Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-02-05 / 6. szám

Február 5. 1885. Még a fővárosunkban kevéssé tájékozott idegen is, ha figyelmes, már a sugárut váczi-köruti torkolatánál értesülhet arról, hogy 111a nemcsak a városligeti kis-pályák, hanem a korcsolyázó-egylet pályája is a közönség használatára nyitva áll; ugyanis, a jobboldali sarokház sugáruti szögletén "az egylet tábláján következő fölirás olvasható: „Az egyleti pálya ma nyitva van." Ez azonban nem eléggé megnyugtató a közönségre; mert a „ma" nem oly kifejezés, a mely amaz, esetleges mulasztást rögtön szemünkbe tüntetné, hogy véletlenségből előző napról felejtették a táblán ; noha „ma" az egyleti pálya zárva van. Egyedül czélszerü az az értesítési mód volna, ha az egylet összes tábláin (a ferencz-józseftéri lánczliidfőnél is van egy kifüggesztve) a „ma" helyett a hét napjának megnevezése s a hónap napjának száma volnának a csinos egyleti-zászló árnyékában az emiitett táblán föltüntetve. Budapest pompásfekvésü város ; legjobban bizonyíthatjuk ezt mi is, akik Európa s Eszakamerika minden nagyvárosát láttuk. De a magyar fővárosnak nemcsak pompás fekvése képezi egyik nagy vonzerejét, hanem ama, rendkívül előnyös tulajdonsága is, hogy legtöbb mulatóhelye a közönségre nézve vajmi kényelmesen érhető el. Különösen áll ez a sportot illetőleg. Lóversenyterünk s az ügetöverseuypálya, köszönet megteremtőinek !, oly kényelmes hozzáférhetőséggel birnak a nagy közönségre, hogy e tekintetben párjokat ritkítják világszerte: csónakdáinkról hasonló áll; a „Budapesti-Iverékpár-Egylet' gyönyörű gyakorlóhelyisége, a „Galamblövész-Egylet" s a „Labdázó-Egylet" terepe, ugy szintén a „Budapesti-Korcsolya-Egylet" jégpályája pedig ugy kezeügyében esnek mindenkinek, hogy e tekintetben egyetlenegy nagyváros sem rnulja felül Budapestet. A városligeti jégpályákhoz Való juttatásnak pedig az a kellemes oldala is van, hogy a jelenleg képzelhető legélénkebb „corso" vezet azokhoz. Megérkezvén a ligetbe, noha még nem láthatjuk a jégpályákat, az azokról fölhangzó élénk liangzsivaj már messziről értésünkre adja, hogy felesszámu korcsolyázók hódolnak e pompás, kiválóan edző sportnak. Az egyleti jégpálya gondozására az idén is épolv kiváló gondot fordit az igazgatóság, mint a mult években; hacsak még oly kisfokú olvadás, e hívatlan vendég, áll be, azonnal elzáratja azt az egyleti tagok használata elől. E nagy, négyszögű pálya fekvése határozottan rosszabb mint a bérlő két kispályájáé : mert, amig azoknak csupán viszonylag kis részét sütik a déli nap meleg sugarai. mivel azokra épen a dél óráiban vetnek a liget legmagasabb fái, melyek ott sűrűen állanak, hűvös árnyékot; az egyleti jég nem részesül hasonló védelemben, hiányozván annak déli oldaláról a kellő magas terebélyes fák. Ez azután főoka ama, bizonyára sajnos körülménynek, hogy a bérlő pályáin gyakran még százak élvezhetik a korcsolyozás kedvderitő sportját, mig az egyleti jégen már „az üresség" ütött bus tanyát. A korcsolyázás az a sportnemet nyújtja nálunk, a mely a fővárosban jelenleg a legnépszerűbb. Bizonyára többen úsznak Budapesten, mint korcsolyáznak; de azért mint sport ez utóbbi testgyakorlat több hi vet számlál az előbbinél. Azt mondjuk, mint sport; noha e kifejezésünk nem föltétlenül szabatos: mert a korcsolyázás, legalább Budapesten, néhány vidéki-város ellen, örömünkre! nem hozható föl e vád, nálunk máinem valódi sportnem, hanem csak, sajnos! sportféle; miután már nem tartatnak korcsolyaversenyek. A korcsolyázás még az ötvenes évek elején is vajmi kezdetleges volt nálunk: a .városliget tavának (akkcr még csak a nagy-tó létezett) jegén 3 pengő krajczár beléptidij Vadász- és Verseny-Lap. mellett hódoltak annak oly fiuk és ifjak, a kik nem tartoztak a társadalmilag előbbkelő körök családjaihoz ; az Orczykert taván néha meg volt engedve a korcsolyázás, mig máskor, minden ok nélkül, tiltva volt; az egykori molnártavon ellenben ingyen élvezhette e mulatságot ama gyermeksereg, a mely között idősebb kézmüves-iuasok (ma tanoncz a nevök) hatalmaskodtak; lévén akkor Szt.Hermandad fegyveresei, a rideg „városi drabantok", még ritkábban találhatók ott, a hol szükség volt rajok, mint jelenleg a kedélyeskedő „Mihaszna Andrások". Harmincz évvel ezelőtt nálunk még távolról sem volt divat a korcsolyázás; és mert nem volt divat, a felnőttek nem áldoztak annak oltárán. Nőnek korcsolyázni pedig rendkívül nagy „shoking" lett volna. Az ötvenes évek második felében azonban elég gyorsan hódított tért magának e sportnem : társadalmilag előbbkelő családok gyermekei is űzvén e mulatságot, lassankint előbbkelővé emelkedett a korcsolyázás. De azért a városliget tavának pompás (akkor még az egész tóra kiterjedt) jégpályáján ritkán volt látható a meglett-itju is ; korosabb férfiakról meg, persze! szó sem volt: nőkre pedig ki sem mert volna mégcsak gondolni is A jégpálya közönsége a korcsolyázókon kivül viszonylag kisszámú nézőből állott, a kik között, természetesen, a hideg jégen toporzékolva, a „kucséber"-ek, (szegény gottscheeiak ! igy torzítják el neveteket) az „alvés"-ok és a pereczesek lármás szerepet játszottak. Az akkor használt korcsolyák, kivétel nélkül, a legkezdetlegesebb, úgynevezett fakorcsolyákhoz tartoztak, és az aczéltalpak közepükön vályúra voltak kiráspolyozva. A kunkorodó-orru korcsolyákat, ékes magyarsággal, „balance-korcsolyáknak" neveztük; a később divatbajött siktalpú korcsolyákat pedig „laufer-korcsplyák--nak kereszteltük el. A korcsolyázás évről-évre szaporodó hiveket vonzott ugyan a liget tavának jegére, 'ámde azért csak igen lassan gyarapodott népszerűségben : mert a főnemesség nem pártfogolta e sportnemet. Még a befagyott Duna szélestükrü jegén sem találhattunk annyi korcsolyázót, amennyi teljesen indokolva remélhető volt; noha ily teleken azután nagyobb korcsolya-kirándulások történtek, leginkább lefelé, a nádorkertig, sőt Budafokig is. A „Budapesti-Korcsolya-Egylet" megalakulása azonban egyszerre megváltoztatta e viszonyokat; mert annak működése, elkészülvén pompás korcsolya-csarnoka, divatossá tette a korcsolyázást. 1870-ben már elég számos nő áldozott e szép sportnem oltárán, a kik között a főúri körök több hölgye is (Andrássy Manó grófné, a Trefort kisasszonyok stb.) föltűnt viszonylag ügyes korcsolyázásával. Ez időtől fogva azután oly rohamosan emelkedett a „B. K. E." tagjainak száma, hogy e vállalat tekintélyes auyagi hasznot is jövedelmezett és jövedelmez alapitó-részvényeseinek. A mily sokáig valódi mostohagyermek volt nálunk a korcsolyázás szép sportja, époly rövid idő alatt érte el a beczézgetés netovábbját, ugy, hogy, a „Magyar-LovarEgylet"-től eltekintve, nincs sportegyletünk, a mely oly virágzó anyagi-állapotot tüntet föl, mint a „Budapesti-Korcsolya-Egylet". Tekintsünk körül az egylet jégpályáján, mi mindent láthatunk ott. A korcsolyázók már a legkülönfélébb korcsolyákat használják: noha, kivált a kezdők számára rendkívül kellemes, mert nem nyomja a bokák fölötti lábfejrészt, mikor annak csontjai hajló-mozdulatot végeznek, „Hygiea" nevű korcsolyát még nem láthattuk. A tanulásra elzárt helyen a négyéves „bebe"-tői kezdve a hatvanéves deinőig, mindenféle korú hölgyek s urak vesznek Jeczkét a korcsolyázásban. 