Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-07-01 / 29. szám

270 Vadász- és VersenV-Lap. Jun

ius 10. 1886. mely azouban csak harmadik helyre érkezett be, mig br. Hirsch Guadiana p к (ap Galo- pin a Segura) egy nyakhoszszal kilovagolva, nyert, a Mr. Valentine St. Helen-ja ellen. A győztes másnap futott ismét a John 0'

Gaunt Plateban mint főkedvencz, azonban egy outsider, Mr. Vyner pej mène Gloriation (ap Speculum a Gloria) szép versenyben egy nyakhoszszal ütötte azt el a győzelemtől, mig Marnia, (az első napi Hartington Plate nyertese) rossz harmadik lett. Ugyanez nap a főesemény a 2000 sov. értékű, 1 % mértf. távú Manchester-Citp volt, melyért 10 ló mérkőzött. The Bard és Riversdale egyenlő pártolásban részesültek 9:4-et jegyezvén elleuök a bookmakerek. Érdekfeszítő verseny után a győzelem a Sir Jardine Riversdale-]áé lett, melv másfél hoszszal verte meg The Bar- dot, mig Eastern Emperor rossz harmadik lett. Az idő, mely alatt a verseny futtatott : 3 p. 19

4/

5 mp. volt. A zárnap (junius 19 ) programmjának főpontját a Whitsuntide Plate 2000 sov. értékű s 5 furlong távú versenye képezte, melyért 10 kétéves indult. A favorit a Mr. Bird Salisbury-je volt, de csak a második helyre juthatott, mig a Mr. Alding- ton pej mène Jack O'Lantern (ap See Saw a Mistery) biztosan nyert háromnegyed hosz- szal ; jó harmadik Lady Muncaster volt. A győztes az 5 furlong távot 59 mpercz alatt futotta metf. Majd a Traffort Welter Cup, H/g mértföldes handicap került a sorra, mely azonban kevésbhé volt érdekes, a mennyiben a kedvencz, Mr. Perkins id p m Bonaparte (

ap Rosicruciau a Bonny Bell) könnyen nyert egy hoszszal a Mr. Jennings Calais 3é p m eilen ; Queen Adelaide harmadik helyen végezte futását. * * * A lefolyt angol Derbyről az abban szerepelt lovak, jockey és trainerek (pardon : turfmágnások) szerepléséről a „Field" utólag a következő igen érdekes elmefuttatást tartja : „A 107-ik Derby napról mérvadó angol sportkörökben nagyon érdekes párvonalabat emlegetnek e részben a század első feléből. Ezelőtt ötvenkét évvel — irja a „Field" — Mr. Batsou Plenipotentiary-jehuszonegj ló elől nyerte el a Derby kék szalagját, pedig azok közt egy Shillelagh, egy Glencoc és ezekhez hasonló több hires ló küzdött a győzedelemért. Az idén Ormonde-nak csak kilencz és nem valami kiváló lóval kellett mérkőznie. Mig Plenipotentiary-1 George Pain idomította, ki akkoriban többi hires bajtársával együtt csakis a cselédek sorába tartozott, addig most Ormonde trainerje John Porter nem egy izben a trónörökös szívesen látott asztali vendége. Plenipotentiary1 a hires Patrick Conolly lovagolta, ki egész életében egy-két guineánál többet nem rakott egy lóra, azt is csak a magáéra. — Most (a mult hónapban) Fred Archer nyilvánosan beszélte a Two Thousand futása előtt, hogy e versenyben 400 fontot tett Ormonde-ra, s hogy Westminster berezeg lova minden bizonyára az első leend. Archer — mellesleg mondva e versenyben más lovon ült. Ilyesmit 1834-ben egy jockey sem mert volna tenni, miért is e részben a turf vezetése sokkal rosszabb, mint Bentinck lord korában lehetett. És ha csakugyan az utóbbi két versenyév történetét őszintén elmondanék, a mostani korszakot sajnálattal és szégyenelve legyen mondva —Archer - aerának kellene neveznünk. — Mr. Lowther, a JockeyClub egyik legkiválóbb tagja, ezelőtt néhány hónappal Yorkban tartott beszédében azzal dicsekedett, hogy bármily hirü jockey, ki valamely versenyben fogadni merne, a legszigorúabb büntetést ki nem kerülhetné. — De a miként a költő mondja, a szerelmesek hamis esküjét az istennek fel sem veszik." — A régi mondatot ajánljuk Mr. Lowther figyelmébe. De más tekintetben is a mult idő jobb volt a mostaninál. Elismerjük ugyan, hogy a kétévesek idomitásában 1834 óta roppant nagyot haladtunk, de azt már határottan tagadjuk, hogy a három és több évesek traioiugje ama naladással lépést tartott volna. Beaufort berezegnek a versenyekről irt könyvében, a hires Mathew Dawson egyik levele közöltetik kivonatilag, melyben ez, mint mesterségének doyen-ja elismeri, hogy sem ő. sem pedig más élő társa a bároméveseknek a Derbyre és más versenyekre való idomitásában egy Robert Robson, Tiny Edwards, vagy egy John Scottal nem mérkőzhettek volna. A mostani időben midőn Napoleon mondása szerint : on viel

