Vadász- és Versenylap 30. évfolyam, 1886

1886-03-18 / 11. szám

Márczius 18 1886 6. AGÄRASZÄT és KOPASZÁT. A Waterloo-Cup. (Crescent után.) A mi a versenyló - tulajdonosnak az epsomi Derby, épp az az agártulajdonosra nézve a Liverpool mellett elterülő altcari síkon éveukint tartott LiverpoolCup, az agárversenyek eme Derbyje. A mily egyenlő jelentőségű e két nap az illető sportsmanekre nézve, épp annyira különböznek külsőleg. Amott a zöld halmok, eleven hátterükkel, melyet a jockeyk élénk tarka színei emelnek, emitt a mocsáros rétek, kákával köritett gödreikkel, ellepve waterproofos, szárharisnyás, szöges talpú sarut viselő nézők csoportjával. S mindamellett azt lehet állitauuuk, hogy eme második kép a valódi sport-ünnep benyomását nagyobb mérvben gyakorolja ránk, mert itt minden jelenlévő áthatva látszik lenni a sport iránti szenvedélytől. Némely vidékeken, melyeket árkok szelnek át, találhatni itt-ott egy-egy oly helyet, mely kevésbbé széles és mély ; az altcari réteken azonban a nézők útját, bármily gondosan kiszemeljék is magoknak, egyszerre hatalmas vizes árkok zárják el, melyek medre nem látható s csak akkor tudható meg, ba valamelyik röviden ugorva, belézuhan. Annálfogva nagyon örvendenek ilyes kiáltásnak: „Uram, i

me egy palló!" Ézt egy vállalkozó rögtönzött hidkészitő kiáltozza, ki természetesen emez előzékeny figyelmének megveszi az árát s a pallót tetszése és a körülmények szerint minden öt perez múlva más-más helyre czepeli. Mig az agarak nem futnak, megelégszik emberünk egy penny hídpénzzel, de mihelyt nyul mutatkozik, az átkelési dijat rögtön tízszeresen, húszszorosán fokozza. Mindenki kíváncsi látni egy derék, erőteljes tapsifülest s ha a közeledő hajtók „So ho!" kiáltása jelzi, hogy a nyul talpra kelt, egyszerre mindenki némán bámul s e mély csöndet csak akkor töri meg hangos kurjongás, mikor két versenyző agarat egyenlő esélylyel a jelentkező nyúlra elbocsátanak. Egy pillanat alatt visszamaradnak az agarak tires nyakövei s legott látható az ebek mögött a biró vörös kabátja, ki a versenyzőket nyomban követi. „Jól van, Kormos!" fölkiáltások jelentik a nagyobb gyorsaságot; de csakhamar az „Orclas" is közvetlen nyomában terem a nyúlnak s a nézőkben a bámulat moraját idézi elő; egyszerre csak hallani lehet a tapsifüles panaszbangját s a döntő futam véget ért. A vörös zászlót fölvonják s minthogy a „Kormos" a programm vörös oldalán van jelölve, mindenki megtudja, hogy ez lett a győztes. Mint 'tudjuk, az idén a Mr. Hibbert Miss Glendyne-\e (ap. Paris a. Glendyne) lett az agarak Derbyjén a nyertes, Penelope II. (ap M. Pherson a Stitch in Time) ellen, mindamellett is, hogy a derék szuka tavaly egy külső körmét lerúgta, mely körülmény annál méltóbbá teszi győzelmét; azonban ellenfelét, a nagyon kis Penelope II-t sem győzik eléggé dicsérni. A háromnapi tartamú versenynek részletes leírása czéltalan lenne amaz okból, mert uálunk a nagyobb közönség csekélyebb érintkezésben áll az angol agártenyésztőkkel s igy csak az agarak idomitásáról mondok el röviden egyetmást. Hogy mai napság nyilvános agár versenyben oly ebnek, mely erre gondosan előkészítve nincs, esélye nem lehet, épp oly kétségtelen, mint az, hogy senki sem fogja megkísérelni egy a legelőről közvetlen jövő lovat versenyre bocsátani. — Annálfogva az agár idomitása oly tudomány, melyre szakértelem és sok évi tapasztalás szükséges, épp ugy mint a versenyló idomitására. A ki azt hiszi, hogy