Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-11-18 / 49. szám

466 Vadász- és Versenv-Lati. November 18 1886. „3 mint népiias maradványa „Elvadulva, nyomorultan, „Vihar tépte telhö gyanánt „Vagy mint őszi falevél „Nyugot felé menekül már rég beteljesült. A jelen időben már nem semleges pipa kősziklák birtokáérta legközelebb mult 2 szazadban véres harezok folyhattak. Monda szerint e vidéket Mandanok' lakták, később Ornahok-ok birtokába került. Eme tusák idejéből való ama mintegy 2000 lábnyi hosszú földsánez, mely a pipa kősziklák körül terjed ve részint erődítésül, részint a körön belől elesettek temetkezési helyéül szolgálhatott; 2—3 mértfölddel tovább ebhez hasonló földhányás áll ; a törzsfők sátrainak, valamint a bejárat helye mindkettőn meglátszik. A legközelebb mult időben a Sisseton törzs tartván magát a pipa kősziklák és környéke urának, az egész területet az Egyesült-Államok kormányának eladá. A Yaktonnais törzs emez eljárás ellen óvást tevén, főnökének, Padani apagigi-пак vezénylete alatt 1858-ban Washingtonba követséget küldött, mely el is érte, hogy a pipa kősziklák, egy négyszög angol mértföldnyi körülettel, nekik reservatio gyanánt visszaadassék, s bogy a Yanktonnais törzs e terület urának ismertetett el. Az idegen s legtávolabb vidékeken tartózkodó törzsek barczosai most is évenkint oda jönnek, bogy a szokott szertartással pipakövet törjenek ; de a régen divott fáradságos nehéz munkálat helyett aczél vésőket használva, a rendkívül kemény varláu most maisokkal könnyebben hatolnak keresztül. Egyegy távoli fiatal levente néha-néha a hires ugrást is megkísérli, de erre is most már ritkábban akad vállalkozó, mint akkor, midőn a törzsek a prairiek urai lévén, önérzetük teljes erőben volt. Fort Bandait és Sitting buli. Sitting buliról, (az ülő bikáról,) ki a bighorn mountaini mészárlást megelőző csatározások alkalmávál hadvezéri tehetségének oly fényes jeleit adá, miszerint felőle általánosan azt hitték, hogy hadászati tudományait fehérek oktatásából mérité, annyit hallottam, hogy minden áron látni ohajtám. Nyomát gyakran követtem, de tartózkodása helyéről biztos tudomást szerezni soha sem birtarn ; végre értésemre esett, hogy majdnem hadi fogoly gyanánt Fort Randallban tartózkodik. A mondadús pipakő - szikláknak tehát hátat fordítván, prairieken keresztül 3 napig tartott lovaglás után, a Missouri mellett fekvő Yanktonnais ügynökséghez értem s utazásom folytatására a fölfelé éppen keresztülmenő „Key-West" gőzöst használbatám. A sárga vizű folyón kietlen, komor vidéken haladánk keresztül; a düledező agyag-partok alatt csekély sáson és félszáraz kórón kivül alig van növényzet; beljebb a prairie vernyeges füvéből itt-ott sárga levelű gyapotbokrok emelkednek, a batárt alacsony barna dombok zárják el, melyeken néha egy-egy indiáu vágtat keresztül. A vihartépte kopár vidék rendkívül búskomor benyomást gyakorol ; sűrűbb bokrokat és elsatnyult^tölgyeket csak védettebb völgyekben láttam. Maga a folyó is épp oly kihalt és szomorú, mint közvetlen környéke ; néhány csapat felszálló rucza, gágogva huzó vadlúd s egyegy búslakodó gém volt mindeu, mivel utuukban találkoztunk. Harmad napra, déli tizenegy óra tájban, Fort Randall magas árboczának csillag lobogóját, s uem sokára a gyapotfa-ligetbe rejtett katonai telepet megpillantván, rövid idő múlva ki is kötöttünk. Az első ember, kivel itt találkoztam, Ritzius, az ügynökségnek Németországból származó hivatalnoka volt, ki ottlétem tartama alatt sok jó szolgálatot tett. — Miután ajánlólevelem folytán már a kikötőnél majd mindenkivel megismerkedtem, s jó szállást kaptam, azonnal körültekinték. Randall környékén a vidék sokkal szebb ; itt-ott erdős, s a láthatárt magasabb hegyek zárják el. Maga a telep elég csinos