Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886
1886-06-10 / 26. szám
jetcai 250 Vadász- és VersenV-Lap. Junius 10. 1886. tik meg, ha a nevezések száma egygvel több. mint a dijaké. A „Budapesti-Kerékpár-Egyesület- által f. évi junius hó 2C-án tartandó IH-ik nemzetközi versenyére nagyban történnek az előkészületek. A versenyrendezés elnökségét gr. Esterházy Miklós volt szives elfogadni. A rendezőségnek sikerült a pálya bíróságba eddig Budapest főváros főpolgármesterét Rath Károly urat, továbbá Pekáry József rendőrtanácsos urat, dr. Nagy Lajos tanácsnok urat, Tarone Nándor igazgató urat, Feszty Adolf műépítész urat megnyerni. A verseny dijai igen nagy értéket képviselnek s az egyesületei helyiségben közszemlére tétettek. A nevezések minden számra naponkint érkeznek, különösen a bajnoki, az Esterházy és a hölgyek dijára. Az idei versenyre általában nagy az érdeklődés és a rendezőség sem költséget, sem fáradságot nem kiméi, hogy az minél inkább sikerüljön. TARCZA. Ä sioux indiánok és lovaik. Amaz időre, melyben Cooper élénken festett amerikai regényeit majd mindegyikünk mohón olvasta, — ha némi sajnálkozással is, hogy e szép idők rég elmultak, ki nem emlékszik örömmel vissza. Az utolsó „Mohikán" érdekes alakja még ma is élénken áll előttünk, s felejthetetlen amaz érdek, melylyel az indiánok alattomos támadásait, merész kalandjait, nő- és gyermek-rablásait, a leskalpolt ellenség körül toll-diszbeu tartott tánczait, s bátor, részben majnem cirkuszi előadásra emlékeztető lovaglásait kisértük Mind ez, mit eddig csak elbeszélésből s rajzból ismerénk, néhány nap óta természetben s igaz valóságban áll előttünk. Az állatkertben látható sioux- és dakota-indiánok Cooper szép regényeinek élő illusztrácziói. A komoly arczu öreg sioux törzsfő, ki a folytonos határvillongások miatt ez előtt néhány évvel ellene indított köztársasági katonai csapatot Blake-Hillnél, egy megmenekült ló kivételével, felkonczolta, itt a távoli keleten felütött wigwamja előtt üldögél, társaival ugyanazon pej lovon lovagol körül, melyen skalp-trofeákkal díszített kopjával a prairieken repült keresztül. Sas-tol lakbői készült fejdisze, melynek hátsó része térdig nyúlik le, ugyanaz, melyét a halvány arczok elleni tusákban viselt. Elszánt, határozottságra mutató arczán mosoly nem fordul meg, társaihoz is alig szól, s csak szintén öregecske nejével vált néhány nyájas szót. О és neje határozott veresbőrüek. — Az öreg indus főnökből kilátszik a búsongás, .... a komédiás szerep ugy látszik melaneholikussá tette. — De mit csináljon ? ... . Társai lözül a közönség figyelmét leginkább egy fiatal suhancz vonja magára, ki hatalmas lovas, ügyes nyil-lövő és lasszó-dobó, de ez, úgy látszik, kevert vérű, mert arczszine inkább halvány-barna. Tolldisze és ruhája mindegyiknek egyforma szabású, csak a díszhez használtak a sasok különféle fajait képviselik. Egyike setétbarna közönséges sastoll, a többié jobbára szürkés keselyű tollakból áll, s csak az imént emiitett suhanczé van a hóölyv barna végű fehér szárnytollaiból készítve, a tolldisz, vagy talán helyesebben mondva korona, alját bermelinek körözik. A nők alsó ruhája himzett rojtos szélű szarvasbőr szoknya, felső része szines gyapjú kelme, mind két nem lábait himzett szarvasbőr mokasszin (czipő) fedi. Arczbőrük éppen nem rézszinü, hanem inkább világosb arczú czigányéhoz hasonló. Arczkifejezésük okos és figyelő, a fiatalabb nőé határozottan