az agarak idomitója czélját éri, ha minden ebet hasonló munkában részesít, elfeledi, hogy csaknem minden egyes ebnek alkata különböző; mert éppen az alkathoz helyesen mért munkából áll az idomitó szakértelme. О tudja, hogy némelyik eb jó húsban maradva fut legjobban, minélfogva az ily ebeknek csak épp annyi munkát ad, a mennyi szükséges, semmivel sem többet. A gyors agár, mely jó búsban fut legjobban, csak felényi munkát végez, mint a mennyit a sovány. Vegyünk például egy jó alkatú fiatal agarat, mely a vidéken gonddal neveltetett, s ennek idomitása körülbelől ez : A nehéz munkára való előkészítés végett, a mennyire lehetséges, menedékes pázsit-talajra viszszük, körülbelől 1200 meternyi rövid, de gyors futásra. E czélból a fiatal agarat több vén agárral valamely sövényhez vagy egyéb szilárd tárgyhoz kötjük s az idomár által adott jelre egyenkint vagy páron kint bocsátjuk el az ebeket, a midőn ezek a legjobb pace-ben iramodnak el. A jó idomár ilyenkor megjutalmazza és megsimogatja őket. A munka után az agarak talpait gondosan meg kell mosni és szárazra törülni. E rövid galopokkal, fölváltva, kezdetben két-három órai lépés- és ügető-munka alkalmazandó, oly utakon, melyek nem nagyon kemények, hogy az agarak tüdeje táguljon s ez a felesleges zsirtól megszabaduljon. Ily gyakorlatoknál az idomár lóháton van s figyelemmel kiséri agarát. A talpakon kivül, melyeket e munka után legjobb timsós vizzel megmosni, az idomár főfigyelme az agár etetésére irányul, mert nincs oly állat, melynek kényesebb gyomra volna, mint éppen az agároak. Fris lóhusból gyönge szeleteket adunk neki, akár marba- vagy ürü-szeleteket, de mindig gyönge tűznél sütve s vegyítve borjúláb-kocsonyával, azonban soha sem többet, mint a mennyit egy-egy agárnak a gyomra megbírhat, tekintettel alkatára, conditiójára s jhus- és zsirképződésre vonatkozó hajlamára. Ez időszakban múlhatatlanul szükséges az agarat arra tanítani, hogy a nyakövben menni tudjon, mert ha ezt uem tudja, a nyakövbe folyvást annyira beléfekszik, hogy azáltal annyit kiad magából, mikép ba végre a nyul mögött szabadon bocsáttatik, már ki van merülve s kevéssé fejtheti ki képességét. Másrészt óvatosaknak kell lennünk, nehogy annyira büntessük az agarat, hogy félénkké váljék s e miatt többé a szükséges hévvel a „slip"-ből ki ugorjék; mert ba ez az eset áll be, mindjárt az induláskor ellenfelével szembenjjnehány hoszszal hátrányban lesz. Ha az idomár az agarat annyira „fit"-té tette, kezdődik a nyúlra való munka s esetleg ilyenkor némi csalódásokat fog tapasztalni, melyekre nem számitott, mint pl. ha arról győződik meg, hogy egyik-másik legjobban nevelt s legjobb külsejű fiatal agaránál a szükséges szimat hiányzik, a mi nélkül pedig mai napság a versenyagár egy batkát sem ér. Ha valamely fiatal ebet egy trialben oly két- vagy bároméves agár megver, mely soha eléggé gyors nem volt, ez által halálitélete van kimonddva s többnyire már másnap a kennel környékén csöndes sírjában kezdi meg örök álmát. Ha valamely fiatal agarat egy ily trial nagyon megerőltet, mit leginkább a szemén lehet észrevenni, akkor az idomár, a mily hamar csak lehet, kevés fölvizezett cognac-ot ad be neki s egész testét borszeszszel dörzsölgeti. Némely idomár a versenyre előkészített állatból némi kis vért ereszt ki s időről - időre fürdőben is részesiti, melynek oly melegnek kell lenni, hogy az eb azt kiállhassa. Mindezekből látható, hogy a midőn a fiatal agár az