Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885

1885-03-05 / 10. szám

Márczius 5. 1885. Vadász- és Verseny-Lap. 99 kanczákkal, pálya mindig 10-szer körül = 7500 meter; a dij 15000 frank. Október IT-dik nap. „Internationalis eoyes heat" kétszer nyerni háromból, mén vagy kanczákkal, pálya mindig 4-szer körül; dij 12400 frank. Október III-dik nap. „Internationalis egyes Handicap" minden lóval, heat, pálya 4-szer körül, kétszer nyerni háromból; dij 12300 frank. Az egész évben három-, négyéveseknek külön igen szép dijak, összes indítás egész i

;vben 43 van előirányozva. Mindezt csak tájékozásul közüljük; a ve'gleges részletes propositiók a minisztérium jóváhagyása után még e hónapban meg fognak jelenni. 1886-dik évre is igen örvendetes dolgot lelenthetünk; a már kitűzött Derbyn kiviil a minisztérium részéről 30—35000 frk helyeztetett kilátásba, belföldi iigető-versenyekre, melyekhez a társaság 30—35000 frkkal hasonlóan hozzájárul, igy 1886-ra 70000 frank körül fog rendelkezésére állani. Feltételek az 1886. évi Nagy-tenyész-versenyre (ÜgetőDerby); — futandó a budapesti ügető-verseny pályán 1886. évi tavaszi ügetőversenykor, egyes fogatok, az osztrák-magyar monarchiában ellett és nevelt mén vagy kanczával, melyek négyévesek, vagyis 1882-ik évben ellettek; pálya 4-szer körül = 3000 meter, dij 4000 frk., ebből 3000 az elsőnek, 600 a másodiknak, 400 frank a harmadiknak, tét 100 forint, fele bánat, azonban csak 10 forint, ha 1886. évi márczius hó 31-én déli 12 óráig •bejelentetik. Nevezési zárlat 1885. évi máj. 1-én déli 12 órakor a hivatalos helyiségben (Tattersaal). Budapest, 1885. márczius 1-éu. A lótenyésztés emelésére alakult részv. társ. igazgatósága. Kisbánat-bejelentések. Márczius 31-én déli 12 órakor bécsi 1885. ügető-Derby. Márczius 31-én déli 12 órakor budapesti 1885. ügető-Derby. Az 1885-ik évi ügető-versenyekre egy aláírási iv van forgalomban ; „Hazafi"-dij czimén adományokat e czélra szerkesztőségünk, ugy a lótenyésztési társ. igazgatósága szívesen elfogad. Az ügető-versenyek közös érdekében. Nem szándékozom az „Alig. Sport-Zeitnng" szerkesztőjével polémiába bocsátkozni, de miután utolsó számában lapunkat megnevezte, s oly kijelentés kiséretébeD, melyet nem tettünk, s oly törekvéseket tulajdonit a budapesti ügetőverseny-társaságuak, mely törekvések eme társaságtól távol állanak, nem hagyhatjuk szó nélkül; — igaz hogy a társaság pénz-ereje nem nagy ugyaD, de szegénységét még is méltatlanul veti szemére, mert az utolsó két évben 100000 frankon felül osztott ki dijakat, s ez évben minden tényezők felhasználásával 80—90000 frankot fog kitűzni; — ennek előrebocsátásával csak két megjegyzést kivánok tenni az „Alig. Sport-Zeitun g" -nak. 1. A magyarországi viszonyok és tényekről tévesen van informálva. 2. Hogy következtetései nem helyesek. Nem tetszik a t. lapnak, hogy az 1866. en ügető-Derby még Budapesten nem lett kiírva, s e miatt fenyeget, hogy a magyar tenyésztőket a bécsi ügető-Derbyből kizárja; még tollában volt eme sötét gondolat, midőn már a budapesti 1886. évi ügető-Derby kiírása (május 1-én nevezéssel) elhatároztatott — mint fentebb olvasható is. Ne vegyék a lajtántuli urak rosz néven, ha kijelentjük, hogy a pesti nevezési időszakot sokkal helyesebbnek tartjuk mint a bécsit, mely deczember 31-kére van kiirva; legalább a magyarországi