Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-03-12 / 11. szám

Márczius 12. 1885. A budapesti 1885. évi lóversenyek teljes programúi ja lapunk 5-dik számában. * . * Az angolországi egész évi versenynapokat lásd lapunk 4-ik számában. Nevezési zárlatok. Márczius havában. 19. Prága. Handicap. 500 frt. Teherközlés. Derby-kedvenczeink. (Folytatás és vége.) Handicapunkat a hét favorit között természetesen a Derby-távolságra, azaz másfél mértföldre állitottuk össze; minden más távolságra (egy mértföldig vagy azon alul, vagy pedig másfél mértföldön felül) véleményünk szerint egészen más változáson menne keresztül. Ha tehát eme lovak az induló pontnál mindannyian megjelennek, s ez évben is mult évi formájokhoz bivek maradnak, miután a Derby egyenlő teher alatt futtatik, akkor eme nagy iteinet Italy-nak kellene megnyernie. És miért nem? . . . Alig hozható fel ok eme feltevés inegczáfolására; a kancza elég nagy, egy Derby-ló formájára van alkotva, s csak is amaz egyetlen ok hozható fel esélye ellenében, miszerint mint kétéves kissé könnyűnek nézett ki; de hiszen a verseny-történet igen gyakran mutat fel példákat, miszerint könnyűnek látszó kétévesek — ha azok határozott jó formát mutattak fel, megtartották azt hároméves korukban is; igy például csak a mi verseny-évkönyveinkben lapozgatva, mily szép stilusban nyerte meg In View 1871-ben Derbyjét, mely egyike volt a legkönnyebben kinéző csikóknak, de verhetetlen volt ám kétéves korában, s csakis Soubrette válhatott volna kissé néki veszélyessé, ba a kanczát prágai utja közben a vasúton baj nem éri. — A hires Kincsem-ről is (nagyszerű kétéves carrierje után) igen szerették mondogatni több oldalról, miszerint mint bároméves nem fog ama lónak beválni, mint a milyennek kétéves futásai után lenni Ígérkezett, s lett belőle egy verhetetlen ló, ugy hogy Derbyjét játszva nyerte meg, és hozzá mily társaságban ! s egy Tallós ellenében, mely Angliában a 2000 guineában oly jó negyediknek érkezett be ; Sylvio-tél, a későbbi Derby-nyerőtől, csak egy kurta fél boszszal veretve meg. De Italy nékünk még sem volna kedvenczünk az ez évi Derbyre; nem pedig, mert azt biszszük, miszerint alig fogja a Derby-lótól megkívánt nagy munkát minden félbeszakítás nélkül végezhetni ; előlábait féltjük kissé, s talán ezt igazolja ama körülmény, miszerint mult évben is (habár szerették volna őt hamarább kihozni) még sem lehetett azt Baden-Baden előtt tenni, pedig (mint már egyszer emiitettük) számtalanszor volt addig nevezve. Soproni versenye után sem futott többé, habár még Pesten a nagy kétéves dijak egyikeért vagy másikáért a sorompók közzé léphetett volna anélkül, hogy az nagy megerőltetésébe kerüleudett; hiszen ez úgyis csak harmadik nyilvános versenye lett volna a kanczának. Tenát minden látszat szerint igen óvatosan kell idomitásában véle elbánni; pedig tudjuk jól, miszerint a legerősebb idegzetű és lábú lovak is mily gyakran áldozatává válnak a nagy Derbyelökészületnek. * Peregrin egészen kicsiny maradt, a tél folytán igen kevesett nőt, s istállójában is aligha nem Immielow-ra van már a nagyobb súly fektetve a Derbyt illetőleg; igaz, miszerint Tartar is ponny volt, mégis megnyerte a Derbyt, s hozzá a hamburgit is; hja, de lónak soha talán oly nagy szerencséje nem volt, versenyeit illetőleg, mint néki, s hozzá ez évben a társaság is sokkal jobbnak lenni