Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-02-04 / 5. szám

Február 4. 1886. honvéd lovasságnak életérdeke támadtatnék meg. Ha ugyanis a méneskar a honvédség által egészíttetnék ki, akkor a honvédségi ujoncz-jutalékből évenként 1200 oly ujonczot kellene a lótenyész-iutézetek részére átengedni, melynek soraiban legalább 3—400 írni olvasni tudó, a fedeztetési állomások vezetésére alkalmas, altiszti minősítésre képes legény legyen ; általában pedig az egész contingens túlnyomó részét amaz elemből kellene átadni, melyből jelenleg a honvédlovasság java része kerül ki. Jelenleg a közös hadsereg adja át ezt a kontingenst, ba már most a honvédségnek kellene ezt adni : akkor oly nagy mérvben csorbulna a honvéd lovasság legjobb anyaga, hogy — a legilletékesb honvédségi lovas-autoritások nyilatkozata szerint a honvéd lovasság jövőben nem vergődhetnék a tökélynek ama fokára, melyet jelenleg elfoglal. — Lenne tehát nemzeti honvéd-méneskarunk, de lenne egyúttal roszszabb honvéd-cavalleriánk. Hogy pedig a méneskari katonai osztályok továbbra is a közös hadsereghez tartoznak, de katonai tekintetben is a magyar kormány — vagyis a honvédelmi minisztérium alá rendeltessenek, ezt a fenálló törvények még nem engedik. — Ily viszonyok között tehát egyelőre — mig a rendelkezésre kerülő katona-anyag nem javul — le kell mondanunk eme kedvencz eszménk megválósitásáról. A közérdekű kérdés bővebb megvilágítása kedvéért közöljük itt Lits Gyula képviselő urnák beszédét, s a miniszternek válaszát. * * Lits Gyula: T. ház! Nem lehet tagadni azt, hogy különösen vannak egyes irányok, melyekben a kormány részéről egészséges, üdvös, hasznos iutézkedések életbe léptetését tapasztaljuk. Ez nevezetesen egyik részben az állattenyésztésnek kiváló istápolása és pártolása. Es én valóban bármily figyelemmel hallgattam, bárnieunyi elismeréssel tartozom is Petrich Ferencz t. barátom és elvtársam tegnapi beszédének, mégis csodálkoznom kell, hogy kifogásolta a miniszter ur amaz intézkedéseit, melyekkel б az állattenyésztést protegálja; mert hiszen igaza van, ha egyszerűen ugrásról volna a szó, mely épp oly baj a politikában, mint baj a gazdaságban, s nem lehetne helyeselni, hogy az állattenyésztés kiemeltetik. De midőn minden ember meg van győződve s a tapasztalás is igazolja, hogy a szemes gabona termesztése megszorítandó, s az állattenyésztés mind jobban hasznosítandó és kiemelendő, (Ugy vau ! a szélső baloldalon) akkor nem tudom megérteni, hogy az állattenyésztés felkarolását hogyan lehet hibáztatni. * T\ ' • * * De még jobban meglepett t. barátomnak ama kifogása, hogy a lótenyésztés kezelése részeltetik különös pártfogásban. (Helyeslés a szélső balon.) Hát t. képviselőház, amaz értékpangás közepette, a mely polypkarjaival az egész gazdasági növénytermelést mintegy átövedzi — és nem lehet tagadni, hogy vészthozó karjai már az állattenyésztésnek egyes nemeire is kiterjeszkedni látszanak (pl. a juhtenyésztésre, vagy pl. a sertéstenyésztésre) azt hiszem, csak helyeselhető, hogy a kormány kiváló protectióban részesiti az állattenyésztés ama részét, a mely a legjobban prosperál ott, a hol a kereslet a kínálat által fedezve nincsen, és ez a lótenyésztés (Ugy van ! a szélsőbal oldalon.) És hogy e sürgős kereslet a kínálat által kielégítve még nincsen, annak legfényesebb bizonyítékát első sorban az képezheti, hogy az utolsó évtized alatt lótenyésztésünk nemcsak a közös hadsereg és a honvédség lószükségletét látja el, hanem egy pár idegen államét is ; és ezek közül különösen Görögország és Olaszország, tudomásom szerint, évenVadász- és Verseny-Lap. kint Magyarországból veszik lovaikat. Hogy valóban felszökött a lónak értéke, és hogy az egy igen keresett gazdasági czikk, mutatja az, hogy az utolsó évtized alatt ugy a közös hadsereg, mint a honvédség pót-ló-átalányaikat majdnem egy harmadrész értékkel kénytelenek voltak felszöktetni. És igy ina már minden tenyésztő-gazda kénytelen elismerni azt, hogy igenis a lótenyésztés nem képezi a gazdászatnak csupán költészeti részét, hauem az egy reális hasznot hozó gazdászati ág. