Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885
1885-01-22 / 4. szám
36 Vadász- és Verseny-Lap na-Egylet" is, a mely mult év deczember 7 kén nagyon jól sikerült dísztornázást rendezett. E dísztornázás mérkőzéseiben kiváltkép kitűntek Zsingor Árpád és Moser György. Minden sportsmanre vajmi örvendetes láthatni, hogy tornaegyleteink belátták, miszerint a tornázás szintén ama sportnemekhez tartozik, melyek fölvirulásához megkívántatnak a mérkőzések, a versenyek. Azért nevezzük az ily sportvetélkedéseket mérkőzéseknek : mert tulajdonkép sportversenyek csakis ama vetélkedések, melyek szabályszerűen már előzőleg ki lőnek hirdetve, hogy azokra minél többen idomíthassanak, azokban minél számosabban résztvehessenek. Ez okból azután kiváltkép a „nyilt-versenyek" azok a vetélkedések, melyek a sportversenyek fogalmának megfelelnek. Lapunk mult számában fölsoroltuk az emiitett kimutatás után a tavalyi legjobb külföldi időméretek néhányát; terünk nem engedte, hogy ugyanazt cselekedjük a hazai legjobb időméretekkel is. Teszszük hát ezt most. Balogh Dezső versenyfutása, Palityról Szabadkára és vissza, ritka jo eredmény, a mely külföldön is számot tenne. Fillipovics Emil akadályverseny-kerékpározása ugyanazon pályán és ugyanazon nap, körülbelül 5 kilométernyire terjedő homok képezvén az akadályt, szintén nagyon szép eredmény; ugyanezt mondhatjuk Vermes Lajos 186 centimeternyi magas ugrásáról Győrött. Kinsky Nasi gróf síkfutása, a „M. A. C." őszi-versenyen, 913 metert 10 J / 5 mp. alatt rendkivül jó; pedig tudjuk, bogy a nemes gróf még jobb időméret elérésére is képes. Ugyanannak 19 4 ugrása ugyanaznap pedig oly kitűnő, hogy a külföldi műkedvelők eredményei között is nagyon kiváló belvet foglal el. Pröckl Leó versenyuszási győzelme, a „M. A. C." uszásversenyén, sokkal szebb időméretet mutat, mint a klub uszásbajnokjelöltjeé Kubik Béláé; mert hasonló időméretet véve a másik két kilométernyire is, Pröclcl Leó csak 26 p. 18 mp.-nyi időtartam alatt úszta volna be a 4 kilometeres pályát, melynek beuszására Kubik Bélának 31 p. 35 mp.-re volt szüksége. Csakhogy a viziversenyeknél, kivált melyek a budapesti Dnnán lefelé történnek, a vízfolyás különféle gyorsasága oly merőben üsmeretlen tényezőt képez, a mely minden, ilynemű kiszámítást könnyen halomra dönt. Azért mondjuk, hogy üsmeretlen tényezőt képez, mert a vízfolyás gyorsaságának kitudására legalább is minden száz-száz meternyi távközben a legpontosabb sebességi méréseknek kellene történniük, a mi pedig sem tavaly, sem azelőtt nem történt. A viziversenyek időméreteinek összehasonlításánál, összemérésénél nagyon elővigyázóknak kell lenni; mert azokon a vízfolyás,, a szél s a bullámverés, az úszásversenyeknél pedig ezeken kivül a viz hőfoka is oly tényezők, melyek rendkivül nagy mérvben befolyásolják az eredményeket Például Jankovich György a balatonfüredi juliusi szandoliuversenyen 500 meter bosszú pálya beevezésére teljes öt perczet igényelt : mert erős szél ellen, a mely merőben szemközt fujt, kellett eveznie. Holott Balatonfüreden a nevezettnél sokkal gyöngébb szaudolinozók is erős szél mentén 6 perez 53 mdpercz alatt egy kilométernyi távot beeveztek. Az uszásversenyeket csaknem épp ily nagy mérvben befolyásolja a hullámverés; mert a mig a hullámok ellen a legjobb uszék is alig képesek csak közép-jó időméretet is elérni, a hullámok mentén uszék kitűnőnél kitűnőbb időméreteket érnek el. Kiváltkép áll ez a Balatonról, melynek „hosszú