Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-10-29 / 45. szám

462 Vadász- és Verseny-Lap. Október 15. 1885. Budapesti őszi versenyek zárnapja. Őszi meetingünk külön napja, melylyel az 1885-diki síkverseny-idény bezárult, jó­formán csak a sport leghívebb barátait csalta ki a versenypályára, mivelhogy rossz idő uralkodott egész délelőtt, sőt a délután elején is sokakat visszatartott a gyep látogatásától. A versenytér e körülmény miatt meglehetős szomorú képet nyújtott, midőn a csengetyű a versenyek elsejére való fölnyergelés végett megszólalt; de az eső legalább megszűnt, az esernyők eltűntek a szemhatárból s azok, a kik az idő kellemetlenségétől vissza nem rettentek, SZÍVÓS kitartásukat nem bánhat­ták meg, mert a versenyeken jó mezőnyök jelenkeztek s nagyon érdekfeszítően folytak is le az itemek. A talaj nagyon mély volt s részben e körülménynek lehet tulajdonítani ama meglepetéseket, melyekben nem volt hiány. A 950 meteres Ilandicap-ben Sí, mely az utóbbi időkben csalódásokat idézett elő, most igen jó formát mutatott, mert ő vitte a kétévesek közt a top weightet s mindamel­let kortársai közt egyedül volt képes két hároméves ellenfelét, Buschmüllert és Vale­ricmust, megverni, melyek a többi öt young­sternek a czélnál patkóikat mutogatták. Mi­randola, — melyről mi már ismételve meg­említettük, hogy őt istállójában jelentéke­nyen túlbecsülték — volt a favorit, azon­ban könnyű terhévej sem tudta a versenyt, Wissenschaft és Pajzán előtt, a távoszlopig vezetni s verve maradozott. Wissenschaft nagyon jól a versenyben látszott lenni, midőn egyszerre csaknem fölhagyott a futá­sai, mert, a mint később bebizonyult, orrvér­zést kapott. Sajnos, de ugy látszik, e baj családi örökség, mert Kunst is — szintén Wunshmaid leánya —'ugyané bajban szen­vedett. De, bogy a versenyre visszatérjünk, Mirandola és Wissenschaft hátrálása után a két bároméves maradt az élen, melyet Paj­zán és Si követett legközelebb. Pajzán azon­ban nem sokáig tartotta ki a kancza mel­lett s nem is lovagoltatott ki; igy Si-nek jntott a föladat, a báromévesekkel elbánni, mit meglehetős biztosan is tudott teljesíteni. A Kétévesek versenyének 1300 meter táv­ján Jacob, mint főkedvencz, fölhasználta még az utolsó alkalmat, hogy a zárnapon érvé­nyesítse tehetségét. Cipolletta, mely az in­dulástól vezetett, aztán sokáig közvetlen a mén mellett maradt s nem könnyű dolgot adott neki; a távoszlopon belül azonban verve volt és föltartatott, mig a Tünzerin­mén, egészen a külső oldalon, az ostor alatt előre ment, hogy a második helyet elfoglal­hassa. Mig most a közönség nagyobb része ama hitben élt, hogy ez a ménnek sikerült is, a biró — melynek kijelentése ellen, tud­valevőleg nincs fölebbezés — Cipollettát he­lyezte másodikul. Matador, daczára annak, hogy csak leg­közelébb is a Totalisateur-dijban számos pártolóját cserben hagyta, a következett Handicap-ban újra meleg pártolásban része­sült, noha e Versenyben a legnagyobb ter­het kellett vinnie. Patria-ról nem lehetett föltenni, hogy neki e távolság Ínyére lesz s a könnyű terhű Cimbria és Wahrsagerin semmi oly képességet nem mutattak föl, mely őket az irántok való figyelemre följo­gositbatá. Matador azonban a saison zártá­val mindenesetre tökéletesen elveszte a for­máját s utóbbi fölléptekor sem tudott semmi szerepet játszani és nemcsak Wahrsagerinre nem lehetett soha veszélyes, — mely az egyenes vonalon átvette a vezetést, midőn azzal Cimbria fölhagyott — hanem Patria is fáradság nélkül tudta őt megverni a má­sodik pénzért, holott ez mindig messze a háttérben tartatott. Az 1300 meter távolságú Eladó verseny­ben r melylyel a síkverseny-saison zárult, meg­lehetős