kellemes ; hosszú fekete, középen elválasztott sima hajuk két oldalról össze van kötve ; mutatványaik után sas, héja s egyéb nagy madarak farktollaiból készült legyezőket használnak. Élénk mozgású gyermekeik, — ha haiuk kondor volna, — többnvire czigány purdéknak állbatuának be, csak egy-kettő egészen veres bőrű. —JA csecsemő pólyája bölcső helyett kosaras kis saroglyába illesztetik, melyet az anya vagy felakaszthat, vagy a földbe szúrhat. De térjünk át közleményünk czéljához, a prairie-iovakhoz, felszerelésükhöz és az indiánok lovaglásához. Az impressario határozott állítása szeriut nem csak a törzsfő s neje, de a többiek is otthon, a dakotai prairieken használt saját lovaikat hozták magukkal. Ha emez általában 15 markon alóli lovakat állva látjuk, szabásuk és alakjuk különféleségéről itélve, azt hihetnők, hogy szedett-vedettek,*) de ha gazdájuk rajtuk ül, a gyakorlott szem azonnal észreveszi, hogy ló és lovas rég összeszoktak, mert vezetésük talán inkább lábikrával mint a kantarszárakkal eszközöltetik. Ezt előrebocsátva s a lovaglást látva, magam is azt hiszem, hogy az impressario legalább néhányat illetőleg igazat mondott : s ezek az öreg törzsfő peje, nejének almásszürkéje, egy deres, egy fehér sörényű fakó**) s egy fekete ; mindannyi, kivéve egy angol félvérnek látszót, rövid csontos lábú, rövid csüdü, s lomha magatartású ; járásuk kissé magas, gömbölyű, délczeg nyaktartásuk — lovaglás közben — még most is spanyol eredetre vall. Mert mint tudjuk, az amerikai prairie ló, mind a spanyolok által Cortez alatt bevitt lovak ivadéka. Az indián szőrén lovagol s wisebzaumzablán vezet ; kár hogy — hozzájuk illőbben eredeti féküket czifrázattal — csak egynél láttuk ; a többi közönséges európai kautárzattal van felszerelve. Ülésük gyönyörű és csendes, mintha á lóhoz volnának tapadva; — vezetésük mélyen álló kézzel, majdnem láthatatlan kézmozdulással, s épp oly nyugodt, de folytonos láb-segitséggel, valamint a felső test súlyának elhelyzésével eszközöltetik. Kengyelvasat nem használnak. A lovas felső czombja helyét csak akkor változtatja, ha az, felső testét a ló nyakával védve, a lovon majdnem vízszintesen fekszik, és a veszélynek kitett altestét felhúzott térddel és czombbal fedezi. — A mily meglepő az indián lovasnak rendes viszonyok közötti nyugalma, éppen oly bámulatraméltó testének gyors és biztos mozgékonysága, ha a szükség ugy kívánja. A nő férfi módra ugyan, de irhával behúzott fa-kengyellel pokróczon, és bölényborju-bundán lovagol. Az indián lovasok között egy yankee prairie - lovast is láttunk. Gyönyörű préselt talpbőrből, az iskola-nyergek mintájára készült nyergének takaróféle folytatása az alatta fekvő pokróczot tökéletesen befödi ; ülése mély, első kápája rendkívül magas s a nyereg belsejében erősített bőr - heveder, csat helyett, a csikós-nyergeken is használt karika segítségével szorittatik meg ; a nyergelés tág s a nyereg, ugy mint a mi angol nyergeink, a mar háta mögötti mélyedésben fekszik. A kengyel szij-hosszu s a széles nehéz kengyelt a nyereghez hasonló, sziv alakban lelógó táska fedi ; kantára, melyen szintén csak wischzaumot használ, apró kagylókkal van kirakva. Ezen kivül még egy indián nyerget láttam, de ez nem lovagolni való ; eme közönséges, kicsiny és rendkívül keskeny, elől-hátul nagyon magas kápával ellátott nyergecske *) Valóban, különösen egy magos félvérű paripa, valami londoni cirkuszból kimustrált lónak tetszik. Szerk. **) Ez