és tiszta, őrségét pedig 4 század néger gyalogság képezi, kiknek katonai jó magatartása meglepett. Daczára annak, hogy október 24-éu (1881-ben) értem oda az idő enyhére s kellemesre fordult. A Randallban állomásolt tiszek fő kirándulási helye, az onnét délnek mintegy 70 angol mértföldnyire fekvő, sok benszülött lakóval biró Yankton városka, melynek rézszinű szépei a látogatókat Randaliba is gyakran visszakísérik. Eme katonai telep általános figyelem tártárgyává csak azóta vált, mióta Sitting buli, az amerikaiak által méltán rettegett sioux vezér oda internáltatott. Megérkezésem után azonnal az általános találkozás helyére, a nagy boltba mentem, a hol ugy, mint a Standing Rock ügynökség boltjában, vas szegtől és kenyértől kezdve, nagyvárosi női piperéig, minden kapható. Az eladó helyiségek előtt ácsorgó indiánok között, első pillanatra, kifejezésteljes, határozott vonásokkal biró, közép termetű, éltes férfiú tűnt fel. Tarka ingből, kék nadrágból, s az indiántól majdnem elválbatlan kek takaróból álló igénytelen öltözete daczára, a felsőbbség elvitázhatlau jellegével birt. Ritka szőrmékkel összefont fényes fekete haja melléig csüngött, hatalmas skalpfürtjét pedig sastoll diszité. Sitting buli, kitől a fehérek hajdan annyira féltek, állt előttem. — E szobor-alakú férfiút majdnem bámulva néztem. Alig hogy észrevett, „

hau cola" szokásos indián köszöntéssel felém közeiedék, kezet nyújtott, s tolmács által kérdezett: váljon ama „Eiampaha" (hírnök) vagyok-e, kinek érkezését a katonai főhadiszállásból jelezték. Igenlő válaszomra újból kezet nyújtva, mondá, hogy várt s megérkezésemnek örül. Ebédre hivatalos lévén, az indián bőssel csak néhány szót válthattam, de megígértem neki, hogy meglátogatom. Midőn másnap hozzá elmentem, csekély szabódás után beleegyezett, hogy arczképét vázoljam. Rajzolás közben fiatalkori élményeit, hadjáratait, szenvedéseit s jelenlegi szomorú állapotát mondá el. „Atyám, •— igy szólt, — nagyon gazdag volt és sok lovat tartott, köztük sok „fehér és szürke-tarkát; lia lovagolni akur„tam, bármelyikre felhághattam. 10 éves „koromban már nagy vadász voltam, s mi„dőu atyám meghalt, törzsemet bölényhussal „láttam el. Első ellenségemet 14 éves korom„ban öltem meg, s törzsfővé levén, népem „ Tatanka-iyotanka-nak (ülő bikának) nevezett „el. Miután a Mandanokat, Arikarokat és „Shoshonokat megvertem, s a varjú törzset „helyéből kiszoritám, az ülő bikától mindenki félt. „Népem azóta megfogyott; mint napon „a bó; lovainkat, fegyvereinket elvették, s „karjaink tétlenül csüngenek, mint halottaké. „Most már csak az vár reánk, hogy ott, hol „atyáink vadásztak,eltemessenek bennünket." Midőn mindazt, mit katonai neveltetéséről mondottak, felemlitém, komolyan valaszolt. „Ellenségeimtől soha sem féltem, de „legkisebb sikeremet is csak a nagy szellem„

пек köszönbetém. „Yasszemű,*) igy folytatá beszédét, ha „a nagy atyához visszatérsz (az Egyesült„ Államok elnöke),mondd meg neki,hogy tavaszszal, mint fehér, farmban élni obajtok ; küldjön marhát, gazdasági szerszámokat,, de tanítókat is, hogy gyermekeinket a fehérek „tudományára oktassák." *) „Ista тага", vasszemű, pápaszemes, Eiam paha hirnök, Minni Orankaja a nagy vizén át jött és lya-sika, kemény nyelvű, a németek általános elnevezése, voltak ama nevek, melyek alatt az indiánok ismertek. Sitting buli tétlensége idejét arra használta fel, hogy életrajzát bölény, bőrökre vázolt rajzokkal megörökitse. Az első lap vagy inkább bőr, mint sastollat még nem kapott fiatal legényt ama pillanatban ábrázolja, midőn egy nyíllal reá ezélzó varjuindiáut lovával elgázol. A rajzok kezdetlegesek ugyan, de értbetők, s jobbára veres és kék irónnal készültek. Az utolsó háborúra, melyben Sitting bull s törzsének hatalma végképen megtört, ama