vegyes társaság ment föl az inditó­oszlophoz, melyből azonban csak Olivette és Barege részesültek figyelemben, mig Busch­müller, — mely ma már második versenyét futotta, — úgyszintén Favorita és Biztos, nem találtak pártolókra. Utóbbi minden eshető­leges esélyét tökéletesen semmivé tette az által, hogy az indulástól lovasát két izben ragadta el, mind a kétszer csaknem az egész távot megfutva, mielőtt föl lehetett volna tartani. Mikor aztán az indulás sikerült, Fa­vorita ugrott el a vezetéssel Barége előtt, de nem sokáig tarthatta magát az élen s mind­két kedvencz kancza elől hátrálnia kellett, mint a melyek szép versenyben futottak haza­felé, mig végre is Olivetteé lett a győzelem. E kanczának most az volt a hivatása, hogy ménesbe menjen, tulajdonosának azonban uj áldozatot kellett hoznia, hogy Olivettet meg­tarthassa, miután a második ló tulajdonosa, némi kedvet mutatott a megvételére. A uap, sajnos, nem zárult minden accidens nélkül, melynek szerencsére semmi oly komo­lyabb következése nem lett, mint egyelőre gon­dolni lehetett. Ellis, ki a Gátverseny-ben a ked­venczet, Attalát lovagolta, az utolsó előtti gát­nál, hol még vezetett, lovával elbukott s esz­méletlen állapotban maradt elterülve. Később azonban kitűnt, hogy a lovas csupán egy igen fájdalmas zűzódást szenvedett a vese táján, mi eleintén gátolta abban, hogy mo­zoghasson, azonban komolyabb következése, remélhetőleg, nem lesz. A könnyű terhű Bar-one aztán könnyű győzelmét aratta Hanno és Marczi ellen, mig Knight Fee, mely top­weightja daczára igen erős versenyt csinált, nem helyezve érkezett be. Ezek voltak a legutóbbi események, melyek versenypályán­kon az idén végbementek, hol majdan, fél­évi szünet után, kikeletkor a szép sport újra életre kel. Pardubitzi versenyek. Vasárnap. Október 25-én. Csehország fővárosa, mint minden évben, ugy mult vasárnap is, nagy contingenssel járult a pardubitzi akadályversenyek látoga­tóinak tömegéhez, s igy a versenytér, az emiitett napon nagyon eleven képet nyúj­tott, noha az arisztokráczia csaknem amaz urak által volt csupán képviselve, kik az ottani szarvasfalka után vadászgatnak Az idő, tekintetbe véve a már előrehaladt év­szakot, nagyon kedvező volt s a pálya is olyan, mely igen jó sportot igért. Az Asszonyságok dija, melylyel a nap megnyílt, nagyon érdekesnek mutatkozott volna, ba a három pályázó ló közül The Sizer mindjárt a verseny elején bukása kö­vetkeztében a versenytől meg nem vál; Dubia Causa e körülmény folytán aztán könnyű győ­zelmét vivta ki az öreg Laureuzia ellenében, mely a turftól való hosszas távolléte daczára mint főkedvenez „rá" odds-szal indult. Az öreg kanczát már mint anyalovat kebelezték be a ménesbe; de meddő maradván, tulaj­donosa elhatározta, még egyszer trainingbe adni; azonban alkalmasint nem volt elég ideje régi formáját újra megtalálni. Dubia Causa, — mellesleg mondva a beltenyész­tés egyik nagyon ritka példánya, minthogy egy Buccaneer-mén és egy Buccaneer-kancza után van nevelve — aligha nyer alkalmat maidenságát levetni, ha Laurenzia annyira nem hanyatlik vala a formájában. A meeting greet attraction"-jót a Nagy akadályverseny képezte, melyért az idén is hét steeplerből állt tekintélyes mezőny in­dult, ezek közt a tavalyi győztes Jessica is, ki ismét a kitűnő urlovast, Mr. Mooret vitte a nyergében. E kanczáu kivül még csak Olive Branch volt az, melyet urlovas vezényelt, Baltazzi Hector ur, mig a többit mind jo­ckeyk lovagolták, öt font külön terhet vivén a nyergökben. Kaiser, a Rákosi akadályver­sen nyertese — noha oly lovas vezényelte, ki még pályáinkon kevés kisérlete mellett nem igen tudta magát kitünteni, — azoubau