Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-09-23 / 41. szám
Sze ptember 23- 1886. Vadész- és Versenv-Lap. 379 „ , T - , (8é der к Bíbor Szunyogh Loránd fa sz f e Bölönyi József 800 frank az elsőnek, 200 frank a másodiknak. Bánat 3 lóért. Mandel Mihály (id p к Boglár ) 9:15 utánnevezés (id sz к Ellor (Mannsberg 1 ' ' l 9:15% j Tulajd. 2 (7é sz к Biri f 9:28 (8é sz к Vilma ] Tulajd. 3 Szép küzdelem után fél másodperczczel nyerve. Egyes verseny. Tiszteletdij a biharmegyei nemzeti kaszinótól. Háromból kétszerjnyerni. Táv 1250 meter. Tét 10 frt. f. v. -f. Urkocsisok. Minden indításnál 100 frank az elsőnek. Bánat 2 lóért. Geiszt Gazsi 8é p к Csecse 2:26 Tulajd. 1 Tisza István id sz к Daru Br. Mannsherg E. 0 Geiszt Gazsi 8é p к Mámor Bölönyi J. 0 Az első indításnál Mámor lemaradt s első lett 2 p. 56 mp. alatt Csecse. A második indításnál lemaradt Daru s az egyedül maradt Csecse 2 p. 41 mp. alatt egyedül érkezett be. Tenyészverseny. Kétfogatuak. 1200 frk arany. Ebből államdij 500 frank, egyleti dij 700 frank. 5000 meter. Urkocsisok. 900 frank az elsőnek, 200 frank a. másodiknak, 100 frank a harmadiknak. Kiss Elek id p h Márvány és 8é p h Pompás az indulástól 12:50 Tulajd. 1 Ercsty Zsiga 8é sz h Nero és id sz к Szellő az indulástól 12:32 Tulajd. 2 Szunyogh Zoltán 6é p к Kaczér és id sz к Kényes 50 meter térelőny 12:40 Tulajd. 3 Szunyogh Loránd 8é der к Bibor és 7é sz к Csillag az indulástól Tulajd. 0 Tisza István id sz к Daru és id sz к Kényes 100 meter térhátrány Br. Mannsberg E. 0 Stern és Mandel 8é p к Csillag és id sz к Ella utónevezés Geiszt G. disqu. Bánat 2 Jóért. Tisza I. fogata már az első fordulónál föltartatott. Elsőnek érkezett be a Mandel-féle fogat, másodiknak a Kis Eleké, harmadiknak az Ercsey Zsigáé s negyediknek a Szunyogh Zoltáné. A Mandel fogata azonban disqualificáltatott szabályellenes hajtás miatt. Második nap. Vasárnap, szeptember hó 12-én. Asszonyságok dija. Tiszteletdij s az aláírások " hói befolyó pénz az elsőnek, 100 frank a második" nak. Kétfogatú. 3750 meter. Tét 10 frt, f. y. f. Bánat 2 lóért. Stern Márton <8éV к Csillag 19:10 foe sz к Bella ( Geiszt G. 1 Gr. Pongrácz Vilm.JlJ P * ду enÇecske j Mann sb erg 2 Markovics Sándor j|J P J J Tulajd. 0 Könnyen nyerve ; a Markovics fogata föltartatott. Versenyérték : ó-stylü aranyos serleg és gyümölcstartó az elsőnek. Egyleti dij. Kétfogatú heat-verseny. Háromból kettőt nyerni. 2500 meter. Tét 20 trt, f. v. f. Dij minden indításnál 300 frank az elsőnek, 100 frank a másodiknak, 600 frank a kétszer nyerőnek. Bánat 2 lóért. Br. MannsbergErnő(6é sga к Naca ( пяЪр 1. _ „ Szunyogh Zoltán |6é p к Kaczér (Mannsbeig i Végül figyelmeztettetnek a bérlő urak, hogy a mennyiben a fenti határidőig a bérelni kívánt inén egyedisége iránt még nem határoztak volna, ugy ezt tenni legkésőbb deczember bó 31-ig kötelesek, mivel azon túl a bejelentett ménbérlési szándékuk meg nem történtnek fog tekintetni, s miut ilyen a nyilvántartásból töröltetni. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium. (5é p к Csecse j Tulaj d. f, -, , (id p к Csalfa 1 6:26 Gr. Pongrácz Vilm.| i d ^ k Menyecske) Küzdelem nélkül nyerve. Geiszt Gazsi - k Mámo r Stern Márton (8é p к Csillag 1 т b'l n Mandl Mihály (5é sz к Bella ( miaju. и Könnyen nyerve; a Stern-Mandel fogat föltartatott. Vigaszversenv. Kétfogatú. 2500 meter. Tét 10 frt f. v. f. Dij 500 frank az elsőnek, 100 frank a másodiknak. Bánat 3 lóért. , r , , (id p h Lőrincz i 6:14 Markovics Sándor fa £ k ш и J Tulajd. 1 S Tnlajd. 