Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-04-02 / 14. szám

140 Vadász- és Verseny-Lap. Má rcz iu s 20 . 1885. .lik kölykezés várható idején éjjel, nappal, hogy vaskampó segítségével legalább egyet megment­hessen; de nem sikerült. — Képzelhetni örömet, midőn Hattyú nem rég megkölykezvén — uj szü­löttét nem hogy fölfalta volna, de a leggondosabb anyai ápolásban részesiti, dédelgeti, játszadozik vele, s ugyancsak elkényezteti. Szemtanúi voltunk, a múltkor, hogy a kis úrfi mily vakmerően él visz­sza anyja jóságával, pedig még alig tud totyogni; épp olyan — kerekre nyilt nagy szemeivel — mint a macska-kölyök, épp oly kedves is. Etetés ideje volt, — s a kis jószág a benyújtott, húsos­deszka elé állva: nem eresztette hozzá anyját. . . . Morgott, á. iskodott — mig anyja sóhajtva vissza­fordult. — A kicsiny aztán elkezdte ízlelni a fris liúst, nyalogatta, vonszolta ide oda, — de a mint láthatótag éhes anyja (szája szélét nyalogatva) néha türelmetlenül kerülgette, hogy oldalról egy darabot elkaphasson ; a kis prinz — ugy lehurogatta, ugy ledörmögte — hogy az — legyőzve éhét s harag­ját, s tán némileg anyai büszkeséggel tekintve fia bátorságát — mindig visszavonult. — Aztán nagy türelmesen lefeküdt, hengérgőzött, s ugy tett — mintha szándékában sem volna a húshoz férni. — Ez használt; a fiatal tigris odatotyogott anyjához — s szopni kezdett; miközben az etetőszolga — észrevétlenül a fiataltól — eleibe tolta a húsos­tálat, — s az anya is elkezdett falatozni. — Egy ügyes festésznek — megörökítésre méltó jelenet volt. — Hattyúnak e kölyke Mellemet Alitól való ; egy igen derék, tenyeres-talpas szép király-tigris, melyet Kund Béla ur hozott magával ezelőtt pár évvel Indiából, midőn tigris-vadászaton volt; ő akkor Alinak anyát ellőtte, a kölyket magával hozta (mit közöltünk is e lapokban) s később az állatkertnek ajándékozta. — Physiologusok állítása szerint — Hattyú nem kedvelte volna első férjét, — mindig boszús, haragos volt rá, s ezért volt oly tigris-anya első kölykei iránt. Mehemet Alival azonban nagy szerelemben él; oly heves eget-föl­det rázó orditásókat tesznek — párosulás idején, hogy az állatkert többi vendégei — behúzzák a farkukat s abba hagyják játékukat. Pedig látható, hogy ezt csak játszásból teszik, s örömhangok azok. IRODALOM. Megjelentek Vörösmarty összes munkái teljes kiadásának 23., 24., 25. és 26 . füzetei is. Rendezte és jegyzetekkel kisérte Gyulai Pál. A díszesen kiállított mii, fíizetenkint, csak 35 kr. melyek megrendelhetők ugy a kiadó Mehner Vilmos könyvkiadóhivatalá­bau (Budapest, IV. papnövelde-utcza 8. sz.) mint átalában a hazai könyvkereskedésekben. TÁRCZA. Szemle. Az angol tavaszi gátversenyek balesetei. — A new­foresti rókakopófalka rendkívüli működése. — A Kempton Park és Household Brigade Meetingje. Az angol testőrség fiaskója. — Az angol vadászló te­nyésztésének nehézségei. Az angol tavaszi versenyidény saudown­parki steeplechasein néhány igen komoly baleset fordult elő s a szerencsétlenül járt lovasok egyike, Mr. L. Goodwin, ki bukása óta 11 napig eszméletlenül feküdt a ver­senytér mázsáló házában, a mult szombaton meghalt. Hátrahagyott özvegye és gyermekei szá­mára gyűjtések rendeztettek, mi azonban vajmi csekély kárpótlást nyújthat az ille­tőknek. A „Field" azon csodálkozik, hogy a most divatozó őrült lovaglási mód mellett több szerencsétlenség nem fordul elő. A gátversenyeknél — mondja a nevezett lap — azt látjuk, hogy egyik ló a másik sarkában ugrat s igy ba véletlenül az első a gáton tul elbukott, még ezer szerencse, ha a többiek is egyenesen reá nem ugranak. Ily eset legújabban, f. bó 7-én, a sau­down-parki Priory Hunters Steepleckaseben fordult elő, midőu Mr. Craig Lammermoorja csakugyan a gáton tul elbukott Capuccinira ugrott, melynek lovasát csak a véletlen sze­rencse mentette meg a haláltól. — Eme sajnos accidens csakis a bookmakerek javára szolgált, mivel Lammermoor és Capucci.ni eI­bukása folytán — mely lovakra mint ked­venczekre roppant összegek fogadtattak — Mr. Tkirlwell Belgrade-ja érkezett be elsőnek, erre pedig senki sem számított. Nagyon va­lószínű, hogy a Jockey-Club directoriuma, a gátversenyek és steeplecliasekre nézve, va­lami lovaglási Szabályzatot fog életbe lép­tetni, mely a minden elővigyázat daczára számosan előforduló balesetek sorát lehető­leg megszoritaudja. Majdnem hasonló szerencsétlenség tör­tént Mr. Fred Lamb nyul-kopófalkájának Usworth melletti meetingjén, midőn Mr. Dunn egy igen tekintélyes farmer lova, ugra­tás közben, a gátban megakadván, törött lábbal bátrabukott és Mr. Duunra esett, ki ennek következtében néhány óra múlva meg­halt. — Mindezek daczára a rókavadászatok egész Angliában javában folynak s nem hagyhatjuk megemlítés nélkül a new-foresti rókakopófalka ama rendkívüli működését, midőn ez, nagyon kevés és rövid checkek mellett, egy rókát 4 óra és 40 perczig mint­egy 35 mértföldnyi távolságra hajtott. Igaz ugyan, bogy nagyon kevés ló birta ki a roppant sebes runt, de a kutyák szivo'ssága mellett fényes tanúságot tesz ama körülmény, mely szerint az első róka után, mely az erdőben elveszett, azonnal egy másodikat hajtottak, mire azonban a master, nagyon érthető okoknál fogva, rá nem állott. * x A Kempton-Parkban megtartott House­hold Brigade meetingje, melyben az angol lovas és gyalog testőrség tisztjei szoktak részt venni, nagyon rosszul ütött ki, s fur­csa világosságot vetett a tiszt urak lovag­lására, minthogy az illetők a steeplechase­ben, minden plausibilis ok nélkül, egymás­után váltak meg lovaiktól. A különös début, melyet a , Field" egye­nesen nevetséges komédiáuak nevez, részben annak is tulajdonitható, hogy a testőrség ügye­sebb lovastisztjei közül igen sokan a szudáni expediczióban szolgálván, a versenyekben részt nem vehettek. — Azonban a tisztek a si le­versenyben sem mutattak valami különös jár­tasságot. Erre pedig mentséget találni na­gyon bajos. — (De igen, — mert kezdők, mint az előző sorok mondják — s miután Ang­liában igen sok urlovasoknak való verseny vau — ez egynttal gyakorló tér lesz ily ese­tekben mint a mostani; egyébiránt jobb és több szivet árul el, ha valaki 10-szer fel­bukik és ismét verseny-paripára ül, mintha a lovagás e legforcirozottabb nemére soha vál­lalkozni nem merne. Szerk.) * * Angliában az elsőrendű vadászlovak te­nyésztésének kérdése még mindig élénken foglalkoztatja az ottani sportvilágot s szak­lapokat. A „Field" legutóbbi számának vezér­czikkében felemlíti, liogy egy kiváló sports­man mondása szerint, az angol farmerek, kiknek leginkább lehetue a lótenyésztés eme nemével foglalkozniok, ezt azért nem te­szik, mivel a dolog nem fizeti ki magát. Ez állítás ellenében a nevezett lap felhozza, hogy a tenyésztés rentabilitása kér­désbe nem jöhet, mivel jóvérű vadászlovak mindig drágák, tartásuk aránylag sokba nem