Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-11-19 48. szám

500 Vadász- és Verseny-Lap. November 19. 1885. 1> inak, mint ilyennek csontalapja lebetne több. E bajban különben, egyéb igen jő formáik mellett, az elöl nevezett „Gouverneur" csi­kaja, a Palestro és Oranian ivadékok is osz­toznak. Hideg Mihály és ifj. Szabori János lovai talán nem oly elegansak, mint a töb­biek, de jő, praktikus, használható lovak. A szomszéd Veszprém-megye egy meg­lehetős „Furioso" ivadékkal jelent meg. Két szintén jó lovának anyjában van „Polmoodie" vér. Petró János és Németh János nagy, ne­mes szép kanczái ugyan ismeretlen szárma­zásúak, de külsőjük után valószinü, hogy az angol fajhoz tartoznak. Pozsony megye, összes viszonyainak megfelelőleg, a nehezebb, testesebb félvér ló tenyésztésére van utalva, s ebhez képest si­került kiállításában is e fajt mutatta be. A „Chesterfield" apa és „Furioso" anyától, va­lamint „Confidence" apa és „Buccaneer" anyától származott, 176 és 172 centimeter ma­gas, hatalmas, csontos, a mellett szép, nemes kancza megbecsülhetetlen két ló, mely köny­nyeu végez minden gazdasági munkát a mel­lett a nehéz hintóba is kitűnően beillik s a mi főelőny, az ilyen lótól, a mént jól meg­választva, akár hozzá hasonló, akár már sok­kal magasabb igényeknek is megfelelő csikót lehet nevelni. Győr megye kiállításán a könnyebb an­gol félvért egy „Revolver" és egy „Bucca­neer" ivadék képviselték, s különösen az utóbbi feltűnő könnyű járásával kitűnően képviselte. A még ez osztályba sorolható má­sik bárom ló „High-Flyer" norfolki méntől származik, tagosabb, nehezebb. Sopron megyéből két „Chief Justice" igen csinos, elegáns, világos pej kancza; kivülük még három „Roland", a kisebb norfolkiak minden jó és rossz tulajdonságával. Harsból angol lovat csak nehezebb nor­folkit láthatunk „Puncs" és „Haripo" mének után, egyes példányok annyira nehezek, liogy a szemlélő kisértetbe jő, nóri alapra gon­dolni. Esztergom viszont csak könnyebb angol fél vért vezetett fel. Legcsinosabb és legaczé­losabbnak is látszott egy könnyebb, de elég nagy paripa jellegű „North-Staar" kancza, a két „The Czar" közül Andor Andrásé igen szép ugyan, de puhának tetszik, a má­sik szép is, de e mellett erős, arányos ló. Gömörben „Gamecock" és „Macbeth". Borsodban „Pantaloon", „Star of India", „The Czar* és „Deutscher Michel" ivadékai mutatják, bogy olyan vidékeken is (a hol a lótenyésztés aránylag más, e tekintetben ked­vezőbb viszonyok között levő megyékhez, ke­vésbbé haladt előre) lehet a nép kezén levő jobb anyagból megfelelő tartás és gondosabb ápolás mellett, igen értékes lovakat nevelni. Zemplén megye kiállításában egy- két ló alakja emlékeztet az angol vérre, a nélkül bogy a leszármazás kimutatásának hiányátal, ebből határozott következtetést lehetne le­vonni. Epen Heves megye, melynek kiállításán, de valószínűleg odahaza faluiban, tanyáin is, aránylag talán az angol vér kevésbbé fog­lalt tért, tüntette fel egy bemutatott lová­val, bogy a jól megválasztott, arra való an­gol fajú men után, a hazai jó paraszt-kan­czák bői Dhet olyan lovat nevelni, mely a mellett, bogy a magyar földműves gazda íz­lésének megtelel, minden a könnyű hátas, vagy hámos iránt támasztható legmagasabb igényt is kielégít. — Ponik Pál besseuyői gazdának „Virgilius" után nevelt „Cigány" nevű fekete kanczája az arab ló tetszetős, megnyerő vonalait és fürgeségét az angol aczé­laval és rugonyosságával oly szerencsésen egyesíti magában, hogy nem csodáljuk, sőt teljes mértékben méltányoljuk