy az a tenyésztő, a ki ménét ez alkalommal kivált távolabbról ide hozta, a szállítás és beállitás költsége és koczkázatában, ba eladta legtöbb esetben az eladási árban, ba el nem adta, a visszaszállítás által az áldozatot bőségesen meg is hozta. De hagyjuk egyelőre még e következtetéseket s lássuk először, milyen volt az első budapesti ménló-vásár. * * * Felvehetjük, hogy legalább hatvan tenyésztő jelent paeg, legkevesebb száznegyven darab ménnel. Mindkét szám minden esetre igen tekintélyes, ámbár legalább mégegyszer annyi tenyésztő., jobbára ménestulajdonos, hiányzott, kiktőhmás években az állam kitűnő méneket szokott vásárolni. S e mének minősége túlnyomó nagy számuknál kielégítő, igen soknál kitűnő. Származásukra közel negyven darab angol telivér, a többi leginkább aDgol félvér, néhány arab, lipizai és normán — Nonius — származású ; nóri igást nem láttunk. Öröm volna e lovak nagy részével egyenkint, behatóan foglalkozni, ba az olvasók türelme, e lapok tere s az idő szűkebb batárt nem szabna. Öröm volna azt tenni különösen a telivérekkel, melyek most, az ez idei utolsó versenyek bezártával, mely igen sokra egyszersmint versenypályájának végét is jelenti, éppen eme körülménynél fogva, e vásáron a fentjelzett szép számban jelentek meg. Ismeretes, több alkalommal e lapok hasábjain is fejtegetve volt a feladat, melynek teljesítésére a telivér hivatva van félvér- s egyáltalán országos lótenyésztésünkben. A kancza-anyag, melyre jó, különösen munkában jónak kipróbált angol telivér mén kitűnő siker reményével alkalmazható, évről évre szaporodik. Az ilyen telivér ménnél, tehetség, jó alkat, nemesség mellett, a legtöbb esetben nagyságot, lehetőleg sok csontot, tömeget is kell keresnünk. Eddig rendesen éppen az utóbbi tulajdonságokat hiába kerestük. Ez idényben vártunk sokat Verneuiltől s e várakozásnak most látott ivadékaival fényesen meg is felelt. „Készpénz," „Partagas" és Walzer" — kár, bogy a második helyen emiitett, Bajorországba vándorolt — oly hatalmas állatok, a milyeneket minden félvér tenyésztő örömmel nézhet. Többi itt látott esikaja is, csaknem kivétel nélkül, mind nagy és erős. Egyeseknél, mint ez nagy lónál nem ritkán észlelhető, hiányzik az öszbang, a kellő arányosság, a mi egy-két esetben egész az idomtalanságig megy. De nem szabad felednünk, hogy fiatal, az idomító keze alól nem rég kikerült csikókkal van dolgunk, melyek e tekintetben, előnyükre nagy változáson mennek keresztül. Kívülük igen nagy csontos telivér volt még „Orieut," — gyenge háttal, — „Idealist," — gyönyörű formákkal, — „Jacob," — Buccaneer e tehetséges fia, kár, bogy sok lábbal kevés földet takar, — „Back", — „Cseklyész", — „Friczi", <— végre a melyről határozottan első helyen kellett volna emlékezni : „Millerjung" hatalmas, erős, gyönyörű szép sárga mén, kitűnő versenypályája lábait nem viselte meg, mozgása élénk, csupa tüz, ruganyos és aczélos; megszerszése országos lótenyésztésünkre nagy szerencse. Ha a nemességre, tetszetős formákra, aczélosságra, menőképességre a nehezebb telivéreknél is nagy súlyt kell fektetnünk, eme tulajdonságok a könnyebbeknél éppen nélkülözhetetlenek. Eme kellékeknek fényesen megfeleltek „Harezos", igen szép múlttal a pályán, „ Vortänzer," képe az elegáns paripának, ló-bálon bizonyosan megfelelne nevének, „Magister," „Bettelstudent," — sikerült tömött kis ló, kár hogy első lábain meglátszik, hogy sokat ment, — „Golden Emperor," „MiJfay," „Portbos," „ReményCraítonlass," „Spanga" s még több más olyan mének, melyek után hazánk specialitását: A könnyű hátast, gyors SZÍVÓS jukkert és katona-lovat a legkitűnőbb minőségben lehet várni. * Az angol félvérekre áttérve, első sorban az écskai istállóról kell megemlékezni, mint olyanról, mely „Maxi"-ban — a mi nálunk ritka eset — olyan félvér mént bocsátott eladásra, mely nemcsak szép ló, de kemény és bosszn munkában megmutatta