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogy nemcsak az országnak egyik-másik már régibb idő óta kiváló lótenyésztő része bir haszonnal lovat tenyészteni, hanem az egész ország helyes érzékkel bir a jobb értékesítésre szánt lónak tenyésztése iránt, azt tisztelt képviselőház, az országos kiállításon a 16kiállitásnak képe igen szépen igazolta ; (Ugy vau ! a szélső balon) sőt örömmel kell minden gazda szivének eltelnie az iránt is, a bol a vidéki vásároknál az egyszerű paraszt ember egy pár korrekt alkatú és jól ápolt négyéves csikójáért 1000—1200 frtot kap ; és annál inkább csodálkozom Petricb Ferencz t. barátom felfogásán, mert éppen ő tudna kerületében és megyéjében példákra hivatkozni, a hol ez igen sűrűen megtörténik. T. képviselőház ! A pártállás engem nem feszélyezhet, hogy eme kiválólag közgazdaszati kérdésben az elismerés adóját a magam részéről leróvhassam. Teljes készéggel bevallom azt, hogy a lótenyésztés eme magas niveaura emelésében első sorban is a kormányt illeti meg az elismerés ; sőt talán nem is sértem szerénységét, ha meg is nevezem, hogy a kormány kebelében épppn Kozma Ferencz miniszteri tanácsos az (Éljenzés a baloldalon) a kinek páratlan szakértelme, kiváló tapintata, rendkívül éles látása lótenyésztésünket a lefolyt évtized alatt ama magas niveaura emelte, és első sorban О 1 telivér tenyésztésünket — hogy telivér tenyésztésünk productumai : egy Kincsem, egy Kisbér, az angol és franczia gyepekről mint derby-nyertes championok térnek vissza. — Ebben én, emez eredményeken buzdulva, valóban a lóversenyeket sem tekintem többé olyan abstract szempontból, bogy azok csak egy bizonyos társadalmi osztály szórakozása és passiója tárgyát képezik, mert én magában a lóversenyben az országos lótenyésztésre nézve absolut hasznot látok, t. i. a lóversenyeket a jó és a tovább tenyészthető anyag próbatételeinek tartom ; mert tudni fogja minden rationabilis gazda, hogy a jó telivér származtatja a jó félvér lovat, és a jó félvér ló származtatja a jó használati lovat, a melyet a magyar gazdáknak tisztességes áron megfizetnek ; sőt t. képviselőház, hogy emez eredményeket nemcsak a hazafiságnak elfogult szeme látja, arra nézve szabad legyen csupán csak tapasztalatomból egy példára hivatkoznom (Halljuk ! Halljuk! a szélső balon). A mult őszszel a gazdasági congressus tagjaival szerencsém volt részt venni ama kiránduláson, mely a mezőhegyesi lótenyészintézetet szemlélte meg. E kirándulásban részt vett a porosz állami ménes-intézetek főintendánsa is, a porosz arisztokratia egyik kiváló tagja. A szemle alkalmával kiváló türelmet és érdeklődést tanusitott a látott lóanyag iránt. Éngem az ő véleménye nagyon érdekelt. Kérdést intéztem hozzá, miként tetszik a lóanyag ? ... és elmondhatom, hogy e szakember, ki mindenesetre tekintély, mintegy az irigységgel vegyes csodálkozással szemlélte a lóanyagot és a legnagyobb elismerésben tört ki a látottak felett. Azonban az érdemeket ekként concedálva, egyet még sem hallgathatok el. (Halljuk ! a szélső bal oldalon) Egy kérdést vagyok bátor én tenni a t. miniszter úrhoz, mely abból áll, hogy 18 évvel a kiegyezés után, 18 évvel eme ménes-intézeteknek