Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-11-19 48. szám

500 Vadász- és Verseny-Lap. November 19. 1885. 1> inak, mint ilyennek csontalapja lebetne több. E bajban különben, egyéb igen jő formáik mellett, az elöl nevezett „Gouverneur" csikaja, a Palestro és Oranian ivadékok is osztoznak. Hideg Mihály és ifj. Szabori János lovai talán nem oly elegansak, mint a többiek, de jő, praktikus, használható lovak. A szomszéd Veszprém-megye egy meglehetős „Furioso" ivadékkal jelent meg. Két szintén jó lovának anyjában van „Polmoodie" vér. Petró János és Németh János nagy, nemes szép kanczái ugyan ismeretlen származásúak, de külsőjük után valószinü, hogy az angol fajhoz tartoznak. Pozsony megye, összes viszonyainak megfelelőleg, a nehezebb, testesebb félvér ló tenyésztésére van utalva, s ebhez képest sikerült kiállításában is e fajt mutatta be. A „Chesterfield" apa és „Furioso" anyától, valamint „Confidence" apa és „Buccaneer" anyától származott, 176 és 172 centimeter magas, hatalmas, csontos, a mellett szép, nemes kancza megbecsülhetetlen két ló, mely könynyeu végez minden gazdasági munkát a mellett a nehéz hintóba is kitűnően beillik s a mi főelőny, az ilyen lótól, a mént jól megválasztva, akár hozzá hasonló, akár már sokkal magasabb igényeknek is megfelelő csikót lehet nevelni. Győr megye kiállításán a könnyebb angol félvért egy „Revolver" és egy „Buccaneer" ivadék képviselték, s különösen az utóbbi feltűnő könnyű járásával kitűnően képviselte. A még ez osztályba sorolható másik bárom ló „High-Flyer" norfolki méntől származik, tagosabb, nehezebb. Sopron megyéből két „Chief Justice" igen csinos, elegáns, világos pej kancza; kivülük még három „Roland", a kisebb norfolkiak minden jó és rossz tulajdonságával. Harsból angol lovat csak nehezebb norfolkit láthatunk „Puncs" és „Haripo" mének után, egyes példányok annyira nehezek, liogy a szemlélő kisértetbe jő, nóri alapra gondolni. Esztergom viszont csak könnyebb angol fél vért vezetett fel. Legcsinosabb és legaczélosabbnak is látszott egy könnyebb, de elég nagy paripa jellegű „North-Staar" kancza, a két „The Czar" közül Andor Andrásé igen szép ugyan, de puhának tetszik, a másik szép is, de e mellett erős, arányos ló. Gömörben „Gamecock" és „Macbeth". Borsodban „Pantaloon", „Star of India", „The Czar* és „Deutscher Michel" ivadékai mutatják, bogy olyan vidékeken is (a hol a lótenyésztés aránylag más, e tekintetben kedvezőbb viszonyok között levő megyékhez, kevésbbé haladt előre) lehet a nép kezén levő jobb anyagból megfelelő tartás és gondosabb ápolás mellett, igen értékes lovakat nevelni. Zemplén megye kiállításában egy- két ló alakja emlékeztet az angol vérre, a nélkül bogy a leszármazás kimutatásának hiányátal, ebből határozott következtetést lehetne levonni. Epen Heves megye, melynek kiállításán, de valószínűleg odahaza faluiban, tanyáin is, aránylag talán az angol vér kevésbbé foglalt tért, tüntette fel egy bemutatott lovával, bogy a jól megválasztott, arra való angol fajú men után, a hazai jó paraszt-kanczák bői Dhet olyan lovat nevelni, mely a mellett, bogy a magyar földműves gazda ízlésének megtelel, minden a könnyű hátas, vagy hámos iránt támasztható legmagasabb igényt is kielégít. — Ponik Pál besseuyői gazdának „Virgilius" után nevelt „Cigány" nevű fekete kanczája az arab ló tetszetős, megnyerő vonalait és fürgeségét az angol aczélaval és rugonyosságával oly szerencsésen egyesíti magában, hogy nem csodáljuk, sőt teljes