Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-12-24 / 53. szám

Vadász és Verseny-Lap. Távlpvaglás. Szeptember 29-töl október hó 7-ik napjának déli 12 órájáig. Tehát 7 és fél nap 80 mértföld — 600 klmt. Szeptember 29. Alsó-Szombatfalváról Ucsa, Nagy-Szeben, Neppendorf, Szecselen át Gross-Poldra 93*3 klmt. Indultam reggel lj

25 érakor, két órai lovaglás után J/

2 órai pihenőt tartottam és 1 órakor délben Neppendorfra érve (65 klmt. délig) etettem, innen 3 órakor indulva, este két órai szakadatlan eső által verve 7 órakor este Gross-Poldra értem. Igy 12 órai lovaglás alatt, tisztán kemény országúton haladva, nagyobb úgymint a girlseni és szecseli kapaszkodókon át, 93'3 kilometert hátrahagyva, teljesen átázva értem istállóba. Itt nagy nehézséggel sikerült, megérkeztem után mintegy órányira, a lovamnak szükségelt takarmányt és almot megkapni; 10 itcze zabját a kancza jó izűen megette, szénát 10 óráig íolvton evett, de az éjjel, lehet azért, hogy egyedül volt egy nagy 10—12 lóra épített hideg istállóban, vagy azért, mert a szálló udvarán szakadatlan lárma és zaj uralkodott, le nem feküdt és lovasának keserűségére nem talált nyugtot; reggel 4 órakor, midőn a zabot voltam betöltendő, észlelém, hogy lovam állva pihen ; békén hagytam és csak 5 órakor zaboltam, igy aztán őt önmagam ellátva, ]/

26 órakor útra keltem. Szeptember 30. Gross-Poldról Szerdahely, Szász-Sebes, Broos, Piskin át Dévára. 108 6 klmt. Reggel 9—10-igSzász-Sebesen 1 korcsmai adag szénát evett lovam és én reggeliztem. Szászvárosban fél kettőtől, fél n<%yig etettem, de a lovam ellátása miatt én koplaltam, este fél nyolcz órakor Déván voltam. Tizenegy órai lovaglás. Ez a nap ugy lovasra mint lóra igen kellemetlen volt, a láthatár beborult,Sálig pár száz lépésre lehetett látni, igen hideg volt és oly erős köd szállott, mely egy esővel felért és bár GrossPoldtól Szász-Sebesig csak 25 kilometer, mégis a folytonos kapaszkodók és ereszkedők miatt, daczára az embert és lovat hajtó hidegnek 3 és fél éra, kellett, mely idő örökkévalóságnak tetszett. —

