Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-01-21 / 3. szám

26 Vadász- és Verseny-Lap. 4. Torda-Aranyos megye: Bágyouon 2, Felvinczen 2, Ludason 4, Tordáu 6 és Toroczkón 2 raénnel. Összesen 5 állomáson 16 ménnel. * * * Lesz tehát a folyó évi fed. idény alatt : a sz.-fehérvári méntelep területén 269 állomás 723 ménnel, a n.-körösi méntelep területén 248 állomás 640 ménnel, a debreczeni méntelep területén 147 állomás 468 ménnel, a s.-szt.-györgyi méntelep területé

n 101 állomás 294 ménnel, Összesen 765állomás2125ménnel. A fed. állomások száma tehát az idén héttel apadt, azonban a kihelyezendő mének száma 72 darabbal szaporodott. Eme számadatok azonban még nem véglegesek, mivel a fed. idény beálltáig és alatta is, bizonyára még néhánynyal fog emelkedni a fedeztetési állomások száma. AGARÂSZAT és XOPÁSZAT. Â hannoverai falka-versenyek. Crescent után. (Sporn.) (Folytatás.) A „hinter pommerni" falka vadász-személyzete vörösbe van öltözve, s a master, valamint huntsman is, az angol rövid jelző-kürtöt (sipot) használja; a whipnek csak ostora van. Gróf Borcke azt mondta, miszerint oda törekedett, hogy faikája minél sebesebb legyen; e czélt némileg el is érte ugyan, de ebei a hannoverai igényekhez mérve még most sem elég gyorsak. Annak oka, hogy azok a falkák, melyek otthon, megbízható értesítés szerint — naponta 2 s néha 3 halalit érnek, itt novemberben, tehát a legjobb vadász-idényben, egészséges jó állapotuk daczára, eredményhez alig jutnak — talán az általunk nem ismert körülmények s viszonyok öszpoutosulásában rejlik.*) A beagle és harrier különféle válfajának tárgyalásával ily sokáig azért foglalkoztam, hogy azoknak, kiket e tárgy érdekel, nézeteik tisztázására alkalmat nyújtsak ; s ha i szándékomat műszaki nehézségek nem gátolandják, a legjobb ebek hű képmását e lapokban közleni azért óhajtóm, hogy a kitűnő egyes példányok alaki összehasonlításának lehetségét előmozdítsam. 4z első vadászat, melyen részt vettem, nov. 11-én tartatott meg. Schulenburgbau találkoztunk. Változatosság kedvéért, valamint a végre is, hogy a nyúl- és róka-falka közötti különbség ad ocidos bizonyittassék, nyul-falka helyett a hannoverai rókafalkára került a sor. Meglehetős hideg időben, melyhez éles délkeleti szél járult, délután 1 órakor találkoztunk. Longchamps százados hatalmas ir szürke kanczáján — a hannoverai vadász-lovak legjobbikának egyikén — a birák és Bissing báróné kivételével 110 lovasból álló társaságot, Peisker huntsman és két whip által őrzött 17 és fél párból álló tálkájával a schulenburgi korcsmánál várta. Mig a vadászok nagyobb része egy kis erősítőre a korcsmába tért, néhányan az ebeket szemlélték, melyeknek hatalmas conditiója és egyenlősége felett minden vadász szive örömre gerjedt. Fél kettőkor megindulva, a falka egy 18 perczczel korábban ketreczből kibocsátott dám lapátos ősapájára vezettetett. Itt is az a szobás dívik, hogy a falka, mielőtt adott jelre megiudittatnék, a csapat mutató jelnél**) néhány perczig visszatartatik. *) Ez az eset nálunk az agarakra nézve gyakran ' lőfordul, ha gyepről homokba, vagy nyirkos talajra kerülnek. Szerk »*) Bruch. Ez eljárást helyesnek azért nem tartom, mert az ebek tiirelmessége kemény próbára tétetvén, elhamarkodva indulnak, s a csapát néha átugorják; tekintetbe kell továbbá venni, hogy a ketreczből kibocsátott vad, mielőtt bizonyos irányba megindulna — még akkor is, ha lovasok hajtják — egy ideig tétováz és erős