Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-08-20 / 34. szám

Augus ztus 1 3 . 1 885. Vadász- és Verseny-Lap. 335 tett kísérlet szerint, kétmért főidet vagy na­gyobb távolságot beügetni, ama szabály nyo­mán indulva ki, bogy a conditio szempontjá­ból, egy ló, mely idomitásában már annyira haladt, hogy egy mértföldés versenyben, több heat-hen egymásután, kielégitőleg üget, ké­pes lesz kétmértíöldes verseny beügetésére is. Jóllehet mindig előnyösebb a lovat puha szájjal megtartani, vagy puha szájúvá tenni,, a mennyiben mig ez ugy van, a lovat a kéz­csuklóval adott segélylyel könnyebben követ­hetjük s a gyeplőnek alig észrevehető meg­vonása és utánrántása által gyorsabb menetre ösztönözhetjük, mindazáltal vannak olyanok is, különösen idősebb lovak, melyek már erősebb zablákkal is megismerkedtek, vagy a melyeknek rosszul alkotott szájuk, szük álkapcsuk van, s melyek soha sem juthatnak teljes gyorsaságra, ha nem feküsznek töké­letesen a gyeplőben s a hajtó által némileg nem vitetnek. Éles zabiák alkalmazása, hogy arról leszoktassanak, hasztalan volna, mert e lovak az álkapocsra erős nyomást szüksé­geinek, hogy röpülő ügetésbe jöhessenek s abban megmaradhassanak. Jó, könnyű kéz itt is többet használ, mint a legélesebb zabola. (Vége köv.) Jutalomdijosztások. Bars megye. Bars megyében, Nagy-SallÓD, f. évi aug. hő 2-án lótenyésztési jutalomdijosztás tar­tatott. Elő vezettetett ezen dijosztáson : 1. Anyakancza szopós csikóval 41 drb, 2. 3 és 2éves kanczacsikó 32 drb. 3. 3éves raéncsikó 7 drb. Kiosztatott összesen 40 drb tizfrankos magyar arany. Az elővezetett lóanyag nem a legjobb állapotban találtatott. Gömör megye. Gömör megyében, Tornallján, f. évi aug. hó 9-én tartott lótenyésztési jutalomdijosz­táson a bemutatott tenyészanyag egyáltalában kitűnőnek volt mondható .különösen a szopós csikók nagyon szépek voltak. Elővezettetett ezen dijosztáson : 1. Anyakancza szopós csikóval 42 drb, 2. 3éves kanczacsikó 4 drb, 3. 2éves kanczacsikó 4 drb. Kiosztatott összesen 65 drb tizfrankos magyar arany. Hajdú megye. Hajdú megye és Debreczen sz. k. város részére Debreczenben f. évi augusztus hó 9-én lótenyésztési jutalomdijosztás tartatott. Elővezettetett ezen dijosztáson: 1. Anyakancza szopós csikóval 30 drb, 2. 3éves kanczacsikó 12 drb, 3. 2éves kanczacsikó 7 drb, 4. léves kanczacsikó 6 drb, 5. 2éves méncsikó 5 drb, 6. léves méncsikó 3 drb. Kiosztatott összesen 80 drb tizfrankos magyar arany, továbbá 8 darab arany, 6 drb ezüst és 1 drb bronz díszoklevél. A bemutatott lóanyag általában mind igen jól ápolt és jó karban volt. Zala megye. Zala megyében, Nagykanizsán, f. évi augusztus hó 9-én tartott lótenyésztési juta­lomdijosztáson a bemutatott lóanyag jó ál­lapotban volt és szembetűnő baladás mutatko­zott a lótenyésztés terén. Elővezettetett ezen dijosztáson : 1. Anyakancza szopós csikóval 53 drb, 2- 3éves kanczacsikó 15 drb, 3- 2éves méncsikó 2 drb, Kiosztatott összesen 60 drb tizfrankos n ,agyar arany, továbbá 1 drb arany és 2' drb ezüst díszoklevél. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. Budapest (Budapesti galamblövés'/.