hullámai", ha az egy ölnyi magasságot (a hullámvölgygyel együtt) elérték, oly rendkivül nagy segítségére vannak az I úszónak, azt hullámrél-hullámra mintegy tovaröpitvén, hogy az ily alkalomkor elért időmérőt 10 sót 15 százaléknyival is jobb a csöndes vízállásnál elért időméretnél. Mindenemü viziversenyek időmóretének megbízhatóságára nézve legjobb bírálat, azaz czélravezető, hasznos eljátás, a mely agarászversenyeinknél divik: a serlegnyertes agáitulajdonosát bármelyik általa (ugyanazon versenyekben) legyőzött agár tulajdonosának joga van agaraik ujabb versenyére fölszólítani, ba a serleg árát készpénzben leteszi az uj verseny fél dijául; s e kihívást köteles a győztes agár tulajdonosa a helyszínen elfogadni. E vajmi hasznos, czélravezető eljárást követve, Szekrényessy Kálmán ur készséggel hajlandó bizonyos összegű fogadást ajánlani, (a fogadási-összegek k. közjegyzőnél letéve), hogy a Balatonfüred és Siófok között fekvő távot rövidebb idő alatt szandolinozza be, mint tavaly augusztus 19-ikén beevezte; természeteseu, az időpont meghatározása egyedül tőle függ. TÁRCZA. A bois-rousseli ménes 1884-ben. Mr. Lupin kivételével, ki legelőször nyerte meg 1848-ben a frauczia Derbyt, Mr. Delamarre a franczia tulajdonosok seuiora, de a turffal való összeköttetése csak 1860ban kezdődött, midőn ő s néhány barátja Roederer gróffal szövetkezett és ez utóbbinak bois-roussel-i ménesében nevelt lovait a versenytérre hozták. Roederer gróf ezelőtt tiz évvel néhány saját nevelésű lovát szintén futtatta, de minthogy ménese nagyon csekély volt, valami klasszikus versenyben nem győzött. Legjobb lova, Broccoli (Gladiator és Cauliflower után), az 1858-iki Poule de Essaiban győzött, de mihelyt a ménes Mr. Delamarre ós barátai kezébe átment, a szerencse is jobban kedvezett. A reá következő évben öt csikó neveztetett Bois-Rousselbau és ezek egyike, The Nabob és Vermeille után, oly sokat mutatott, bogy Roederer gróf — a mit eddig soha nem tett — tulajdon ménese nevére Bois-Rousselnek nevezte. Szükségtelen mondanunk,mi volt Bois-Roussel, mely 1864-ben a franczia Derby-ben győzött; de ebhez hasonló ló volt Vermont (The Nabob—Vermeille után), mely habár a franczia Derbyben istálló-társa mellett helyet nem kapott, de a Grand Prix de Paris-ban Blair Atholt, az epsoini győztest, leverte. Ezenkívül a badeu-badeni nagy dijat is haza hozta hároméves korában, még valami négy nagyobbszerü díjjal. Mr. Delamarre nem vétette idomitás alá Vermout-ot négyéves korában, de annál többet köszönhet nékie a bois-rousseli ménes, hol a most már 24éves lovat teljes erőben és egészségben nem rég volt alkalmunk megszemlélni. Bois-Rousselt a magyar kormány vette meg, és ba nem csalódunk, a hires ló anélkül mult ki, hogy magához hasonló utódokat hagyott volna. A reá következő idényben Mr. Delamarre balsorsa oly kivételes minőségű lóval került össze, mint Gladiateur, melyet Vermout féltestvére Vertlugudin (Fitz-Gladiator — Vermeille után) a Grand Prix de Parisban le is torkolt volna, ba rendkiviili szeszélyessége idomitását meg nem nehezíti. Vertugadin találkozott is még egy izben Gladiateurrel a Prix de 1'Empereurben, de Grimsbaw, kinek Vertugadin-t kellett volna megülnie, megöletvén, Pratt jött helyére és ennek daczára is Vertugadin az egész futam alatt folyvást Gladiateur nyakán ült, ugy hogy a győzelem nagyon kétségessé vált, és Lagrange gróf hires lova csak a legnagyobb erőiuegfeszité.ssel rázhatta le magáról Vertugadint. Az 