Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-01-01 / 1. szám

4 Az idősb lovak korosztályánál e tekintetben semmi változás sem észlelhető. — Ez arra látszik mutatni, bogy sok kifejletlen csikót inkább visszatartanak, s csak 3éves korában próbálják ki; ez többféle okból történhetik . . . Először talán ama tenyésztési szempontból, hogy a csikó — csontozatban erősödése — a megfeszített training által ne hátráltassák; más részt mert a 3évesek díjazására aránylag ínég is több dij adatik még Angliában is, mint a 2évesekére . . . o — A 3évesek versenyére ugyanis mintegy 75000 font van kiirva, a 2éveseke're 150000 font, az az: mégegyszer annyi, — de mig az előbbiért körülbelől csak 300 ló concurrál, addig a 2évesek száma majd háromszor annyira rug ... Ez valószínűleg az angol Jockeyclub befolyásának tulajdonitható, melyben még mindig vannak oly nagy urak és gazdag tenyésztők, kiknek nincs szükségük reá — hogy csikaik már 2éves korukban kifizessék felnevelési költségüket — csontozatuk és izmaik szilárdulásának, s igy későbbi tenyész-értékiik kárára. * * Érdekes még tenyésztési szempontból annak kifürkészése is, hogy oly nagy öszszegek mellett, melyek e díjazásokra szánvák. nincs-e nagyon megkönnyítve a nyerhetés ? Gondoskodtak-e a stewardok és a versenypropositiók készítői, — miszerint a korterhek, poena! itások és távolságok ugy legyenek elosztva, miszerint igazi concurrentia legyen, s a jó ló kiváljék, de más részt a valódi jó lovak agyon ne nyomassanak poenalitásokkal, a rosszak könyebbségére. Ugy látszik Anglában itt is megvan a helyes arány, mert amint a Racing Calendarből kiolvastuk, az összesen indult, 1982 ló közül csak 818 ló nyert első dijat; ez igen mérsékelt arány, s azt mutatja, hogy nem minden ló nyerhet, mely a gyepen megjelen, mert daczára annak, hogy a handicapckrc adott dijait összege többnyire 1/

A-eddrl (mintegy 25000 font) több mint a korterhekre adottaké, (azaz: hogy tehát a könnyebb caliberü lovaknak is esély nyujtatik a ny.erhetésre) — ezek közül még is igen kevés nyerhet más versenyben mint „Eladó-ban" s igy a ki tenyésztési szempontból nézi a lovak eredményét: elég ujjmutatást kaphat reá. (Jövőre még majd folytatjuk.) * * * A közelébb mult sikverseny-saison bevégezte után a ,

Field" a következő nagyon érdekes megjegyzéseket bocsátja közre: „Százöt év lefolyása alatt másodszor esett meg, hogy a „Derby" holt versenyben végződött, először pedig, hogy az elhatározó verseny helyett a dij egyformán megosztatott, mely eljárás St. Gatien tulajdonosát nemcsak irigylendő, hanem kiváló lovagias színben tünteti elő. Vajmi kevesen kételkednek abban, hogy a második futamban St. Gatien lett volna a győztes. Ez okból Mr. Hammond nagylelkűsége, ki ellenie Sir John Willoughbyra bizta az ügy ily módon való való elintézését, elannyira megnyerte az angol közönség elismerését, hogy az év végén St. Gatien és Florence-szal elért nagyszerű eredmények irigységre nem adtak alkalmat. A mi a mult idény klasszikus futamát a doncasteri St. Legert illeti, ugy ennek eredménye csakis az idomárok fejedelmének, Matthew Dawsonnak, ujabb dicsőségét hirdeti. Mindenki által el van ismerve, hogy Harwester, midőn ápril 28-án Heath-Houseból kikerült, a legjobban idomított ló volt. Nevezetes azonban, hogy azt a különös gondot és kiváló megfigyelést, melyben a Matthew Dawson gondjára bizott lovak részesülnek, a mostani idény alatt Sherwood Robert (Mr. Hammond trainerje) sikeresen utánozta. Sherwood