Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-12-03 / 50. szám
D eczember 24. 1885. 531 tan a keleti vér kerekedik i.z angol fölé; jól megtermett, szép, kis, könnyű lovak, mintái a jó, szívós magyar jnkkernek. Hozzá ügető pályánkon megmutatták, hogy meglehetős sebesek is. De ott még ezt nem lehet elégnek tartani, s nagyobb sebesség elérésére itt is amerikai ügető mént: Cupidót alkalmazzák. S e kisérlet eredményét a ménes, Cupido fia : Teconcha egyéves raéncsikóban mutatta be, s a kisérlet (minf erre a Fáyféle lovak ismertetésénél czéloztunk) kitűnően sikerült. Teconcha már első megjelenésével — s ebben, egyéves kora daczára is, aligha csalódunk — az e ménes teljes korú egyedeinél sokkal nagyobb szabású lovat igér ; szép, szabályos, erős, hatalmas állat, s a mi tő dolog, mindenki meglepetve nézte, mindenki bámulta gyönyörű, bosszú, nagy tért ölelő ügetését. Ha ez irányban korával igy halad, e csikóról még sokat fogunk hallani; s ba Cupidnek sok ily csikaja van és lesz, jő hírét, mint apaló is megérdemli, s nem hiába hozták be Amerikából. A másik két angol-arab ménes, mely lovait a kiállításra küldte, Gidran jellegű. Közülük a Lónyay Gábor féle deregnyői, ha jól emlékszünk, ujabb időben sokféle kísérleten ment keresztül. Hosszabb ideig angol fél-, leginkább telivér apalovakat használtak. majd, a csont-alap elfinomodása miatt, lipiczait, végre ez utóbbi időben Gidrant, mely törzsből való méntől származik a kiállított 2 drb 5éves és 4 drb 2e'ves kancza is. Elég jó és elég csinos használati levak, sok Gidran jelleggel. Fő bajuk, hogy azt a benyomást teszik, mintha puhák lennének, a mi ily nagyságú — 152—164 centimeter — lónál mindenesetre nagy hiba. Egészen Gidran jellegűek gróf Wenckheim Frigyesnek ó-kigyósi lovai. Hét tenyészkancza, mindannyi Gidran XXXI. apától, szép kiegyenlített tenyészanyag. Igen megnyerő, elegáns, szabályos formák, elég tömeg, JÓ vér. Azt a fokú ruganyosságot és szilárdságot ugyan itt is liiába keresnők, a mit sok más ménesünk tenyésztményeiuél örömmel szemléltünk, de azért puháknak nem lebet e lovakat mondani. Határozottan első, a legszebb és legjobb ló volt köztük a dijat nyert Negro kancza, s ba ebhez s az itt bemutatott többi társaihoz a még otthon hagyott 43 kancza és ivadékaik hasonlók, a nemes grófnak a maga nemében egyetlen és nagybecsű olyan magán ménese van, melynek lovait igen-igen sokan szeretik s nagyon jól fizetik. E szempontból indulva ki, kár e régi iránytól eltérni. Minden keleti vérű magán ménesünk között kétségen kivül legjobban, bátran elmondhatjuk, legfényesebben volt képviselve a lipiczai fajú. Majláth József perbenijiki és Jankovich Elemér teresovatzi lovai küzdöttek egymással az elsőségért. A kiállítás biráló bizottsága az előlnevezett részére döntött; nn osztozunk a bizottság többségének véleményében, de azt biszszük, a közönség szakértő és nem szakértő részéből igen-igen sokan nem nyugszanak meg ez ítéletben ; nem nyugszanak meg még azok sem, kiknek, ba a Jankovich-féle, csupa ménekből álló ötös fogat gyönyörű megjelenése tetszett is, feltétlenül még sem imponált. Egyébként ha mindig is, de különösen ez esetben kell tisztelni az ellenvéleményt, mikor a két tulajdonos egyaránt kitűnő lovai között legfeljebb egy-két értékszám-különbözetről lehet szó, melynek osztogatásában vajmi könnyen tévedhet az, a ki a lovat csak nézi, de rajta nem jár. Részünkről az elsőbbséget a perbenyiki Convcrsano ménnek adjuk, melyet a teresovatzi legjobb ménnél, a Pinto Fantaseaánál is jobbnak, mindkét ménes kitűnő lovai között az