Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-06-11 / 24. szám

Junius 11. 1885. Vadász- és Verseny-Lap. 257 tátik, mi — úgymond — utmutatóul szol­gáland az egész vidéknek arra, hogy az it­teni vizenyős, ingoványos területek megnyer­hetők a culturának. Nagy élvezetet szerzett a kisérő sze­mélyzetnek amaz érdeklődés is, melyet ő fen­sége főudvarmestere báró Nyári altábornagy tanúsított, ki az egész szemle alatt ugy a földmivelés, mint az állattenyésztés, a gaz­dálkodási arány megállapítása felett, gyakor­lati szakértelemmel vitatta a ménesbirtok igazgatójával nézeteit, hogy meg kelle győ­ződni, mikép a katonában minden irányú elméleti és gyakorlati gazda rejlik, miből világosan láttuk, hogy ő fensége József fő­herczeg magyar birtokai ma nem csak jöve­delmezők, hanem azokból uj aquisitiók is keletkeztek. Igen tágra nyúlnék értesítésem, ha min­den egyes mozzanatot leirni akarnék; en­gedje meg tehát a t. Szerkesztő ur, hogy tárgyilagosan folytatva elmondjam, mikép déli 12 órakor ő fensége kíséretével Foga­rasba érkezett, hol nemcsak a város egész, de a megye egy részének közönsége legna­gyobb lelkesedéssel fogadta, az ez alkalom­ból emelt diszkapu alatt. Fogaras nagy községének főbírája minden egyes és az összes polgárok érzelmét tolmá­csolva, legnagyobb megelégedésünkre mondta el érzelmeinket, melyek a különböző nem­zetiségek sziveiből ez alkalomból összpon­tosultak. 0 fensége meghatottan fogadta a val­lomást és kijelenté, hogy mint magyar honfi, örömmel jött e vidékre, hol szintén oly hon­fiakat talál, kik szeretett hazáuk felvirágzá­sának előmozdítására törekesznek. Szűnni nem akaró eljenzés között vonult be ő fensége a ménesbirtok igazgatósághoz, hogy lerójja a testnek ama követelményét melyet edzett szervezete mellett is, tenni kénytelen t. i. 12 1 2 órakor asztalhoz ülve, az itteni czigányzene magyar nótái mellett kezdetett meg az ebéd, melynél ő fensége kíséretén kivül a ménesiutézet vezetői: gr. Pálffy Géza alezredes és Rottler József igazgatóval, a megyei főispán, alispán, Tibáld Mihály kir. járásbiró, a nagyközség főbírája és mindkét katonai hatóság parancsnokai vettek részt. Ebédután a polgári és egyházi testüle­tek hódalatnyilvánitásainak elfogadása után megtekintette ő fensége az itteni 22-dik honvédzászlóaljat, azután a fogarasi kerület­ben elhelyezett möllthali tehenészetet, mely utóbbinál a ménesbirtok igazgatójának részletes felvilágosításaira örömét fejezte ki a magas vendég, hogy kormányunk figyelmét az állat­tenyésztés ez ágára is kiterjesztve, a möll­thali törzset itt megalapította, reményét fejezvén ki az iránt is, hogy Erdély kellőleg ] méltányolni fogja az állam ez irányú gon­doskodását is, mihez részünkről is örömünk kifejezését csatoljuk. 5 órakor elhagyta a magas vendég Fo­garast, honnét épp ugy, mint beérkezésekor, polgárokból csikós öltözékben gyönyörű cso­portban alakult lovas bandérium kisérte, hogy a szombatfalvi ménes törzstelepét sze­rencsésitse magas látogatásával. Kiváló képet nyújtott a ménesparancs­uokság által kirendelt szolgálattevő főhad­nagy és egy tizedes mesteri lovaglása a fenséges ur kocsija mellett, és örültünk a nyeregben levő lovak képessége, kitartása •és iskoláztatás folytán producált tehetségén. A szombatfalvi méneshez való beérkezés előtt Rot tier igazgató bemutatta az útközbe esett úgynevezett „fejedelemasszony kútja" majort (mely elnevezését Apaffy Mihálynétól veszi, ki onnét hozatta asztalához a kitűnő forrásvizet), e forrás nevezetes arról is, hogy