1870—71 hadjárat alatt Mr. Delamarre elég óvatos volt lovait Angliába küldeni, nehogy a poroszok kezébe kerüljenek. A bois-rousseli ménesből az 1871-iki háromévesek közül még Veranda (Vermout — Vera Cruz után), továbbá Verdure (Vermout— Australian után), végre Bo'iard (Vermout—La Bossue után) kerültek ki, mely utóbbi ló a frauczia Derbyt, nemkülönben a Grand Prix de Paris-t szerezte meg Delamarre ur istállójának. Boiardot, kit sokan a legjobb lónak tartanak, mely valaha Francziaországban neveltetett, báró Rothschild vette meg 6000 font sterlingen, meautry-i ménese számára, de ezzel csakis Mr. Delamarre járt jól, mivel eddigelé Bo'iard ivadékai vajmi keveset mutatnak. Jelenleg BoisRousselban 10 kétéves csikó van idomítás alatt, köztük néhány igen sokat mutató állat, melyekről a jövő évben tán többet fognak hallani. Amaz eredmények felsorolása után, melyeket Mr. Delamarre lovaival elért, tán nem lesz érdektelen magának a bois-rousseli ménesnek leirása. Bois-Roussel valamint Victol, Dangu, Cbeffreville és a többi hiresebb ménes, Normandiában fekszik, a Haras du Pin közelében, mely már XIV-ik Lajos kora éta a mén-telepek központi állomása. A birtok maga századok óta a Roederer grófi családé, de csakis a mostani tulajdonos alapitotta ÍT telivér ménest 1850-ben, midőn hat telivér kanczát vásárolt Angliában; név szerint Georgina (Raiubow-Leopoldina), ennek leánya Deception Royal Oak után, Moselle (Chateau-Margaux—Smoleusko.) Cauliflower (Colwick— Ninny), Victoria (Elisanao—Saracen) és Beine Blanche (Irish Birdcatcher— Bilberry). E hat kancza ivadékaival Roederer gróf kilencz verseny-idény alatt 4000 font sterlingnél többet nyert (amaz időben a dijak sokkal kisebbek lévén) és 1860-ban egész: ménesét az idomitás alatt lévő lovakkal, egyévesekkel, kanczákkal és csikókkal Mr. Delamarre és társainak átadta, macának bi' O zonyos reszt a haszonból fenntartván AzótaRoederer gróf kizárólag maga intézkedik a. ménesben ; az egyéveseket őszszel Chantillybaküldi és e részbeni felelőssége megszűnik,, mihelyt a lovak Caster istállójába érnek. Az. idén 12 drb egyéves, névszerint Capital? (Vermout—Cantonnade), Clodoald (Dollar— Clotho), Farnése (Vermout—Favora), Le Coq (Idus—Lady Clocklo), Paphos (King In— Palmyre), Promcsse (Vermout — Princess Christian), Serviteur (Vermont—Sérinette), Splendeur (Idus —Verte Allure), Verona (Plutus —Verone), Victorias (Vermout —Victorieuse). Vive (Vermout— Vinaigrette) jutott Chantillyba. Eme 12 db egyéves a Bois-Rousselban lévő 25 drb anyakancza élő ivadéka,, habár fel kell említenünk, hogy néhány kancza még nem került ménló alá, vagy pedig a most lejárt idényben lett vásárolva. Nem volt ugyan alkalmunk az egyéveseket tulajdon szemeinkkel látni, de Roederer gróf, ki nem csak kitűnő lótenyésztő, hanem egyúttal a mai hatenyésztést is nagy szerencsével űzi, arról biztosított, miszerint a külső« után ítélve, csikai nagy reményeket keltenek benne. A mi az apalovakat, kanczákat és csikókat illeti, Roederer gróf udvarias előzékenysége folytán arról győződtünk meg, hogy a kitűnő ménes belső felszerelésével a lóanyag is lépést tart. Az istállók tágasak, a ventilácziéra suly lévén fektetve; a kauezák és csikók többnyire a réteken tartózkodnak, és itt is, valamint többnyire Francziaországban, a telivérek és szarvasmarhák nagyon jól megférnek egymás mellett. Jelenleg három ménló van Bois-Rousselbnn: Vermout és-fia Vigilant„ továbbá Idus egy angol nevelésű ló Wild