elsőnek tartunk. Elsőnek, mert benne, ha lehetséges, még több, kifejezettebb lipiczai jelleget látunk, farát, hátát, kötését s a mi e fajnál leglényegesebb, döntő dolog, egyenlő szép, tiszta csont mellett, a szürke Conversano izmait acze'losabbnak, e lovat még tüzesebbnek s győzősebbuek, kitartóbbnak is tartjuk. Már a kanezák között viszont a teresovatzi öreg szürke Illát tartjuk a legjobbnak, mely egyáltalán, de különösen a jó lipiczai kanczának mintája. S még egyszer ugyané ménes ötös fogatára visszatérve, nem tudjuk, miben gyönyörködtünk jobban, a szép nemes lovak formáiban, szép, összevágó járásuk és ritka tanulékonyságukban, vagy végre tulajdonosuk hajtási művészetében, ki az öt hires mént, a nélkül hogy karja mozdult volna, keze fejének fordításával, mint valami jól beigazított óramüvet, pörgette meg a gondolható legszűkebb helyen, a zajongó, tolakodó nagy közönség között. Majláth 2 darab 3éves mézszürke kanczája pompás jukker fogattá válhatnék. A darnvári uradalom ménese, mint a bemutatott 2 db lipiczai fajú csikó is mutatja, a kezdet kezdetén van. Ugrón Ákos két kis fekete kanczája, Murillo, szinte karsti fajú, állami méntől, köztük különösen a kisebb, állítólag székely kanczából, jó kis kemény ló. Herczeg Thum-Taxis Egon lovai között, melyeket fentebb méltányoltunk, is van két, igen jó -Conversano Erga" ivadék. S hogy említés nélkül ne maradjon (itt szólunk róla is) egy apró, kis „Piczi Sándor" nevű pony, de annyi tűzzel és erővel, a mi elég volna akár egy 17 markosnak is. A keleti vérről szólva, meg kell még Kállay N. Lajos kauezáját is említeni, melyet 4 csikójával mutatott be, mind keleti származású : Sagya, Neapolitano állami ménektől. Egytől-egyig sikerült jó lovak, legjobbak azok, melyek nem eladók. * * * A mint e lókiállitáson a lehető egyik legérdekesebb tanulmány volt népies lótenyésztésünkre az angol vér befolyását és ennek bemutatott eredményeit, e szempontból figyelemmel kisérni, ugyanoly érdekes volt ez a keleti vért illetőleg is. S a keleti vér hatását e tekintetben, a mint egyáltalán az országos lótenyésztésnél, ugy annak itt bemutatott egyedeinél is főleg három irányban lehetett és kell is figyelemmel kisérni: a mint az a vele hasonló vérnél — ide értve természetesen a régi magyart is, a mint ez részben tisztán, részben legalább a belekevert idegen felett kisebb-nagyobb mértékben uralkodva, a nép kezén fenmaradt, — a mint az angol jellegű lovaknál, a mint végre a különböző nyugati fajok behatása alatt termetesebbé, nehezebbé vált, vagy egyenesen ilyen fajú állatoknál érvényesült, keresztül hatolni képes volt. Persze, bogy a helyes s csak némileg is biztos következtetések vonbatása czéljából látni kellene itt az apát és anyát, vagy a mennyiben az államménesek öntudatos és következetes vezetése, anyaguknak ma már szilárd és megállapodott fajjetlege mellett ez innét kikerült apa neve, vagy faja és családjának megjelölése után legfőbb tulajdonságaira következtetni lehet, legalább az anyát ismerni. De ba ez természetesen lehetetlen is, legalább igyekezünk, minden kínálkozó támpontot felhasználva, a keleti apák után származott lovakat, figyelemmel a jelzett irányra, ismertetni. S az ismertetést Hódmező-Vásárhely kiállításánál kezdve, a mi e város kitűnő lótenyésztésénél az angol vérből „Ecsed", az volt az arabsból első sorban „ Elbe Davy", utána „Amurat Bertha Sándor Elbe Davy kanczája s Hegedűs Sándor Amurat-Ecsed ménje a sok jó között a legszembetűnőbbek. Különösen az utóbbi tekintélyes nagyságával, (169 centimeter) hatalmas csontjai, igen