Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-01-01 / 1. szám

«I 8 Vadász- és Verseny-Lap. Január 1. 1885. ki nálunk regatta-dijaltul, hanem holmi emléktárgyak. A szolgai utánzás már abból is kitűnik, hogy első regattáinkon, melyeit fényesen sikerülteit, pénzdíjak szerepeltek, és csakis később verte bilincsekbe evezési-sportunk fejlődhetését a viszonyainkkal teljes ellentétben álló veszélythozó nézet, hogy emléktárgyakat adjunk regatta-dijakul. Ez valóban érthetetlen ! Ha ugyanis a versenyló tulajdonosa péuzdijat nyer, evezőseink egyrésze (nem mind) igy érvel : „A pénzdíj a lóé széuára és zabra s egyedül a tiszteletdíj a ló tulajdonosáé" — s erre alapítják téves határozatukat: „A pénzdij elfogadása lealázza a műkedvelő sportsmant." — Azt kérdezzük azonban tőlük, hogy, például, mikor legelőkelőbb társadalmi köreink tagjai a versenygalamblövészetek (itthon és külföldön) alkalmával több ezernyi frankot is tesznek zsebre, mint kitűzött és elnyert verseny dijakat, vájjon puskájok „széna és zab"költségeit födözik-e abból? Helytelen, ha ily, első sorban társadalmi kérdéskéut szereplő dologban, a „rőf lovag"-jai finomabb értéküeknek állítják, hiszik magokat, mint a „nemesi rendek tagjai." A folyó év evező-regattái csak elszomorító eredményeket tárnak elénk. Több helyen tartottak ugyan ily versenyeket, mint tavaly ; de azért a versenyszámok a tavalyiakhoz képest mégis fogytak; az elért eredmények pedik hanyatlást bizonyítanak. A nálunk ez évben tartott evezős-regatt.ák között legjelentékenyebb a juuius 22-ikén Budapesten tartott nemzetközi-regatta volt, melyet a „Nemzeti-Hajós-Egylet" a „Hunnia Evező-Egylet" rendeztek a „pesti-sziget" s a Margitsziget csúcsa közötti pályán. Az idő borongós, hűvös és kissé szeles volt ugyan, de azért kedvező a versenyekre. A „KarlLudwig"-gőzösöu, a hol a nézők foglaltak helyet, alig ődöngött százhúsz érdeklődő noha czigányzenekar játszott a versenyszámok közötti szünetek alatt; a Margitsziget csúcsán pedig vagy ötven néző, leginkább bécsi evezősök és hazai sportsmunek, köztök tiz-tizenkét hölgy, kuporgott a nagyobb köveken. Évtizedekkel ezelőtt tizezrekből állott a budapesti regatta közönsége ; az idén nem egészen kétszáz személyből.*) Mondhatjuk, gyönyörűséges haladás ! Ez isa német-osztrák versenyrendszer szolgai utánzásának következménye. A pozsonyi csapatok, mint három év óta mindenkor, kitűnő idomitásban jelentek meg a regattán és oly fölénynyel nyerték meg ama versenyek dijait, melyekre neveztek, (mindannyiban indultak is ; a valódi sportsmant ez is vajmi előnyösen jellemzi!) hogy ellenfeleik még csak tekintetbe sem jöhettek. A bécsiek épugy verték le ellenfeleiket, a regattát rendező egyletek tagjait. A megtartott (a sorrendben több volt kitűzve; ez is bizonyítja a nagymérvű hanyatlást) versenyek következők voltak : 1. Skiff-verseny; pálya 3000 meter lefelé ; résztvettek: Hintermann Henrik és Frey Lipót urak Bécsből, továbbá Mészáros Ferencz ur a „N. H. E." tagja; biztosan nyert kilencz hoszszal 9 p 5 mp alatt Hintermann Henrik, második Frey Lipót. Az időméret közép jó eredmény. 2. Négyevezős-verseny. 3 induló; első a pozsonyi egylet „ Csángó" -ja biztosan győzve; második a „Hunnia"-egylet „Balaton "-ja. 3. Négyevezős-verseny; 2 induló; első a bécsiek „ Wien-Berlin

