Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-07-16 / 29. szám

Vadász- és Verseny-Lap. Jun ius 25. 1885. Mannheimból hozatott be. Jelenlegi kiállí­tásunk azonban fényesen bizonyítja, misze­rint a bőripar nálunk is már annyira hala­dott, hogy készítményeink a nedvességnek és ló verítékének kellően ellentállván, s meg nem taplósodván. a külföldi gyártmányokkal minden tekintetben versenyezhet. Ha a szij-, és nyereg-gyártók fökellé­kén, a bőrgyárak kiállításán végigtekintünk, örömmel tapasztaljuk, miszerint azok bár­mely ipar czéljáboz való, minden tekintetben kifogástalan gyártmányt mutattak be. Mindenelőtt a Machlup czég által ki­állított bőrcsoportot kell felemlítenünk, mely­ben a nehéz talp-bőrtől kezdve, az angol kantárhoz való finom fakó bőrig eme gyárt­mánynak minden neme, nem csak nyers állapotban, de feldolgozva is előttünk van. Habár a kiállítás fősúlya leginkább a ka­tonai felszerelésre látszik fektetve lenni, s a csizmától kezdve a tiszti csinos nyereg­táskáig mindent, a mi bőrből készül, képvi­selve látunk, a nevezett czég igen gondosan készített polgári nyergeket, kantárokat s hámokat is állit ki, s a mellett a műszaki ezélokra szolgáló bőrnemek nagy s változa­tos mennyiségével találkozunk. Machlup, Lencz s még néhány fővárosi kiállító mellett, a vidék is szépen képviselve lévén, gyárosaink a legkülönbözőbb ezélokra szolgáló jó minőségű gyártmányaikat mu­tatják be; nevezetesen Cseszkó Rimaszom­batról, Roth Csúcsáról, Opauszky Szarvasról, Gömöry Kis-Kőrösről, a Debreczeni timár egylet, Reiter Nagy-Kikindáról, Musko Rozs­nyóról s többen. A különféle készítésű csizma­bőröktől s bagaria-utánzástól eltekintve, s figyelmünket leginkább a szijgyártó munkák­hoz és kocsifedelekhez való készítményekre kiterjesztve, ezek kitűnő minősége mellett, az ország egyes vidékein, kivált a köznép által használt bőrnemek rendkívüli érdeket gerjesztenek, ilyen például a Musko által (Rozsnyóról) kiállított veres bőr, melyből a felső vidéki közönséges hámok nagyobb része, s övök készülnek. A szijgyártó és nyergesek iparának eme főkellékén, hacsak futólag végig nézünk, ezek kiállítását annál nagyobb érdekkel te­kinthetjük meg, különösen kiemelvén, mi­szerint nem csak az általuk használt bőrne­mek, hanem ötvösműi, vert és aranyozott alkatrészek is, kivétel nélkül a hazai ipar vívmányai Először is Glass József 1854 óta fenn­álló s rendesen 40—50 segéddel dolgozó czég szekrénye talán azért ötlik szemünkbe, mert mellette egy, tábornoki tökéletes felszerelés­sel ellátott ló áll, melyen ugy a felhasznált fekete és fakó bőr kifogástalan minősége, mint a mupka szabatossága elvitázbatlau. (Megvette Jelencsik tábornok ur.) A szek­rényben kiállított szerszámok közül, egy igen könnyű 4-es hámos szerszám (Dőry József ur tulajdona), egy pár aranyveretű igás szer­szám (br. Bánffy Györgyé), egy pár eziist­veretű fonott sallaugú hámos szerszám tű­nik fel leginkább, s az igák könnyűsége mindenkit meglep. Nyergek és kantárok szin­tén nagy mennyiségben vannak kiállítva, melyeknél, ugy mint az istállóbeli egyéb készleteknél, mint kötőfékeknél, kötőféklán­czoknál stb. az egész kiállítás kifogástalan. A nyergeket illetőleg talán megjegyzendő, hogy azok nagyobb része, az általában hasz­náltaknál valamivel rövidebbek s kisebbek, de öblös vadász - nyergek is vannak. — Glasz, gyártmányai ban egy határozott irányt látszik követni, a mennyiben ugy a hámos mint igás szerszámoknál, de nyergeknél is kellő szilárdság mellett, a szerkezet lehető könnyüségét törekedik elérni