naponkint 2190 hectoliter vizet ad. Felségesnek találta a főherczeg e Ije­lyet és nem elég képes tollam leirni ama dicséreteket, melyeket a ménesbirtok igaz­gatójának elfogadnia kellett, mert magunk is hasonló nézetben vagyunk. Eme major berendezése, mely mint tud­juk, a minisztérium, illetőleg gr. Széchenyi Pál miniszter személyesjóváhagyásával Kozma Ferencz miniszteri tanácsos kezdeményezésére épült, oly képet nyújt a gazdaközönségnek, hogy Erdélyre nézve iskolának állitható fel. Sajnálattal kelle megválnunk a fenséges vendégtől esti 6 órakor, midőn Alsó-Szom­batfalvára utazott. Megragadó látváuyt nyújtott a ménes katonáiból alakult 12 csikós csoportja, mely Voiláu várta ő fenségét, hogy bekísérjék a Bruckenthal által épített festői képet nyújtó helyen álló kastélyba, hol a ménes tiszti­kara díszben fogadta a magas vendéget, ki nem győzte dicsérni a gyöngyörü helyet, az előtte álló havasok lánczolatát, melyek hóbo­ritotta csúcsait a legnyugóban levő nap ezüst szinre fényesítette. Az ügy iránti érdekből, melyet nekem az igen tiszt. Szerkesztő ur uem róhat fel, mert a lovat szeretem, 6-áu reggel megje­lentem A.-Szornbatf'alván, hol csodálkoznom kellett, mikép ö fensége már 7 1/» órakor a lovardánál fogadta kísérői hódolatát. Itt Pálffy Géza gróf méuesparancsnok bemutatta a vezetése alatti ménes anyagát, annak képességét és kitartását. Két részben vezettette elő nyereg alatt a 19 darabból álló és országos tenyésztésre kijelölt 4éves méneket, melyek az első tekin­tetre lebilincselik a szakértő figyelmét, sőt elragadtatással kell kijelentenem, hogy alig engedtem hitelt ama jelentésnek, melyet a fenséges ur felette kitüntetett,- mikép az elővezetett lovak 4 heti iskolázás mellett a kívánalomnak teljesen megfeleltek. Elragad­tatással nyilatkozott ez irányban Henneberg altábornagy is, ki mint tudjuk, sokat kiván a lótól, ha huszár alatt vau. Nem találok kifejezést amaz elragadta­tásomra, hogy e,vidék nézete, t. i. az ország részére itt nevelt tenyészanyag, a legszigo­rúbb kritikának is alávethető, következőleg hazánk felvirágzásának egyik előmozdító esz­közének tekintendő. A leendő apalovak után az eladásra szánt számfeletti kanczák és herélt lovak, de külö­nösen gr. Pálffy Géza ménesparancsnok sze­mélyes vezetése mellett az öt apaló produ­kálta magát. Annyi figyelmet mintő fensége a mének szemléletére fordított, nem képzeltem ; teljes odaadással hallgatta környezete magas véle­ményét, mely a Favory és Pluto ménre irá­nyult, a correct fejlettség, kitűnő actio me­netben. tűz minden mozdulatban, majdnem ama képzeletet érlelték meg benem, mintha ez állatok tudták volna, hogy magas bírá­lat tárgyává tétetnek. Ezt nem tudhatták, de szerencsés voltam magam is hallani a legnagyobb megelégedés kifejezését. Egy eddigelé előttem ismeretlen tapasz­talatot is vagyok bátor igen tiszt. Szerkesztő ur előtt felemlíteni, mely a Királyhágón túl talSn nem ismeretlen, de itt Erdély bérczei alatt csak most észleljük, mily üdvös hatása van lótenyésztésünknek és ezzel a magán tenyésztőknek. Láttunk t. i. a 4éves mének között két magán egyéntől vásároltat, melyek állami fedező ménektől származtak; a szakértők tel­jes megelégedéssel constatálták képességüket, sőt alkalmat nyújtott egy Bács nevű Ma­jestoso állami méntől származott 4éves, hogy ö fensége kiválóan elismerte a ménesparancs­nok előtt, mikép nemcsak a lovakat, de a kezelésre használt katonai legénységet is kellőleg nevelni tudja. A gyönyörű, szabályszerű lovaglás mel­lett e mén