-eg.vlet" intev­nationális versenyek (Próarainnlja e lapok 7-ik szá­mában) szeptember 3, 4, 6 és 8-án. TÁRCZA. Kemény verseny. (Sport-epizód, angolból, Tonna F. után.) (Folytatás.) II. A trial. Hetek multak az előbb leirt jelenetek óta. A társasélet elevensége a grófságban zavartalanul folyt. A sport és turf emberei azonban főleg az év nagy eseményével, ama versenynyel foglalkoztak, melyet a Kimber­ley-vadásztársulat eleitől fogva január 21-én szokott megtartani a Sir Henry Drummond birtokában levő Oakley-Park közelében fekvő akadály versenypályáján. Idomitgatták a lo­vakat s próbálták ki ezeket egymás ellené­ben — s hála a Sir Tobias Rawlinson szen­vedélyének, viszonylag élénk fogadási ügy­letek keletkeztek. A kiirt futamok közt a York-dragonyos ezred versenye, mely az évi programmba fölvétetett, az érdeklődést nagy mérvben vette igénybe. Nem csupán azt lehetett remélni, hogy a fölajánlott tiszteletdíjra jeles hunterek erős mezőnyét lehet majd látni az oszlopnál — a mikor a nőknek is alkalmuk nyilik, a báltermekből ismert hősöket paripáikon is megbámulni - hanem a fogadási kedvet is lehetőleg hatványozni. Nagy összegeket ajánl­tak és fogadtak el s egyes egyéniségek oly jelentékeny összegekig kötelezték magokat a fogadásokban, hogy a csöndes szemlélő ez ügyletek megkötésénél némi nyugtalanságot nem fojthatott el. Yalami nyomasztó érzés volt ez, előérzete egy katasztrófának, mely kapcsolatban látszott lenni az ezred verse­nyével Terebélyes tölgyfa védő lombjai alatt, a terjedelmes parkot keritő rácshoz támasz­kodva, egy fiatal ember állt, a szabad me­zőre bámulva ki. Nem nehéz benne fölis­mernünk azt az előkelő, hanyag magatartású, arisztokrata arczvonású fiatal dragonyos tisz­tet, ki a még előtte is ösmeretlen lovát a tiszti versenyben nevezte s a kanczának amaz este a legkevésbbé föltűnő „Keserv" nevet adta. Graham hadn. hosszúszárú, sarkantyús csizmájában, ugy látszik, lovaglásra készült; a vörös kabát azonban hiányzik róla s igy nincs szándéka falka után lovagolni. Minő szándéka lehet tehát ? E pillanatban egy fiatal hölgygyei merült komoly beszélgetésbe, ki átengedte neki kezét s szelid kék szemé­vel oly bizalmasan s szeretettel tekint föl szivének e választottjára. A régi és mégis örökké uj történet is­métlődött itt. Fred Graham, iíjuságának tom­boló kedvcsapongásaiban, árva szülött fiának a számára nem volt képes a terjedelmes csa­ládi vagyont szaporítani sőt megtartani sem. Miután az őt szorongató hitelezőket az utolsó fillérig kielégítette, jelentéktelen tiszti fize­tésére lett utalva s legidősebb fivérének a halála utolsó támaszától is megfosztotta őt. Tutor és hatóság a rájok bizott kiskorú örökös érdekeit tartották csupán szemmel. Fred, az előkelő szépek emez elkényeztetett kedven cze, csak későn ismerkedett meg a szeretetreméltó Claremont Mabel kisasszony­nyal. Noha az unokanővér viszonozta a fia­tal tiszt szívbeli vonzalmát, egyelőre egybe­kelésre gondolni sem lehetett, habár Graham az utóbbi időkben ügyeit vas akarattal ipar­kodott is rendbehozni. Egy gazdag nagynéni a közben az ár­ván maradt Mabelnek meleg -pártfogója lett. Házába vette a fiatal leányt s az anyai sze­repet gyakorolta vele szemben. A sárkány azonban, mint ahogy Gra­ham az érdemes asszonyságot gyakran czi­mezte magában, a könnyelmű és tékozló tisztnek alapos javulásában egyáltalán nem akart hinni, sem a „kis kunyhóban- való szerelem tartós voltában s igy az unoka­testvérek közt való minden érintkezést szi­gorúan megtiltott. Persze az esengő ifjúnak sikerült olykor a leányka szivét anuyira meglágyítani, hogy ez a tilalomnak szigorú megtartásáról néha megfeledkezzék. Legalább e mai összejövetelt, ott a park végén, előre megbeszélték, s Graham fölhasználta e ked­vező körülményt arra, hogy az őt érdekkel hallgató arájának behatólag elmondja ter­veit és kilátásait. Frednek tervei egyébiránt meglehetősen kétségbeejtők voltak. Arról volt szó, hogy tiszti rangját eladva, az Ígéret földére, In­diába költözik át. E terv kivitele előtt azon­ban még egy utolsó kísérletet akart hoiiában tenni, hogy pénzt szerezhessen s ezzel ará­jának a kezét megnyerhesse. Graham ma', a bátyjától örökölt pej kanczát akarta alapos kísérlet alá venni, hogy amaz esetben, ha eléggé jó arra. mikép a tiszti versenyben gj őzeimet arathasson, e remélhető győzel­mére, minden pénzét koczkára tegye a foga­dásban. A nyert összeggel szándékozott 5 egy üresedésbe jött századosi tisztséget meg­vásárolni s e kedves leánykát az öreg néni ellenzése daczára is nőül venni. Nem tudjuk, vájjon e tervét részletesen közölte-e a fiatal ember szivének imádott­jával s hogy ez helyeselte-e azt. Annyi bi­zonyos, bogy a fiatal pár figyelmét a jövő­ről a napi föladat terelte el s vette igénybe kizárólag. Körülbelől ezer lépésnyire ama helytől, a hol a fiatal szerelmesek találkoztak, egy deszka félszer állt, mely alatt a lovak ver­senytoilettejöket végezni szokták s melynek közelében nagy elevenség kezdett fejlődni. Egy szép alkatú, minden részében ará­nyosan termett kanezáről vonta le a lovász a takarót, mig ugyanakkor egy kicsiny ter­metű szikár ember, egy alacsony, tömör s " egészen jelentéktelennek látszó lóval foglal­kozott. — A viszontlátásig, édesem. Isten veled. Reméljük a legiobbat. E szavakkal vált meg Graham a fiatal hölgytől. Mabel ott maradt a fa alatt, honnan az egész pályatért át lehetett tekinteni. A fia­tal ember egyenesen a lovak felé iranyozta lépteit. Néhány perczczel később mind a két lovas nyeregben volt; Graham az ő kanczá­ján, az idomár pedig a kisebb lovon s a kí­sérletet, melynék sikerétől a tisztnek csak­nem egész jövője fügött, kezdeni lehetett. A lovász adta meg a jelt az indulásra s jó paceben iramodtak el a lovak. Derekfu­tásban keltek át az első akadályon és széles vizes-árkon. A hadnagy kanczája, szép, egyen­letes, hosszan kinyúló ugrásokat tett s azt lehetett hinni, hogy az ellenfél rövidebb galopugrásai mellett fölényt gyakorol, min­den legcsekélyebb megerőltetés nélkül. A feszült figyelemmel szemlélő fiatal hölgynek mindamellett is ugy tetszett, mintha a má­sik ló az akadályokat még simábban, jobb stylben vette s ugrás után mindig több tért nyert volna. Különösen a fal ugrásánál tünt az neki föl. A kancza azonban a veszteséget néhány galopugrással kipótolta s midőn midkét ló egyenlő magasságban üdén, vidá­mon haladt az utolsó gát felé, a döntésre került a sor. Graham még ugrás közben föl­emelte ostorát s Mabel remegett örömében, midőn „Keserv" a fölhívásnak készséggél engedelmeskedve, az ellenféltől tova futott. Azonban a kis ember is iparkodott s erős

Next

/
Thumbnails
Contents