gazdája elha­tározását, mely szerint e lótól semmi pénz­ért sem válna meg. Szabolcs megyéből kizárólag Nyíregyháza városa állított ki, még pedig egynek kivé­telével, mind angol fajú : „North-Staar", „Diophantus" stb. apától származott nagyon jeles, igen jó, olyan lovakat, a milyeneket jómódú gazdáink istállóiban örömmel lá­tunk Kár, bogy e kiállitásban a megye más községe is részt nem vett. Szatmár megye Csanálos és Fény közsé­geiben, a honnét ide lovat vezettek, a gróf Károlyi-féle ménes angol vére látszik ural­kodó szerepet játszani. S e ueine az uralko­dásnak, ugy látszik, e vidéknek nagy elő­nyére van, mert bemutatott lovaik az e nem­ben legjobbakkal bátran versenyezhetnek. S hogy ez alapon milyen jövőre lehet számí­tani, azt Ludaschernek két darab „Királyfi" méntől származott gyönyörű szopós csikaja mutatja. Hajdu-megyéból alig, Somogyből talán egy­két ló jöt't fel, mely angol származásra né­mileg emlékeztetne. Baranyából egy „Codrington" — „Pol­moodie" setétsárga s egy „Grizzly Boy" deres, mindkettő négy éves kancza egyaránt becsü­letére válnak annak, a ki tenyésztette s a ki a kiállításra kiszemelte. Az első elegan­tiája, gyönyörű formáival tűnik ki, a má­sodik pedig olyan tömött, aczélos, kemény járású jukker, melyen hasonló párral sebes tempóban igen messzire lehetne menni. A volt Bánságnak még mindig dús­gazdag róna földje arra van teremtve, hogy a nehezebb, termetesebb, nagy ériéket kép­viselő lófajt nevelje; czélba is vétetett, hogy itt az ilyen ló képezze a tájfajtát. Hogy ehhez a kitűnő alap nem hiányzik, azt ez alkalommal is láttuk, de láttuk egyszersmind azt is, bogy a czél elérése még a legked­vezőbb körülmények között is hosszú időt vesz igénybe, mert éppen e nagy vidék feles számmal könnyebb, részben igen könnyű, keleti származású lbvat állított ki. Temes, melynek lovai gyönyörűen, ta­lán a leggondosabban és sikerültebben vol­tak megválogatva, a maguk nemében pom­pás Noniusokon kivül, (melyekről még ké­sőbb bőven szólunk) három uagyon szép angol félvért is állított ki. Köztük leg­könnyebb, igen nemes állat egy „The-Czar" sárga kancza. Egy-egy „Chief Justice" és „Gamecock" kancza szintén sok nemességgel s egyszersmind sok csonttal bir. Bácska két angol félvér csikót, egyiket „Palestro", a másikat „Sutherland" állami mének után állított ki ; mindenik hatalmas, derék lóvá Ígérkezik válni. Végre az egyáltalán legnagyobb kiállító, Torontál megye, egész bosszú sorozatával az angol félvér lovaknak jelent meg. „ltococo", „Romeo", „Bois Roussel", „Mackbeth". „Exact", „Ostreger", „Oakbal", „Chief Justice", „North-Star", „Pantalon", „Fu­rioso", „Iguácz" és „The-Czár" leginkább azok a részben angol teli.-, részben félvér mének, melye];: által e fajú legtöbb és legelőkelőbb lócsaládunk vére képviselve vau e megye lóállományában. Köztük a leg­több használati czélra igen jó példányokat lehetett találni, a nélkül hogy valami ki­tűnő különösen magára vonta volna figyel­münket. Pest­Pi lis-Solt-Kiskunm egye nagyszámú, igen érdekes, a többi megyékétől eliitó kiállí­tásáról kell még megemlékeznünk. Elütő a többitől annyiban, hogy mig amazok te­nyészauyaguk, többnyire kauezáik és csi­kaiknak, egy, természetesen elenyészőleg csekély, de általában minden esetre jobb és legjobb részét vezették fel mutatónak, ez használati, eladó anyagából állított ki össze­válogatott, betanított, kész fogatokat. — A ki valaha megpróbálta kisebb tenyésztőktől, hozzá nyers, ídomitatlan, fiatal lovakból csak egy tűrhetően járó, egyenlő kettős fo­gatot