Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-03-13 / 11. szám
CI 94 sok vidéki hasonló egylet mellett a porosz hadsereg lovaetiszteinek minél biztosb „accross country" lovaglókká kiképzéséhez. * * Az angol sportvilágban nagy izgatottság uralkodik az akadályversenyek ui szervezése miatt. A Grand National Hunt Comitee stewardjai t. i. nem rég azt az uj határozatot hozták, bogy az eddig alkalmazva volt u. n. nyilt árkok (open ditch, melyek nincsenek fedve sem kerítés, sem gát által) a jövőben egészen mellőzendők, és csak oly árkok legyenek, melyek az elugrás oldalán keritéssel vagy sövény akadálylyal vannak védve ; ennek azonban nem szabad 2 lábnál magasabbnak lenni. A G. N. H. C. helyzete lagadhatlanul igen nehéz volt, amennyiben egymással homlokegyenest ellenkező két szélső irány között kellett választania. Régóta, majdnem az akadályversenyek fenállása óta, elkeseredett harczot viv egymással e két irány. Az egyik párt, az u. n. hunterek pártja, kiindulva abból, hogy a steeplechase alapja tulajdonkép mindig a vadászverseny volt, vagyis az u. n. cross country event, azt követeli, hogy a versenypályákon is a steeplechasek e történelmi fejlődésnek megfelelőleg legyenek szervezve, vagyis lehetőleg oly akadályok legyenek csak, melyek leginkább előfordulnak a természetben, és e szempontból kiindulva legkivált az u. n. nyilt árkokat támadta meg, mint a melyek az által, hogy az egy csoportban, egymás hátán száguldó lovak által észre nem vehetők, imminens veszélyesek, a nélkül hogy a ló ugró tehetségét bizonyítanák, a mi pedig főczélja a steeplechasenek. Az akadályversenyek e czéljából következik aztán, hogy az akadályok is olyanok legyenek, melyek a ló ugró tehetségét tanúsítják, t. i. magasak és massivek, nem holmi hajlékony sövények vagy plane nyilt árkok, melyek csak a sikversenyekre már alkalmatlan, mert már nem elég sebes, de steeplechasekre — szemben az azokban leginkább résztvevő vadászlovakkal — még mindig elég sebes, sőt a legtöbb vadászlónál sokkal sebesebb, de nem jó ugró „kidőlt sikversenyző" íovak előnyére vannak. E párt tehát azt kívánta, hogy a nyilt árkok mellőztessenek egészen. A másik irány követői ellenben azt hangsúlyozzák, hogy a steeple- chase nem vadászlovaglás, hanem verseny; tehát a sebesség is dönt. És ép ez okból mindig a túlságos magas és massiv akadályok ellen küzdöttek és követelték a nyilt árkok meghagyását, igen helyesen akkép okoskodva, hogy az ilyen nyilt árkok a kevésbé jó ugró, de roppant sebességgel nekiiramodó lónak sokkal előnyösebb, mint bármely más akadály. A G. N. H. Comitte határozatáról már fentebb tettünk említést ; igen ügyes határozat az, amennyiben a két irány egyikéhez sem hajol egészen és egyikével sem szakít végkép. A hunterek kedveért ugyan eltörölte a nyilt árkokat, de nem rendelte azokat, mint ahogy a hunt párt hivei kérték, 5 láb, hanem csak 2 lábüyi magas keritéssel fedendőknek, mi megint a sebességet és magas akadályok lehető nivellálását forcirozó „steeplechaserek'' intentióinak telel meg. De bármily ügyesen legyen is e határozat hozva, a hunterek és steeplechaserek nagy harczát meg nem szüntette. Nem is fog az megszűnni soha; — mert a mint a „Field" igen helyesen megjegyzi, minél tovább kutatja az ember a bajt, annál inkább jut ama meggyőződésre, hogy haszontalan fáradság, e két ellentétes irányt egymáshoz