2 ORSZÁGOS LÓTEN YÉSZTÉ S. Figyelmeztetés. Felhivatnak mindama lótenyésztők, kik a jövő fedeztetési idényre az állami méntelepekből mént bérelni kívánnak, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb folyó évi október bó 10-éig akár eme minisztériumnál, akár az illető méntelepparancsnokságnál bejelentsék, minthogy eme határnap után beérkező jelentkezések figyelembe vehetők nem lesznek. A bérbe kerülő mének számát a fent jelölt batáridőre e minisztériumnak azért kell biztosan tudnia, bogy a fedeztetési állomások alakításánál pontosan tájékozhassa magát a rendelkezésre maradó anyag mennyiségére nézve. Importált kanczák. Ezen czim alatt jelent meg a „Vadászés Versenylap" f. é 2-ik és 3-ik számában egy czikk Mariustól, melyben az Angliában és Irlandban nevelt félvér lovak tenyészértéke lett a mérlegre téve s azt czikkiró ur a uullpontra igyekszik leszorítani. Nagy elhatározásomba került mig reá szántam magamat, — mint afféle a czikkirással éppen nem foglalkozó s ahhoz nem értő egyén, - hogy némi megjegyzéseket tegyek fent nevezett czikkre. Távolról sem irási viszketeg érlelé meg bennem ezen elhatározásomat, sem pedig a vágy polémiába elegyedni Marius szakavatott tollával, hanem miután sok „importált" ló volt s részben van is — birtokomban, ezen oly hevesen i megtámadott ló-faj jogos védelmére megkísértek szót emelni s elmondani mindazt, mit a praxis terén volt alkalmam rólak az évek bosszú során át tapasztalni. Ha tehát tisztelt szerkesztő ur ezen minden igény nélkül irt válaszomat a közlésre érdemesnek itéli, kérem annak igen becses lapjában helyt adni. „Mi az Irlandi kancza" ? Ezen kérdéssel kezdi meg rövid bevezetés után Marius czikkét és igen helyesen azt állítja, hogy nagyon sok esetben visszaélnek a maquignonok az „Irlandi" elnevezéssel, miután rámondják sok oly lóra hogy „Irlandi", ba ennek külsejéhez csak némileg is hasonlít az általuk árult és agyon dicsért állat, neba az soha nem látta Angliát vagy Irbont, s valahol Németországban vagy a Bánát sváb vidékén látott először napvilágot, hol sikerült jobb méntől és egy esetlen lompos nóri kanczától a szerencsés (?) tenyésztőnek — vagy esetleg hazánkban is egy telivér mén és egy puha tehetetlen Nonius anya után — ezen a „Zufallsperd" elnevezést méltán megérdemlő állatot nevelni. Ezen ló aztán, ha egy ügyes lócsiszár kezébe kerül s az azt eourtirozza, megnyírja, jól kicsiszolja és hatalmasan elveri, s végre egy nem routinirozott, lóhoz nem-értő vevőre akad — mert ez a conditio sine qua non, — nem csak, hogy elhiteti vele hogy az „importált irlandi", hanem még jó borsosán is nyakába varrja ; — persze, hogy az ilyen úgynevezett „Irlandi" lóhoz aztán minden tekintetben sok szó fér, de azért ez a valódi angliai nemes félvér jóságát nem alterálbatja. Látott már biztosan mindenikünk számtalan oly lovat, melyre a vidéki vásárokra járó s majd minden kis városunkban fellelhető lovakkal csereberélő (magát büszkén „lókereskedőnek" nevező) lócsiszár azt mondja: hogy Gidran ba sárga, Shagia lia szürke, s Furioso ba pej; mik pedig rendesen eme népszerű pedigreekkel a kupeczek által megtisztelt s áruba bocsátott lovak (?) nem egyebek, mint Galicziában és Bukovinában — távolról sem ménesekből, de kis tenyésztőktől — pótom áron összeszedett, néha elég csinos külsejű, de puha és ferde csüdállásu, magas pipaszár lábú, rossz derekú állatok, melyek ama vevőket, kik a ló megítélését anuak fejénél és nyakánál kezdik, s ba az szép : a fődolgok iránt vakok, (s ezeknek számuk, sajnos, még nálunk légió); nemcsak hogy teljesen kielégítik, de bámulatra is ragadják akkor, ba a kupecz zsebkendőjével alarmirozza s bosszú kötőfék - száron előveI zetteti az előbb jó kihizlalt