mértékben méltányoljuk gazdája elhatározását, mely szerint e lótól semmi pénzért sem válna meg. Szabolcs megyéből kizárólag Nyíregyháza városa állított ki, még pedig egynek kivételével, mind angol fajú : „North-Staar", „Diophantus" stb. apától származott nagyon jeles, igen jó, olyan lovakat, a milyeneket jómódú gazdáink istállóiban örömmel látunk Kár, bogy e kiállitásban a megye más községe is részt nem vett. Szatmár megye Csanálos és Fény községeiben, a honnét ide lovat vezettek, a gróf Károlyi-féle ménes angol vére látszik uralkodó szerepet játszani. S e ueine az uralkodásnak, ugy látszik, e vidéknek nagy előnyére van, mert bemutatott lovaik az e nemben legjobbakkal bátran versenyezhetnek. S hogy ez alapon milyen jövőre lehet számítani, azt Ludaschernek két darab „Királyfi" méntől származott gyönyörű szopós csikaja mutatja. Hajdu-megyéból alig, Somogyből talán egykét ló jöt't fel, mely angol származásra némileg emlékeztetne. Baranyából egy „Codrington" — „Polmoodie" setétsárga s egy „Grizzly Boy" deres, mindkettő négy éves kancza egyaránt becsületére válnak annak, a ki tenyésztette s a ki a kiállításra kiszemelte. Az első elegantiája, gyönyörű formáival tűnik ki, a második pedig olyan tömött, aczélos, kemény járású jukker, melyen hasonló párral sebes tempóban igen messzire lehetne menni. A volt Bánságnak még mindig dúsgazdag róna földje arra van teremtve, hogy a nehezebb, termetesebb, nagy ériéket képviselő lófajt nevelje; czélba is vétetett, hogy itt az ilyen ló képezze a tájfajtát. Hogy ehhez a kitűnő alap nem hiányzik, azt ez alkalommal is láttuk, de láttuk egyszersmind azt is, bogy a czél elérése még a legkedvezőbb körülmények között is hosszú időt vesz igénybe, mert éppen e nagy vidék feles számmal könnyebb, részben igen könnyű, keleti származású lbvat állított ki. Temes, melynek lovai gyönyörűen, talán a leggondosabban és sikerültebben voltak megválogatva, a maguk nemében pompás Noniusokon kivül, (melyekről még később bőven szólunk) három uagyon szép angol félvért is állított ki. Köztük legkönnyebb, igen nemes állat egy „The-Czar" sárga kancza. Egy-egy „Chief Justice" és „Gamecock" kancza szintén sok nemességgel s egyszersmind sok csonttal bir. Bácska két angol félvér csikót, egyiket „Palestro", a másikat „Sutherland" állami mének után állított ki ; mindenik hatalmas, derék lóvá Ígérkezik válni. Végre az egyáltalán legnagyobb kiállító, Torontál megye, egész bosszú sorozatával az angol félvér lovaknak jelent meg. „ltococo", „Romeo", „Bois Roussel", „Mackbeth". „Exact", „Ostreger", „Oakbal", „Chief Justice", „North-Star", „Pantalon", „Furioso", „Iguácz" és „The-Czár" leginkább azok a részben angol teli.-, részben félvér mének, melye];: által e fajú legtöbb és legelőkelőbb lócsaládunk vére képviselve vau e megye lóállományában. Köztük a legtöbb használati czélra igen jó példányokat lehetett találni, a nélkül hogy valami kitűnő különösen magára vonta volna figyelmünket. PestPi lis-Solt-Kiskunm egye nagyszámú, igen érdekes, a többi megyékétől eliitó kiállításáról kell még megemlékeznünk. Elütő a többitől annyiban, hogy mig amazok tenyészauyaguk, többnyire kauezáik és csikaiknak, egy, természetesen elenyészőleg csekély, de általában minden esetre jobb és legjobb részét vezették fel mutatónak, ez használati, eladó anyagából állított ki összeválogatott, betanított, kész fogatokat. — A ki valaha megpróbálta kisebb tenyésztőktől, hozzá nyers, ídomitatlan, fiatal lovakból csak egy tűrhetően járó, egyenlő kettős fogatot is összeállítani, s visszaemlékezik, hogy, ha csak különös szerencséje nem volt, mennyi lovat vett és adott el, inig czélját elérte, ez méltányolni és bámulni fogja e megye lótenyésztési bizottmánya fiatal és buzgó elnökének szakértelmét, fáradhatatlan szorgalmát, kitűnő szemét, sőt kezét is, — (nagyon csalódnánk, ha az idomitásnál gyeplő és ostorhoz maga is nem nyúlt volna) — hogy annyi ötös és négyes fogatot igy összeválogatni s hozzá még, aránylag minden esetre rövid idő alatt, igy behajtatni is tudott. Hogy ez irányban ez a kiállítás első és csaknem egyetlen volt, az épp oly kétségtelen, mint a mily bizonyos, bogy a fogyasztó közönségnek, mely utoljára általában nem tenyész-, hanem használati anyagot keres, azt tudja megbirálni, az előbbi formáiról az utóbbi keresett, jó tulajdonságaira következtetni a legritkább esetben bir, az ilyen kiállitás legmegfelelőbb s e tekintetben lótenyésztésünkre legtöbb gyakorlati elönyuyel is jár. Kétségtelen az is,, hogy áz ilyen a többinél azért issokkal nagyobb koczkázattal, esetleg áldozattal jár, mert annak csak az egyes tenyésztőt kell a részvételre rábirni, de itt a lovat meg kell venni s bizonyosan jó ideig etetni. Mi tiszta szívből kivánjuk, hogy áldozat ne, vagy legalább nagy ne legyen. De utoljára ily czélra a található legjobbat megszerezni a legtöbb esetben, — hála isten, — vagy éppen nem, vagy csak aránytalan magas áron lebetne. Ha ezután a kétféle ló között a tenyészauyagot ismerő és méltányolni tudó birálóu párhuzamot vonunk, az Ítéletnek igazságtalannak kell lenni,, nem a lóra, hanem a kiállítóra. A használati lónál a leszármazás közel sem bir annyi értékkel, mint a tenyészanyagnál, azért annak elhallgatását itt könynyebben is nélkülöztük. Küllemük és járásukról Ítélve, a legtöbbeu van angol vér. Egykettőnek kivételével, mind igen jó, használható, praktikus ló s a ki vett belőlük, bizonyosan nem bánja meg. (Folytatása következik.) Megjegyzések a perdóczi ménest illetőleg. Lapuuk mult számában a Lókiállitási czikksorozat igen tisztelt Írójának (a Budapesti lókiállitási jury egyik tagjának) részrehajlatlau ugyan, de a perdóczi ménesre vonatkozó közleményeivel (mi akkor figyelmünket kikerülte,) nem érthetünk mindenben egyet. Ismerjük gróf Festetics Tassilo vadászés kocsi-lovait e ménesből s volt már idő (az 1883-ki bécsi lókiállitás) midőn azok sok kitüntetésben részesültek. Két Stockwell származású telivér mén fedez e ménesben s régebben Nigtwatch, s a ki a félvér kauczákból o o ' nevelt vadász-lovakat látta mily könnyen vágtatnák urok meglehetős terhével — sokszor igen hosszú és sebes runbeu a rókafalka után, vagy Pardubitzben a még gyorsabb szarvas-kopók után : az népi kételkedett volna, hogy mily jó használati lovakat szolgáltat e ménes. — A lókiállitási czikkek t, írója ezeket (mint maga is bevallja) nem látta, s csak a kiállított kanczák után itélt, ugv szintén keveset láthatott kocsiban a perdóczi lovakból — különben aligha vélné hogy a Steppiugton nevű norfolki behozatala egyFurioso által belyettesittetbetett volna. Á Steppingstonok — mint hintós lovak igen keresettek, s legközelebb —- midöu a Walesi bg őket látta — szeretett volna egy párt közülök megszerezni. — Megbocsásson a t. czikkiró, de ezzel tartozunk az igazságnak; megengedjük, bogy a ménes nem egyöntetű, de czélja nem is csak egyféle; aztán még nem rég szerveztetett újra, s lehetnek még hibák, de látszik is a ja— vitó kéz. Szerk.