Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-12-17 / 52. szám

536 Vadász- és Verseny-Lap. Deczember 17. 1885. ben sokkal mozgékonyabb, a későbbiekben pedig ez irányban egyáltalán nem bágy fenn kivánni valót. Puhasága azonban nem javul, nem javult még egy angol félvér apa és pinzgaui anyának kancza ivadéka, s ettől egy angol telivér apától származó csikónál sem, mely a rossz országúton éppen oly gyorsan tönkre ment, mint az eredeti pinzgaui akkor, mikor a vele járó hazai íajta társának semmi baja sem lett. * * * ,/ 7 < • Ausztria nóri lovat tenyésztő gazdat, mintegy fél tuczat, a maguk nemében egészen jó lovat állitottak ki, a nélkül hogy köztük valami kiváló lett volna. Rodeget Györgynek egy eredeti angol, clydesdalei 2éves méncsikajáról kell ínég megemlékeznünk; ez ugy látszik, nem lesz az az elefánt-szerű ló, mint az e fajúak lenni szoktak s egyébként is egészen jó. tenyésztési ezélokra is alkalmas ménné Ígérkezik válni. Végre saját nóri lovunk hazája: a Muraköz kiállításáról kell megemlékeznünk. Kissé tarka volt biz a kép, melyet e kiállítás nyújtott, amennyiben igen sok ló jellege messze elütött a nóri ismert jellegétől, s hogy ez igy van, azon nincs mit csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy az állam, melynek intézkedésétől nálunk a lótenyésztés, de különösen a népies lótenyésztés sikere függ, ide csak a legújabb időben küld nóri és más nehéz nyugati fajú méneket kielégítő mennyiségben, előbb pedig angol félvér, norfolki s lipiczaival tett a nóri anyagon kevés sikerű kísérleteket. — Mint lovak, vannak köztük egyes igen jó példányok s alapos a reménység, hogy az uj iránynál, melyet az állam követ, majd egy pár év múlva, a fajjelleg tekintetében is sikerültebb állatokat lesz alkalmunk a Muraközben láthatni. * * E túlhosszura nyúlt ismertetésünk befejezésével kifejezést kell adnunk annak, a mit a lókiállitás közönsége (kiállítók és nem kiállítók egyaránt és egyhangúlag) elismertek, hogy a földmivelési, minisztérium lótenyésztési osztályának tisztviselői, a méneskarbéli tisztek és legénység a kiállítás rendezése körűt, de különösen annak tartama alatt, emberfölötti erőt és önfeláldozást tannusitva, éjet-napot egygyétéve, elérték azt a sikert, hogy ily nagy kiállításon, ily roppant néző közönség mellett, minden irányban nagyobb rendet és pontosságot, mint a budapestinél, elérni nem lehet. Ez a tudat a legnagyobb jutalom a mit fáradozásaikért elérhetnek. S. G. (A ientebbi értekezlet igen tiszt, irója fogadja legmélyebb köszönetünket fáradságáért. melylyel e roppant tárgyhalmazt — emberi erőtől és belátástól telhetőleg, oly sokféle és tanulságos irányban megbeszélni szíveskedett. Vannak benne nézetek, melyekre nézve talán nem mindenki ért egyet vele, de — a magyar közmondással élve : asszonyban, lóban és agárban — tiz ember közül 9-nek a véleménye többnyire ugyanennyi irányban ágaz szét. A fentebbi czikksorozata azonban — ugy biszszük — sikerültére nézve a megfordított arányhoz közelebb áll. Fogadja a tiszt, szerző még egyszer szives köszönetünket. Egyúttal jelezzük, hogy e nagy lókiállitásról — még egy, nagy vonásabban rajzolt visszapillantást fogunk hozni. A Szerk.) Ménesviszonyaink 50 év előtt s jelenleg. (Folytatás.) (Lásd lapunk 26-ilik számát.) 