s kipibentetett s aztán az istállóban naponta a magános órákban jól elvert szegény tehetetlen állatot, s az, mintha ruganyokon járna, horkolva, büszkén felemelt fővel és farkkal elbájolja az elvakitt vevővel együtt rendesen a vásári közönség legnagyobb részét is, de mire ébred — legtöbbször már nagyon korán — a szegény vevő : ba ő ezt az úgynevezett Gidrant, Shagiát vagy Furiosot rendesen négyvagy ötszörös áron megveszi s jó nehéz útban befogva, csak pár mértföldet is hazafelé hajtja? „Der Wahn ist kurz, die Reu' ist lang!" Fő aztán a bypologicus tudományára annyira képzelődő megcsalt szegény tulajdonos feje, mert bizony sok vásárt kell neki bejárni, mig aqnisitióján végre is nagy ügygyei, bajjal, s természetesen csak nagy veszteséggel, megint túladhat. Különben minek irjam le tovább ezen annyiszor látott s elpanaszolni hallott dolgokat és örökké ismétlődő eseteket? Ezeket egyedül csak annak illustratiójára hoztam fel, hogy miután nem szabad a becsempészett — hogy ugy fejezzem ki magamat — „talmi" Gidranok, Shagiák és Furiosok miatt ezen a mao-uk uernében igazan jo törzsöket elitélni : igénytelen nézetem szerint követ dobni éppen ugy nem lenne méltányos az „ál irlandiak" miatt a jó és vadászatokon kipróbált, valóban angol vagy Irhonból „importált" nemes félvérekre. Hiszen éppen ugy nem lehet a belföldön nevelt félfér hibája az, mint a külföldié sem, hogy lelkiismeretlen maquignonok, felhasználva a vevők ügyetlensegét és járatlanságát, lovaikat hamisított pedigree mellett ezeknek esetleg magasabb árakon adják el, de csak egy kissé is routinirozott lóismerővel szemben ezen csiszárok — tudva hányat ütött az óra — soha sem fogják — legalább sikert remélve — merni megkísérteni a csalás ez annyira divatozó durva nemét. Ha oly obscurus vérből származnék, legalább is anyai részről kivétel nélkül, minden angol vagy Irbonban nevelt félvér — mint a hogy Marius érvelése után következtetni kfell azt — annak nemcsak egy teljesen értéktelen tenyészállatnak, hanem egy tökéletesen hasznavehetetlen vadászlónak is kellene lenni ; már pedig alig hihető, hogy ezen minden tehetséget nélkülöző ügyetlen állatok — (mert minden vértelen nehéz 16 az) — százain meg ezrein nyakukat koczkáztatnák a vadász idény alatt nap nap mellett és sokszor az akadályversenyekben is a miénknél basonlithatlanul nehezebb vadász-talajon és Stecplechase-pályákon Anglia és Irhon sportsmanjei. Czikkiró ur maga is beismeri, hogy NagyBritaniábau igen sokra rug az ott létező tales о kák utáu használt hunterek száma ; bizton kell tehát az angoloknak annyi belátásuknak is lenni, hogy a puha, nehéz, vérnélküli s tehetségtelenebb lovakra a vadászatokon és akadályversenyekben reá nem ülnek, hanem befogják azokat, éppen ugy mint mi teszszük azt itthon alsóbb klasszisu'félvéreinkkel. — Hogy pedig ismét léteznek oly lótulajdonosok, kik a hintórud mellé vagy esetleg az igás szekér és eke elébe való vértelen nehéz lovaikat — legyenek azok bárhol nevelve — erővel vadászlovaknak vagy értékes tenyész állatoknak akarják előléptetni: az megint nem ióbató fel bűnül a jó klasszisú „importált félvérnek." Oly roppant nagy tehát a különbség a valódi nemes „bunter" és a „carthorse" között, hogy elfogulatlanul ezeket egy kalap alá szorítani — mit Marius megkísért tenni — legalább egyéni szerény véleményem szerint mégis kissé nehéz feladat lenne. Távolról sem akarnám ezen érvelésemmel azt mondani, hogy minden Angliában nevelt s vadászatra is használt félvér tehetséges. — Van biz ezek közt is elég salak ; de vájjon létezik e egyáltalán olyan lófaj valahol a világon, a melynek miuden