tenyésztőknek ez időszak alkalmasabb határidő mint egy jó évvel a futás előtt. Egészen más a sikversenyeknél; ott megvan a telivér-anyag, melynek constanssága legalább háromnegyed részben jó eredményt igér; de az ügető-anyagnál még most csak az egyes individuumok szerencsés kiválasztása az, mi a tenyésztő előtt áll, melyet még májusban (a verseny előtt egy évvel) is nagyon nehéz eltalálni, annál kevésbbé a ménesből alig bejött félvér kétéves csikónál deczemberben. Nem szándékozunk részleteket érinteni, lehet, hogy a magyar tenyésztők kizárása Bécsből, az oda való tenyésztőknek (bizonyos szempontból) előnyösnek tetszenék, a viszonyokat s az emberek gondolkozását ott nem ismerjük; lehet, hogy a magyar tenyésztés (magára maradván) az ügető verseny-ügy ott rohamosabban fog terjedni; de erős meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy az ügetőverseny-ügy általános érdekének csak a teljes egyetértés s kölcsönös jóakarat foghat nagy szolgálatokat tehetni, s ne vegyék tőlünk az illető urak rosz néven, ha az ügető versenyek általános érdekében amaz álláspontot foglaljuk el, melyet a bécsi ügetőverseny gyűlésén báró Springer oly szépen és alaposan kifejtett, de kisebbségben maradt. Hogy az ügető-versenyek nagy kiterjedést nyerjenek, s az egész osztrak-magyar monarchiában nemzet-gazdasági valódi hatást gyakoroljanak, okvetlen szükségesnek tartom : 1. Hogy minden nyilvános ügetö-versenypályán a belföldi tenyésztésre fektettessék a fő-suly; azok évjáratonkint külön versenyekbe osztva tartassanak legalább 6 éves korig. Még eddig az ottani propositiók nem birtak a pályáknak ügető-)ovakat nevelni s ott meg is tartani; már 5 — 6éves korukban a legjobb ügető képességet igérő lovak a pályától bucsut vesznek, mint Rotunde, Berta, Flora, Hans, Elina, Radautz ; és igy fognak járni Andal, Lola, Ella, Sikvölgy, Ramses, Revolver is ; hogy ezek a pályán megmaradhassanak, legtöbbet tehetne Bécs. 2. Hogy a külföldi lovaknak adott versenyek, csak mellékszámoknak tekintessenek. 3. Hogy az egész monarchiában egy és ugyanazon alapelveken nyugvó propositiók állapittassanak meg. A külön irányban való haladás elforgácsolja az erőket; mi bizalom és megnyugvással nézünk a jövő elébe, biztosítékot nyújt nekünk gr. Hunyady Kálmán elnök ő excellentiájának, az egész ügy iránti szeretete, s minden kicsinyeskedés felett álló magas gondolkozása. S. J. F. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A kaposvári lóárvcrés napja április 13 és folytatólag. Az orsz. fedező-mének szétosztási napjainak jegyzéke lapunk 2-dik számában. Az 1885. évi budapesti orsz. lókiállitás bejelentési határnapja február 28. (Értekezlet erről lapunk 3-dik számában; a teljes programm lapunk mult évi 23-dik számában.) Pár szó a reproductorok tenyésztéséről. Országos lótenyésztés czóljából reproductiv mének tenyésztése a mezei gazdánál semmi különösebb bajjal nem jár s mégis nagyobb nyereséget nyújt az minden más mezőgazdasági tenyésztésnél; mindamellett sajnos, csak elvétve tapasztalunk az iránt kedvet s kellő komoly törekvést. Pedig hát mezőgazdáink mai napság éppen nincsenek oly rózsás helyzetben, hogv kizárólag a saját izle'söket és szeszélyöket követhessék a mezőgazdálkodásban; sőt nagyon is komoly fordulati ponton állnak, a mennyiben igen sok mezőgazdasági ágban nem mindig versenyezhetnek