szimat-ű csapát hagy maga után, s végre azt is, hogy a ketrecz közelében tartott ebek szimattal annyira eltelnek, miszerint nem csoda, ha a csapát kelleténél tüzesebben veszik fel. Sokkal helyesebb eljárásnak tartom azt, hogy a szél ellen vezetett ebek a ketrecztől minél távolabban jelzett csapára mintegy maguk akadjanak rá, s csak a legszükségesebb biztatással indíttassanak meg. A falka egy része a csapát ma is átugrotta ugyan, de ismét hamar egyesülve, a schulenburgi pusztán keresztül, északi irányban indulva, az ebersdorfi biduál süpppedős réteben hajtott keresztül. Itt a talaj oly nehéz volt, hogy a lovasok vonala mind hosszabbra nyúlt s néhányan el is maradtak. Ugrásaink nem voltak ugyan nagyok, de a süppedős talaj miatt nehezek és kellemetlenek. A Trentelgraben mentében folytatott sebes run után. melynél a réten kifárasztott lovak mindinkább elmaradoztak, a vadászat Kalten- weide falun és a kaltenweidei dürgő helyen*) keresztül a hasonló nevű posványnak tartott. Az a reményünk, hogy balra a mindig mélyebb talajra kanyarodva, a vadászat által képezett ivet elvágjuk, és sebes lovainkon a falkához küzelébb juthatunk, csakhamar meghiúsult ; mindnyájan átbatlau posványba rekedtük, s hogy menekülnünk lehessen, lovainkról leszállva, a szegény állatokat a mocsárból ugy vezettük ki. Lóháton tovább haladni majdnem lehetetlen lévén, Kronig tábornok, Longchamps százados, gr. Dobna, Alvensleben, Heyden-Linden urak, gr. Schulenburg és még néhányan eltökélték, hogy a falkát, mely az alatt csapát vesztett, de nem addigra bült csapán ismét lassan hajtani kezde, gyalog követik. A vadászatot csak Podbielsky őrnagy, Thümen és Sebeele urak követték tovább is lóbátou. Mig ezekuek a hannoverai vidéket tüzetesen ismerő Podbielsky vezetése alatt egy keskeny töltésen a berken keresztül jutni sikerült, a társaság többi tagja, részint öszefogdosott saját, részint idegen lovakon vagy gyalog, hazafelé indult. Ez utóbbiak azonban lovaikat e végzetes helyhez legközelebb fekvő épületeknél mind megkapták. Ez izgató jelenet 3 óra tájban következett be. A mintegy két órai időtartamból 45 perez a futamra, a többi pedig a vizes talajon többször vesztett csapa keresésére esik. Azalatt, hogy mi, hazatértek, kényelmesen ebédelénk, a fáradhatatlan vadászok is kielégítő örömüket lelték. A gyalogolok jobbára bült csapán lassan és nehezen baladó tálkájukkal, a fáradt lapátos után, a berekben lévő musvilli tavacskán keresztül gázolva, száraz talajra jutottak ; ez alatt a bárom bátor és ügyes lovas is ott teremvén, a gyorsabban baladó falkát újra követlieté. Hallali helyett azonban az az éppen nem várt eset következett be, hogy a falka előtt már csak csekély távolságban baladó ellankadt lapátost, egy véletlenül ott vadászó társaság lelőtte. Miután a falka, a vadászati szabályok szerint neki járó részt, (curée) kikapta volna, a ballali jelvényével feldíszített fáradhatatlan vadásztársakat, izlet.es vacsorával, csak késő este fogadhattuk. November 12-én, programm szerint, a broocki beagles falkával kellett volna vadásznunk, de minthogy a birák, Krosigk tábornok és Alvensleben urak, meg nem jelenhettek, a sor ismét a lovar - intézet róka-fal kajára került. *) Njirfajdok kedvencz helye. Szerk. Sajnos, hogy a falkának versenytársa nem jelentkezett, mi különben nehéz is volna, mert tudtommal, a mesterse'gez csapára használt néhány róka-falkáu kivűí (Schlepp-Meute) élő vadra csak a grossenbaiui és lissai