s minthogy ez csak kifogástalan minőségű anyag használata által eszközöltethetik, nem csak a szijgyártó ügyességére és jó ízlésére vall, de egyszers­mind a bőrgyártás baladását is bizonyítja. Emez irányban Glaszt leginkább Szigeti Alajos törekszik elérni; de ba hámos szerszámai nagyon könnyűk is, igás jukker szerszámai könnyüségre nézve a br. Bánffy által megvett Qlasz-féle igákat meg sem közelitik; kiállított gyártmányai közül kiemelendő egy ezüstveretü igás féldisz szer­szám (dr. Vályi eperjesi püspök ur ő méltó­ságáé), egy rézveretű, csipkés csatú, veres fénybőrre borított, sárga rózsákkal diszitett fonott sallangú 4-es hámos, s egy igen csi­nos fakó igás szerszám-pár. Nyergei ugy alak mint kiállítás tekintetéből teljes elis­merést érdemelnek, s kiállított versenynyerge Dulcz ez irányú nyergeihez közel áll. Freund, fővárosi legjobb szíjgyártóink egyike, ki maga éveken át Angliában dol­gozott, s ugy szerszámaival mint nyergeivel is az angol Ízlést és irányt képviseli. Hámos szerszámai a Glasz és Szigeti által kiállitot­taknál valamivel nehezebbek ugyan, de igái szintén igen könnyük, szép szabásnak, s min­den munkája első pillanatra a soliditás el­vitázhatlan jellegét viseli; különösen szép egy angol ízlésű, gig elé való igásszerszáma. — Nyergei ipartársaiuak hasonló gyártmá­nyaitól annyiban térnek el, a mennyiben álta­lában nagy és kényelmes ülésű vadász-nyer­gek; a kiemelt irányt női nyergeinél is kö­vetvén, ezeket igen jő dupla szerkezetű ken­gyellel látja el, — ennek belső, szintén ken­gyel-alakú mozgó része, a lovasnő marjára lapulván, sarkának a kengyelen való keresz­tülcsuszását lehetetlenné teszi. — A női nyergek mindegyike 3-ik, úgynevezett ugrató villával bir. Eme szerkezet az ülés biztonsá­gát emeli ugyan, de minthogy a lovasnő ez által a nyereghez mintegy hozzá van szorítva, abból esetleges felbnkásuál nagyon nehezen szabadul ki, határozottan veszélyes, és szá­mos tapasztalaton alapuló meggyőződésem oda járul : hogy minden nyeregről eltávolí­tandó. — Freund kiállítási szekrényéből még a szabadalmazott szerkezetű vaskápákkal el­látott, a m. k. honvéd lovasságnál már 14 év óta használatban levő magyar nyergek emlí­tendők. Ezeken kivül kivált katonai szem­pontból egy 6-os ágyú fogatnak fakó bőrből ké­szített, idomított s könnyített szerkezetű igás szerszáma különös figyelmet érdemel; eme szerkezetnél farszijat csak a rudmelletti lo­vak viselnek, s az istrángok csatlása is egy­szerűsítve van. Dulcz kiállítási csoportja talán a legvál­tozatosabb. Mindenelőtt egy aranyveretű dupla csatos igás nehéz diszszerszám tűnik fel (gr. Csekonits Endre tulajdona), melynél nemcsak a szijgyártó, hanem a gazdag ötvös­munka is, csinos rajzánál és a kivitel szaba­tosságánál fogva teljes elismerést érdemel. Ellentétül egy eziistveretű nagyon csipkés csatú, kulcsok helyett felvarrt csipkés gyűrűk­kel ellátott, kivágott sallangú betyáros, rend­kívül szép hámos szerszámot láttunk mellette. Eme czég, kiállításának súlyát leginkább hátas és versenylovak felszerelésére látszik fektetni. Kiállítási szekrényében a sok és kifogástalan kiállítású úri és verseny-nyer­gek közül leginkább két gyöngyöm verseny­nyereg tiinik fel, melyek egyike fél kilót, másika pedig, az alatta levő súlytartó to­kokkal ellátott takaróval együtt, 700 gram­mot nyom. A kantárok, zabiák és idomító Wischzaumok között egy különös, de igen czélszerüuek látszó idomító zabla tűnik fel. Eme középen meg nem tört, tehát nem mozgó, de csak Wiscbzaum-gyürüvel és elég tág nyelvszabadsággal