Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-06-10 / 26. szám

Junius 10. 1886. kat elősorolni, melyet a társaság elkövetett, vagy elősorolni, hogy mely eszközök lennének alkalmazandók, miszerint a társaság feladatának és a tenyésztők érdekének megfelelhessen. (E lapban, mint kötelessége is, figyelmeztető czikkek majd minden kiállítás ntán és más alkalommal jelentek meg, a szerkesztőség ennélfogva nem vádolható mulasztással, de igenis azok, kik e szaklapot nem pártolják, figyelemre nem méltatják, — holott csakis ezekben található szakvélemény.) Csak rosszakarat vagy ellenszenv a volt igazgató iránt tagadhatja ennek érdemeit, mert igenis Pulay Kornél ur szerzett magának a társaság körül elvitázbatlan érdemeket is ; fő és talán egyedüli hibája volt a vállalkozási szellem hiánya. Ama pillanattól kezdve, midőn a társaság legveszélyesebb vetélytársát saját helyiségébe felvette, és istállóinak nagyobb részét (mert azok mindig üresen állottak) részére átengedte, ez által oly szegénységi bizonyítványt állított ki életképességéről, hogy tekintélye ugy bei-, mint külföldön megingott. Kell-e szembetűnőbb eset, bogy mig a társaság istállói üresek, addig a Deutschländer czégé ugyanazon a telepen folyton telve vannak, néha nem is elégségesek a felhozott lovak számára. Eme kitűnően szervezett czég csakis a szerencsés fekvésű és nagymennyiségű istállók birtoka által jutott ama helyzetbe, hogy a társaság orra előtt egyik üzletet a másik után, olcsó szerivel, elcsíphette; egész Budapesten nincs több helyiség, mely nevezett czéguek lehetővé tette volna nagyszerű vállalatainak oly olcsó keresztülvitelét ; s éppen e vállalatok (nevezetesen az olasz-, szerb- és saját hadseregünk számára eszközlőtt lószállitások) által gyengítette a czég a társaság tekintélyét annyira, hogy kereskedelmi szempontból, nevezett társaság Magyarország lótenyésztésére nézve befolyni nem bir. Szintén nagy hiba volt az, miszerint a társaság az igazgatón kivül igen rosszul fizette a kisebb tisztviselőit, kik hogy becsületesen megélhessenek, kénytelenek voltak lovakkal, kereskedési űzni, s ez által a társaság érdekeit kellőleg nem szolgálván, annak jövedelmét tetemesen csökkentették. Hogy a társaság fennállása és újra megerősödése a tenyésztőkre nézve életkérdés, az szóba sem jöhet, s az egész közönség véleménye e tekintetben oly annyira összevág, hogy az egész országban (kivéve az antiIstóczyakat) senki ellenkező nézetben nincsen (vagy pedig, kivéve a zsidó lókereskedőket). * * * Minő álláspontot foglaljon el a társaság és mi lenne teendője, bogy megingott tekintélyét visszakapja, arról véleményünket nyilvánítani itt nem tartjuk a helyén valónak, annál kevésbbé tanácsot adni. Hisz e társaság részvényesei közt oly kiváló szakférfiakkal bir, miszerint szerénytelenség volna nekik tanácsot adni. Marius ur „Szilveszter-éji álma" oly tapintatos czélzatokat foglal magában, hogy abban az ember a társaság jövő programmját látja. De akármiként legyen : részemről legnagyobb örömmel fogadom ama hirt, hogy nevezett társaság vezetését gróf Esterházy Miklós vállaltamagára ; nem csak a név, mint inkább elismert szakértelme és más kitűnő tulajdonai kezesség arra, hogy a nemes gróf a társaságot ama polczra fogja ismét felemelni, melyen az áldásthozónak fog Magyarország lótenyésztői részéről tekintetni. Buzgóság, kitartás és szakértői ismeret czélhoz fogja juttatni a gróf urat, de a uernes törekvést, az áldozatkész fáradságot