Ígérkezik, mint a milyen ellen a kis Tartar győzedelmeskedett. — Peregrinnek a másfél mértföld távolságot (futásai után a mily benyomást tett reánk) kissé bosszúnak is véljük, s igy ez sem lenne kedvenczünk. llarczos, leszámitva nagyszerű futásait, egészen ugy néz ki, mint egy szép Derby-ló, s legkevésbé sem kételkednénk őt favoritunknak választani, ba (futásait jól szemügyre véve) a szeszélycsség némi jeleit nem vettük volna rajta észre, s habár mind két rosz futása ellen (egyszer Bécsben Kont, másodszor Pesten KaJcuk ellenében) lehet alapos mentségeket felhozni, daczára mindennek, még sem lett volna neki soha szabad, (előbbi jó formáján kivül) ennyire rosszul szaladni; tehát a mén alkalmasint szeszélyes lesz kissé, s ez által nem egészen megbízható; nem hiába Carnival-vér foly ereiben. A szép Kont-nak a másfél mértföld távolság kissé hosszú lesz, s igy ő^sem lenne kedvenczünk, s azzá határozottan Metcalf-ot és Buda gyöngyé-t választjuk. Szép alkat, jó csontozat, nagy sziv és roppant szívósság jellemzi e két matadort; csak emlékezetünkbe kell hozni mult évben Bécsben a Trial-Stakesben való futásukat, mily roppant erőt, szívósságot fejtett a két lő abban ki. — Igaz, miszerint Metealf mint kétéves gyakran betegeskedett, s ez idő szerint sem a legjobb birek keringenek felőle, de mi reméljük, hogy épen és „fiten" fog a Derbyre megjelenni, s akkor a melyik ló őt megverendi: az igen közel lesz a Derby-nyerőböz. Buda gyöngye a tél folytán sokat nőtt, szélesedett és erősödött; valóságos mássá lett ő most anyjának; oly erős, egészséges constructióval megáldva, milyent lónál nagy ritkán lehet találni; s valóban igen közel van ama remény és feltevés : miszerint hires anyja nyomdokait követve, ő is, mint amaz; győztesként fog a nagy küzdelemből kikerülni. Mit hoz azonban a jövő ? . . Vederemo! Kedvenczeink némelyike íelől már is borús birek keringenek, s ugy Metcalf mint Italy és Peregrin felöl hallottunk már némi kis accidenseket; — azonban kivánjuk, bogy a nagy napig mindezek jóra forduljanak, s kedvenczeink mindegyike elcanterezzen az induló ponthoz. Legyen közülök bármelyik a győztes, annyi már előre is bizonyos, hogy fogunk általok egy oly nagyszerű versenyt futva látni, melyre aztán minden igazi jó sportsman szive örömmel telik el. D. A. Ébredjünk! E czim alatt Brezovay Sándor ur e lapok 8-ik számában épp oly categorice, mint indokolatlanul pálczát tör a telivér és versenyügy felett, azt állitván, hogy 50 év előtt sokkal jobb lovai voltak Magyarországnak, mint ma; eme több merészséggel, mint igazsággal talán a sötét bypocbordria valamely kinos perczében általa felfedezett állítólagos hanyatlás indokát az angol telivér roszaságában véli feltalálni. A mi az angol telivér minőségét — s a training és versenyek fogalmát és czélját illeti, e tekintetben megkapta már avatott tollbél e lapok 9-dik számában a választ; s ba — a mint Brezovay urnák ismert ügybuzgalmáról fel kell tennünk — csak pillanatnyi téves felhevülésben támadta meg a telivér és versenyügyet, ugy e válasz olvasása után magához térve, bizonyára el kellett már magában mondania: „Peccavi páter!" — Mert az ma már kétségtelenül minden oldalról elismert tény, bogy a jó angol telivér a világ legjobb íova, a mi természetesen nem zárja ki azt sem, bogy van sok rosz angol telivérió; de éppen ezeknek kiválasztása volna a versenyek