1 Szászvárostól Broosig és innét Déváig a szakadatlan túlkemény ut, valamint az őszre már kavicsolt ut és az különösen, hogy az országutat egy lépésnyire sem hagyhattam el, a lovat látszólag kimerité. Déván azonban, dr. Horváth kincstári bérlő kedves vendégszeretetéből, Pluto kancza kitűnő éjjeli szállást, ellátást és ápolást nyert, esti takarmányát jól elköltve, mintegy feléledni látszott a jo meleg istállóban, ugy, hogy másnap reggel njult erővel tehette tovább útját. Október 1. Déváról Branyicska, Mar.Ilye Barzuk, Zám, Soborsin, Tótváradon át Govosdiáig. — 645 kilometer. Jó helye lévén lovamnak, innen is csak fél 6 érakor indultam és már fél 11-kor Zámban voltam, daczára az üvegkeménységü és vágott kövekkel tulrakott útnak, ez nap Berzováig szándékozván menni, Zámból fél 3-kor indultam ki; innen helylyel-közzel a vasút mentén lovagolva, a kemény utat sikerült kissé kerülnöm, egy ily kerülőnél a mint Soborsinon tul egy vasúti híd alatt át akarván lovagolni, a ló már bizonyára érezte a puha talajt s oly közel vitt a kövezett hid-oszlop éles sarkához, hogy térdkalácsom majd szétzúztam; e pillanatban lovam kissé jobbra búzva, a híd alatt rakott kövekről lecsúszott és mellső lábaival egész szügyig belesülyedt, lovasa pedig a ló fején keresztül átesett ; felkapaszkodván, fűvel lovam lecsutakoltam és szerencsémre csak igen csekély szőr-lesérlódást szenvedett mellső szárain, így tovább folytathattam ügetésemet. Fél hat tájt Tótváradon keresztül lovagolván itattam, de alig fél órai lovaglás után Pluto hátsó bal lábára sántít; leugrom, benn egy kő; nem levén képes e követ kiverni, a lovat tehát majdnem egy mértföldnyi távolságra fekvő Gavosdiáig vezetnem kellett, hol aztán sikerült lovamat a kőtől megszabadítani, fél 7 este és korom sötét; az ut igen keskeny, mindenütt majdnem egészben ujjá kavicsolt, nem marad más hátra, mint éjjelre itt megszállnom. E faluban nincs ur, sem pap, tehát ki a legjobb módú gazda ? Oláh az egész község, a zsidó barátságos talán, de istállója nincs, magyarul csak egy ember tud, tehát hozzák elő tolmácsnak; ennek közbenjárása után megkapom a legjobb istállót, egyik oldalt 3 tehén, másikán annyi disznó; a disznókat kihajtják, Pluto erős fej-lehuzás után befér, de benn nem vághatná föl fejét, mert tülei már a tetőt érintik, — zabot nem akarnak adni, mert minek az, hisz a kukoricza jobb, mig aztán lovamat elláttam, mert ments isten, hogy valaki segítsen; hatan néznek, hogy izzadok és mindig csak magyarázzák, hogy menjek be a házba; végre 9 érára hoz egy ember zabot, 10-re lovam el van látva, alj neki és mellette magamnak; miután megértettem, hogy a gazda raondá: „ha jó az istállóm, mért nem jó a házam ?" bementem, egy félórai társalgás után távoztam nyughelyemre, de nyugtomat nem leltem. 11-re éjjelre kitisztult egészen, az ég csillagos s ekkor veszem észre, hogy az istálló még el sincs tapasztva, faalkotmány az egész és a megindult szél fütyöl minden oldalról ; sem Pluto sem én szemeinket le nem hunytuk, hanem közösen dideregtünk; az éjjel nagy nehezen elmúlt, aztán reggel 3 órakor, egyrészt hogy lovamat, másrészt hogy magamat fölmelegítsem, jól megcsutakoltam, elláttam és % 4-kor már útban voltam Berzovának. Október 2. Govo sdjáról Berzova, Radna, Szabadbely, Glogovacsou át Aradra. 713 kilometer. Fél hat órakor Berzovára érve, reggel itt már magamra is kellett gondolni, mert vajmi keserű volt a felöltözve töltött és virasztott éj után éhesen lovagolnom ; igy itt lovam újólag megetettem és csak kiiencz órakor folytattam utamat, e pihenő után már Plútó is kiheverte magát és déli 2 órára Paulisra érve, nagy nehezen zabot kerítettem; megetetve négy órakor lovagoltam tovább s 7 óra estére, tehát mintegy 10 órai lovaglás után, Aradra beértem, hol lovam már este 10 órára el volt látva, de csak reggeli 4 órai zab után hevert le, miért is indulásom későre esett. Október 3. Aradról Tornya, Batonya, P.-Tompa, Tótkomlós, Sámsonon át Mágnesra. 