Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-02-04 / 5. szám
38 Február 4. 1886. nyári meeting abban különbözik az előbbiektől, bogy bárom napból fog állni s július 26, 27 és 28-án lesz. A Derbyt, mint rendesen, vasárnap döntik el, a meeting köze'pső napján. Változás a programmban csak kevés fordul elő, sőt a tavaszi meetingbeu éppen semmi. Mind a két versenynapon bat futam lesz melyek közül az első 8700. a második 8200 márkával dotáltatik. Ellenben a nyári meetiug programmja valamivel különbözik az előbbi évétől. Az első napon a nagy Han- dicap dija, mely azelőtt 6000 frank volt, az idén csak 5000 frank lesz, s az „Ezüst ostor"-ért nem a megnyitás napján, hanem az utolsó versenynapon lesz a küzdelem. A Derby-nap változatlanul maradt, ellenben az utolsó napon bét futam lesz, egygyel több, mint tavaly, minthogy Renard-Rennen czimeu uj versenyszámot igtattak be. E dij 3000 márka s pályázhat rá minden 3é és id belföldi, ansztria-magyarországi és dán ló. Mainai Frankfurtban aug. 15-én és 16-án tartjak meg a versenyeket. Itt több rendbeli változások fordulnak elő, a melyek örvendetesek, a mennyiben dijemelések történtek s a Hesseni Frigyes-dij helyébe a Graditzi Handicap lépett 3500 márka díjjal. — A minket közelebbről érdeklő futamok programmjait más helyen közöljük e számunkban. * * * A nizzai lóverseuyek zárnapja rendesen felül szokta múlni fényben a meetiug előző napjait ; az idén azonban nem igy volt. — A verseny előtti két napon át folytonos esőzés a talajt nagyon is meglágyította s közönség is csak csekély számban jelent meg. Né»y futam volt, melyekben összesen buszonnégy lő vett részt. Hét ezek közül a Grand Prix de Nice-ie volt kötelezve, e szabad akadályverseny-bandicapre,melyben Baudres 87 kilo top - wcight-jával szintén távol maradt a küzdelemtől; ellenben Libéra- teur elfogadta a rárótt 69V 2 kilót. Mr. Andrews eme mène, mely a közelebbi napokban igen jó formát mutatott, a fogadásokban legtöbb érdeklődést vont magára, ugy hogy az indulásnál 3:l-gyel volt jegyezve. E Gianeur-Salva-mén, a 72 kiloval terhelt General Struthas-sz&l azonnal föl is vette a versenyt, nyomban követve Printemps, Spadois és .Moulaneuf által. Printemps a pataknál elbukott s letört ; csakhamar aztán Serkis és Avoca is megváltak a versenytől. Ekkor a vezetést General Strutbus vette át. Körülbelő] 800 meterrel a czél előtt Spadois és Liberateur felmentek a vezetőhöz, mely hasztalan iparkodott az öreg mént lerázni a nyakáról, a mely, pompás finish után, háromnegyed hoszszal nyert, mig Spadois a harmadik helyen érkezett be, egy bossznyi távközzel. A Prix du Prince de Monaco, e 2500 meteres gát-handicap, meglepetést szült, a mennyiben Jeanneton (ap Pierrot a Jeanne) ez outsider, mely 14 odds-szal indult, megverte a favorit Ventadourt egy nyakboszszal, habár erős végküzdelem után. Baltazzi G. ur L'Eperonja a harmadik helyet vivta ki öt ellenfél előtt. A Prix d'Eze eladó-akadályverseny szintén outsidernek jutott, és pedig a Baltazzi ur Rose Tlié-jenek (apja Georg Frederick a Kose), mely a fogadási lisztán 14:1 állt. — A kancza könuyen verte meg két hoszszal a Mous. Liénart „Paroli"-ját, mig a kedvencz St. Estepbe helyet sem kaphatott. A Prix d'Antibes gátverseny tiszteletdijáért csak bárom ló futott. E verseny legkevesebb izgalmat okozott, a mennyiben a favorit, Martin du Nord had и. Eoussotte 4é kanczája (apja Montargis a Red Start) könnyen aratta benne diadalát. Gyepérdekűek. A bécsi Jockey - Club, XIX- dik rendes közgyűlésében, ekkép állapította meg 1887-re a megváltoztatott Derby-propositiót : •Jockey-Club dija (ausztriai Derby) 20,000 frt a győztesnek, 2000 frt a második lónai;. Continentális 3é mének és kanczáknak, francziák kizárásával Táv 2400 meter. Tét 200 frt, bánat 50 irt, de csak 25 frt, ba 1887 márczius 31-ig jelentetik. Teher • ménekre 56 kilo, kanczákra 54V 2 k l'o. A- m a" sodik ló a 2000 frt dijon kivül még 1000 frtot kap a tét- és bánatpénzekből, a harmadik ló ugyancsak 1000 frtot a tét- és bánatpénzekből." A gyors futásra idomitás követelményei. (Folytatás.j Az izzasztás. A első izzasztásnak soha sem szabadna addig történni, mig a lovak vére legalább is két hétig tartó lassú munka által le nem csilapodik. Nem nag} on erős lovaknál s kevésbbé jó evőknél, még későbbre kell az első izzasztást elbalasztanunk. Vaunak oly lovak, melyek felesleges zsirjoktól minden izzasztás nélkül is megszabadulnak a takaró alatt. Heves, izgékony lovak gyakran nagyon könnyen izzadnak s ezeknél kerülnünk kell minden olyast, a mi szükségtelen izzadást idézhetne elő. Az ily állatokkal, nehogy nagyon könnyűekké váljanak, a rendes munkát takaró nélkül végeztetjük, vagy legalább nyáron csak könnyű fehér vászon-takaróval fél hátig takarjuk be. Amaz izzasztási eljárás, melyet idomitásban levő lovaknál az első időben alkalmazunk, a következő : A ló munkáját akkép osztjuk be, hogy ama lovászfiúu kivül, a kinek a lovat lovagolnia kell, még három más fiút is rendelünk ki, mert e műveletnél sok kézre van szükségünk. Megtörténhetik, hogy valamely ló minden részében egyenletesen izzad, de az is előfordulhat, hogy egyes, megterheltebb részén erősebb izzadás következik be. Előbbi esetben ócska, puha takarót vagy úgynevezett izzasztó takarót teszünk fel és külön fej- és mell-takarót, továbbá még egy istállópokróczot a véknyak s hátsó rész fölött s mindezek fölé jő a pályatakaró és a nyereg. Ha talán a különösebben megterhelt rész, például a váll-lapok vagy a szügy erősebben izzadnának, akkor egy takarót összehajtogatunk s a szligyelő csatjához erősítjük a marnál, vagy lia az izzadásnak inkább a szügyre kell hatnia a nyereghez csatoljuk azt. Ezek oly részletek, melyek az idomitó megfigyelését igénylik s a körülményekhez képest alkalmaztatnak. Ama helyeket, a melyeket a lovon könnyebbekké óhajtja tenni, jobban el kell födnie takarókkal, vagy ellenkezőleg, ama részeket, melyeket eléggé könnyűknek tapasztal, kevésbbé takarnia be. Mihelyt minden takaró jól meg van erősítve, mig a ló ki nem ürítette magát, lépésben megy, s aztán megkezdi a kitűzött távolságot, mely rendesen hat-hét kilometer, az izzasztó munkát, lassú, egyenletes galopbaD. Az ut utolsó negyedében, a vége felé, a meuetnem kissé gyorsabb, sőt a versenyló munkájának utolsó — a harmadik — időszakában teljes gyors paceban történik. Ezzel azonban nem azt értjük, bogy a lóból egy izzasztó galopban mindent kivegyünk. Soha sem szabad a lovat túlerőltetnünk (mit túlcjalopozásn-ak, over paeen, nevezünk), mert ez által csak az idegzetet és izomzatot veszélyeztetnők. Mindamellett is a galopnak meglehetősen kinyujtottnak kell lennie. Az első időszakban az izzasztást nem a meuetnem gyorsaságával kell előidéznünk, mert akkor a mérsékelt galopon soha sem szabad túl mennünk. Ha a lovak a hosszú, lassú galop mellett nem izzadnának — ct mi azonban csak ritkán fordul elő — akkor tanácsos a távolságot megnyújtani. Ha az idomár az izzasztás bevégzése után a ló állapotát kielégítőnek találja, akkor azt lépésben, illetőteg ügetve küldi a ledörzsölésre, a mi vagy a saját istállójában történik, ha t, i. ez a pályához közel ' esik, vagy egy e czélból a