lit vite sur le champ de bataille" a ló tüzetes megfigyelésére, belső és külső szervezetének gondos diagnózisára rá nem érnek, modern idomárjaink egy Robson, Edwards és Scot eljárását mint ódonszerüt egyszerűen kikaczagnák ; már pedig a most nevezettek egyike sem hozta volna oly konditióban — értsd : rossz conditióban — a gyepre Lord Zetland Grey Friars kényes vérű lovát, a minőben ez a Derbyben megjelent. * * * A mi a lovakat illeti: Ormonde hatalmas testalkata, hossza és racinglike kinézése mellett The Bard még sokkal kisebbnek látszott, mint a milyen valósággal. — A megelőző cauterbau Ormonde hosszú, hullámszerű akcziója minden szakértőnek feltűnt, s alig hittük, bogy Mr. Peck csikaja (The Bard) mellette még csak komolyan számba is jöhet. Az első mértföld bárom negyedében,, habár Coracle és Ariel (az előbbi Ormonde, az utóbbi Button Park istállótársa és pace-inakerja) a startnál erős futamra nyújtottak is kilátást, a pace nagyou szegényes volt, s csak a dombról lejövet dolgoztak teljes gőzerővel. Coracle missziója Tattenham Cornernál véget ért, s innen Archer Ormonde-ot folyvást a kerités mellett tartva, egy arasznyi tért sem vesztett. The Bard erősen tartotta magát s az általános izgatottság tetőpontját érte. midőn a kis sárga csikó egy negyed mértföldnyire a nyerőpont előtt a kedvencz elé került. Kuriózum gyanánt felemlítjük, hogy az „outside közönség" a kedvencz ellenében mindig The Bard győzelmében bizott. De valamint a közönséges életben, ugy a turfon is oly események, melyekhez bármely okból nagy várakozásokat kötöttünk, többnyire nagyon elsilányulva szoktak lefolyni. Nagyszerű lovak találkozására számítottunk, s ime ezek vagy letörnek vagy pedig kisül, hogy éppen nem nagy lovak. Midőn a mult verseny-év végével az idei Derby-re nevezett báromévesek névsorát végig néztük, azt hittük, hogy ezek közül legalább négy oly lő fog a gyepen megjelenni, mely nem csak Angliában, hanem minden más nemzetnél mely a jó lovakat kedveli, általános érdekeltséget keltend, s ime a nagyszerűnek vélt barcz egyszerű, még pedig a többség nézete szerint egyoldalú párbajjá nőtte ki magát ! Mindenki azt hitte, hogy amaz esetre, ha The Barel, Ormonde, Minting és Sarabande (a legjobb lovak, melyek állítólag valamikor évek óta az országban neveltettek) tökéletesen „fit" állapotban és egészségesen jelennek meg a gyepen: nagyszerű küzdelmekre lehet majd számítani; de a Two Thousand napján a bálványok egy némelyike végképen leszállott magas talapzatjáró], Ormonde pedig a Derby minden kombináczióját egészen halomra döntötte. Minting, melyet hires trainerje a legjobb lónak tartott, mely valamikor kezeibe került, csúfos veresége által fogalmainkat о о egeszen megzavarta, mig Sarabande szegényes formája azt mutatta, hogy tehetségét nagyou is túlbecsültük. Ilyformán aztán a győzelem és vereség kérdése oly határozottan el volt intézve, hogy mindenki csakis a végső jelenetre várt. Voltak ugyan The Bard-nak is állhatatos bámulói, kik a tizenhat futamban győztes lóban Ióztak, de azért Ormonde felsőbbsege előtt némán meghajolva, csak azt óhajtották, vajha Petrarch fia legalább kudarezot nem vallva, származásához