Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-01-29 / 5. szám
Január 29. 1885. 47 dig a nevezettek gyorsabbak, mint Zsögöd Benő tv., Schwanda Gusztáv és Szekrényessy Kálmán urak. Nemzetközi vitorlás-versenyek tartására, persze, nincs kilátásunk Budapesten; ámde remélhetjük, bogy országos kiállításunk folytán lesz ilyen rendezve Balaton-Füreden. Ugyanis, ha a bécsi-vitorlázóegylet yachtjaival a Fertő helyett a Balatont keresné föl, tüstént kinálkoznék a legjobb alkalom, hogy jeles vitorlázóink: Nádasdy Fcrencz gróf, lnkey István. Károlyi László gróf. Zichy Antal gróf, Esterházy Mihály gróf, Mihálkovics Tivadar, Esterházy Andor gróf, Szarvassy Sándor és a jelesek jelese Young Richárd „ad octilos" bizonyítsák be nagy fölényüket az osztrák vitorlázók fölött. Az elmondotakból kitűnik, hogy az elősorolt versenyek számos faja szép reményekkel kecsegeti athlétáinkat és hogy azoknak sport-eredménye figyelemreméltónak Ígérkezik ; mit várhatunk azonban külső siker dolgában? Daczára, bogy a kiállítás folytán, remélhetőleg, állandóan tiz-huszezer idegen fog Budapesten tartózkodni, az említett versenyek túlnyomóan legtöbbje nem fog külsőleg is sikerülni, ha a versenyrendezö-bizottságok daczolni mernek évtizedünk egyedül helyes sportszerű nézeteivel, azaz nem követik Angliát, a nemes sport leghálásabb otthonát; nem követik Francziaországot, mely iránt nálunk minden más téren nagyon is túlzott rokonszenv nyilvánul. Ertjük a totalisateur alkalmazását az embersport versenyeinél is. Ha az idei. elősorolt versenyeknél a totalisateur nem áll a közönség használatára, a kiállítás és a legbatásosab hírlapi „reclame" daczára külsőleg nem fognak azok sikerülui, azaz ha nem is sújtja a versenyrendező-bizottságokat anyagi veszteség, (hogy pedig ez mily botrányra vezethet.bizonyitják a tavalyi BudapestGödöllőn tartott versenyek dijkinemadásai) anyagi haszonra, a mely pedig sportczélokra fordíttatván, rendkívül kívánatos, semmiesetre sem számíthatunk. A totalisator! E varázsszó jelentékenyebb befolyást gyakorol a legtöbb divatos sport nem föl virágzására, megizmosodására, mint egyes ügybuzgó spoxtsmauek, sőt ily sportegyletek még oly fáradhatatlan törekvése a jó ügyet szolgálni. A legtöbb divatos sportnem fejlesztésére a versenyek nélkülözhetetlenek : már pedig minden irányban sikerült versenyek határozottan nem képzelhetők korunkban fogadások nélkül; fogadások közvetítésére azonban legalkalmasabb eszköz a totalisator. A totalisator nem támogatja a vaklába kötött hazard fogadásokat; nem mozdítja elő a hazárdjátékot: hanem a legczélravezetőbb. sőt bátran állithatjuk, az egyedül czélravezető eszköz, az egészséges konbinációkat, melyek szellemileg és testileg hasznos, beható sporttauulmányok eredményei, fogadás alakjában megvalósítani. Annál sajnálatrainéltóbb tehát, hogy egyik, tudományosan müveit országgyűlési-képviselőnk, a ki azonban, kár érte! oly dolgokhoz is liozzá szokott a parlamentbau szólani, melyekhez mitsem ért, s igy. voltakép, minden lében kanál, nem TÖstelt folyó hó 21-ikén inditványt tenni a totalisatornak versenyeinknél való eltörlésére. Persze! tökéletesen elégséges volt Szérhcnyi Pál miniszter rövid fölszólalása, hogy ez éretlen indítványt a képviselőház elvesse. A totalisatornak az embersport versenyeinél való alkalmazása tekintetében a kezdeményezés nagyérdeme a„Balaton-Egylet"-é, melynek tavalyi közgyűlésén egyik tagja indítványára, annak alkalmazása,«^ egylet összes versenyeinél, határozatba ment. Az indítvány