1'-je biztosan győzve le a „N. H. E." „Villám"-ját. 4. Négyevezős-verseny; 2 induló; első *) No, no ! Voltak ínég nézők a Margitszigeten és a pesti partokon is. Hogy több nem volt, annak oka az, bogy régebben igazi versenyevezések voltak azok ; ehhez képest rövidebb távolságunk, s e rövid távolság könnyebben betekinthető volt a nézőknek és a versenyek mégis erősebbek voltak. Szerk. biztosan győzve, a pozsonyiak hajója ; a „Hunnia" verseny-csapatja pillanatig sem volt veszélyes arra nézve. 5. Kétevezős-verseny kormányos nélkül; egyedüli induló a „N. H. E." csapatja: Mészáros Ferencz s ifj. Ádám Károly urak, a kik a 2 500 meter hosszú pályát 7 perez 55 másodpercz alatt evezték be, a mi, az adott viszonyokhoz képest (szélcsönd és vizfolyás-sebesség) nagyon középszerű eredmény volt ; s még hozzá a versenyzők vajmi szabálytalan modorban kezelték lapátjaikat. A „Balaton-Egylet" sportszakosztálya által julius 19-ikére kiirt evezőversenyeket, nevezők hiányában, sajnos! nem tarthattuk meg. A szandolin-versenyre azonban három nevezés történt. Miután a teljesen hibás fölfogása versenyföltételek lolytán egyeclül-indidónalc a dij nem volt kiadandó; Mihállcovics Árpád pedig, ámbár verseny-szandolin, az 1882-iki balatonfüredi regattán győztes „Sirály" állott rendelkezésére,nevezett ugyan, de nem indult; Szekrényessy Kálmán, noha e czélra megrendelt verseuyszandolinja nem készült el, hogy a magát lelkiismeretes és hosszabb tartamú idomitásnak alávetett harmadik nevező. Jankovics György, a teljes joggal követelhetett versenydijnak részére való kiadásától el ne üttethessék, közönséges, vajmi nehézkesjárásu szandolinban, a győzelemre való minden kilátás nélkül, jelentkezett az indítónál, s igy lehetségessé tette a versenyt. Erős szél fújván éppen ellentétes irányból, az időméret (500 meter 5 perez alatt) középszerű eredményt mutat; első lett 5 perez alatt Jankovics György ur. — A halászok, révészek s hajósok versenyei azonban, szépszámú versenyző mellett, nagy élvezetet nyújtottak mind az érdeklődő sportsinaneknek, mind a laikus nézőknek; hasonló sikert aratott julius 21-ike'n a gig-verseny, matrózok által evezve. A „balatoni-vitorlázó-egylet" négy napon át tartott augusztusi nagy-regattáján ugyanazon hó 29-ikén folytak le az evező-versenyek. Sport-szempontból igen nagy hiba volt a rendezőségtől, hogy az egyik versenyszámot: „szandolin-verseny kiborulással", műkedvelők számára ezüst éremdij kitűzése mellett irta ki; de azután a nevezett (persze ! egyedül nevezett) műkedvelőnek az iuditónál történt jelentkezése daczára, noha annak készséges beleegyezésével, foglalkozásúak részére úgynevezett „tréfás versenynyé", a nyertes számára pénzajándék (nem pénzdij) megigérése mellett átváltoztatta. Ily eljárás nem sportszerű. A szandolinversenyben, 500 méter hosszú egyenes pályán, két versenyző mérkőzött egymással. Győzött, csak egy lábnyi hoszszal, Külley Elemér ur ifj Ádám Károly ur fölött. Ä gigversenyben (gyermekkormányossal) két versenycsapat indult ; győztesek lőnek Ádám Géza és Külley Elemér urak, kormányzott Nádasdy Tamás gróf. A versenysorozat befejező számait pompásan sikerült halászok versenye (8 kileuczevezős hajó), jól evezett hajósok versenye (6 négyevezős hajó) és a matrózok gigversenye képezték. Kedves, hasznos kezdeményezés volt a balatonfüredi verseny-idény folytán rendezett evező-verseny gyermekek számára, (sportsman kormányossal), melyben nagyon szép eredményt mutattak föl a versenyzők. Az idei balatoni evező-versenyek fénypontját a „hölgyek szandoliu-versenye", 100 méter hosszú egyenes pályán képezte, melyre neveztek és melyben részt is vettek: ifj. Almásy Kálmán