megcsökönösödve, tizedes lovasát mindenkép letenni akarta, — ez azonban — mint ő fensége mondta „meg sem mozdult a nyeregben", sőt képes volt lovát engedel­mességre késztetni. A ménes anyakancza-létszámát egyen­kint szemlélte meg a magas vendég, kedé­lyes részletei levén a szopós csikók bizal­mának, melyek mint „kezesek" nem kímélték ő fensége ruháját és zsinórjait, szokás sze­rint nyalva és harapdálva azokat. Szép látványt nyújtott a 32 drb meddő kancza csoportja, mely a ménesparancsnok ügyes beosztása szerint kürtszóra 3 csikós, áital biztatva, száguldva mutatta be magát ő fenségének. Mint vad ménes tünt elő eme kép és mintha varázsvesszővel érintették volna ez állatokat, a csikósok szavára megjámborod­tak, nem engedve kabát és czipőinknek, azok nyalogatásával. Bemutattatott ez alkalomból ama két 4éves kancza is, melyek ápril hóban — a hír­lapokban is közlött — versenyfutást tették. Már ebéd ideje volt, ő fensége azonban megszemlélni kívánta a ménesintézet által az intézeti felek gyermekei nevelésére alapí­tott népiskolát, hol fél órát időzve, örömét fejezte ki a gyermekek modora, feleletei és a román ajkúak magyarnyelv-képessége iránt. Ismét a gazdasági majorba ment ő fen­sége, hol a rend és tisztaság, az ügyes szak­szerű beosztás felett magas megelégedését nyilvánitá. A ménesparaucsnokságnál végzett ebéd után, d. u. 3 órakor, ugyanazon négyes fo­gattal Alsó-Ucsára utazott ő fensége, hol mindkét nembeli léves csikókat megszem­lélve, kifejezést adott ama meggyőződésének, mikép e szép ménes még szebb lesz a jövő­ben, habár ini kívánni valót sem liagy hátra. Az okszerű és tapintatos vezetés iga­zolja, hogy eme, havasaink alatt élő ménes hivatva van és képes lesz — elhanyagolt lótenyésztésünket felvirágoztatni. 5 órakor délután búcsút mondott a fensé­ges ur a ménesparancsnok és igazgatónak, örömét fejezte ki, hogy többet látott, mint ez intézmény rövid fenállása után hitte volna, Ígérvén egyúttal, mikép a legközelebbi idő­ben ismét meglátogatja az intezetet. 0 fensége magas megelégedése és a di­cséret-kifejezések, melyekben a ménespa­rancsnok ugy mint az igazgató részesültek, teljes biztosítékul szolgálnak nekünk arra, hogy oly kincset birunk havasaink alatt, melyet ha ismertünk is, ma már féltve va­gyunk kötelesek őrizni és megbecsülni; töb­bel birunk ez intézettel, mint hittük volna. Habár mindent le nem irtam is, hosz­szúra vált értesítésem befejezéseül fogadja az igen tiszt. Szerkesztő ur kiváló tisztele­tem nyilvánítását. Fogaras, 1885 junius 7-éu. Oltvölgyi. VEGYE S. Budapesten, mint már a minap röviden emii­tettük, egy közkereseti (commandit) társulat ala­kult „Kincsem-ménestelep" czim alatt, melynek föl­adata lesz a telivér-1 ovak eladásának közvetítése s azoknak addig a ménestelepbe elhelyezése. A be­jegyzett czég : André Fedor és társai. Mielőtt leg­közelébb a társulat alapszabályait egész terjedel­mében közölnők, egyelőre megemlítjük, hogy egy részvény 1000 írtban van megállapítva. E lapok szerkesztője is íöl van kérve, a társulat ügyeinek intézője André ur által, hogy e czélból aláírásokat elfogadjon. — A Studfarm részére egyik versio szerint Képosztás-Megyeren, a bécsi Sport szerint Soprony megyében keresnek alkalmas helyet. * * * Az osztrák Derby-nyertes „Buzgo"-r& vonatkozó ama birünk, mintha e lóhoz gr. Hunyady Imre a fele-tulajdonjogot csak a bécsi Triennial után sze­I rezte volna meg, téves értesülésen alapult, amennyi­ben Buzgónak kezdettől foyva társ-tulajdonosa volt.

Next

/
Thumbnails
Contents