Vadász- és Versenv-Lap. megkönnyebbíteni kötelességük a tenyésztőknek és lótulajdonosoknak, és mindazoknak, kik Magyarország lótenyésztésének virágzását szivükön hordják, s hiszszük, hogy senki sem •fog találkozni, ki ennek szükségét be ne látná, sőt áldozatoktól visszariadna, hogy igy Magyarország részére egy méltó Tattersalt biztositson. * * * Eme szükséges bevezetés után térjünk át a május 7, 8 és 9 én tartott lókiállitás leírásához. Az egészben 65 ló volt kiállítva. Báró Wesselényi Miklós, br. Bánffy György, gróf Stnbenberg, gr. Degenfeld Miklós, Benitzky Ádám, Benitzky Gábor, Fáy Béla, Luczenbacher és hg Metternich Richard méneseiből ; a lókereskedők Deutschländer és Kohner, Stern Móricz, Brüdern Antal és Brachfeld által voltak képviselve. Az anyag magában véve (mint juckerek) kitűnő volt, a lovak gondozása és állapota kifogástalan, ennek daczára a vásár mégis rosszul sikerült, mert az anyag ama követelményeknek, melyeket a jelenlegi lókereskedők egy fényűzési lónál követelnek, egyátalában nem felelt meg. A művelődésben előrehaladott országokban nem méltányolják a kicsiny 156—158 ctm. magasságú, vékony lábú lovat, (fájdalom a kiállítás nagyobb része ilyenekből állott), mert az igényeiknek nem felel meg. Német, Franczia, Olasz országban eme lovak csak kivételképen, egyesek megrendelése után értékesíthetők, de kereskedés tárgyát nem képezik ; habár oly szépen és jól mentek is a Fáy, Bánffy, Benitzky, Degenfeld-féle lovak, még sem voltak emiitett hiányok miatt kelendők. A mi a hátas lovakat illeti, azok csak a katalógusban voltak olvashatók ; a valóságban hiányzottak, mert oly lovak, melyek bokkolnak, a nyerget nem tűrik, s az idomitás első stádiumát sem haladták meg, ezek nem kiállításra valók, fényűzési hátas ló nevezet alatt ; ily lovak a pótlovak osztályéiba tartoznak. A bírálóbizottság eme helyes szempontból indulván ki, bátas lovak számára az első és második dijat nem is adta ki. E kiállításból a tenyésztők és kiállítók ama tanulságot vonhatták, mely sok czikk alakjában eme lapokban megjelent, miszerint csak olyan lovak birnak értékkel, melyek a köközönségnek, illetőleg lovat tartók igényeinek megfelelnek ; minden egyébb tenyésze játékszer vagy passió ; mely azonban értékesítésre igényt nem tarthat. Továbbá, hogy a fényűzési lóvásárokra csak is jól behajtott nagyobb termetű hámos és betanított hátas lovak küldendők. Ha eme kiállítás ily lovakkal láttatott volna el, akkor a jelen volt kereskedők (Scbavel Bécsből, Holup Prágából, Freund Boroszlóból, továbbá Heidl és Kramer jeles czégek megbízottjai) okvetlenül sok bevásárlást eszközöltek volna; igy azonban a vásár eredménytelen maradt. Az ily sikertelen kiállításoknak az a következménye, miszerint az egyszer hiába Pestre fáradt külföldi vevő másodszor nem jön el, gondolván, hogy a pesti kiállítás nem felel meg igényeinek, mert ott csak hasznavehetetlen anyag található. Ennélfogva a tenyésztőknek saját, valamint a hazai lótenyésztés, végre a kiállítást rendező társaság érdekében ama jó tanácsot ajánljuk: miszerint a legközelebbi kiállítást nagyobb számban, jól idomított és a fent jelzett minőseyü lovakkal látogassák meg ; bizonyára a jó vásár nem marad el. Kelebia, 1886. május 17-én. Bányafy Frigyes. 