tekintetbe véve ama nagyszerű stylt, melyet első fölléptekor mutatott, — határozott fa­vorit lett s utána még a tavalyi győztes ré­szesült legtöbb figyelemben, mig a többit a fogadásig piaezon bosszú odds-szal lehetett kapni. Ám éppen az outsiderek sorából kel­lett a győztesnek kikerülni, mivelhogy a ked­vencz, mindjárt a második akadálynál elbu­kott és Jessica, épp ugy mint The Ranger, a verseny további folyamában kitörtek. Autumn vállalta magára azt a föladatot, hogy a tár­saság utmutatója legyen, de a küzdelem vége felé megbénult s kénytelen volt valamennyi a versenyben volt lovat maga előtt ereszteni. Abracadabra, mely Budapesten Per Dampí­fal való kétszeri futásában már nagyon jó formát mutatott, Autumn visszavonulása után határozottan átvette a vezetést s a versenyt aztán biztosan is nyerte meg derekas küzde­lem után Newbrook ellen, mely top-weight­ját nagyon figyelemreméltóan vitte. Olive Branch harmadik lett, Autumn előtt. Gról Esterházy Miklós, kinek színeit a szerencse ez évben nem nagyon kegyelte, ez által, éppen kapuzárás előtt, még egy szép versenyt nyerhetett meg s e kitűnő sportsman eme sikerét kétségkívül mindenütt a legnagyobb örömmel iogadják. Nagyon rosszul képviseltnek lehet ne­vezni a Gátversenyt, a mennyiben ama bá­rom ló közül is, melyek az indulópontboz fölmentek, Equity a „zászlók közt" csinálta debut-jét s Bettelstudent, épp ugy mint Rei­chenau, előzőleg a gátversenyekben rossz for­mát mutattak. Az utóbb emiitettek felől egyébiránt hire járt, hogy lényegesen javul­tak volna s eme hir valóban nem volt alap­talan, inert Gamecock fia, mely eddig Bet­telstuclent előtt mindig kénytelen volt bevonni a vitoriáit, némi küzdelem után most meg­verte ezt s tökéletesen igazolta ama bizalmat, melyet iránta a fogadási piaezon tanúsítottak. Potosi. Foxhallnak eme fivére, a Kune­sitzi akadályversenyben főkedvencz volt; azon­ban Fashioner előtt meg kellett hajolnia, mely őt, erős küzdelem után, egy orrhoszszal verte meg. E verseny egyébiránt egészen máskép üthetett volna ki, ba Kramsta százados, ki King Alfonso mén-ivadékátlovagolta, nem várt volna oly sokáig s ménjét kissé korábban viszi vala a harezba. Igy azonban Fasbionert, mely itt tavaly az Asszonyságok diját nyerte, nem érhette egészen utói s vereséget kellett tőle szenvednie. — A győztest a tulajdonos grót Kinsky Rudolf Ferdinand lovagolta, ki már Dubia Causa-ját is győzelemre vezényelte. A nap zárszámában Kaiser még egyszer megjelent az iudulóoszlopnál, hogy kárpótlást szerezzen a Nagy akadály-versenyben való bukásáért s pedig szerencsésen meg is szerezte azt. Monseigneur fia, kétségkívül nem az a ló volt a mi Budapesten, s a Kis akadály­versenyt bizonynyal nem nyeri meg, ba neki a véletlen nem jő segítségére. — Egyetlen komoly ellenfele, Prinz Eugen, melynek egyéb­iránt 11 kilót kellett adnia, mindjárt a ver­seny kezdetén elbukott s ez általi természe­tesen nagyon sok tért veszített, habár Mr. Moore gyorsan újra nyeregben ült is. Prinz Eugen az elvesztett tért lassankint be tudta húzni s végre Kaiseruek minden tehetségét ki kellet fejteni, hogy az erősen megviselt német steeplert egy fél hoszszal megverbesse Mr. Moore eme figyelemreméltó lovaglásért mindenesetre a legnagyobb elismerést érdemli meg, mert nem kis dolog egy nap alatt 3 izben oly nehéz pályán, a minő a pardubitzi, lovagolni s végre oly kedvezőtlen körül­mények közt, mint itt, oly szép versenyt csinálni. A versenyek részletes eredményét a kö­vetkezőkben adjuk : I. Asszonyságok dija. Akadályverseny. Va­dászlovaknak. Tiszteletdíj. Urlovasok. Táv kb. 4000 meter. Tét 25 frt, bánat 10 frt. (10 aláirás.)

Next

/
Thumbnails
Contents