76 9 kilometer. Aradon fél hét érakor reggel ültem nyeregbe, 2 érakor Tótkomlóson voltam, hol egynegyed 4 órakor indultam útnak és este fél 9 órakor értem Mágnesra. Tehát a 76'9 kilometerre, tekintve, hogy Batonyán egy érát fujtattam és zaboltam, 11 és fél éra esik, melyből éppen 50 kilometer jut az eső által teljesen felpuhított útra. Batonyán kivül az úgynevezett országút Tótkomlós felé, az előttem járt két napi eső által, valóságos őszi uttá lett átváltoztatva; ki valaha az Alföldön járt, ösmeri annak vendégmarasztó sarát, de tudhatja is, mi ez egy vasalt lóra, melynek gyomrát már majdnem 400 kilométernyi nehéz ut terheli; lovam négyfelé csúszott, így más módot a segítségre nem tudtam, mint szár és czomb között tartva lovagolni, ez bizony kimerített, és daczára a déli pihenésnek, már csak alig másztunk be Mágnesra. Ugy a kimerültség, mint az elkeseredettség e napon tetőpontját érte, már hanyatlani éreztük mindketten nemcsak erőnket, de még életfentartási ösztönünket is, és ha a Plútót, mind pedig .engem a mágnesi uradalom tek. tiszttartójának, Illés uramnak, kedves családja uj lelket kiváló szives fogadása és ellátása által belénk nem tölt, nem tudom, hogy jutottunk volna tovább, de ez megmentett. — Áldja isten őket. Októb. 4. Mágnesről Szentesen, Csongrádon át az ujfalusi majorig Pálffy hg ő exc. birtokára. 56 4 kilometer. Kitűnő jó helyünk lévén e kimerítő ut után, este 11 óra tájt Plútó lefeküdt, 1-től 3-ig állva a jó szárított herén delektálva magát, ekkor vizért nyerített; mit meg is kapott ; aztán lehevert, miután fél ötig jól kinyujtózva aludt, csak 5-kor lehetett hozzá szólni és csak fél hatkor indulni: igy aztán az éji szellő által már keményebbé, de még inkább marasztalóbbá vált útban mégis fél tízre beértem Szentesre, melynek a Tiszához vezető Széchényi utján a nehéz sarat elhagytam. Itt a Tiszához érve, 2 órát vesztegeltem, mig a komposoknak méltóztatott jó borravalóért átvánszorogni; innen tehát fél 12-kor indulva, fél kettőkor Csongrádra értem; lovam már mintegy kiheverni látszott a nehézség geket, én azonban még fáradtnak érzém magamat, miért is kissé ledőlve, kértem, hogy fél háromkor költenének fel; de bizony házi gazdám, a csendőr őrs-parancsnok, elment szolgálatba, engem ott hagyott és én a magam emberségéből csak 5 óra tájt ébredtem fel ; elszégyel ve magam előtt magam, hamar nyergelve, egynegyed hatkor nyeregben ültem, de a mint éreztem, sem Plútónak, sem nekem nem -ártott a pihenés, mert már fél 8 érakor elértük a Csongrádról mintegy 13. kilometerre fekvő ujfalusi majort, hol aztán magamat Bogissich tiszttartó ur kegyeibe ajánlva, szives látásban részesültünk. Így biz ez nap vajmi keveset baladtunk, de javarészt rajtam mult. jóllehet, hogy változásnak a kemény sárból a nehéz és erősen int nyújtó homokban elég jó erőfeszítésnek kellett e napot elösmernem. Október 5. — Az ujfalusi majortól P.-Pákán, Kecskeméten, Lajos-Mizsén s a Sasjáráson át Örkénybe. 76 4 kilometer. Ez éjt Plútónak jó helye levén, lehevert és már 3 órakor reggel etethettem, igyekeztem a vesztett időt kipótolni s egynegyed négykor már útban voltam, de félötkor már átláthatlan köd ereszkedett, ugy, hogy 3-szor téveszték utat, de azért 9 órakor már Kecskeméten voltam, két órai pihenés után tizenegy érakor indulva, négy órakor délután Örkényben voltam. Ez utam tehát 10 és fél órát tesz, de be kell látnom és beösmernem, hogy 10 éra alatt 10 mértföldet az ez útban feltalálható nehéz sivár homokban, felemlítve a reggeli 3-szori eltévedést, melylyel majdnem 2 órát vesztettem, Pluto, ki a homokot még eddig csak az istállóból ismeré, midőn parádéknál annak járdája azzal föl lett hintve, fenomenális leistungot mutatott fel és bebizonyította, hogy ritkítja párját és ménesének, melyből kikerült, diszére vált. Október 6- Örkényből Ócsán, Soroksáron át, Budapestre. 52'6 kilometer. Az éjjel jól tölt; két érát Plútó pihent, de reggel már nem lévén nyugta, 3-kor meg lett zabolva, 4-kor takaritva, aztán pihent állva. Ez utolsó nap pontban 6 órakor indultam Örkényből, 10 órakor Soroksáron voltam, hol 11-ig hagytam lovam fujtatni és két marok muhart enni, mire megitattam, hogy az előre jelzett időre Budapesten lehessek, mit el is értem, mert midőn a delet harangozták, a Kálvin-téren voltam és félegy órakor már a kiállítás területén felállított szivarozó pavilion előtt álltam Plútóval, kit aztán fél 2 órakor, Luczenbacher miniszteri titkár ur szívességéből, szerencsém volt a II. istálló egyik box-ejában elhelyezhetni. Ez utolsó napon is, egész Soroksárig a.