Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-08-26 / 37. szám

340 Augusztus 26. 1886. detteti a leküldött hirdetmény tartalmát. — Szükséges továbbá, hogy a községek jegyzői és bírái a tenyésztő közönség körében szóval is megmagyarázzák a katonai lóvásárok fontosságát, ismertessék a tenyésztőkre ezekből háramolható előnyöket, valamint hassanak oda, hogy a közvetítők részéről az intézmény meghiúsítására, s ezáltal a tenyésztők közvetett kárára közrebocsátott álhírek a közönségnél hitelre ne találjának. Végre pedig nmg kell követelnem, hogy a katonai lóvásár napján a vármegye egy közigazgatási tisztviselője a helyszínén megjelenjen, a rend fentartását minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítsa és jogot nem sértve, de minden jogtalan beavatkozást elnyomván, oda hasson, hogy a közvetítők tiltott és káros üzelmei megbéniítassanak." * * * A minisztérium által a lótenyészbizottmányi elnökökhez ez ügyben intézett felhívásból közöljük az általánosabb érdekű következő részeket : ,Bár a vásárok sikerét leginkább biztosító követelményeknek a közigazgatási hatóságok részéről leendő teljesítésében a tett intézkedések után kétkedni okom nincs is : mindamellett a nagyfontosságú intézménynek közgazdaságunk érdekeire messze kiható horderejére való tekintettel, indíttatva érzem magamat t. elnök ur nagybecsű közreműködését ez úttal is kikérni az ügy támogatásához. E vásárok teljes sikere ugyanis csak ugy remélhető, ha t. elnök ur, s a lóteuyész-bizottmány tagjai a tenyésztő közönség bizalmának birtokában, az azzal fentartott érintkezés közben e vásárok czélját, fontosságát s az azokból a tenyésztőkre háramló előuyöket megismertetik s ez által az iutézmeuy iránt azok körébeu kedvet és bizalmat ébresztenek ; ha továbbá a tenyésztőket jóakarólag felvilágosítják a közvetítők üzelmeinek érdeküket csonkitó káros következményeiről ; s ha végre felvilágosítják a tenyésztőket a vásárokon követendő eljárásuk és magatartásuk iránt ugy az elővezetendő lovak minősége, miut a kiuálati árak meghatározását illetőleg. Ez utóbbi irányban nyújtandó szives felvilágosítás támpontjául uem tarthatom fölöslegesnek ez úttal ismételten fölemlíteni a mult évi e nemű vásárok alkalmával már közölt ama körülméuyt, mely szerint a vásárló bizottság fel van hatalmazva a közönséges hátas lovakért 320, az ágyús lovakért 350 forint átlagárt fizetni, emez átlagár azonbau nem köti meg a bizottság kezét oly irányban, hogy az értékesebb lóért 360—380, sőt 400 irtot, vagy a csekélyebb minőségűért 250 frt vagy még kisebb árt ne adhasson. Ki kell e pontnál terjeszkednem a hirdetményben is közzétett amaz, ez alkalommal czélba vett kísérletre is, mely szerint a vásárló bizottságok venni szándékoznak teljes kort még el nem ért, de már három évet betöltött kiváló minőségű s olyan nemes származású csikókat, melyeknek a katonai csikótelepeken szándékolt felnevelése sikert igér. Számítva lótenyésztő a közönségünk legnagyobb részénél meglevő amaz elfogultságra, mely az általuk nevelt csikó megbirálásánál nézetüket befolyásolja, fel kell tennem, hogy az előnyösnek ígérkező csikóvásárlás a tenyésztő közönség élénk tetszésével találkozik. s tömegesen sietni fognak nem mindenkor első rendű csikaikat a bizottság elé vezetni, melyek pedig nyert utasításuk szerint csakis a legjobb minőségű, teljesen megfelelő csikókat vehetik meg az alig pár száz darabból álló szükséglet fedezésére, s a legtöbbet visszautasítani lesznek kénytelenek. A tenyésztők körében ebből támadható elkedvetlenedésnek