méltó helyet kaphasson. De mit mondjunk a mezőny többi tagjairól ? Chablouszerű alakjuk után Ítélve Ormonde-al nehezen voltak egy helyre valók, s legfeljebb csak arról lehetett szó, melyik közülök leend képes valami tisztességes helyre vergődni. Ilyen volt tehát az 1886-iki nagy Derby, ennek kellett volna a legnagyobb küzdelmet kifejteni, mely valamikor az egész világot ámulattal töltötte volna, s ime egy fél órával a futam előtt à Tattersall kerítésén belől magánosok hajlandók voltak kétszeres pénzt fizetni Ormondera (2:1 reá) a bookmakereknek, de ezek csak 9-ért ákartak 4-et adni. The Bardnak itt is akadtak pártfogói ; azt rebesgették róla, hogy a Lisbon és Nautilus- sal való trialban ez utóbbinak 28 fontot engedve, mégis elsőnek érkezett be; de habár a Derbyben is csak a gyorsaság győzött, oly ló ellenében mint Ormonde, a gyorsaság egymaga nem volt elégséges. Az üzletre nézve nagyon jellemző mozzanat volt, hogy St. Mirin mellett is történtek helyre való fogadások. De forduljunk most a padok felé, hol valamiut máskor, ugy most is a sportvilág nevezetességei és kritikusai megjeleutek. Az első ló, melyet bemutatnak, The Bard, Tommy Upton által vezetve. Mr. Peck lova tavaly óta nagyon megfogyott, kinézése nem oly durva, mint előbb, de azért kompakt alakját megtartotta. Egyáltalában több hus van rajta, mint a mennyi versenylovakon lenni szokott, miért is sokan kövérnek tartották. Nézetünk szerint idomítása tökéletesen be volt fejezve, és a ló elég csendesen viselte magát. The Bard háta roppant erős, s nálánál izmosabb karokat egyik ló sem birt felmutatni. Coracle Ormonde alőtt járt; könnyű szerkezetű, igen csinos külsejű ló. Ormonde gyönyörű alakú, nagy testalkatú, mely például Mintingtöl tökéletesen kükönbözik. Hátsó része olyan, a minőt telivér lónál látni akarunk, mig eleje elég erős arra, bogy egy darabon lefelé gallopozhasson. (Gr. Károlyi Victor — ki több izben látta, hasonlóan a legnagyobb szabású s legcorrectebb alkatú lónak mondja. Szerk.) A legszebb kinézésű lovak egyike Chel- sea', erős csontú és hatalmas vállú pej, mely fejét folyvást felfelé tartván, velünk a kedvező benyomást hamar elfelejteti. — Utóbb aztán nagyon meglepett, hogy a ló, melyen annyi jó tulajdonságot vettünk észre, magában a versenyben ely keveset mutatott. Grey Friars egy közönséges, különös testalkat nélküli ló, mely ez alkalommal sem jobban, sem rosszabúi nézett ki, mint Newmarketban. St. Mirin egy szűk elejű csikó, s igy a győztes, nemkülönben The Bard és Chelsea kivételével az 1886-iki Derby lovai, legalább a külsők után itélvc, nem sorozhatok valamely magas osztályba. A versenyzők egyike sem lőu a paddock közepén álló fa alatt felnyergelve, hol Tom Cannon, Mr. Mauton, Mr. Lowther és másokkal társalgott ; kissé odább az ajtó felé Westminster berezeg Arcber-rel beszélgetett, mig Webb, kinek ez alkalommal az a szerep jutott, hogy legerősb galop után a háttérbe visszavonuljon, egymaga szótlanul állott. Midőn az „ülj fel és gyere ki" harang megszólalt, s a jockey-k levetek kabataikat, mindenki oly helyre sietett, honnan a verseny lefolyását legjobban láthatta. Wimbledon elmaradása folytán csak ki-