körülmény adott alkalmat, hogy miután a fekete hegyekben gazdag arauy-telepek fedeztettek fel, a dakota törzsekkel kötött ama szerződés, melylyel eme terület nékik reservatio gyanánt (szabad terület) meghagyatott, a 70-es években az amerikaiak által nieo-О szegetett s a fekete begyekbe, a dakoták meghallgatása és beleegyezése nélkül egész népvándorlás tódult. Az indiánok és az Egyesült-Államok között e terület átengedése miatt időközben alkudozások folytak ugyan, de minthogy a vörösbőrüeket e módon tőrbe csalni nem lehetett, az eddig még teljesen békében élő benszülöttek Crazy Horse törzsfő alatti wigwamjai 1876 évi márczius 17-én hajnalban, katonák által minden ok nélkül meglepettek, s a táboruk, nagy öldöklés után, felgyújtatott. Erre az amerikai kormány által elkövetett szó- és szerződésszegésre a háború minden kegyetlenségével kitört, s első része, Custer tábornok és seregének a Big horn mountains-ban, 1876-ik évi julius 26-án történt lekouczolásával végződék. (Vége következik.) Y E G У E S. t Fred Archer, Angliának champion-jockeyje, a a világ legelső sikverseny-lovasa, mult héttőn, meghűlés miatt keletkezett lázmámorában tőbe lőtte magát. Mint angol lapok írják, Archer a levesi meeting alatt már rosszul érezte magát s alig hogy Newmarketbe visszatért, lázba esett. Archer nővére ápolta a beteget, ki fölhasználta nővérének pillanatnyi távollétét, s a közelébe eső pisztolylyal kioltotta életét. Fred Archer 1857-ben született, tehát még 30 éves sem volt. Carrierejét, mint jockey, 1870-ben Ohesterfieldben kezdte meg, hol egy kétívesek handicapjében aratta első győzelmét. Aztán hirtelen ismeretessé tette nevét. 1874-ben a Two Thousandèt Atlantic-kai, 1879 ben Charibert-tel 1883. Galliarddal s tavaly Paradox kai nyerte meg. Első Derbyjét 1877-ben Silvióval, másodikat 1880-ban Bend Or-ral vivta ki. Utolsó diadalait a Derbvben tavaly Melton és az idén Ormond hátán aratta. — Hatszor győzött Archer a St Eegerben, mert Silviót, Jannettet, Iroquoist, Dutch Ovent ő vezényelte győzelemre. A végzetes halállal kimult jockey, mint lovas, megérdemli, hogy minden időre mint fenyes mintakép legyen feltüntetve. Archernek óriási jőve. delme volt s fejedelmi kényelemben élt. Tavaly, midőn körülbelől 12,000 font sterling jövedelem után vetették ki rá az adót, e kivetést túlságosnak találván, óvást tett ellene. Az illető adóhivatal ekkor jövedelmi könyve kimutatását kérte tőle ; de Archer e kivánatot nem teljesitve, inkább kifizette a rárótt adót. Archer valamennyi társát végtelenül leiülmulta s csak Tom Cannont állítják némely szakemberek olyannak, ki a championt némileg megközelítette. Ama lovaglási tökély mellett, mely Archert kiemelte, főleg az a modor tette híressé, melyet lovaglásában követett. A mellett, hogy mindig jó starttal hagyta el az oszlopot, mindig helyesen meg tudta Ítélni a verseny pacejét s minden pillanatot fölhasznált, hogy jó helyet foglalhasson. Kitűnő idegek, könnyű kéz, virtuozitás a finishlovaglásban, páratlanná tették őt kortársai közt s utódainak bajos lesz az általa ütött hézagot kipótolni. — Összesen 8084-szer lovagolt Angliában, Ír- és Francziaországban s 2748-szor nyert ; oly számok ezek, melyeket egyetlen egy jockey sem ért eddig el, bármily hosszú carriere alatt sem. Archer, ki a hires Dawson idomár leányát vette nőül, két év óta özvegy volt s egy leánykát hagyott hátra, ki 150,000 font sterlingnyi vagyonnak lett örököse. « * • .4 jövő évi franczia Derby főkedvencze jelenleg Frapotel (Zut és Mlle de Fligny fia), melyért tulajdonosának Mr. Lefévrenek 200000 frankot ígértek, de nem adta oda. E hires franczia sportsman ménesében az idén a Tristan-csikók tűnnek ki leginkább, aztán a Flageolet és Insulaire ivadékai ébresztenek legtöbb figyelmet.