előnynyel a sok tekintetben jobb termelési és piaczi viszonyokkal megáldott külföld mezőgazdáival. Nem czélunk itt mind ama bajokat fölsorolni, melyekkel gazdáinknak küzdeniök kell; csupán arra utalunk, hogy ba már a mezőgazdasági viszonyaink több tekintetbeii nem is a legvigasztalóbb képet nyújtják, mindazonáltal ott, hol a helyi viszonyok kedvezők, mezőgazdáink igen szép nyereményt látnának reproductor-mének tenyészté séből. Oly ménestulajdonosra nézve, ki a saját ménéi és kauezái után akar méneket nevelni, kétségen kivül jelentékeny akadályok merülhetnek föl; mert először is tenyészmént kell beszereznie, melynél be kell várnia, vájjon bir-e ez a inegkivántató átörökitő képességgel ? Gyakran egy másik, sőt harmadik mént kell keresnie, mig végre sikert arathat; de ezalatt évek évek után múlnak, a beszerzésekért nagy összegeket kellett kiadnia, melyek visszapótolbatatlanul oda vesznek. Egészen máskép áll azonban a dolog a kisebb mezőgazda tenyésztőnél, mert minden leküzdeni való nehézsége és költsége jelentéktelenül csekély. A paraszt gazda földmivelési és fuvarozási czélokra is használja kanczáit s igy külön is hasznot von belőlük; fedezésökre rendelkezésére állanak az állami mének, melyek közt mindig találhatók olyanok, a melyek kiváló egyedi tulajdonaik mellett az átörökitésben határozott tehetséget tanúsítottak. Ha tehát a mezőgazda ily fedező mént választ ki s kipróbált, jónak bizonyult kanczáját vezeti hozzá, a jó csikó körülbelől biztosan várható belőle. Ha ekképen méncsikót kap, tekintve, hogy a mezőgazda a szükséges takarmányt maga termeli, s egy csikót évi 150 írton kitarthat, akkor az neki három év alatt 450 írtjába kerül. Minthogy azonban egy jól nevelt félvér méuért hároméves korában 1200—1600 frtot könnyen megkaphat az államtól, ily esetben a mezőgazda 750 — 1150 frtnyi szép összeget nyerhet s a mellett földjének a terményét is tisztességesen értékesíthette. Nyilván látható ebből, hogy az állattenyésztés egy ágában és semmiféle mezőgazdasági termelésnél nem mutatkozik mai napság megközelítőleg hasonló nyereség. Az állam szivesen vásárol meg ily méneket az országos lótenyésztés czéljából, mert különben kénytelen volna a szükséges mének egy részét külföldön szerezni be, mely kétségkívül mégannyiba kerülne, mint a hazai tenvésztmény, s még ekkor is, az ily behozott lovak átörökitő képessége mindig kérdéses marad. A mi az Angliában vásárolható félvér méneket illeti, mindenki tudja, mit tarthat azok nagy többségének származásáról és átörökitő tehetségéről. Az angolok az északi és keleti partvidékeken ezrével veszik meg az ottani parasztoktól a méncsikókat, aztán fedeztetik velők a legközönségesebb igáskauczákat, minden gondosabb kiválasztás nélkül, hogy majd az igy nyert méncsikókat, negyedik évökben, mint angol méneket a coutinensen drága pénzen adják el. No pedig annyi tenyészérte'kkel a mi parasztjaink által nevelt méncsikók is birnak, mint ama nagyon is kétes értékű angol mének, csak azzal a különbséggel, hogy olcsóbban szerezhetők meg s a pénz sem vándorol értök a külföldre. Sőt az ily, belföldön nevelt mének még jobbak, mert ismerjük származásukat s mellőzzük az oly méneket, melyek ugy apai, mint anyai részről tulajdonságaikról kellő kezességet nem nyújtanak. Oly tenyés'zmének nevelésére, melyek ugy az eladóra, mint a vásárlóra nézve nagy