falkával vadásznak. Mig az uttóbit kizárólagosan rókára használják, — az előbbivel, ugy mint a hannoveraival, rókát, sertevadat és szarvast hajtnaak. minélfogva méltó versenytársa lehetett volna. A lissai falka működésének bemutatására alkalom pedig azért nem nyílnék, — mert Hannovera vidékén róka alig van, s mindaddig, mig a hannoverai lővadásztársaság magát rá nein szàûja, bogy rókára ne lőjjön, vagy tenyésztésébe bele nem egyez, a róka-bajsza csak szép remény marad. — Pedig mily szép róka-állományt lehetne éppen itt nevelni ! A sok, de csekély kiterjedésű sűrű vágás, mindannyi cover-nak termett, s minthogy mind kicsiny, a rókát belőlük kiugrasztani mily könnyen lehetne ! Talán elérjük ezt is. Egyelőre tehát szarvasvadáezattal kell beérnünk; hisz ez is kellemes, szép sport, kivált ha mindig ugy menne, mint a mai. Délutáni egy órakor Hainhausnal találkozván, a master 15 és fél párból álló rókakopóból álló tálkáját, egy 15 perczczel korábban elbocsátott nyársas csapájára ereszté. Minthogy ebeit ma a csapa előtti jelnél vissza nem tartá, hanem arra kis kerülővel menetközben vezeté rá, az ebek egyike sem ugrotta át, és kezdettől a hallali-ig, hiba nélkül gyors iramban követé. A vadászat Ilainbaustól északnak, a Vietze folyócskán keresztül, a biesendorf-burgwedeli országúton két szép ugrásra alkalmat nyújtva, a hörgi begyek felé ment ; itt nyársasunk a nagy pusztára váltott át, de vesztére, mert 22 pereznyi sebes iram után elfogtuk. A hannoverai falkának csak két ily rendkívül sebes iramú vadászatára emlékszem ; mindkettőnek paceje inkább a chariottenburgi akadályversenyéhez, mint vadász-iramhoz hasonlított ; nem csoda tehát, hogy a ballali pillanatában, a találkánál jelen volt kileezvenkét lovas közül, a masteren, vadászszemélyzeten és két lovason kivül, kik a szarvast kibocsáták, csak tizenegyet, köztük Bissing bárónőt szemléltem, a többiek csak egyenkint érkeztek, de gazdátlan lovat sem látván, kevesen bukhattak fel. Pénteken, nov. 13-án, Heiden-Leistenow ur beagles tálkáját vezette elő, s az iserbageni találkau 15 párral jelent meg. A végre, hogy a kijelölt vidéken felette sok nyúlra ne akadjunk, a hannoverai lő-vadász-társaság a megelőző napon bajtóvadászatot tartott ; jól lőhettek, mert bajtóinknak egy tapsifülest felverni csak husz pereznyi keresés utáu sikerült. Maass, a huntsman, falkáját a fris csapára ereszté, fel is vette, de a mint a nyul s az ebek is néhány perez múlva egy fiatal sűrű fenyvesben eltűntek, szakadozott egyes ugatások jelzék: hogy a falka csapát vesztett, s minden igyekezet daczára újból megtalálni képtelen volt. Nyulunk, nyolczvannégy lovas láttára, magát jol meghúzhatta s gyenge ebecskéink a rendkívüli sűrűségbe behatolni nem birtak. Vagy 20 pereznyi fáradozás után ismét bajtóink segitsege'hez kelle fordulnunk, hogy nyulunkat a sűrű vágásból kiszorítsák ; a falka ismét felvette ugyan, de néhány perez múlva a falu alatti legelön újra elveszte. Nyulunk csapájának tökéletesen szimat nélkülinek kellett lenni, mert ebecskéiuk hajtani még bűvös réti talajon sem birtak. Lovaglásról természetesen szó sem lévén, minden reményünk abban állott, hogy a réten szétoszlott lovas csapat régi nyulunkat megtalálja vagy ujat ver fel. A nyulak vagy nem keltek fel, vagy csakugyan ki lettek lőve, mert a nélkül hogy hírmondóját találtuk volua, a Vietze partjáig értünk. Itt bajunk a fal kával gyűlt meg. Beagleseink a kis folyócskán átúszni semmiért sem