Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-08-27 / 35. szám

'360 Vadiísz- és Ve

rseny-Lap. Augusztus 27

. 1885. 3é pointer kanja Totila (ap Gupner a Blanche of Devon), ez már tavaly a laxenburgi és müncheni versenyekben is első dijakat nyert. Idomította és elővezette Leitbner Miklós vadász. Dij 10 arany és ezüst pohár. — Második lett Horacek főérdész „Doli" nevü pointer szukája, mely az idei kiállításon Ildik dijjal tüntettetett ki. Nyereménye 5 arany és üvegpohár. — Három setter vett részt e versenyben, a többi pointer volt. A használati ebek versenyére 8-an indultak. — Nyertes lett Kadt Károly erdész „Dandy" nevü 3 éves kanja (angol fajta). — Összesen 34 eb pályázott. — Nálunk a galantbai vizslaversenyekre csak 4 kölyök, 4 felnőtt pointer és setter, és a használati versenyre ki tudja a nevezett 1-en kivül hány pályáz még? Erről majd jövő számunkban. Igen tisztelt Szerkesztőség! — Kérem legyen szives becses lapjában kis helyet találni a „Vértesaljai agarász társulaf-unkban történt némi átalakulásáról, érintést tenni. Ugyanis társulatunk az alólivt részvények folytán újból alakulhatott, és pedig : elnökünkké volt elnökünk ifj. gróf Esterházy Miklós küldöttségileg felkéretik. — Másodelnökökké : Zámory Béla és Hunkár Dénes, titkárrá és pénztárnokká Hunkár Dezső, gyepvezérré Békeffy Károly a tartott közgyűlésen egyhangúlag megválasztattak. A megalakulás ismét bárom évre történt; reménylem, becses engedelmével, egyletünk életében előforduló mozzanatokat idöközönkint tudatni bátor leszek ama kéréssel, hogy azokat becses lapjában közzétenni szives leend. Kitüzettek, ugyanazon alakuló gyűlésen, tartandó versenyeink határnapjai is, és pedig a Kölyök-versenyre : október elseje ; az Öreg Versenyre: október 29-ke és a reá következő napok. Megújítva kérésémet, ama reméuyben, hogy az igen tisztelt Szerkesztőség szives figyelembe fogja venni e soraimat, maradok a tiszt. Szerkesztőség tisztelője. Bánk, 1885. augusztus 3 9-én. Hunkár Dezső. TÁRCZA. Kemény verseny. (Sport-epizód, angolból, Tonna F. után.) (Vége.) III. Harez és diadal. Végre beköszöntött a rég obajtott nap s pompás őszi idő kedvezett a sport-ünnepélynek, melynek lefolyása az egész vidék közönségét élénk izgalomban tartotta. Közelröl-távolról özönlöttek a fazmer-családok a versenytérre a legkülönbözőbb fogatokon. Az ezrednek a fele kivonult s a környék nemessége is csaknem teljes számmal jelenkezett. Igy aztán a rögtönözött állványokon s a nyergelőtéren eleven sürgés-forgás keletkezett s a fogadások élénk lendületet vettek. A bookmakerek stentori hangon kiáltották az oddsokat a közönségnek s a mindinkább fokozódó izgatottság pillanatában tekintélyes összeget koczkáztattak az emberek kedvencz lovaik patáira. Mabel is megjelent Lady Drumond társaságában, a masternek négy sárga tarka ló által vont kocsiján. A leányka arczárói leírhatatlan izgatottság tükröződött vissza. Ö közölte idősb barátnőjével reményeit és aggályait. Graham is megjelent a kocsinál s megkisérlé a leányba bizalmat önteni a siker iránt. Mabelnek azonban még mindig élénk emlékezetében élt amaz igénytelen, mit sem mutató kis ló, mely a kísérleti lovaglás alkalmával Graham lovát legyőzte. Ez esetből azt következtette Mabel, bogy Graham a versenyt nem fogja megnyerni s e miatt életboldogsága a bizonytalan, messze jövőre lesz elhalasztva. A vadász-club, régi