versenypályánál alkalmazott°félszerbeu. A fődolog itt, bogy a pórusokból ki verődő nedvesség lehető gyorsan levakartassék a lóról, mielőtt az újra beszívódnék a bőrbe, mely esetben az izzasztás czélja egyszerűen meghiusulua. Az idomár a kezével a takaró alá nyul, megtapogatja a váll-lapokat s véknyakat, meggyőződendő, vájjon az izzadás jól sikerült-e s akkor még egy tartalék - takarót borit a lóra. Néhány perez múlva a kiverődött nedvet a lóról hajlékony fával vagy bádog-1 emezzel, mely vonalzóhoz hasonlít, levakartatja. Ha azonban az izzadás még kellő mérvben nem mutatkozott, akkor a tartalék-pokrócz feltétele után a levakarással még vagy tiz perczig várni kell. Ha jól izzad a ló, akkor az illető lovászfiú üdités végett, a ló füleit megdörzsöli, s szemeit kitörülgeti. Ha ellenben az izzasztás nehezen megy, akkor a lónak egészen nyugodtan kell maradnia, mert az éppen most jelzett figyelmesség vagy a lábak dörzsölése s a ezombok megtörlése által az izzasztási müvelet továbbra nyúlnék, sőt megszakittatuék Az idomár rendeletére a f'ejboriték levétetik, nyak és fej gyorsan szárazra dörzsöltetik, a szügyelő eltávolittatik, a takaró fejrésze bátra vettetik, ugy hogy a négy fiu. kik a munkával megbizvák, most a szügyet és vállapokat megtöi'ölhessék az izzadságiól s szárazra dörzsölhessék, miközben egyikök a ló fejét a zabla mindkét karikájánál fogva magasan tartja. Ha a ló tökélesen nyugodtan áll, akkor a kantárt is le lehet venni s a fejet is tökéletesen megtakarítani. Ha néhány perczuyi ily munka után a test előrésze tökéletesen száraz, akkor a kantárt ismét fölteszszük, takarót és izzasztó-pokróezot a hátsó részről levonjuk s ekkor két fiu neki fog a véknyak megtörlésébez és szárazra dörzsöléséhez, mig a másik két fiu a hátsó lábakat dörzsöli , mindaddig , mig ezek teljesen szárazak és simák nem lesznek. Az izzadás mennyisége és módja a lónak többé-kevésbbé előrehaladt conditiójától függ. Eleintén az izzadság sok, vastag és szappanos, mig a későbbi időszakban, ha a ló már inkább lélegzeténél van, kevesebb és vizesebb s nagyou gyorsan szárad. Az utóbbi körülmény igen jó jel az előre haladt conditióra nézve. Az izzadás minőségéről tudjuk meg, vájjon szükséges-e az izzasztás ismétlésé ? A vastag, babos izzadság azt bizonyítja, hogy még sok belső zsirt kell eltávolítani ; de egyszersmind nagy óvatosságra és arra is int miuket, hogy el ne hamarkodjuk a dolgot, mert az állatok ily kövér állapotukban könnyen tüdő-és nyirkedény-lobot kaphatnak. Mihelyt a bőrt és szőrt vászonruhával és bőrdarabbal egészen szárazra és simára dörzsöljük, a szokott takarót fölteszszük, a ló visszatér az idomitó-pályára, rendes napi munkájához. Ekkor azonban, különösen keményebb időben, a meghűléstől óvnunk kell. A pályára való visszatérés nagyon ajánlatos óvatossági rendszabály, mert a ló az izzasztás után meleg istállóban könnyen újra megizzadhatna, bűvösben pedig meghűlésnek lenne kitéve. A lépésben való jártatás egy rövid galoppal mind a két bajt elhárítja. Ám az izzasztás napján a munkát nem szabad tovább nyújtani, mindaddig, a mig ez a teljes lehűtésre s az idegek lecsöudesitésére szükséges. Az izzasztásnál megteendő távuak a hossza és a menetnem gyorsasága a lónak a korától, a conditio fokától s ama verseny távolságától függ,a melyre az állatot előkészítjük. A maximum legfölebb tiz, a minimumé—5 kilometer, melyet, mint már fentebb emiitettük, minden egyes esetnél kiilön meghatározandó, s a vége felé fokozandó gyorsasággal kell begalopozni. Természetes, hogy a ló csontjaiuak állapotát s aetióját nagyon