71. Gr. Stubenberg József félvér-ménese a székelyhídi uradalomban, Biharmegyében. A félvér-ménes 1836-ban alapíttatott, melyhez az első kanczákat Lónyay József nagykágyai s Pécby Ferencz álmosdi méneséből és Mezőhegyesről szerezték be, azóta pedig a tulajdonos használatában kipróbált, tenyésztésre alkalmas kanezák, melyek a ménesben tenyésztettek és elsőrangú telivér ménektől származtak, lettek folyvást besorozva. Ezenkívül különböző időszakokban eredeti angol félvér, irlandi, trakeni és bannoverai kanezák is szereztettek be a ménesbe, melyek a tulajdon telivér és idegen elsőrangú ménekkel fedeztetvén, ivadékaikban a ménesnek igen becses tenyészanyagát képezik. A fölállított lovak, mint házi és kocsilovak taníttatnak be s főképen a tulajdonos és családjának szükségleteit látják el. A fölösleget eladják. A tenyészirány: jó félvér házi lovak, juckerek és carossierek nevelése. A ménes 24 drb anyakanczából, 2 drb telivér és ugyanannyi télvér apalóból áll, melyek a fentebb kitűzött czélnak tökéletesen megfelelnek; nagyságuk 160—170 cm. közt váltakozik. Törzskönyv a ménes fennállása óta folvást vezettetik. Évenkint eladásra 15—20 drb ló állíttatik föl s azokból csak a fölösleget adják el. Az állam számára is nevelnek méneket. Az eladásra kerülő lovak ára 500 és 1000 frt közt változik. Az uradalom telivér méneséről már előbb megemlékeztünk. 72. Gróf Szápáry Gyula félvér angol ménese a puszta-taskbnyi uradalomban. A ménes a br. Orczy Lőriucz idejéből maradt kanczákból keletkezett, melyeket még gr. Szápáry József, az általa beszerzett telivér angol ménekkel nemesitett. Azóta a meglevő anyaghoz beszerzett félvér lovakkal íejlesztetett, melyek részint mint kocsilovak, részint mint vadászlovak voltak kipróbálva. A ménes mintegy 20 kauczából áll jelenleg s fedeztetik az államtol kibérelt Illustrissimus telivér mén által, mely gr. Festetics Géza nevelése (ap Beduin a Montez). Az ivadékok könnyű kocsi- és vadászlovakat szolgáltatnak s 160 —170 cm. magasságúak. Eladásra ed

ejig évenkint, a tulajdonos szükségletén kívül] mTntegy 4—6 drb kocsi- vagy hátas ló került, betanitva. A ménesről törzskönyvet vezetnek. 73. Szász-Coburg-Góthai Fülöp ő kirfensége angol-arab félvér-ménese a vacsi uradalomban. A ménes tenyésztését Virágh Vincze gazdasági igazgató utasításai szerint Ptacsnik Alhin tiszttartó vezeti. Alapitotta néhai bg Coburg Ferdinand ő királyi fensége, ki a tenyészanyagot hozzá részint Angliából, részint Galicziából, Czatasinszky hgtől szerezte be. A fajta félvér angol-arab. Tenyésztési irány: nemesebb hintós és közönséges hátas lovak nevelése. Az anyaállatok rendes létszáma 25 drb, melyek jellege : túlnyomóan pej és sga szin, 163—174 cm. magasság, érettségi kor 4 év, jó fejlettség, szivósság, gyorsaság és tanulékonyság. Törzskönyvet a ménesről pontosan vezetnek. A ménes képviselve volt a bécsi 1866 és 1879diki kiállításokon. Az évenkint szabad kézből ritkán, rendesen árlejtés utján augusztusban történő eladásokon 12—15 drb 8— lOéves apamén s 5—20éves anyakancza adatik el 250—800 frtig terjedő árakon. 74. Szász-Coburg-Góthai Fülöp herczeg ő kir. fensége igás-ló ménese a fülcki uradalomban. A ménes tenyésztését Virágh Vincze gazdasági igazgató utasításai szerint Mórász Ágost tiszttartó vezeti. Alapitotta néhai bg Coburg Ferdinand, 1844-ben beszereztetve az eredeti tenyészanyagboz közvetlen Francziaországből egy Percherou-mént s egy Gidrán, fajta állami mént. Tenyészirány : kizárólag igáslovak nevelése. Az anyaállatok jelenlegi létszáma 11 drb, melyek jellege túlnyomóan a szürke szin, 4év érettségi kor s 160 -170 cm. magasság. Törzskönyvet csak majd ezután vezetnek. 