feladata! Felszólalásának eine részével tehát már nem kívánunk foglalkozni, s csupán egy hasonlatot nem fojthatunk el, mely eszünkbe jutott, midőn olvastuk Brezovay urnák amaz állítását, hogy a nehéz trainingben és sok versenyben kipróbált anyakancza azért nem jó tenyészanyag, mert hiszen nyilvános versenyeit oly sebesen futotta meg, hogy — bölcsen kiszámítva — „csak 40 perezig szolgált gazdájának." Éz éppen annyi, mintha Brezovay ur az egy ember-életen át folytatott vivógyakorlat folytán utólérbetlenné vált „ Champion "-t azért mondaná rosz vívónak, mert hiszen „csak" 2 perezig tart nyilvános vivómutatványa — mert emez idő alatt lefegyverez mindenkit. Vagy pedig hasonló logikával a német hadseregnek 1866. évi szereplését igen rosznak kell neveznie, mert hiszen „csak" 7 napig tartott „munkája", s mit ért a győzelem, ba nem hétévi háborúnak volt eredménye ? ! De tréfa félre! A ki elfogultságában megfeledkezik arról, mily munkát kell a versenylónak 2—3 évig trainingben végezni, hogy „2400 metert 2 perez és 47 másodpercz alatt" megfuthasson, az arról is épp oly indokoltan megfeledkezhetik, miszerint Poroszországnak egy félszázados komoly és megfeszített munkára volt szüksége arra, hogy egy bét alatt Königgrätzbe jusson! Ne fejtegessük tehát Br. ur czikkének eme részét, mert nyitott ajtót nincs kedvünk berúgni; s a halva született merész állítást nincs kedvünk még egyszer agyonütni ! Azt állítja azonban Br. ur kérdéses czikkében, hogy ötven év előtt sokkal jobbak voltak Magyarország lovai, mint ma; s miután eme — szerintünk — teljesen téves nézet némelykor több oldalról is talál rozsdás fringiáju védőre, nem lesz felesleges vele ezúttal kissé foglalkoznunk. Üssük agyon ! mert többször kisért ez eszme, a „laudator temporis acti" ajkain s bár sírjában megrohadt pókhálóköntöse a kisértetnek nem állja ki az igazság napsugarát, mégis hívőkre találhatna avatatlan vagy elfogult emberek között, kik előtt érdem a jelen ócsárlása s a múltnak minden áron való dicsőítése. „Eine jede schlechte Zeit, wird zur guten alten Zeit." Sok bölcseség vau e német példabeszédben ! A multat mindig hajlandók vagyunk rózsás szemüvegen át nézni, mig a jelen megítélésénél nem találunk elég fekete lorgnont. Nézzük tehát kissé: milyen volt 50 év előtt az ország lótenyésztése? Miután pedig e század első évtizedeiben, sem nekünk, sem Br. urnák nem volt alkalmunk személyesen megítélhetni az akkori lótenyésztési viszonyokat, legyen szabad oly két tanura hivatkozni, kiket bizonyára Br. ur is elfogulatlan és illetékes bíráknak fog elösmerni. Ezek: gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós. „Lovákrid" czimű 1828-ban megjelent pályatörő művében a nagy Széchenyi egyebek között a következőket mondja : „Én Magyarországon a lótenyésztést „bizony csak igen gyenge állapotban levő„nek találom, s ezt, a ki látni akar s a „tárgyhoz ért is, nem tagadhatja. A kor„mány nagyon is szeretné lovainkat a „katona számára megvásárolni és használni, csak arra valók volnának. Lebet-e „azon csodálkozni és azt rosz szemmel „nézni, hogy a kormány jobbakat és ol„csóbbakat, inkább a külföldről hozat. Hát „a gazdaságra? és a kereskedésre? De „hát a kivitelre, az activus kereskedésre — „mi kevés jó ló van boni mezőinken?! „Hát az utazásra vannak-e lovaink? Már „valljuk meg, hogy nehéz kocsival, ba az „uraságnak magának kivételesen jó lovai