elejét veendő, tehát ismét a t. elnök úrhoz és a bizottmány tagjaihoz kell fordulnom ama felkéréssel, miszerint a tenyésztő közönségnél odahatni szíveskedjenek, hogy mig teljes korú lovaik közül a rosz minőségűek elővezetésétől tartózkodjanak, addig a csikók közül még a közepes minőségűeket se hozzák a bizottság elé, hanem csakis ama kitűnőbb minőségű csikókat, melyek nemesebb származása bebizonyítható ; s ugy ezeknek, miut a teljes koriíakuak árát tényleges értékükön felül ne tartsák, nehogy ekként a bizottság bevásárlásától elesve, másoknak később jóval alacsonyabb árért kelljen lovaikat eladniok. Végül felkérem t. elnök urat, hogv a működése területén tartandó katonai lóvásáron a lótenyész -bizottmány néhány vidéki tagjával megjelenvén, a vásárok sikerét jóakaró és szakavatott tanácsaival, s intézkedéseivel a helyszínén is előmozdítani szíveskedjék." * * * Ezek szerint minden előkészület meg van téve az idei katoűai lóvásárok sikerének biztosítására, s igy tenyésztőinktől függ most mar az intézmény előnyeinek kihasználása. Részünkről, miut a kik egy évtized óta meggyőződésünk teljes erejével küzdöttünk I az ügy mellett — ez alkalommal újra felhívjuk tenyésztő közönségünk figyelmét reá, s legjobb sikert kívánva, igen kiváuatosuak jelezzük, ba a lótenyészbizottuiáuyok eluökei vagy ügybuzgó tagjai miudeu egyes katonai lóvásáron tett tapasztalataikat, közvetlenül a vásár után, e lapok basábjaiu őszintén és fesztelenül leiruák. Hippologikus visszaemlékezések (Folyt, köv.) A nagy lovak ára 3 és 400 frt, a juckereké 2—300 frt között változott; de 15 markosoknál valamivel kisebb lovakból álló kitűnő négyest 6—700 forintért is össze lehetett állítani. Miut fentebb emlitém, sok idegen ló ' О is hozatott az országba, ezek közt mint hámos ló leginkább az orosz és moldovai szerepelt. Mindkettő a katouai pótlovazással kerülvén hozzánk, — miről alább bővebben teeudünk említést — kitűnő sebes járású, győzős auyagnak bizonyult, de a meg vakulásnak és száraz-kehnek nagyon alája vala vetve s idomitásuk sok fáradsággal járt. — A németországi és leugyel ló általában csak paripának használtatott. Az uri fogatok mellett, a legsebesebb és leggyőzősebb lovakat korcsmárosok tartották. A végre, hogy szükségleteiket minél kevesebb időmulasztással beszerezhessék, mindegyikéuek érdekében állott, hogy könnyű rövid szekere elé, melynek oldalaira csak egy, előbőrrel ellátott, meglehetős magas támlájú ülés akasztatott — minél gyorsabb járású győzős lovakat foghasson. A kitüuő első lovak nagy része uri kézre eme forrásból került. A molnárok rendesen lótenyésztők valáJ uak, s minthogy csikaikat korpán és lisztporou nevelték, koráu fejlődve nagyok s erősek lettek; de lia a mellettük elrobogó miuden kocsi által megneszesülve szökdöstek és rugdostak is, puhák maradtak. A lovat nem teuyésztő főpapok és kanonokok, kik fogataiktól városi délczeg járásuál egyebet nem igen kívántak, szükségletüket jobbára s^ép termetű molnár - lovakból fedezték. — A falusi papság nagyobb része gazdasággal is foglalkozván, minden munkára használt lovai által csikóztatott is ; nevelésük a vidék általános jellegét viselé. A gazdatisztek magán lovai rendesen gazdájuk lovainak jellegét viselték, s miudeu tekintetben kitüuő auyagot szolgáltattak. A tulajdonképeni paraszt ló, a menuyi vidékbeli, annyi fajú és formájú lévén, fejlettsége s nagysága leginkább az illető vidék takarmányi viszonyaitól, s a felnevelés szokott módjától függött. A magyar paraszti elsatuyulása főokainak egyike talán abbau