szokás szerint, ama farmerek és ezek fiai számára is irt ki egy versenyt, kik a Kimberley-falka után saját nevelésű lovaikon lovagoltak — s egy akadályversenyt a különböző vadászati szolgálatot teljesítő'személyzetnek. A nap főeseményét azonban, természetesen, a tiszti verseny képezte s főleg ezekre történtek a legjelentékenyebb fogadások. Red Rover tehetségét gondosan titkolták, de mindamellett, sőt tán épp ezért, határozott kedvencz lett. Tulajdonosa és ennek barátai csak rövid oddsokat kaphattak ellene s végre már csak pari akarták venni. Az ir ló után North-t, az ezredes lovát — hitték legtöbb esélylyel birónak, noha Lady Bird, Greenfell második lova iránt is meglehetős érdeklődés mutatkozott. Mindenik biztos ugró volt s mint ilyeneket ismerték is. Sir Tobias Rawlinson, ki mindig azon törte a fejét, hogy a mások rovására halász9zon a zavarban, ügyesen terjesztgette a hirt, hogy a teljesen ismeretlen „Keserv", egy különben nem nevezett ló ellen sikerrel állta ki a próbát. Ezzel azonban nem sikerült neki Red Roverre hosszít oddsokot eszközölni, ü maga teljesen meggyőződve a felől, hogy „Keserv" vereséget fog szenvedni, megszólitá ennek tulajdonosát, ki éppen a versenyre öltözködni készült. — Fogadott-e ön a sajátkanczájára ? — kérdezte. Graham csak két fogadást tehetett. 1200 fontra 400-ért, 500-ért és százért. Igy tehát boszúsan válaszolta: — Senki sem akar nekem a kanczáért tisztességes oddsokot adni. Sir Tobias pillanatig habozott ajánlatával, de bizott abban, a mit Greenfeld látott a trialnél s a fiatal tisztnek tetemes összeget ajánlott föl, noha, mint őszinte ember, bevallottá, bogy ő Nortbnak az esélyében bízik legjobban, mert Red Rovernek nincs elég álló képessége s nem hiszi, hogy mély talajban bárom mértföld távolságra sikerrel futhasson s épp ezért Keserv ellen, koczkáztathat valamit. Némi alkudozás után megkötötték a fogadást 2000 fontban 200 ellen. A további fogadást Graham viszszautasitotta, minthogy a még fennmaradó 600 fontból, vereség esetén, több rendbeli fizetést kellett teljesítenie. A csöngettyüszora tizenegy ló jelent meg a startnél. A bámulat moraja hangzott föl, midőn Cunning, vörös kabátjában, a kedvenczczel fölkanterezett. Grahamnak a szine világoskék volt. Pringle, Norali hátán, fekete-sárga csíkos testben jelent meg. Greenfall, ki Lady Bird-et lovagolta, szalmasárga szinben jelenkezett. Prickettnek, ki látszólag sok pezsgőt élvezett, a nyeregbe üléskor meggyült a baja a zaj és hosszas várakozás miatt izgatottságba jött Scottish Grey-vel. Végre azonban elérte az indulási oszlopot, kevéssel azelőtt, hogy az inditó a zászlót lebocsátotta. Adott jelre megindul a mezőny. Scottish Grey, lovasának akarata ellenére, elugrott a vezetéssel. Prickett maga sem tudta, mi történt vele. A lónak ő teljesen a hatalmában volt; a kantárszárat nem vonta meg eléggé, különben sem szilárd kezével s a ló, legjobb styljében kelt át az első akadályokon. Egy sűrű sövénynél, mely mögött árok volt, a lovas a ló nyakára csúszott s csak nehezen .tudta magát a nyeregbe visszavetni. Ezt megjegyezte magának a szürke a közelebbi ugrásnál, a nagy vizes ároknál, s megkísérié a kitörést. Ezt ugyan megakadályozta lovasa, de az akadály legyőzésére nem fejthetett ki kellő erélyt. Eltűnt a vizes árokban ló és lovas — s nem lehetett őket többé látni. Azaz, a versenyben nem, mert