hirét akkor állapította meg, midőn 1855-ben Wild Dayrell-t a DerbyVadász- és Verseny-Lap. ben mint jockey lovagolta, s most majdnem egy emberélet lefolyása után, mint kiváló idomár szintén előkelő helyet foglal el a sportvilágban. — Bármit is rejtsen magában a jövő, annyi bizonyos, hogy sok év fog lefolyni, mig egy második St. Gatien vagy Florence idomárja és lovarjai hasonló dicsőségre tesznek szert a Cesarewitch-ben vagy a Cambridgeshireben. Rous tengernagy szerint egy futam sem veszi annyira igénybe a jockey helyes Ítéletét és türelmét, mint a Cesarewitch. — A lóversenyek törvényei és gyakorlatáról irt könyvében a hires tengernagy előadja, mikép kell vagy nem kell a Cesarewitchet lovagolni. Megkísérlem — ugy mond Rous — annak leirását, liogy szokták a Cesarewitchet elveszteni. Az elindulásnál a lovas, a helyett, hogy lova elejét jól összeszedné, annak nyakára ííubbaszkodik és ezáltal már tiz hoszszal O > , vészit. Most aztán a nyert utasitás szerint, hogy hátul ne maradjon, megsarkantyúzza lovát és előre nyomul Egy fél mértföldnyire valahogy kibírja a pace-t és az elsők után jár, korai megerőltetésének nagy kárára. A pace most már nagyon erős, mert a könnyű teherrel járók mind előre iparkodnak. Az ároknál emberünk a harmadik; a bokroknál az első helyért küzd, majdnem hajszálnyira. A partnál már nem birja, és helyét két-három ló foglalja el. Most a jockey minden lóval küzd. mely előtte mutatkozik. Nem is álmodozik más ellenséggel, csak az előtte járókkal. Hatvan yardnyira a nyerő pont előtt még egy nyakhoszszal vau előre, de akkor lova erejének fogyatkozását veszi észre. A sarkantyuzás hiába vau ; egy pillanatra megereszti a kantárt, a ló lábat cserél. és a vezetésnek vége vau. Mint utolsó eszközre, az ostorra kerül a sor, és karjáit körben mozgatván, a nyeregben ide-oda fordul. Egészen másképen üli meg ugyanazt a lovat valami Jem Robinson-féle ember. „A startnál művészünk nyergében hátra ülve összeszedi lovát, az első galopp-ugrásokat megteszi, de aztán lassankint visszatartólag lovagol. A könnyű teherrel járók előre sietnek és valamely gyorslábú öreg gentleman a mezőny élén kétségbeesetten küzd. — Jockey-nk nem akar ily paceben hal adui, mely sokáig ugy sem tarthat és, az első mértföld végén hetven yardnyira jár a vezető lótól, sőt még arra sem gondol, hogy helyzetén valamit javítana. A „Rowley-Mile" induló pontnál az öreg gentleman puskaporja elfogyott és a pace csendesedik. Művészünk lassankint előre nyomul; a bokroknál már csak három hossznyira van az első lovaktól, és az előtte lévőkkel számot vetve, kíváncsian hátra nézeget. IIa onnan nincs mitől tartania, lova fejét erősen tartva, bizonyosan tudja, hogy előre mehet, mihelyt akarja. A fiatal jockeyk még mindig az első helyért küzdenek ; már a legutolsó dombra kerülnek; sarkantyúk és ostorok erősen dolgoznak, és emberünk, ki az első küzdelemben nem vett részt, megint hátul keresi ellenfelét, minthogy pedig olyat ott nem talál, az utolsó megerőltetésre szólitván fel lovát, egyetlen egy runban könnyen letorkolja ellenfelét." * * * Bármily páratlan események voltak St. Gatien és Florence működései a közelmúlt időben, nem kevesebb figyelmet keltett lord Falmouth versenyistállójának elárverezése, mely a mult ápril és julius hónapokban Newmarketen megtörtént. A szerencse, mely Falmouth lordnak hosszú évek során a gyepen kedvezett, ez alkalommal is hü maradt hozzá, habár azt hiszszük, hogy két vagy három hónappal későbben, midőn kétéveseinek szomorú szeFebruár 12. 