idomár kezébe kerül, ennek minden figyelmét és tevékenységét igénybe veszi idomítása; de aztán a verseny órájában kárpótolva lesz fáradsága, mert nagy az ő büszkesége, ha a győzelmi zászló fölvouása után a közönségnek tudomására jut, hogy az ő agara nyert. A vizslászat biveiuél nem közöusé»es síi érdeklődést kelt amaz érdekes nézet-harcz, mely a vizslák gyakorlati használhatóságairól fajtulajdonságaik szerint, a „ Vadász-Lap idei 3, 4, 5, 6, 7 és 8-dik számaiban megjelent és még folyvást tart. A terjedelmesen kifejtett pro és contra nézeteket e helyt reprodukálnunk nem lehet s csak figyelmeztetésül emiitjük meg, hogy a kiket bővebben érdekel, a „Vadász-Lap"-ban olvashatják. ATHLETIKA és TESTGYAKORLATOK. A Birchfield harrierek győzelme. 10 angol mfdet befutva 54 perez és 48 mp. alatt. Napirenden vannak Angliában az athletikai clubok tömeges futási-versenyei hoszszú distantiára. — Évek óta kiemeltük már azt a bámulatos kitartást, mely eme futásokban nyilvánul. 8 — 10 club küldi leggyorsabb 7—8 tagját e „National Cross-country championsbipre" ugy, hogy egyszerre 70—80 tag versenyez a futásban. A távolság mindig ugyanaz : 10 aug. mfd. Az idén a croydoni versenypályán futtatott az ; 6 egyletből 58 tag indult (kitől 6, kitől 12 is) s a Birchfield harrierek győztek 14 pont többséggel. Ok 9-en voltak. E futamokban ugyanis nem az egyes legelőbb beérkező a győztes, hanem az a klub győz, melynek tagjai közül a 6 legjobb — beérkezésük sorrendje szerint — a legkevesb össz-pointeket adhatja. Igy például az idén elsőként a Godiva-harrierek egyik tagja (M. J. E. Hickman) érkezett be és pedig 54 p. és 48 mp. alatt, de azért nem az ő klubja győzött, mert uyolez pajtása közül hatan — succesive rosszabb helyekre futottak — mint a Birckfieldek. A 2-dik és 3-dik helyre a Birchfieldek futottak 54.55 és 5529 alatt; azután egy South London, azután két Godiva, ismét két Birchfield s igy tovább. A idő csúnya volt, szél fujt és havazott. íme mutatványul egy-két club beérkezett sorrendje; ini példának elég: Birchfield (kilencz indult) — W. Snook 2-dik ; A. Mabbett 3-dik ; G. Savoge 7-dik ; T. Thornton 8; G. Slynn 14-dik; S. Wright 15-dik; — összesen 49 point. Futottak még a Clubtól : H. Humfries 17 ; W. J. Etkins 0 ; W. W. Alexander 0. Godiva (8-an) : J. E. Hickmann 1 ; C. Smith 5; E. Lewiu 6 ; W. J. Mills 10; A. Davoile 18; C. Marlow 23 ; — összesen 63. — Futottak még : A. Gupwell 26 ; J. O. Mills 0. S igy tovább. Mily ügyes ez összeállítás s meuuyivel jobban emeli a kitartást az : hogy egész végig nem tudhatni — melyik klub lesz győztes, de mindenki iparkodik jobb helyre, mert ezzel növeli annak nyerhetési chanceját. Igy lehetséges csak, hogy 58 induló közül 47 jött be, s csak 11 állt ki. S bogy 47 közül az elsőnek és utolsónak beérkezési ideje közti idő-kiilönbség csak 12 perczet tett ki 10 angol mfd hosszaságon ; az első 20-nál pedig csak 4 perez különbséget. Mily nagy training ! — Minő tüdők ! ! . . Ebből láthatni, hogy mire képes az emberi szervezet — fokozatos training mellett. Meg kell még említenünk, hogy a recordok évről-évre javulnak. Midőn ezelőtt 10 évvel e versenyek megkezdődtek, roppan r. feltűnést okozout, bogy a 10 mfdet 1 óra 15 perez és 33 mp. alatt bevégezték ; — azóta folyvást javult; néha pár perczczel visszaesett; de ismét javult. Az idén azonban a legjobb; — 10 ang. mfdet. (= közeli

1/, geog. mfd. = 16090 m.) az 58 közül 20-an 54-től 58 perczig futották be.