Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-07-08 / 30. szám
282 ATHLETIKA és TESTGYAKORLATOK. Az „Első bécsi torna-egylet* 1886. jun. 27-én tartotta meg fennállásának 25éves jubileumát, Albrich Vilmos tornatanár vezetése alatt. — Az ünnepély 31 csapatnak felvonulásával kezdődött. A szertornázásban 2 csapat a ugrőasztalon, 2 csapat rugódeszkán, 4 csapat bakon, 5 csapat ugrógyakorlatokban, 4 csapat nyújtón. 7 csapat lovon és 7 csapat korláton működött. Ez utóbbi szeren egy csapat (14. szám) oly tagokból állott, kik legkevesebb 20 év óta tagjai az egyletnek. Előtoruász Heinz J. W. A buzogány-gyakorlatokat Zotter E. vezette. A tornázásról általában elmondhatjuk, bogy a gyakorlatok szép testtartással lőnek bemutatva. A több ezerre menő tornászok közül a „Budapesti torna-club* és a „Nemzeti torna-egylet* tagjai általános elismerésben részesültek. A magyarok tüntető szivélyességgel lőnek fogadva. Mindenütt „ Wackcr" és )Gut heil* üdvszó hangzott. Másnap (jun. 28 ) szép közönség jelenlétében valódi zápor esős időben, a versenyek folytatást nyertek. A peutathlont teljes ó-kori hűséggel mutatok be. — A versenybizottság a versenyzők kel együttesen ó-görög costiimbeu jelent meg és általános érdeklődés követte minden mozdulataikat. A peutathlon távolugrás, dárdavetés, gyorsfutás, korong-hajitás es birkózásból állr>tt. — A távolugrásban 11 versenyző közül mindazok, kik 4 1/ 2 metert szabályszerűen átugrottak, a dárdavetésre állottak fe.. A legjobb négy dárdavető a gyorsfutásra indult. Táv 1 görög stádium (160 meter). — A leglassúbb futó kiállott a küzdelemből, a többi pedig folytatólagosan a koronghajitáshcin mérkőzött. A rMyron u-íé\e testállás és discus-tartás volt kötelező. A két legjobb hajitó birkózásban döntötte el (szintén görög rendszerben) kié legyen a pálma-koszoru ? Győztes lett Kiessling Ferencz. A peutathlont athletikai versenyek követték, tömeges részvétellel. A magasugrásban Lippert Rudolf 165 cm. első. — A távugrásban ovács József 530 ctm. első lett. A sulydobásban (17 kilo) első Engels Ágoston 575 ctm. távolba dobott. A gyorsfutásban Kovács Sándor 29 5 mp. alatt első. — Súlyemelésben Chocholanschek Károly a földről (egy kézzel) felfelé 25 kilót 29-szer ; Böckl Ede 50 kilot szintén a földről felfelé 10-szer emelt fel. — Az összes torna-versesenyekben Vermes Lajos nemzetközi bajnok lett kitüntetve. Első győztes díszoklevelet és cser-koszorút, a második csak díszoklevelet nyert. Az ünnepélyt követő napokat Bécs környékére rendezett tornász - kirándulások (gyalog) tölték be. Uj record Az ,Achilles Egylet* tagjai junius 25-én, Vermes Lajos vezetése alatt, a Budapest és Bécs közötti (262 km.) távot 17 óra alatt tették meg vasparipáikon. Y I Z I - S P 0 R T. A balatonfüredi vitorla-versenyekre, melyek julius 18-tól augusztus 5-ig tartanak — mint halljuk József főhgné és családja julius 18-án érkeznek Balaton-Füredre, s a tihanyi főapát lesz szerencsés vendégül tisztelhetni őket, hol hosszabb ideig tartózkodnak. Ez alkommal — kéj-vonat megy le Budapestről. A vitorla-versenyek legértékesb dija a Váudor-dij lesz, melyre egy igen művészies kivitelű 1000 frt értékű serleg adatik, mely látható itt Budapest, Váczi-utcza, Laczkó testvérek aránymives