mellett oly kitűnő sportsmanek szólaltak föl, minők Nádasdy Ferenez és Esterházy Mihály grófok, mig ellene a népes közgyűlésen csakis egyetlenegy hang emelkedett, melynek tulajdonosa azonban előre kijelentette, hogy nem ért a dologhoz. Miután Esterházy Mihály gróf a „M. A. C." köztiszteletnek örvendő elnöke, várható, hogy a totalisator mielőbb használatba jön a „M. A. C." versenyeinél is. Ugyanis, a műkedvelő athlétára mi sem kitüntetőbb, mint az iránta nyilvánuló bizalom : bíznak benne ; még pedig nemcsak ügyességében, kitartásában, erejében, hanem lelki (ismeretes idomitásában és becsületességében is; mert a ki fogad valamelyik versenyzőre, annak biznia kell az illető becsületességében is, azaz. hogy választottunk nem engedi magát megvesztefettetni. Ezért birnak a versenyek és fogadások NagyBritánia szabad földén oly rendkívül nagy befolyással erkölcsi és hatalmi szempontból is, hogy ama minisztérium, melynek eszébe jutna törvényjavaslatot készíteni « versenyfogadások ellen, bizonyára nem maradhatna kétszer huszonnégy óráig. sem kormányon. Nagy-B ritániáén ál, e dologban is, utáuzásraméltóbb példát nem találhatunk. TÁRCZA. Farkas vadászat kópékkal. Mindeddig az Egyesült-Államokban a íSvkasvadászat igen alárendelt sport volt a többiekhez képest, írják a „Daily Telegrafnak". Rendesen csak lőfegyverekkel vadászták azt. 1876-ban jutott először eszébe egy minesottai gentleman-sportsmannek, hogy ebfalkával üldözze a farkasokat. De minő volt az a falka! A legtarkább, a minőt csak képzelni lehet. Az ebek közt volt két szelindek, öt agár. két kopó. egy vizsla, egy fürj-eb, két borz-eb és négy leírhatatlan minőségű kutya : végre még egy uszkár is, s igy összesen 18 eb. Hogy ezekkel az ebekkel a farkast el nem lehetett fogni, az magától érthető. Legújabban Mr. Close, minesottai birtokos, mult november 28-dikán íarkas-hajszát rendezett. A falka kétféle ebekből állott, agarakból, melyek egyedül képesek a farkast utóiérni, és erősebb, úgynevezett farkasebekből. A hajsza Pipestone minesottai kis város közelében történt. Mr. Close kis pej kanczán, barátja Mr. Harmau. vörös deresen vettek részt a vadászatban. A lovak alig birták a farkast és a falkát követni. Délfelé űzvén azt, a farkas át ment a milwaukei vasútvonalon ; de itt sikerült neki egy erdős szorosban elbújni. Mr. Close két farkasebe. Ranger és Hec- tor, azonban annyira megközelítették a farkas rejtekhelyét, hogy ez nem tartotta tanácsosnak az ott maradást és egy domb felé futott a sűrűségben. Mintegy 400 lépésnyire lehetett az ebektől a domb csúcsán, midőn megpillantották s azonnal utána iramodtak. E pillanattól kezdve a run 55 perczig tartott, mely idő alatt a farkas és az ebek 12 mértföldnyire futottak, mig martalékukat utói érték, s Hector és Ranger földre tepervén megölték, még mielőtt az ebfalka többi része és a lovasok megérkeztek. A két eb oly jól volt betanítva, hogy a farkast szét nem tépte, sőt a többi ebet is távol tartotta a kimúlt állattól, mig mr. Close megérkezett. A farkas pedig elég erélyesen állott nekik ellent, dühösen védte magát, s Ranger és Hector nagyon erős harapásokat kaptak. Mint Dodge Rikhárd Irving alezredes, ki első vadászati tekintély az Egyesület-Államokban, állítja, itt nincs terület, a hol ne lehetne igen sok farkast találni. A farkasok itt kétfélék: a buffalo-farkas és a síksági (prairie) farkas. A buffalo-farkas oly nagy, mint a legnagyobb agár, sovány, éhes kinézésű, mig a prairie-farkas, melyet Coyote-nak neveznek, alig felényi