magyar állami ke41 zele'sbe átmenetele után : mit keresnek a méuesiutézetekben a személyi tekintetben közös hadügyminiszter rendelkezése alá tartozó cs. és kir. tisztek és legénység. (Ugy vau! Helyeslés a szélső bal oldalon.) T. képviselő társaimhoz, kik a t. háznak már régebb idő óta tagjai, kérdést intéztem ez iránt. Egy némelyikétől ama felvilágosítást nyertem, hogy az egyszerűen azért van, mert midőn a ménes-intézetek az osztrák kormánytól átvétettek, a magyar kormány nem rendelkezett elég katonai szakerőkkel, bogy a ménes-intézeteket elláthassa, és igv a közös hadügyminiszter mintegy szívességet teljesített, midőn a közös hadsereg állományába tartozó tiszteket és legényeket a m. államnak szolgálattételre átengedte. Akadtak némelyek, kik ama felvilágosítást nyújtották, hogy a kérdés tisztán bizalmi, illetőleg bizalmatlansági kérdés, hogy egyedül egy magas, befolyásos körnek akarata, kifejezett kivansága, hogy a ménesintézetekben a közös hadügyminiszternek személyi tekintetben rendelkezése alá tartozó katonai egyének legyenek, hogy a felmerülhető eshetőség alkalmával azokkal bizton rendelkezni lehessen. Már ha az első feltevés áll, akkor nem tagadhatnám el magam részéről, hogy a t. kormányt bizonyos ügyefogyottsággalne vádoljam, hogy 18 évvel a kiegyezés után, 18 évvel a ménesintézeteknek a magyar állam kezelésébe átmenetele után nem talált módot a t. kormány, bogy e hosszú idő alatt kellő számú magyar katonai szakembereket képezzen ki, kiket a magyar állami ménes-intézetekben alkalmazzon. De ha ez talán nagyobb akadályokba ütközött is, van számos szakerő a honvédségben, kiket a magyar állami ménesintézetekben alkalmazni lehetett volna. Ha azonban a második feltevés, a bizalmi felelősség kérdése áll fenu, akkor egy okkal több lehetne a fölött csodálkozni, hogy a t. kormány az annyit liánytorgatott magyar állam eszme létesítőjének képzeli magát, akkor midőn még egy ily másodrendű kérdésben sem tud annak érvéoyt szerezni. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Es már csak amaz egyszerű magyar közmondásnál fogva — bocsánat a hasonlatért, de lovakról van szó — hogy közös lónak túros a háta, ez állapot teljesen tűrhetetlen; és minden esetre a magyar állam fogalma, a melyet a kormány részéről annyira hangoztatnak, meg nem engedi azt, hogy ez urak fekete-sárga zsinóros dolmányban képviseljék ott a magyar állam eszméjét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szeretnék félre értetni f. ház. Nem az egyének ellen van kifogásom ; én igen kitűnő jeles szakerőket ismerek az ott alkalmazott tisztek közt, hanem egyenesen a magyar állameszme szempontjából nem akarom, hogy ők legyenek ott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon). Épp a magyar állameszme nem engedi meg azt, hogy ők egyrészt functióikra nézve a magyar kormány rendelkezése alatt álljanak, másrészt személyi tekintetbeu a bécsi közös hadügyminiszter rendelkezzék velük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mondom t. ház : az érdemeket ekként concedálva, a fogyatkozásokra ekként rámutatva, én már most a t. miniszter űrtől egyre szeretnék felvilágosítást kapni, vájjon kész-e és jövőben hajlandó-e eme visszás állapotnak véget szakítani? Azt is megmondom előre, hogy engem csak egy válasz nyugtathatna meg, az t. i. ha t. collegáját, a honvédelmi miniszter urat megkéri, hogy e közös hadseregbeli katonák fejéről valahára 18 év után vegye le azt a csákót, a melyen most is a kétfejű sas feuyegetődzik, és tegyen fejükre oly csákót, melyen ez a magasztos jelmondat van: Királyért és hazáért. (Hosszan tartó helyeslés a szélső baloldalon.)