kirakatában. Vadász- és Versenv-Lari. I R OD ALOM. Méhner Vilmos buzgó könyvkiadánk. ki hazai jeles költőink és prózairaink müveinek olcsó, füzetes kiadás utján való terjesztése által már eddig és jelentékeny érdemeket szerzett magának, ujabban Garaij János összes munkáit adja ki. melyekből eddigelé már 6 füzet jelent meg. Garay, ki a nemzetnek egykor egyik legkedvelsebb és legnépszerűbb költője volt, olvasóink előtt bővebb ismertetésre nem szorul, csak annyit jegyzünk meg, hogy a diezes kiállításon vállalat egyes füzete csak 35 kr, s hogy az egész vállalat rendezésére a derék kiadó dr. Fereuczy Józsefet,a kültőnek pályauyertes életiróját nyerte meg. Az egész mű 32—34 füzetre terjed, s minden héten egyes füzet jelen meg. Megrendelhető minden hazai könyvárusnál s a kiadónál Budapesten, Papuövelde-utcza 8. sz. alatt. * ж ж Mehner Vilmos könyvkiadónál megjelent a „ Vas Gereben összes müvei"-nek 19, 20, 21, és 22-dik füzete is, az előbbiekhez hasonló csinos kiállításban. Egyes füzet ára csak 25 krajczár s kapható ugy a kiadó Méhner Vilmosnál (Budapest. Papnövelde-utcza 8 sz.), mint általában mmden hazai könyvkereskedésben. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. TÁRCZA. Még egy szó a sioux- és dakotaindiánokról. A budapesti városligetben minap láthatott indiánok „wigwamjai" (sátorai), öltözete tolldisze, gyalog és lóháton való mutatványai mellett, rendkívüli érdekkel bir mindaz, mit részint sátraik körül, részint, Cronau úr külön helyiségben kiállított etlmografikus gyűjteményében szemlélni alkalmunk volt Az abesziniaiak és sziugálokkal közszemlére bocsátott gyűjteményeket a sioux- és dokata-indiánokéval összehasonlítva, első pillanatra láthatjuk, hogy amazoknak nemcsak házi- és kézipara fejlettebb, de vadász-trofeáik is sokkal változatosabbak volt, mint a siouxké, s hogy a forró, mindenben bővelkedő éghajlat alatt, a természet is sokkal többet nyújt az embernek, mint Ejszakamerika nagy részben sivár vadonaiban. Ez legiukább abból látható, hogy a siouxk trófeái első rendben buffalo (amerikai bölény), róka, farkas, uyest és hermelin bőrökből és hatalmas szarvas-agancsokból állanak. A buffalo az a vad levén, melyből a vadonban élő vándor indiánok majdnem minden szükséglete kikerül, leginkább ennek vadászatával foglalkoznak. Itt is láthatjuk, hogy buffalobőr-takarója, fekvő-helye ; sátorfából összekötözött szekér gyanánti csusztatóját ezzel terité be, hogy az asszonyok s gyermekek rajta helyet foglaljanak ; táncz és mulatság közben jelmez helyett ezt ölti magára. Mig a bivaly vagy inkább bölény bőre a durvább s nehezebb súlyú szükségletet fedezi, a szarvasnak gyönyörűen kidolgozott bőre legiukább ruházatul és a mokaszinok", czipők készítésére szolgál. Házi iparuk leginkább ezek himzésében nyilvánul, mire leginkább tollat használnak. — E munka a tiroliak öreg himzési módjára élénken emlékeztet. Azt, hogy e törzsek az általuk elejtett szarvasok agancsait akár kés - nyeleknek, akár másféle házi iparczikkekre felhasználnák, nem vettem észre ; ellenben oly hatalmas agancsokat láthatunk sátraik mellett, melyek párjukat ritkítják. Az amerikai agancsnak mint tudjuk, koronája nincsen, s hat-hat ágnál bogosabbra Julius 8. 