kerül, s alig van község az országban, mely­nek határában valamely falka ne vadászna, mi a lovak kelendőségét biztosítja. A hiba tehát abban rejlik, hogy a na­gyobb tenyésztők a külföldi ügynökök ked­vező ajánlatainak ellent nem állhatván, a legjobb kanczák külföldre jutottak, s igy je­lenleg másodrendű anyalovak után szintén csekélyebb értékű Vadászi,ovak, neveltetnek. Nemzetgazdászati szempontból a nemes vérű anyakanczák elárusitása nagy hiba volt ugyan, de ezek, nemkülönben a kimúltak helyébe idővel mások jöttek volna, ha egy­általán a kisebb tenyésztők a vadászló neve­lésével foglalkoznak. Minthogy azonban a farmerek maguk falkák után nem igen va­dásznak, a lovaknak ez irányban való neve­léséhez sem értenek. Vásárra tehát egészen nyers lovak kerül­nek, melyek a vadászló tulajdonságával bír­nak ugyan, de azért mégis nyers anyagnak tekintetnek. Ilyesmjért pedig a vevő természetesen már csakis azért fizet keveset, mivel a ló idomitása sok vesződséggel és rizikóval jár.. Ha tehát az erős és jóvérű igáslovak árát az idomitatlan vadászló árával összevetjük, a kisebb tenyésztő idegenkedését nagyon is meg­érthetjük. Ezek után a „Field" nagyon melegen ajánlja a vadászlovak tenyésztését és nevelé­sét a csekélyebb területet haszonbérlők figyel­mébe is. Y E G Y E S. A lovak összeírása és classificálása (honvédelmi tekintetből) az idén jóval előbb — tekintettel a május elején megnyíló kiállítás és versenyekre a következő napokon és helyeken fognak tartatni. Budán, Havas Sándor elnöklete al itti bizottság által: April 20. az I. kerületben, a budai tábori mezőn. April 21-én 11. ker. a Fazekaspiaczon Ápril 22-én III. ker. a Flórián-téren. Pesten Dr. Halász Géza a bizottság elnöke. Ápril 20-án [V. ker. Vámház-tér. Ápril 21-én V. ker. Alkotinány-utcza a leégett Cir­cus helyén. Ápril 22-én és 23-án a VI. ker. Damjanich-utcza a Dőry villa előtt. Ápril 24-én és 25-én a VII. kerületi Rottenbiller­utczában, a tűzoltók gyakorlati terén. Ápril 27, 28 és 29-én a VIU. ker. József-körtéren, a Státió- és József-utcza közt. Ápril 30-án és május 1-én a IX. ker. Ferencz-téren. A bizottságok mindennap reggel 7 órakor kez­dik működésűket. — Mindennemű magán-fogatok és hátasdovak kötelesek az osztályozáson meg­jelenni. # * * A légy leány (The Human Fly.) Mint a New­yorki Illustrated „National Polize Gazette" legnjabh számából látjuk és olvassuk : ott Aimee kisasszony, igen szép és kedves leány, a Harry Miner-féle szín­házban azt a csodálatos mutatványt teszi, hogy a szoba padlásán lábhal föl- és fejjel lefelé sétál. Tgy mutatja azt egy csinps rajz is a nevezett lapban. Bővebb magyarázata e különös tüneménynek azon­ban hiányzik. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos; Sárkány János Ferencz Szerkesztőtárs Dráveczky Anrél. N Y I L T T É R. BACHRUCH A. ékszerész m Budapesten, Yáezi-utcza 25. sz. tasie-tárgyak, verseny és vadász-dijak saját mintázatok és rajzola „Egy 15"1 markos sebes pej négyes fogat; továbbá, egy 15 2 markos 5éves pej kancza e's egy 15 3 markos 7éves pej kancza hátas lovak eladók. Levélben történendő tudakozó­dások intézendők. Zaleski Jenő, Atkár u. p.. Vámos-Györk. Eladó: Herrlichkeit tv. pej kancza szü­letett 1878. ap Laneret a Hero. 0. G. B. Vol. II. pag. 83. — Bécsben dij-ugrás nye­rője, tökéletesen hibátlan. — Venni szándé­kozók forduljanak Huszár Béla úrhoz, Ba­logh, u. p. Ipoly-Keszi.

Next

/
Thumbnails
Contents