grófné született Kcglevich Margit grófnő, Káldy Gizella és Braun Gizella kisasszonyok. Miután Almásy grófné gyöngélkedése daczára jelentkezett ugyan az indítónál, (s ez által felejthetlen nagy érdemet szerzett magának e hasznos verseny meghonosithatása, népszerüsithetése dolgában!) de a versenyből az indulás után kivonta magát, a győzelem csupán a két utóbbi versenyző között volt kiküzdendő. Káldy Gizela kisasszony, egyik elsőrendű szakértő sportsmanünk ismételt figyelmeztetései daczára. megfeledkezvén a szandolin hosszú, nehéz kiakasztó-kötelét arról leoldatni, az, még az indulás pillanatában a vizbe csúszván, a verseny egész folyama alatt a sekély vizű pálya iszapjában vonszoltatott, sőt egy nagykiterjedésű hinármezőben is fönakadt: s igy Braun Gizela kisasszony egy félhoszszal elsőnek érkezett a czélhoz. Menthetetlen hiba, sport-szempontból tekintve, volt a rendezőség részéről, hogy a pálya hosszát csupán 100 meterre szabta; ily rövid pályán még gyakorlott versenyzők között is alig-alig képzelhető az indulók erejének, idomitásának, ügyességének s gyakorlottságának megfelelő eredmény; hát még kezdők között! Hiszen csak egy hibás evezőcsapás is azt szülheti, hogy az illető a győzelemtől elesik. A hölgyek szaudolin-versenye oly rendkívül tetszett az »érdeklődő körökben, hogy jövő évben a nevezők száma mindenesetre nagymérvű szaporodást fog nyújtani. Egyúttal megjegyezzük itt, hogy mindenesetre kívánatos, miszerint a szandolin-versenyekre fokozott figyelmet fordítsanak a versenyrendező -bizottságok, még pedig ama sarkigazság alapján, hogy aina sportnemeket kell kiválólag kedvezményezni, melyek népszerűek; már pedig a „magyar tenger"-en a szandolinversenyek a legnépszerűbb evezőversenyek , mert azokra mindenki idomíthatja magát és azokban különös kiadások nélkül résztvehet. E sportnem sokkal szebb jövővel bir a „hullámzó" Balatonon, mint a versenyhajókban történő evezés; mert abban hölgyek is a fölborulás veszélye' nélkül részt vehetnek. Egyúttal kedves kötelességet végzünk, midőn fölemiitjük, hrgy e bátorságot követelő szép sportot hölgyeink között először Háczky Laura kisasszony űzte; s igy nálunk annak megteremtője — 1880-ban — a nevezettt úrhölgy lett. Május 25-dikén a győri, nagyszabású sportünnepélyek alkalmával, az ottani KisDunán két versenyszámból álló evezöregattát is rendeztek, melynek eredménye következő volt: 1. Négyevezős-handicap ; 2 induló „ Rába" és „IVteőe"; első „Rába", kormányos Mihálkovics Tivadar. 2. Matrózok, révészek s halászok versenye; számos versenyző, sikerült lefolyás. Junius 29-ikén a „Hunnia" közreműködésével rendeztek Adonyban sikerült evezőregattát, melynek versenysorozata következő volt: I. Párevezős-verseny; győztes Kovács Sándor. II. Kétevezős-verseny; győztes csapat Tóth Miska, IJbrin József, Karlovszky Endre. III. Négyevezős-verseny; győztes csapat Getenday József, Asbóth Jenő, Papp Mór tr., Pilaszánovics Mátyás, Külley Ellemér. IY. Skiíf-verseny; győztes Pálföldy Lajos. V. Halászok és molnárok versenye; indult 6 hajó. VI. Vigasz-verseny ; győzött a „Balaton" csapatja. Augusztus 3-kán, Palityon, az országos sportversenyek egyik számát evezőverseny képezte. I. Csónak-verseny. Pálya 500 meter hosszú, fordulás nélkül, állóvízben. Indultak : 1. „Adrienne", kormányos Szkeuderovits Simon, evezősök Jauiga János és Kladek Mihály. 2. -Sólyom" (vasladik) kormányos Sztojkovits Emil, evezősök Scossa Zoltán és Vermes Béla. 3. „Hattyú" négyevezős (belsövillás vas-