1885. reple'se az illető kanczákra is rossz világot vetett — a nemes lord nem lett volna képes lovait oly hallatlan árakon eladni. Louisburgért, egy még próbálatlan kétéves csikóért, 4410 font sterlinget kapott, melyhez hasonló árt kétéves lóért még soha nem fizettek. Ugyanaz a vállalkozó fiatal sportsman, ki áprilisben Louisburgért 4410 fontot fizetett, októberben 5000 fontért megvett egy Sterling-Casuistry csikót (Paradoxot. Szerk.) Sir Joseph Hawley mindig azt mondta, hogy csakis bolond ember fizethet 1000 fontnál többet bármily fashionable eredetű egyéves csikóért, és maga részéről, ha már egyéves lovat vett — 500 fontnál többet nem is adott. Musjidot 200 guineán vette meg Hawley lord Scarboroughtól, és ehhez hasonló összeget fizetett Teddingtonért csikó korában, anyjával együtt. 1837-ben lord George Bentinck 65 guineát adott lord Chesterfieldnek egy Priam-féle tenyész-kanczáért sovány csikajával együtt. És eme sovány csikóból lett a hires Crucifix. — 1843-ben Mr. Henry Allen egy Chesterfield Grace Darling féle sárga csikót családi okoknál fogva anyjával" együtt 30 font sterlingen Mr. John Powneynak adott el. E csikó a hires „The Hero" volt. Chesterfield kimúlta után Grace Darlingot Venison, Emilius, Epirus, Touchstone és ehhez hasonló hires ménlovakhoz küldték, de The Hero-n kivül ivadékai semmit sem értek. Semmi kétség benne, hogy egyéves csikói, melyek igen szép állatok voltak, árverés utján sok pénzen elkelnek, habár — a miként mondám — semmit sem értek. Ugyanaz a leczke szól a Casuistry-féle csikóról, nemkülönben St. Gatien és Florenceről, Louisburggal szemben. Joseph Dawson, Peel tábornok halála után. 3000 guineát adott Peter-ért, és az idén Sir George Chetwind 400 guineáért vásárolta vissza Dominód,, mely nekie, valószínűleg többet fog jövedelmezni mind ama drága egyéveseknél, melyekért 4—5-ször annyit fizetett. A túrion mindig vannak értékes lovak, melyekhez aránylag csekély áron lehet jutni, és a lejárt versenyidény eredményei fennhangon azt hirdetik, hogy oly emberek, kik az afféle alkuk után járnak, sikerre tarthatnak számot. * * * Hátrahaladás a turf törvényhozásában. A „Field" erősen kikel báró Rothschild Lipót amaz indítványa ellen, mely szerint az okból, mivel a futamok nagyobb részében idősb jockeyk győznek, a korteher alatti futamok feltételeinél alacsonyabb teher-maximuin állapíttassák meg. Rothschild báró indítványát azzal támogatja, hogy idősb lovarok caeteris paribus többet képesek kivenni egy lóból, mint holmi fiatal gyerkőczök, s hogy továbbá sok futamban a teherfeltételek inkább az idősb és nehezebb jockeyknak nyújtottak alkalmat a nyerhetésre. Indítványában hallgatag beismeri, hogy fiuktól a nyeregben nem lehet annyit elvárni, mint meglett emberektől, ennélfogva, hogy a fiuk az emberek szájából a kenyeret kivehessék, ez utóbbiak számára a futamokban való réiztvételt meg kell nehezíteni. A „Field" méltatlan dolognak tartja, hogy idősb s többnyire családos emberek rovására fiatal ficzkók segélyeztessenek, s valóban nagyon furcsa, hogy a stewardok a a helyett, hogy Rothschild báró iditváuyát nevetségessé téve elejtették volna, azt „bővebb megfontolás" végett elfogadták. — Eddigelé azt hittük, miszerint a lovarok épp ugy, mint a tulajdonosok érdekében kellene áll mia, hogy a tehermérték lehetőség szerint az idősb és nehezebb jockeyk lovaglását lehetővé tegye. — Minél nagyobb a súlymérték, annál tovább űzheti a jockey mes-