is összeállítani, s visszaemlékezik, hogy, ha csak különös szerencséje nem volt, mennyi lovat vett és adott el, inig czélját elérte, ez méltányolni és bámulni fogja e megye lótenyésztési bizottmánya fiatal és buzgó elnökének szakértelmét, fáradhatatlan szorgalmát, kitűnő szemét, sőt kezét is, — (nagyon csalódnánk, ha az idomitásnál gyeplő és ostorhoz maga is nem nyúlt volna) — hogy annyi ötös és négyes fo­gatot igy összeválogatni s hozzá még, aránylag minden esetre rövid idő alatt, igy behajtatni is tudott. Hogy ez irányban ez a kiállítás első és csaknem egyetlen volt, az épp oly kétségtelen, mint a mily bizonyos, bogy a fogyasztó közönségnek, mely utol­jára általában nem tenyész-, hanem haszná­lati anyagot keres, azt tudja megbirálni, az előbbi formáiról az utóbbi keresett, jó tulajdonságaira következtetni a legritkább esetben bir, az ilyen kiállitás legmegfele­lőbb s e tekintetben lótenyésztésünkre leg­több gyakorlati elönyuyel is jár. Kétségte­len az is,, hogy áz ilyen a többinél azért is­sokkal nagyobb koczkázattal, esetleg áldo­zattal jár, mert annak csak az egyes te­nyésztőt kell a részvételre rábirni, de itt a lovat meg kell venni s bizonyosan jó ideig etetni. Mi tiszta szívből kivánjuk, hogy ál­dozat ne, vagy legalább nagy ne legyen. De utoljára ily czélra a található legjobbat megszerezni a legtöbb esetben, — hála isten, — vagy éppen nem, vagy csak arány­talan magas áron lebetne. Ha ezután a két­féle ló között a tenyészauyagot ismerő és méltányolni tudó birálóu párhuzamot vo­nunk, az Ítéletnek igazságtalannak kell lenni,, nem a lóra, hanem a kiállítóra. A használati lónál a leszármazás közel sem bir annyi értékkel, mint a tenyész­anyagnál, azért annak elhallgatását itt köny­nyebben is nélkülöztük. Küllemük és járá­sukról Ítélve, a legtöbbeu van angol vér. Egy­kettőnek kivételével, mind igen jó, használ­ható, praktikus ló s a ki vett belőlük, bi­zonyosan nem bánja meg. (Folytatása következik.) Megjegyzések a perdóczi ménest illetőleg. Lapuuk mult számában a Lókiállitási czikksorozat igen tisztelt Írójának (a Buda­pesti lókiállitási jury egyik tagjának) rész­rehajlatlau ugyan, de a perdóczi ménesre vo­natkozó közleményeivel (mi akkor figyelmün­ket kikerülte,) nem érthetünk mindenben egyet. Ismerjük gróf Festetics Tassilo vadász­és kocsi-lovait e ménesből s volt már idő (az 1883-ki bécsi lókiállitás) midőn azok sok kitüntetésben részesültek. Két Stockwell szár­mazású telivér mén fedez e ménesben s ré­gebben Nigtwatch, s a ki a félvér kauczákból o o ' nevelt vadász-lovakat látta mily könnyen vágtatnák urok meglehetős terhével — sok­szor igen hosszú és sebes runbeu a róka­falka után, vagy Pardubitzben a még gyor­sabb szarvas-kopók után : az népi kételkedett volna, hogy mily jó használati lovakat szol­gáltat e ménes. — A lókiállitási czikkek t, írója ezeket (mint maga is bevallja) nem látta, s csak a kiállított kanczák után itélt, ugv szintén keveset láthatott kocsiban a perdóczi lovakból — különben aligha vélné hogy a Steppiugton nevű norfolki behoza­tala egyFurioso által belyettesittetbetett volna. Á Steppingstonok — mint hintós lovak igen keresettek, s legközelebb —- midöu a Walesi bg őket látta — szeretett volna egy párt közülök megszerezni. — Meg­bocsásson a t. czikkiró, de ezzel tartozunk az igazságnak; megengedjük, bogy a ménes nem egyöntetű, de czélja nem is csak egy­féle; aztán még nem rég szerveztetett újra, s lehetnek még hibák, de látszik is a ja— vitó kéz. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents