Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-04-23 / 17. szám

Vadász- és Verseny-Lap. . Áprili

s 23. 1885 Midőn az árverezést e napra végezték, ismét megélénkült a székváros a sok idegentől. A vett lovak csak másnap szállittattak el vasúton. * * * A lóvásár központja — mint mindig — most is gr. Somssich Imre és Freystädtler Vilmos lakása volt, hol nemcsak útbaigazítást adtak, értekeztek, de barátsággal is fogadtattak a vendégek. Minden tekintetben elismerés illeti meg a rendezőséget a hetek, sőt hónapokon át tartott fáradozásáért. Különösen Makfalvay Géza titkárt, ki szellemileg is egyik főbb vezetője volt a rendezésnek s a terv keresztülvitelében fáradhatatlan munkás. A vevők közt ott láttuk Mladován őrnagyot is, Ghika herczeg vejét, a bolgár uralkodó szárnysegédjét, Hertelendy Ferencz képviselőt, és Bogyayt Zalából. Panesz kölni vevő egyik nemes bécsi bankártól 50 ezer frtnyi hitelre hozott ajánlatot Freystädtler Vilmoshoz. * * Szakértők állítása szerint a minőség a mult évinél sokkal jobb ; nagyobb lovak is voltak s pedig nagyobb számban mint ezelőtt. Mindezek daczára a vételkedv nem állt arányban az elébbi előnyökkel; a fatális 1885-iki év ide is veti árnyait. A „Somogy" után. Székesfehérvári és debreczeni lóvásárok. (Ápril 19-én.) A székesfehérvári lóvásár ez úttal nem nagy élénkséget mutatott. Nagyon kevés nemesebb fajta lovat vásároltak s a közép fajta lovaknak is kevés vevőjük jelentkezett. Pótló-vásárlás is jelentéktelen volt, a magasra fölcsigázott árak miatt. A székesfehérvári vásárok nagyon hanyatlanak, főleg azért, mert a somogymegyei tenyésztők e vásárokat nem látogatják többé, mióta a kaposvári árverezésen lovaikat értékesíthetik. Legtöbb bevásárlást tett a Scblezinger és Wolker czég a bécsi ló-kiállitás VI-dik osztálya számára ; ezeken kivül, figyelmet érdemlő kereskedők kevesen voltak s külföldre való szállítások általában nem eszközöltettek ez alkalomal, és ez volt főoka annak, bogy a kereslet nagyon lanyha volt. * * * A debreczeni vásárra nagy mennyiségben voltak lovuk fölállítva, de sajnos, a vevők hiányoztak. Csak Bruder volt az egyedüli kereskedő, ki az első napon ötven egynehány pótlovat vásárolt. A Deutscbliinder és Kohner czeg a nagykikindaÁ vásárt kereste föl, ott vásárolva be a szükséges pótló-anyagot. Mindenesetre nagy hátrány mind a vevőre, mind az eladóra, ba egyszerre, ugyanegy napon bárom különböző helyen tartanak vásárt. * t * A müncheni lókiállitás sem nagyon fényesen sikerült; nagyon kevés lovat adhattak ott el; kivált a 4évesek kevés vevőre találtak, mert külföldön átalábau az érettkorú lovakat keresik. Schlezingér 15 darabot adott ott el s a jutalmazásnál az első dijat nyerte; a többi kereskedő csak kisebb dijakat kapott. Most mindenki a drezdai cs berlini lókiállitásokra készül, melyeknek eredményéről annak idején megemlékezem. K. B. VADÁSZAT és LÖVÉSZET, Az idei budapesti nemzeti galamb-löversenyek programmja e lapok február 12-ki számában. Kégl István úrtól ujabb levél érkezett Indiából (márczius 5-ről, Dhubriból, az assami tartományból), Vértessy Gézához intézve, kinek szívességéből közölhetünk abból egyetmást, s melyben a múltkor csak röviden emiitett párducz lelövésére vonatkozó igen érdekes részletet találunk: „Február 6-án déli 12 órakor mentünk ki: Gerard, egy generális és egy őrnagy, továbbá Trauttmansdorff és én ; — az első hajtásban egy meredek oldal tetején álltam, mellettem a generális. Egy nagy hyéna ereszkedett le az átellenben fekvő sziklás oldalon, szemközt a generálissal ... Ez rá puskáz . . . elhibáz. — En futtában utána lövök, szintén hibázom, s ez alatt balra tőlem két óriás disznó tör át. A második hajtásban egy byéna jött reám sebesen futva; — az 577-es expressszel eldöntöttem. Traut.tmansdorfF egy disznót 1 őtt e hajtásban. A harmadikban egy patak meredek partján volt az állásom, 5 — 6 öl magas sziklán ; átellenben szintén meredek sziklás oldal, melynek az élén Trauttmansdorff állott. A hajtás elején ő mindjárt duplázott, s mozdulatából láttam, hogy valami érdekes vadat hibázott; s csakugyan pár perez múlva a szemközti oldalon egy gyönyörű párducz jött sebesen; — ugy 120—130 lépésnyire lehetett, a mikor rálőttem ; a lövésre három óriási szökést csinált, a sziklás oldalon fölfelé ; — már azt gondoltam, hogy elhibáztam, de mielőtt fel ért volna a tetőre — hanyatt vágódott, s dühösen morogva gurult le a lejtön, egyik szikláról a másikra; egy kis hajlásban megfeneklett, egy darabig még morgott, s aztán örökre elhallgatott. Mindezt szinről-szinre láttam, mert a szemközti oldalon csak ritka bokrok voltak. Nagyszerű kép volt. Amint a hajtók közeledtek, átmentem a párdnezhoz. Egy hatalmas kan volt, gyönyörű foltokkal; correct blatton volt lőve, s a golyó keresztül vágva rajta, még a túlsó első lábát is ketté törte. Leültem melléje, egy „Gianoelisra" gyújtottam, s vártam a többieket . . . akik jovár szemmel nézték prédámat. — Trauttmansdorff, a kinek a hajtás elején ment, elhibázta 30 lépésről, s aztán tőle visszatört a hajtásban, s ugy jött nekem. Trauttmansdorffnak ez már a második párdueza volt;- egyet hibázott pár nappal előbb kisebb távolságról. A bőrét már kikészittettem; hoztunk magunkkal egy praeparatort ily czélokra." Több igen csiklandós, de csak fiatal barátjainak szánt közleményen kivül — irja még: Goouából február 17-én reggel indultunk el, az ott töltött napok legkellemesb emlékeivel; 130 angol mértföldet kellett megtennünk Gwalior-ig (az első állomás éjszakra), a honnét Calcuttába mentünk ; Goonától Gwaliorig 32 órát voltunk útban, folytonosan egy kaliczkábau, a melybe két teve volt fogva; — ebben már volt, helyünk (az odautazásnál — panaszolja, hogy oly rövid ily vebicleben voltak elzárva, hogy ki sem nyújtózhattak, s hogy inkább óra számra gyalogolt), de ez a kocsi meg ügy rázott, liogy ilyet még életünkben nem éreztünk, s összetörve értünk Gwaliorba; ott egy napot töltöttünk, és 20-án (febr.) reggel indulva onnét a vonattal, 22-én reggel értünk Calr cuttába; — ajánló leveleinket elküldve lord Bufferinhez, a vice-királyhoz, másnap hivatalosak voltunk családi reggelire, harmadoo 1 nap egy kerti ünnepélyre, s utána való nap nagy ebédre (ünnepélyes, de nem igen mulatságos dolgok) s miután Calcuttában semmi látni való különben nincs, alig vártuk már, hogy szabadulhassunk. Végre e hó (márczius) elején megkaptuk ajánló levelünket ide Assamba, s még az nap elindultunk Calcuttából, és 26 órai — vasúton és hajón utazás után (a Brabmaputrán) ide érkeztünk Dkubriba, s innét ma délután (márczius 5) folytatjuk utunkat a Brabmaputrán Dibru garhig, a hova 4 éjjel és 4 nap kell utaznunk; — ez a legészakkeletibb pontja Indiának; ott szarvorruakra, vadbivalyokra és tigrisre fogunk vadászni ápril 5—10-ig, mig Gerard sürgönyöz, hogy menjünk hozzá vissza KözépIndiába. (Ha csak azóta a hadi-készülődések másfelé nem szólították Gerardot? Szerk.) Itt Dhubriban négy napja vagyunk; egész nap a Brahmaputrán voltunk, a melynek a partján lakunk, s a melyben tömérdek krokodil van; — lőttünk már 12-őt, s sokat megsebeztünk, de nagyon nehéz őket megkapni; mert ba meg is vannak lőve, elmerülnek s nem lehet megtalálni; csak azt kapja meg az ember, a mit a homok-zátonyon ugy meglő, hogy nem tud mozdulni. — Trauttmansdorff lőtt tegnap egy óriást, 15 V

2 láb bosszú, de vannak még sokkal nagyobbak is; — ez is igen jó sport; van egy állami gőzös a dispositiónkra, ezen hajókázunk egész nap s puffogatunk alligatorokra. Ez az Assam tartomány az Eldoradója a vadászatnak ; itt maradunk — mint már emlitém — ápril 8 —10-ig, s akkor Gerardhoz Central-Indiába, ott vadászunk junius 10—15-ig; — onnét egyenest Dél-Afrikába megyek, a hová julius 10-ike körül érkezem meg Zanzibarba, a hová van ajánló levelem; ott fogadok embereket, átmegyek Afrikába, a mi egy napi ut vitorlás-hajón, és azon az úton, melyen Stanley ment, bemegyek Afrika belsejébe 5—6 hónapra, s aztán az év végén haza. (Igy végződik az érdekes levél, mely márczius 24-én ért Bécsbe, s melynek közleményeit, a helyszínén már járt vadászainkon kivül, bizonyára mindenki érdekkel olvassa, s melynek szives átengedéseért Vértessy Géza urnák ismételten köszönetet mondunk. Szerk.) Gróf Esterházy Antal uradalmaihoz tartozó Cseklész, Szempcz, Hódi és Tallós vadászterületeken 1884-ben a következő hasznos és kártékony vad hozatott teritékre : Szarvas 3 Róka 29 Dámvad 50 Nyest és görény 223 Ózbak 33 Menyét 456 Mezei nyul 4548 Kóbor eb,macska 526 Tengeri nyul 300 Sas 5 Fáczán 1886 Kánya 92 Fogoly 5802 Sólyom 336 Fürj 96 Vércse 294 Erdei szalonka 9 Bagoly 246 Vadkacsa 112 Varjú és szarka 1539 Összesen: 165Ö5 Ezenkívül megsemmisíttetett 503 drótburok. Cseklyész, 1885. márczius 1. Luttcr Antal, fővadász. Gr Nádasdy Ferencz uradalmaiban 1884. év folyamán elejtett vadak kimutatása. Balcony-nánai Agancsár Szarvas-suta Szarvas-borju Özbak Vaddisznó Erdei szalonka Nyul Fogoly uradalom (Veszprém megye.) 25 Róka 14 21 Vadmacska 1 3 Héja 49 8 Bagoly 10 41 Varjú 22 6 Kóbor eb, macska 22 6 Nyest 1 13 Menyét 3 Összesen: 245 Lepsényi uradalomban: Nyul 118 Szarka, varjú 60 Fogoly 10 Róka 5 Héja 11 Összesen: 204 Nádasd-ladányi uradalom (Fehér m.) Nyul 790 Kóbor eb,macska 153 Fáczán 440 Nyest 5 Fogoly 531 Görény 25 Fürj 139 Menyét 109 Vadkacsa 10 Héja, ölyű 59 Erdei szalonka 4 Karvaly' 117 Sas 6 Varjú, szarka 299 Borz 4 Mindenféle 16 Róka 19 Összesen: 2726