75. Gróf Széchenyi Béla angol félvér és normandi ménese a pölöskei uradalomban. A ménes 16 darab vegyes származású kanczából áll, melyből 8 drb nemesb félve" kancza 15 m. 3"—16 marok ; ezek után hintó" lovak neveltetnek s 8 darab nehezebb igá" kancza — s ezek az uradalom szükségleté" fedezik. A mén Nonius apától és egy mező" begyesi Nonius kanczától származott, rend kivül erős csontú, izmos de ármányos testű ló, nagy és jó akczióval. Ez apaló kiváló átörökítő képességének köszönhető, hogy csikai egyöntetűek mind küllem, mind használhatóság tekintetében. A fölös számú csikók — 4—6 drb — 400—700 frton kelnek darabonkint. A tenyésztést_ Becker Antal uradalmi kezelő vezeti. 76. Báró Bedl Lajos rasztinai és báró Bedl Béla kelebiai ménesei. Báró Redl Lajos ménese a rasztinai uradalomban, Bács-Boárog megyében, (posta Gákova, vasúti állomds Zombor, hajóállomás Baja, mindkét helytől 23 kilométernyire ;) br. Redl Béla ménese a kelebiai pusztán Bács-Bodrog megyében, (posta, távírda és vasúti állomás Kelebia, Szabadkától 13 kilométernyire van.) Mindkét ménes 1856-ig egy történettel bir; ez évben osztályra kerülvén az anyag, a tenyészet más irányt vett; Rasztina angol félvér méneket használ, Kelebia pedig megmaradt az arabs faj tenyésztésénél. A rasztinai ménes alapíttatott a jelenlegi tulajdonos dédős-atyja által a 18-dik század elején, a törökök kiűzetése alkalmával hadi zsákmányul ejtett török kanczákból. Hogy a mult század végén a ménes már jó fajta lovakat szolgáltatott, mutatja ama körülmény, hogy az akkori tulajdonos, Redl Ferencz, mint kormánybiztos, a Ferencz-csatorna munkálatainak megtekintésére rasztinai és kelebiai birtokairól többnyire lóháton utazott Zomborba, mindenkor saját nevelte lovakon. Hogy eme korig miféle mének használtattak, arról semmi adat nem maradt fent. Csak 1810-ben, emiitett Redl Ferencz (ki 1808-ban a báróságot nyerte) sógora, br. Geramb Lipót, ki akkor mint a 2-dik kuszáiezred ezredese Zomborban állomásozott es innen gyakran kirándult Rasztinára a ménes megtekintésére, küldé el Horváth nevű ugyanazon ezredbeli századost Erdélybe, ki is a báró Huszár mopiali méneséből bárom apamént hozott Rasztinára, melyek között volt egy Vezér nevű vörösderes, mely a ménesben még ma is uralkodó egyéb jó tulajdonos mellett a vörösderes szint állapitá meg; e mént 1836-bau 30éves korában még használták. Egy 1815-ben kelt levélből, melyet az imént emiitett ezredes, akkor már tábornok, nővéréhez, az akkori tulajdonos özv. báró Redl Ferenczné született br. Geramb Julia úrnőhöz intézett, kitűnik, hogy egy általa a francziák elleni háborúkban lovagolt és kitűnőnek talált szürke mént adott el a ménes részére apalónak. A 20-as években vétetett gróf Viczay méneséből egy Mister nevű angol félvér mén, 17 markos, roppant erős és széles ló, mely a hagyomány szerint, rendkívül mérges és gonosz volt; ugyanez években vétettek gróf Apponyitól, továbbá Mezőhegyesről és Bábolnáról anyakanczák. A ménes ez időszakban állhatott 45—50 anyakanczából, melyek időközökben saját nevelésű méneküel fedeztettek. 1848-ban báró Geymüllertől vétetett egy arab mén, hogy ez azonban tenyésztésre meddig használtatott, nem tudható. 1853-ban vagy 1854-ben jött a Csapody-féle ménesből egy Korbella nevű mén, melyet azonban csak rövid ideig használtak tenyésztésre. 1856-ban a ménes az akkori két tulajdonos között megosztatott és pedig mintegy 20 darab kancza Rasztinán maradt, 20 darab pedig báró Redl Béla ráfnai birtokára ment, melyek a kelebiai ménes törzsalapját képezik. 1856-ban a rasztinai ménes Nagy-Bocsára (Pest megye) tétetett át, hova ugyan-