a ló a legkülönösb ; termetére nézve — magos, hosszú — egészen elüt az európai fajoktól. Szerk. arra való, bogy nők, gyermekek és podgyász, valamint a wigwam szállítására, a sátorfákból készült, s egy ló által húzott csusztatónak a ló hátán fekvő súlyát tartsa, melyre különben a ló vezetője is reá szokott ülni. Z. H. F. (Kettő közülök igen ügyes nyilazó; 30—35 lépésnyiről krb. 5 — 6 nyilat hiba nélkül lő be, melyek egy fél hüvelyknyire hatolnak a deszkába. Egyik roppant magasra tud lőni, s néha egyszerre 2 — 3 nyilat lő fel, melyek legalább 200 láb magasságnyira repülnek. Valószínűleg sasok lövésénél használják; mert a három szál uyil alig egy ölnyi térközzel távozik egymástól 100 láb magasságban. Szerk.) IRODALOM. Mehner Vilmos könyvkiadónál megjelent a „Vas Gereben összes müvei"-nek 15, 16, 17, és 18-dik füzete is, az előbbiekhez hasonló csinos kiállításban. Egyes füzet ára csak 25 krajczár s kapbató ugy a kiadó Mébner Vilmosnál (Budapest. Papnövelde-utcza 8 sz ), mint általában minden hazai könyvkereskedésben. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. Y E G Y E S. Br. Springer Gusztávot, az ismert sportsmant és telivértenyésztöt, családi gyász érte. Neje, ki csak néhány nappal azelőtt örvendeztette meg férjét egy leánygyermekkel, Parisban folyó qó 2-ikáa meghalt. # * Herczeg Batthyány Ödön hires verseny-cutterját Kriemhildát Mr. Ferguton vette meg ki e hajóval a Boyal Forth Yacht Club serlegeért fog versenyezni. — Régibb olvasóink még emlékezni fognak a herczeg e hires naszádjának és győzelmeinek érdekes leírására, melyet Szentiványi ur közlött. * * * Az idei I. félévi versenyek bezártáiy az egyes istállók nyereményei következők : frt Tdj Hg Esternázv Pál 3 lóval 11342'/,, 1 Schosberger Nán-lor ur 7 lóval 10790 — Capt. Bogdán 10 lóval 1 10566'^ — Baltazzi Honrik ur 4 lóval 7767'/ 2 — Dőry Lajos ur 9 lóval 7703 3/ 4 — Hg Auersperg Ferencz 3 lóval 7190 — Br. Rothschild Náthán 4 lóval 5770 — Gr. Esterházy Miklós 13 lóval 5340 — Gr. Apponyi Antal 6 lóval 4930 — Ifj. gr. Esterházy Móricz 4 lóval 4418 3/ 4 — Gr. Kinsky Rezső 8 lóval 3910 1 Mr. С. Wood 6 lóval 3845 — Gr. Batthyány Elemér, gróf Károlyi Gyula, Blaskovics Miklós és Blaskovics Bertalan szövetség 3 lóval 3540 — Schawel J. ur 1 lóval 3215 — Jékey Albert század. 3 lóval 2960 — Jankovich Gyula ur 3 lóval 2951'/ 4 — Gr. Kinskv Zdenko 8 lóval 2780 — Huszár Béla ur 2 lóval 2760 — Gr. Esterházy Antal 1 lóval 2600 — Capt. George 1 lóval 2580 — Flesch A. száz. 4 lóval 2380 — Mayer Arthur ur 3 lóval 2145 — Zichy Livia grófnő 1 lóval 2080 — Col. Anthony 4 lóval 2000 — Gr. Lamberg Henrik 1 lóval 2000 — Gencsy Zoltán ur 1 lóval 1965 — Gr. Erdődy Károly 7 lóval 1915 Gr. Starhemberg Erdő hadn. 1 lóval 1680 1 Mr. С. Phipps 2 lóval 1660 — Fáy-Halász-Gida ur 4 lóval 1520 — Br. Kielmansegg Károly hadn. 4 lóval 1176 1 Összesen 127781 4 (Folyt, köv.) * * Edgar és Moorcock nevezve vannak az Alte Badener Jagdrennen-re, ugy szintén a badeni nagy Handicap-akadályversenyre. Az előbbire kötelezve van Baltazzi Henrik ur Woodman-.]e is, a bécsi nagy akadályverseny győztese, mig a Handicap-Steeplechasere az 5é Claverhouset jelentette. * * * Buzgó, angol lapok hire szérint, kitűnő conditióban van s részt venne a ma futandó Ascot Gold Сир-ért való harczban, mielőtt a négy nappal későbd pályázandó Manchester-Cup-ért és a jövő hó 14-én döntés alá kerülő Liverpool Cup 1500 font sterlingjeért pályáznék.