ellátott zabiának a foghu­son fekvő részei vastag ruggyanta hengert képeznek, középső a nyelv szabadságára szol­gáló részét pedig forgó puszpáng vagy csont­henger fedi, s a nyelv szabadsága akképpen idéztetik elő, bogy a bivatolt forgó körszekrény alakú henger a ruggyanta-hengereknél jóval vékonyabb ; e zabla gyűrűihez lemez van al­kalmazva, mely a szár meghúzása által a ló állához szorul, a nyaknak kelleténél erö­sebb megszegését gátolja, s az idomitandó lovat rendes fejtartásra készti. — (lásd a mellékelt ábrát.) a a ruggyanta b forgó henger c az állat szorító lemez Dulcz kantárainál feltűnő, hogy a zabla­vasak a kantárokba és szárakba vannak varrva. Istállóbeli kellékeket, ostorokat, lovagló bo­tokat, pata-tokos patkókat, kötőféket, kötő­fék-lánczokat, kefét, dörzsölő keztyüt, ló­nyiró ollót stb. azonban oly változatos gyűj­teményben mint Billan, a régi Manschőn czég utóda, a. szíjgyártók egyike sem állított ki, s a ko­csis ember örömmel láthatja, bogy a jó ma­gyar négyes ostorok sem hiányoznak. Habár szekrénye mindent tartalmaz, a mit a kocsis, lovas és lóápoló kívánhat, s szép nyergek­ben s kantárokban válogathat, szijgyártó munkái is teljes elismerést érdemelnek. — Első helyen József föherczeg ő fensége eziist­veretű igás disz-szerszámát kell megemlíte­nünk, mely ugy szijgyártó- mint ötvös munka tekintetéből, bárhol versenyezhet. A könnyű jukker szerszámok közül pedig egy fonott sallangos, fonással diszitett és aranyveretű csillagocskákkal gazdagon ékített 4-es hámos szerszámot kell kiemelnünk. A kantárokra visszatérve, egy fakó szíjból laposan font, lapos fonású szárakkal ellátott, s rojtokkal diszitett magyaros kantár, munkájának sza batossága által különös figyelmet érdemel. A fővárosi szíjgyártók munkái közül még Skrobák 3 pár hámos szerszámát kell megemlitenünk, melyeknek különösen egyike, a vörösréz veretű csipkés csatok izlésteljes voltánál, s a bőr-munka szabatosságánál fogva teljes elismerést érdemel. A szíjgyártói munkákat végigtekintve, örömmel kell elismernünk, hogy bármely országgal való versenyzésre képes munkát nem csak fővárosi iparosaink állítottak ki, hanem az ország majd minden vidékét kép­viselő szíjgyártóink is tetemes baladást ta­núsítottak. Ez alkalommal ismételve fel kell említenünk, miszerint eme baladás "is bőr­gyártásunk rohamos emelkedése s a kisebb városokban foglalkozó ötvösök munkájának csinossága által' vált elérhetővé. A csipkés csatok díszítésénél, valamint az alább felem­lítendő tót övek, oláh tüszők, szűrt csatoló szíjak és kulacsok himzés-diszénél pedig a rajz-iskoláknak Ízlést nemesítő befolyása szembeszökően feltűnik. — Vidéki kiállí­tóink további érdeme még abban is fekszik, hogy ők az egyedüliek, kik az ország külön­féle vidékein használt szerszámok mellett, olcsó, de mindazonáltal jó minőségű és gon­dosan készített gazdasági szerszámokat mu­tatnak be. Nevezetesen: Tóth Bálint Mátészalkáról, a vidékeu használt kötél istrángos, homlokszij és szemlő nélküli ugynevezett paraszt-szerszámot ál­lit ki, melynek a pofa-szijból kiálló, a szem­lőt jelző része, sorozója és vánkosa színes bőrrel van kivarrva. Tóth ezen kivül egy sa­ját készitményü különös alakú magyar nyer­get és hozzá való kantárt mutat be. A disznóbőrből készült nyereg héját, vagy ta­lán őseink hadistenének „turul madarát" je­lezvén : sasfeje az első, farka a hátsó kápát s nyitott szárnyai a nyeregtáskát képezik ; a, hozzá való kantár - szárak és .farmatriDg szintén fakó bőrből, felvarrott disznóbőr

Next

/
Thumbnails
Contents