1886. nem fejlődik ; de annak, ki ez agancsokat nem látta, hatalmasságáról s vastagságáról fogalma alig lehet. Az egyiknek — mely feltűnően szabályos és a szemág tövénél még két rendkívül erős mellékággal bir, rózsáját, ha csak spagáttal is, megmértem, körülete 42 ctm. s szemága oly erős, mint egy jóravaló 6-os vagy 8-as agancsának töve ; a homlokcsont is majdnem felével szélesebb, mint az általunk ismert, legerősebb agancsoké. A közszemlére bocsátott második agancs szintén roppant erős, s ámbár az előbbinél' jóval magasabb, vele vastagságra nézve nem is vetekedhetik, de annyiból nagyon érdekes, mert a kitömött vagy talán inkább kiszárított fejen vau. Csak szarvasoknak, melyeket az angloamerikaiak „Elk"-nek bivnak, de nem jávor szarvasok (Elch), hanem talán inkább a Wapitival azonosak, feje az európai szarvasénál sokkal rövidebb, szélesebb s igen sötét barna szőrmezzel fedett. A mi ez agancsoknál azonban leginkább feltűnik: az, hogy sulyuk uagyságuknak éppen nem felel meg. Az egyéb vadász-trofeák leginkább rókabőrökből állanak, melyek különféle szinü rojtokkal diszitve, nyil- és ivtartókul használtatnak, a nyest- és hermelin-bőröket az indiánok, mint már emiitők, toll-koronáik alá helyezik. Ezeken kivül Cronau ur kiállításában még néhány nagy farkas, vidra és nyestbőrt, valamint egy roppant bölénybőrt láttunk, melynek belső oldala veres-sárga és sötétkék majdnem fekete körökkel van diszitve. Ámbár az indiánok legnagyobb része ma már lőfegyvert használ, ezeknél indián módra rojtokkal s skalpokkal feldiszitett lőfegyvert de még kopját sem látunk. Vadászfegyver gyanánt csak nyil és a somfához hasonló szövegű fából készült erős ivet mutatnak, melylyel az indiánok egyike 70—80 lépésnyi távolságra meglepő biztonsággal lő: a nyilak, hogy a vett irányt megtartsák, a szokott két toll sor helyett bárom ilyennel vannak ellátva. Hadi fegyverzetből csak a közönséges és „tomahow" nevű hadi bárdot szemléltük, mely utóbbi erős nyélbe egymás elé helyezett 3 erős kis pengéből áll ; ezeken kivül hoszszabb és rövidebb nyelű a kő-korra emlékeztető több olyan buzogányt látunk, melyeknél a majdnem 2 ökölnyi hosszú tojásdad kavics, közepén keresztül nyers, de száradás közben nagyon összehúzódó bőrrel akkép van a nyélhez erősítve, hogy a szíjjal ez is végig be van tekerve. A hadi bárd és buzogány nyelének végét „skalp" disziti. A nők által képviselt házi és kézi ipar mutatványait, csinos hímzések, durva szövetek és egyszerű kosárfonások képpzik. — Az indiánok, az általuh előszeretettel használt rikitó szinű szöveteket bőrökért és szőrmékért cserében szerzik meg, igy fegyvereiket és lőszereiket is. E mellett magától értetik, hogy villongás alkalmával a legyőzött ellenfelet, vagy meglepett és lekonczolt utast tökéletesen kifosztják. Sajnos, hogy házi szereikből semmit sem láthatánk, de miután európai huzamos tartózkodásuk alatt ezekre szükségük nincs, alig hoztak magukkal. Sült búsból és burgonyából álló élelmüket már elkészítve kapják, melyeknél megjegyzendő, hogy az indián a sót nem ismeri, s igy annyira nem állhatja, hogy a hust részükre itt is só nélkül süték. Mutatójuk azt állítja, hogy a a kutyahus rendkívül kedves eledelük. Z. H. F. Y E G Y E S. Ledér, — mint hannoverai tudósítónk irja — a reggeli galop alkalmával, e hó 2-án letört.