közelebb hozni. Az olyan ló, mely az akadályokon nem megy át nyugodtan, nem vadászié, és viszont másrészről az olyan ló nem alkalmas steeplechase-re, in el; i nem megy teljes sebességgel az útjában állt / akadályoknak. A steeplechase vadászló-pacebun absurdum, mert akkor nem verseny többé, és viszont vadászlovat sebes Vauász- és Versi py-Lap. I paceben neki vinni az akadályoknak, szintén j absurdum. E két irányt összeegyeztetni lehetetlenség — vagy az egyik vagy a másik — vagy a hunterek lesznek idővel a győztesek vagy a steeplechaserek. — Tertium non datur. * * * Mióta Angliában az akadály pályák rendezésével foglalkoznak : Francziaországban is napi rendre került az, s a „Société des Steep- lechases in France" (mely oly forma hatáskörrel bir mint Angliában a „Grand National Hunt Committe") megnyitotta a háborút — még januárban a Páris körüli suburban társaságok ellen, melyek legnagyobb része csak nyerészkedésre alakult részvény-társaságokból áll (mint ezt már több év előtt „Dudvák a gyepen" czimű közleményünkben festettük e lapok hasábjain), s hasonlóan a „Société d'Encouragementbez" (Franczia Jockey Club, mely a sik-versenyek felett őrködik) kitilt pályáiról minden oly lovat, mely e suburbanmeetingekben részt vesz, ha csak ez utóbbiak alá nem vetik magukat a „Société des Steep- lechases" rend- és gyep-szabályainak. E társaság, melynek gazdag dijakkal ellátott pályái vannak Auteil, Vincennes és más jó hirü helyeken — azt rendeli, hogy az akadályok nagyobbakká, erősebbekké alakíttassanak mint eddig; s hogy akadályversenyek ne tartassanak julius 25-től augusztus 25-ig Páris körül 40 lieu körben, vagy deczember és januárban, kivéve Nizza, Pau és más déli vidékeken. A suburban gyepek intézői ezenkívül kötelesek pályáik térrajzát valamint az akadályok számát és méreteit beküldeni, s csak ha a Comittée helyben hagyta — közölhetők azok a „Calendre offizielben"' Megszorittatnak továbbá nevezési jogaik is oly személyeknek, melyek csak résztulajdonosai valamely lónak; ez a háló még elég tág ugyan, i hogy belőle sok helyen kibújhassanak, de ki van mondva, hogy a ki egyszer „megintetik" az a legközelebbi vétség alkalmával örökre kizáratik. Jövőre a nyár folytán (julius 25-től augusztus 25 ig) csak Caen, Deauville és egy két más ily helyen tartathatnak akadály- és gát-versenyek. * * * Ami a német lapok azon hireit illeti, mintha a franczia Jockey-Club, szilárdul ra gaszkodva amaz elvéhez, hogy augusztus 1-je előtt futott 2évesek — nem concurrálhatnak e társaság dijaiért, s hol ilyformán — mint hitték a német és magyar lovak sem nevezhetők többé a Grand prix s más néhány nyitva levő dijra: az téves tölfogás, mint azt a „Bulletin Offiziel" eme tárgyra vonatkozó rendeletében látjuk. A Société d'Encouragement csak franczia lovaknak (née en France) tiltja el, hogy kétéves korukban augusztus 1 -je előtt futhassanak a continensen ; az angliai nagy dij jaktól nem zárva el azokat. Különben a franczia Jockey-Club még több mást is eltilt a franczia lovaknak; és pedig 1 szőr: hogy márczius 15-ke előtt és november 15-ke után ne futhassanak; 2-szor : ne vihessenek kevesebb terhet mint 40 kilogrammot; 3-szor: ne indulhassanak handicapben, mely rövidebb mint 1600 meter. Az idomitó-pályákon. Szent Márton. A pár nap óta beállt szép tavaszi napokat felhasználva, második kirándulásunk Blaskovics Ernő