rejlett, hogv a különben is nem jól tartott 2, harmadfél éves csikó már dologra fogatott, s leginkább az őszi s tavaszi gabua-fuvarozásbau romlott el. Szép és jó bvak tenyésztése által csak ama vidékek tüutek ki, melyeken sok ménes lévén, a köznép könnyedén tenyésztési jobb anyaghoz juthatott, de helyi viszonyainál fogva csikait is jobb tartásban részesitheté. E tekintetben a legrégibb idők óta Somogy, megye, a ménesek kiváltságos hazája tünt ki, s hogv régi jó hirét a jelenkorig fentartá : legközelebb mult országos kiállításunk fényesen bizonyítja. Tolna megye egy részéből s a Rábaközből szintén jó és szép lovak kerültek, de oly menősek és szívósak, mint a somogyi lovak, koránt sem valának. Muraközben, melynek lakossága, a vasuti összeköttetések előtt, nagy részben Triesztig, Bécsig és Budapestig terjedő fuvarozásból élt, s a lótenyésztést uagybau űzte, a mostani lovak jellegétől tökéletesen eltérő, igen csinos szabású, bármely szolgálatra alkalmas lovak nevelkedtek, de minthogy csikó korukban tökkel és tengeri darával éltek, mindaddig, mig zabbal tökéletesen ki nem teltek, a huzamos futást uem szerették. A felsőstíriai és osztrák határszélen ab aero a pintzgani-hoz hasonló, vele talán egy eredetű, de kisebb lófuj neveltetett. A Csallóközben, mosouymegyei rónáu. a Győr, Komárom s Esztergom megyei köznép lova, a jobb fajú használati ló közé soha sem soroztatott ; sőt a Buda és Köpcsény között, az úgynevezett Mészáros •uton közlekedett gyors parasztok is szükségletüket részint kiselejtezett uri lovakkal, részint a fehérvári és győri vásáron, de jobbára somogy- és fehér-megyei lovakból, fedezték. A Kún, Jász, Heves, Szabolcs és Békés megyei, valamint a tisza-melléki egyéb ló is mindig jó hírben állt, mig ellenben a bácsmegyei, bánsági és határörvidéki ló, a horvát-szlavon határőrvidék kivételével, puhának tartatott. Ez utóbbiakból, valamint Szeréin megyéből keleti jellegű, a Muraközzel majdnem határos zagoriai begyekből pedig inkább a skót pouuy-boz basouló, akár hámba, akár nyereg alá való igen csinos pouuy-ek kerültek hozzánk. * * * Mielőtt a hátas lovakra vonatkozó régi viszonyokra áttéruénk, tartsunk még az akkori kocsisok, kocsik, felszerelések s istállóbeli egyéb szokások felett rövid szemlét. Miut a lovasunk legjobb gyakorlata az, ba sok és sok-féle lóra kerül, úgy a jó kocsisokat a rosz utak, bosszú bajtások s minduntalan változó, gvakrau éppeu nem összevágó lovakból álló fogatok hajtása, melyeknek mégis miudeu tekintetben jól kelle nienniök, képezte ki. A lovakuak különböző temperamentumát ez utóbbi esetben szorosabb vagy tágabb befogással és a szárak helyes csatlásával kelle kiegyenlítem. Jó kocsisnak az volt feladata: hogy bármi lyukacsos, kijárt vagy köves utou, ugy kerülések alkalmával is, a nélkül hogy kocsija zökkenjen, elejétől végig egyforma sebességgel bajtsou, s a teher helytelen vagy egyaránytalan elosztása által lovait — feltéve hogy jók és gyözősek — ki ue fáraszsza. Ugy, miut a hátas ló helyes vezetésének felét a czomb segítsége teszi : ezt hámos ló kellő vezetésénél az ostor használata képezi, mert legtöbb esetben a rud melletti lónak egy megnyújtott lépése elég, bogy a kerék előtti akadály el legyen közletve s a kocsi szabadon guruljon. Jó négyes kocsis, első lovainak bármelyikét (a nélkül, hogy többi lova kibontott ostorának subanását észre vegye, s a fogat üteme csak pillanatra változzék is) ott és ugy tudja legyinteni, a hol és a hogy akarja. Végre hogy állomásra érve első goudját lovainak ápolására fordítsa