azt, hogy jó is. Istállótársai és féltestvére szintén igen kedvező benyomást tettek. Ha a bebizonyított képességtől eltekintünk, minden kétségen kivül a legszebb képet adta Bisitz Mór felállítása. Nyolez egy idős, hároméves méncsikó, — 3 Nil Desperandum, 5 egy állami Furioso után — szép, szabályos, arányos alkattal, hatalmas csontjaikkal, vérben magasan állva, sok nemességgel, — olyan jelenség, melynek láttára arra kell gondolnunk : mi lehet még ott, a honnét ez kikerült ? A legkiválóbb volt köztük egy sárga Furioso, egy régi ozorai augol félvér kanczából, igazán remek, páratlan félvér az egész vásáron. Hogy gazdája az érte ígért nagy összegekért sem adta, abból arra lehet következtetni, hogy ménese még mindig jobb lesz. Két csikó Nil Desperandum után — ámbár igen mély és arányos s igy több, mint a mit mutat — nagyobb lehetne. Amit lehetetlen még hallgatással mellőznünk az e csikók kitűnő conditiója volt. Hároméves lovat ily karban, igy kifejlődve vásárrá állítani, ahhoz nemcsak bőséges abrak, de jól irányzott felnevelés, tervszerű egyénenkint alkalmazott mozgatás, olyan dolgok kellenek, melyeknek helyes intézése tudvalevőleg nincs mindenkinek megadva. Melléjük nemcsak esetleg a vásárt reudező társaság istállóioan, de minőségre is méltán sorakozott Pöscbl Ferenczuek szintén egy állami Furiosotól származott két esikaja. E ménes kitüuő anyagát tágabb körben a mult évi országos kiállításon tanultuk ismerni. A két emiitett Furioso közül, különösen a pej vált ki: ba aránylag nem is csontosabb, óh ugyanannyi nemesség és elegantia mellett, jóval nagyobb, mint íentméltatott szomszédai ; a legszebb nagy, értékes hintós ló, a milyet csak kívánni lehet s e nemben, mint apalóboz, igazán szerencsét lehet hozzá kívánni a bajoroknak, a kikhez került. Nagy hintós lóról szólva, Előszállásról kell megemlékeznünk, mint eme faj egyik legrégibb s igen jó forrásáról. Ide öt darab bároméves csikót küldött. Egy sem jellegre, sem minőségre nem az, a mit Előszállástól várunk, egy másik határozottan nem apalö, a többi bárom hatalmas, csontos, jól megtermett s a maga nemében igen szép ló, mely ékére válik bármily uri, nehéz diszfogatnak s mint ilyen igen nagy értéket képvisel. Pedig a csikók, a mi mindenesetre hiba, fejlődésükben bátra vannak maradva, s majd csak egy-két évi jó tartás után fognak igazán imponálni. — Az utóbb emiitett bárom közül kettő elsőrendű tenyészanyag is Gróf Károlyi Sándor Furioso után nevelt hároméves pej mène az éppen most emiitett osztályba tartozik, hintós ló tetőtől talpig s kitűnő, praktikus tenyészmén, mely nem. ronthat sehol. Zichy Nándor gróf négy félvér mène azoknál, melyekről most legutóbb emlékeztünk — sokkal nemesebb, vérben sokkal magasabban áll, kisebbek ugyan, de aránylag nem kevésbbé csontosak, jó formákkal, igen jó, közép teher alá való paripák, alig egy-kettőnek gyenge mellső lába emlékeztet a régi lángi lovak gyakori hibájára, melyet, ugy látszik, sikerül egészen kiirtani. Gróf Stubenberg József két — szintén félvér esikaja, Robust után — hasonló nemesség mellett, nagyobb szabásúak, különösen a sárga olyan formát mutat, hogy fel lehet róla tételezni, hogy elég tisztességes teher alatt, falka után sem maradna seregbajtónak. Kégl György lovai nem valami nagyon tetszetős, czifra, de igen derék, csontos, használatra való állatok, melyekkel akármit lehet csinálni ; ilyen kellene sok. S ezeken kivül még elég csinos sora az angol félvér, arab jellegű, (Muzsikné. Réső Ensel), — lipizai — Tisza Kálmán jó szürkéje — Nonius stb. hazai fájnak. Végre a népies tenyésztők, gyakran távol fekvő vidékről, a kiállításokról ismert, többnyire gonosz természetű, rugó, harapó csikaikkal, melyek közül ez alkalommal, Rab János fehérmegyei gazda Gidranján kivül, alig vált ki egy is. Most csak még arról, hogy az eladók milyen üzletet csináltak, hogyan érezték magukat ? ! (Folyt, köv.)