különben minden baleset nélkül ért véget a hideg fürdő. A bátor lovas aztán szépen haza vezette lovát s noha másnap a reggelinél nem győzte eléggé megmagyarázni, mily módon ösztönözte ö a csökönyös állatot az akadályok átugrására, mégis föltette magában, hogy azt mihamarább eladóvá fogja tenni. A mezőny egyébiránt, jó paceben haladva, meglehetősen együtt tartott. Noha Red Rover eleinte ugy látszott, mintha ki akarna törni, lovasának biztos keze megbiusitá e szándékát s Keserv mellett tartotta vissza, mi által Norali és Lady Bird kényszerítve lőn, a versenyt csinálni. A társaság többi része nyomban követte ezeket. Három, négy, öt akadályt minden baj vagy feltűnő változás nélkül vettek a lovak. A versenyt feszült figyelemmel kisérő Mabelnek ugy tetszett, hogy a versenyben résztvett lovak egyike sem lett volna az ugrás után oly gyorsan a lábán, mint ama rejtélyes kis pej, melylyel a trialben kedvesének a lova mérkőzött. Egyszerre, önkéntelenül, az ijedtség sikoltása lebbent el a leány ajkáról. A nagy ároknál való átkeléskor Lady Bird rézsűi ugrott s Graham kanczájába annyira beleütődött, hogy az orra bukott. Keserv azonban szilárd kézben tartva, egy pillanat alatt lábán volt, a nélkül hogy némi jelentékeny tért veszített volna s biztos lovasának sikerült lábát újra szilárdul elhelyezni a kengyelben, midőn a közelebbi ösvényt kellett átugrani. Ekközben a viszonyok változni kezdtek. A számos és részben jelentékeny akadályok, a táv és az eső miatt meglágyult talaj kezdett érezhetővé válni s a lovak egymás után maradoztak s a táv utolsó negyedén a kedvenczen kivül, az ügyesen lovagolt Norah, Keserv és Lady Bird s Capt. Laceynek sötétkék ujjasa voltak még a versenyben láthatók, kinek mesteri lovaglása minden számítást balomra dönteni látszott. Keserv a hátvédben járt, nagy aggodalmára a csüggedező Mabelnek, ki türelmetlenül leste a pillanatot, melyben a szeretett férfi versenytársait diadalmasan megelőzni fogja. Az utolsó előtti ugrásnál a kifáradt Lady Bird elvétette az ugrást s a szalmaszin test kiesett a versenyből. Norah sem tudta a tempót tovább tartani, midőn az ir herélt most javitá iramát s nyomban követve a két kékujjas által, az utolsó akadályhoz közeledett. Az ugrás után Graham és Lorcey elhaladtak a vezető mellett s Cunning fölemelte ostorát, azonban — a favorit meg lett verve ! Red Rovernek sem lett többé semmi köze a versenyhez. Derékfutásban vágtatott a két fentartott ló az egyenes pályán befelé. Most Graham, ötven lépésnyire a czéltól, fölhívta lovát s a tömeg hangos kiáltozása közben egy lóhoszszal erős küzdelem után nyert. Mabel nem tudta sirjon-e vagy nevessen s Graham sem tudta örömét elpalástolni, midőn a kocsihoz lépett, hogy a nők és barátainak a szerencsekivánatait fogadja. — De hiszen, Mabel azt mondta nekem, hogy az ön lovát egy másik könnyen legyőzte a trialben — jegyző meg Lady Drumond a beszélgetés folyamában. — Valóban ugy is volt ; csakhogy az akkori győztes Woodbroclc volt, melyet nekem Mr. Mortimer, boldogult fivéremnek jó barátja. kölcsönzött át ama czélra. Ezzel a titok meg lett fejtve. Mert, a mint kitűnt, Woodbrook, az előző évi liverpooli Grand National nyertese volt a próba-ló. Graham ellenben e kisérlettel meg volt elégedve s előre jó esélyt jósolt abból lovára nézve. Sir Tobias Rawlinson savanyú mosolylyal hallotta a győzteshez intézett szerencse-