55 A főpályán pedig egyik ügyesebbnél ügyesebb korcsolyázó a másikat éri. Kár, hogy a hetvenes években rendezett korcsolyaversenyeket most nem ismétlik; noha kerülne azokra jelentkező feles számmal mind a hölgyek, mind az urak részéről. Az ugrás pedig, sajuos ! merőbeu ösmeretlen „bravour"rá lett. A koresolyacsarnok kényelemmel berendezett helyiségei folyton igen látogatottak; kivált déli egy órától kezdve, mikor a fővárosban időző lőuri körök tagjainak nagyrésze itt valódi „cercle"-t tart. Ilyenkor néha kétszáz fogat és bérkocsi várakozik a jégcsarnok lépcsőzete előtt. Bécs legkitűnőbb korcsolyázói fölötte állanak ugyan a mi legjobbjainknak, de azért kerül nálunk is oly korcsolyázó, még pedig bőven, akit érdemes megtekinteni, mikor korcsolyázási ügyességét bemutatja. Hölgyeink között pedig oly kitűnő korcsolyázónő vau, aki nemcsak honunkban, hanem azon tul is párját ritkítja: Andrássy Géza grófné. A fiatal szép grófné nemcsak rendkívül előkelő testtartással fut korcsolyáin, hanem ama művészetben is teljesen jártas, hogy korcsolyája hegyén akár az egész nagy téren képes végigfutni. Tudtunkkal, Andrássy Géza grófnén kivül egyedül egy hölgy van honunkban, a ki e művészethez szintén ért: Békássg llelén kisasszony. (Békássy Gyula országgyűlési képviselő leánya). Kár, hogy a nevezett kisasszony e művészetében Budapesten nem gyönyörködhetni; az leginkább Pápa mezőváros korcsolyázóinak jut osztályrészül. Andrássy Géza grófnén kivül még számos jeles korcsolyázónőnk van; de azért hölgykorcsolyázóink között még nem kerülnek olyan sportsladyk, a kik a keringőt teljesen szabályszerüleg (a tánczteremben szokásos átkarolássál) tudnák lejteni : a keringőnél a jégen sokkal nehezebb tánczokról, például, a rezgőpolkáról és a polkáról, persze! fokozottan áll ez. Bécsben, a hol nők között is divó kerékkorcsolyázás rendkívül előmozdítja a korcsolyázás művészetének megtanulását, teljesen szabályszerüleg tánczoló hölgyek máris vajmi számosan vannak. Rendesen találkozunk a jégen : Andrássy Gyidáné grófnéval, Zichy Martha, Lujza és Marietta grófnőkkel. Pcjacsevich Tódorné grfnéval, Andrássy Etelka, Inna és Sarolta grfnőkkel, Bethlen Istvánná grfnéval, Sennycy Mariska, Bánhidy Irma, lnkey Nándin, Gabriella és Ludmilla bárónőkkel, Pallavieini Edéné őrgrófnéval, Teleki Anna és Katinka grófnőkkel, Eötvös Lórándné és Lipthay Béláné bárónékkal, Edelsheim-Gyulay Lipótné bárónéval, Arany Lászlóné, Korizmirs Antalné, Pulszky Károlyné, Sclinierer Aladárné, Csávolszky Lajosné, dr. Verebélyiné stb. úrnőkkel. A korcsolyázás az összes sportnemek közül az által is kitűnik, hogy rendkivül demokratikus hatású. Még az úszásnál is demokratikusabb hatású; mert ama sportnemnél a netáni testi érintkezés sokkal könynyebben kikerülhető, mint a korcsolyázásnál. Az egyleti jégen találkozunk az előkelő urhölgygyel, kinek pár százezer forintnyi jövedelme van, fényes házat visz, szalonjában a legkiválóbb társaság fordul meg, s a merőben vagyontalan kereskedősegéddel, aki hétköznapokon mély hajlongásokkal köszönti a holtjukba belépő úrhölgyet. A jégpályán egymás mellett suhannak el; sőt megtörténik, hogy a kereskedősegéd „palam et publice" átkarolja a deluőt, ha véletlenül összeütköztek, liogy az — el ne bukjék. A közlegény a hadtestparancsnokkal „caranihól"-ázhat; az Árpádkori főnemes család deli sarját leütheti lábáról a teljesen vörösvérii uj-földesur; oly igénytelen fiatal ember, a ki nem meri a tánczteremben egy fordulóra fölkérni a gazdag „partié"-t, a jégen