nagyságú, nem nagyobb a rókánál. Mind a két faj nagyon gyáva; lia egyedül vannak, még borjut vagy juhot sem mernek megtámadni, de ha csapatosan vannak és nagyon éhesek, akkor még a buffalóra is rárontanak. Ugyancsak Dodge alezredes azt is mondja, hogy az amerikai farkas valamennyi húsevő állat közt a legkevésbbé ártalmas és éppen nem veszélyes. A bnffidó-farkasra való vadászat a legérdekesebbek egyike, dekopókkal iebetlenazt utolérni. Kétségbeesésében válik csak veszedelmessé és ritkán történik, hogy egy vagy két eb ne esnék áldozatául; ügyes agarak nem is közelitik azt meg, lianem körülállják, mintegy egy ostromzárolva tartják mindaddig, mig a szelindekek meg nem érkeznek, de a farkas még ezekkel is megmérkőzik Mindeddig csak gyalog vadászták s Mr. Close volt az első lovas falkavezető. E télen alig fog több farkas-vadászat tartatni. November vége felé Miuesottában elkezdődik az erős havazás és ez öt hónapig tart, ugy, hogy a síkságot mély hólepel takarja, mely oly dombokat s feneketlen mélységet képez, hogy ott sem ló sem ember nem mehet biztossággal s elsüppedés veszélyének teszi ki magát. Mindazonáltal kétséges, vájjon az amerikaiaknak ugyanoly élvezetet nyujtand-e a farkasvadászat, mint a bretonoknak. Noha a bretagnei farkas sem igen támad meg embereket s némelykor egy fiu vagy lány gyermek is könnyen elűzheti a nyájtól, de azért még is vakmerőbb az amerikainál. Mindaddig, mig be nem sötétül, a farkas a sziklák közt marad Alső-Bretagueban, Morbibanbau, Cótes du Nordban és Fiuisterreben, és ilyenkor még a hivatalos grand louvetier sem férhet hozzá, de már a régi Cairbax kastély közelségében gyakran föl lehet ázt hajhászni. A Bretagne úgynevezett „Bretagne Bretomant* vidékén a farkasok igen rettegett állatok. A parasztok nagyon lelnek t-őlök és keresztet vetnek magukra, ba éjféltájban vonítani hallják : azt hiszik, hogy bűvös állatok s „loupgarou"-nak nevezik. Ezek a legsűrűbb erdőkben tanyáznák. Jaj az embernek vagy állatnak, ha velők találkoznak. A bretagnei farkasok berontanak az udvarba s rendesen legelébb a láuczou levő ebet támadják meg; ugy látszik, hogy az eb húsát minden más búsnak elébe teszik. Reggel a paraszt csak az eb nyakravalóját, a lánCzot és vértócsát talál, hol az azelőtti éjjel még háza hű őre volt. A grand louvetier őszintén bevallja, bogy a nap nem elég hosszú és nincs oly jól futó eb, hogy egy tökéletesen kifejlett farkast elfogjon. Ha a Bretagneban nagy farkasvadászatot vagy bajszát tartanak, a louvetier paraszt hajtókát az erdő szélén állítja föl, kik mindnyájan lőfegyverekkel vannak ellátva; vaunak kétcsövű vagy vontcsövű puskáik. Ha a farkas át akar törni a hajtáson, akkor bizonyos lehet abban, hogy több golyó lyukasztja keresztül bőrét. A farkas-vadászatot Francziaországbau többnyire gyalog vadászok hajtják végre. Mindeddig Amerikában is igy volt s valóságos, nagyobbszerü farkasvadászatok nem voltak ott szervezve, csak egyes vadászok mentek ki ilyenek elejtésére. Ama vadászatkedvelők számára, kik a sportot lóháton szeretik élvezni, most leginkább Minesottaállamot lehet ajánlani, hol egyedül kezd divatba jönni farkasvadászat lóháton, noha, mint azt fennebb is emiitettük, a farkasvadászat saisonja már elmúlt s igy azt csak jövő évre ajánlhatni. Mr. Close igen vendégszerető férfiú és a ki hozzá fordul, bizonyosan számithat jó fogadtatásra, mig Bretagneban a parasztok a külföldieket nem igen szívesén látják, mert minden külföldit angolnak tartanak s a nemzeti gyűlölség nálok kiirthatatlan.