247 A mezőhegyesi 4évesek kipróbálása. Annak bővebb kifejtése, hogy az állami lótenyész - intézetek s különösen az állami ménesek mily jotékony befolyással vannak az országos lótenyésztésre, mely a mai kedvezőtlen gazdászati viszonyok közt az egyedül jövedelmező és biztos vevőre találd gazdasági üzletág, felesleges. — Élénk érdeklődéssel viseltetik minden tenyésztő, hogy lesz ez országos kincset képező tenyészanyag felhasználva és kezelve. Nem csak a külső formák, de a kitartás, szívósság és gyorsaság biztos átörökítése tette ezt az anyagot oly felette becsessé. Es bár a félvérlónak nem a versenypálya a rendeltetése, mégis eme becses tulajdonok csak is ugy tarthatók fenn és még öregbithetők, ba azok a tenyészállatoknál kifejlesztetnek és az e tulajdonokkal csekély mérvben rendelkező tenyészállatok az országos tenyésztésből kizáratnak. Örömmel kell tehát minden tenyésztőnek üdvözölni a lótenyésztési osztály amaz a közóhajtásnak megfelelő intézkedését, bogy a tenyésztésre beosztott kaueza-anyag az allanii ménesekben néhány év óta rendszeres idomitás és kipróbálásnak lesz alávetve. A tüdő, sziv és izomzat működése és a csontozat és inak szilárdsága és szívóssága, erős és belterjes táplálás és megfelelő mozgás, v. i. idomitás (training) mellett képezhető ki a tökély bizonyos fokára. Egyedül ama tulajdonok árürökitésére lehet csak számítani, melyek a szülőknél határozattan kifejlődve megvannak. A földmivelési minisztérium lótenyésztési osztályának és a ménestisztikaruak több tagja és néhány tenyésztő jelenlétében f. bó 21 és 22-én tartatott Mezőhegyesen a 4éves, tenyésztésre beosztott, kanczák közül 24-nek nyereg alatt és 8-nak kocsiban való kipróbálása. A kanczák 3V

2 ®

ve

9 korukban lettek felállítva, 3 hónapon át rendesen nyereg alatt és kocsiba tanítva, az utolsó 3 bó alatt pedig idomítva ; a nyereg alatt tanitottak hetenként 2 vágtát tettek, a kocsiba fogottak pedig 17 kilometert előbb lassúbb, később gyorsabb ügetéssel. A nyereg alatt idomított lovak, származásuk szerinti, osztályokban futották a versenyt 875 meter^ hosszú pályán kétszer körül, v. i. 1750 metert, mely távolságból 500 metert ügetve, 1000 metert vadász vágtában, 1000 metert pedig sebesebb iramban, az utolsó 1000 meternél ostort is használva tették meg. Öt osztály indult: és pedig az első osztály tiszta Noniusok, futott 4 ló, ez osztály a fenti távolságot 4 p. és 50 mp. alatt tette meg, és bár az iram nem volt igen sebes és a vágta egy kissé magas, de igen egyenletes ; a lovak mind jó tüdővel és teljesen üde állapotban érkeztek meg. Az inak az idomitást teljesen jól állták ki, a conditio kitűnő. A kis Noniusok közepes sebességgel, de nagy kitartással és szivóssággal birnak, gyomor, tüdő, csontozat és inak kitűnők, hideg vér, nem nagy nervositás, hogy az ostort a kevésbbé ügyes lovasok is eredménynyel használhatták ; meglátszott bogy ujitott a ló minden ostorcsapásra. Elsőnek érkezett egy nem igen tetszetős, de rendkívül compact és szivós világos pej Nonius XII. I., apai ágon tiszta Nonius, csak is felmenőleg hatod izben vau Siglavi arabs telivér, anyai ágon csak egyszer jön elő angol telivér, v. i. nagyapja volt Revolver és 7-ik izben arabs vér. E futain ujabb bizonyítéka annak, mily becses anyag a kis Nonius országos tenyésztési szempontból. A normán származás csontozatot és nyugodt temperamentumot, a háttérben levő arabs vér szívósságot és kitartást, és az angol a szükséges gyorsaságot adta meg, hogy mint reproducter jó gazdasági és kocsis lovat és jó remontât szolgáltasson. Bizonytalan kísérlet lenne, a vért jelenleg ugy elegyíteni, mint ez a mezőhegyesi lovaknál van ; de egy század kellőleg consolidálta és