szép formái és jó járásával nyerte meg a szakértők kiváló tetszését. — E mén hasonló lovak példája mutatja, bogy a földműves tenyésztő kezén levő anyagra, mikor az a többször egymásután használt magasabb angol vér által, rendesen aránylag túlságos nagyság mellett, az ily viszonyok közt való tartás es felnevelésnél, a többnyire ki nem elégítő mozgásnál kevés és vékony csontúva, szegletessé válik, éppen nem rossz tenyésztési eljárás: egyszer arab mént bocsátani, mely keresztezés által az ivadék kisebb formái gömbölyűbbek, táplálása könnyebb lesz, s e czélra (melyre ilyen tenyésztőknél a legtöbb vidéken a lovat még mindig leginkább keresik) kevesebb költség és koczkázattal állitható elő ugyanoly értékű piaczképes árú. A vásárhelyi lovak között meg arab vérből egy Abugress és anyai ágon egy pár Gidran igen jó lovaknak látszottak. Ama megyek, melyek nagyobb, termetesebb lovakat tenyésztenek, e keleti vérből tudvalevőleg leginkább csak Gidrán meneket használnak, s ennek ínegfeielőleg a kiállitasra is eunek ivadékait vezették tel; igy Gömör, Esztergom, Győr, Bács, sőt még ide számítható Sopron, is, mely egy előszáílási Zoltán nevű, szinte Gidran eredetű méntói származott két csikóval jelent meg. E lovat közt volt egy-két kiváló, igen nemes, szép kocsilónak való példány, a többi közép osztály, de mind jó, pructicus, földműves istallójába való ló, ki annak gazdasági munkájánál kitűnő basznat veheti, s e mellett eleg jó formakkal bír arra, hogy megfelelő men utau belőle értékes ivadékot neveljen ; több ellen a legnagyobb kifogás az, hogy batarozottaii puha. A Gidrán ivadékok különben legszámusabban voltak Torontálmegye gazdag kiálhtásásan képviselve. Közel huszonöt olyan ldvat mutatott be, mely Gidrán apatói származott, s még ezeken kívül soknak anyja eredt e család bői. Pedig e megye kiállitasaban nemcsak Gidrán apaktól láttunk keleti vérű lovakat, kivülök még Abugress, Sagya, Siglavi, Oakbal, Bagdady, Conversano, Maestoso és Incitato menek ivadékait is igen nagy számban vezették tel. Az altalános benyomás itt is mindamaz arab szarmazású lovaknál az volt, mint fentebb a Gidránokroi szólva vázoltuk; nagyon ritkán valami fényes, szembeötlő forma, de iranya baszualbatóság, és aranylag olcsó felneveléssel jó és biztos értékesíthetőség. E megye kiállított lovainál, két-két Gidrán - INonius es Abugress— Nonius csikón volt alkalmunk látni azt is, bogy a termetesebb nyugati lóra alkalmazva, mily eredményt mutat fel a keleti származású mén. Ez eredményt valami kitűnőnek mondani nem lehet. A tömeghez viszonyítva kevés csont, aczel és nemesség. A vérben mag. sabban álló, finomabb arab mének után, veleményünk es mas alkalommal tett tapasztalataink után, az aránylag meg kevésbbé lett volna kielégítő, semmi esetre sem olyan jó, mint a milyet az angol ver ez anyagnál itt és másutt is felmutatni képes. Szabolcsból két aranypej Zarifot láttunk Oakbal anyából, emlitésre érdemes középnagyságú hámos lovak. A könnyebb bábolnai arabok hatását a könnyebb, régi keleti származású magyar lóra s eunek már az arabok által nemesített javitott ivadékaira Borsod, Zempléni, «omogy, de leginkább Heves megyek kialiitásamak ily fajú lovainál lehetett eszlelni. Mindössze keveset hoztak e lovakból, de a mit hoztak, az jó volt. Egyáltalan bámulatos az, bogy a lovaink ismert hibáit az arab mén már első nemzedékben mennyire javítja, s annál csak az bámulatosabb, hogy az ilyen ivadék, csak a tágas közlegelőkön szabadon jarbasson, mily kevéssel beeri s mily csekély mennyiségű abrakon lesz könnyű de igen szívós,