ur szent-mártoni idomitó-intézetének megszemlélésére történt. A telivérek és versenyek iránt előszeretettel viseltető sport embere alig részesülhet nagyobb élvezetben, mintha alkalma nyilik egy ily telepet megszemlélhetni, s egy szép reggeli galop gyönyört nyújtó látványában részesülhetni. Nagy örömmel és egyúttal köszönettel használtuk tehát fel az alkalmat Blaskovics Márczius 13. lbo4. ur szives engedelmével Szent-Mártonba kirándulhatni; ama Szent-Mártonba, melyre most ugy a mi, miut a németországi sportvilág figyelme nagy mértékben irányul, ama SztMártonba, hol a mult évi soprooyi Polgárok dijának hősei nyerik kiképeztetésöket, hiszen ugy Pásztor mint Czimer egyikei a Dcrbyfavoritokuak, s a fogadási jegyzékekben az elsők között vannak jegyezve is. Ha ama tizenegy box előtt végig megy a szemlélő, melyek ama tizenegy lovat rejtik magokban, melyek ott most training alatt állanak, valóban a bámulat fogja el őt, oly kitűnő jó anyagot együtt láthatni, melyek egyikére sem lehet mondani : „no ez nem ehhez a first classhoz tartozik" s a conditio oly magas tokán már, melyért szorgalmas fiatal idomárjoknak, Smartnak, a legnagyobb elismerés hangján adózhatunk is. A pálya jóságánál fogva — melynek jó karban tartására nemes tulajdonosa semmi költséget és fáradtságot nem kiméi, s melyen ennek következtében az év majdnem minden szakában dolgozhatnak a lovak — azok ma már erős munkát végeznek, s valóban oly szép megnyerő galopokat láttunk tőlök végezni is, a milyenben csak nagy ritkán részesülhet a szemlélő. A két Derby-crackot Pásztort és Czimert a vascsontozatu és idegzetű Vitéz vezeti reggeli munkájokban rendesen, s a négyéves mén eme kötelezettségének megfelel becsülettel is, s hogy ezt tenni képes, csakis erős idegzetének — mely minden fáiadalmakkal daczolni látszik, melynek tanújelét már mult évben való szereplése által eléggé bebizonyította — köszönheti a mén. Kortes és Gyöngyvirág együtt galopiroznak, mig a négyéves Árva magában végzi reggeli munkáját. A bároméves Búvár a négy kétévest: Buda gyöngyét, Harczost, Honleányt és Legyest vezeti a galopoknál. Az öéves Cambuscan —Harmat-kancza Gyöngyvirág igen jól telelt ki ; talán soha nem nézett ki oly jói, mint most, tele izommal, galopja igen szabad, s a kancza oly friss, mint a milyennek még talán soha sem láttuk ; szőre már is ugy ragyog mint a bársony, s éveivel egészen kifejlődve, a telivérkaDczák egyik legszebbikét tünteti elénk ; valóban legkevésbbé sem lennénk meglepetve, ha ez évben való versenyszerepléseivel kétéves korában mutatott elsőrendű formáját látnánk nála megújulni. A négyéves Lenke-mén : Kortes igen megerősödött, megszélesedett, hátsó lábbaját — mely accidens mult évben versenyearierjére oly gyakran zavarólag hatott, s melynek következtében egész képességét soha sem birta érvényesíteni — egészen kiheverte, hosszú egyenletes galopjával a legjobb hatást teszi a szemlélőre ; kissé meg is nőtt, s nem igen csalódunk, ha azt hiszszük: miszerint ő lesz első sorban az istállóból kiszemelve a nagyobb államdijak kivivásánál azt képviselni. Előnyösebben tél alatt ló alig változhatott át, mint a Buccaneer—Giralda-mén Vitéz, az a ló, mely tavaly bároméves korában kissé keskeny és hozzá magas lábu volt, egészen megtelt, megszélesedett, ugy, hogy ma már egy erős hatalmas ló benyomását teszi reánk. A mult évi erős versenyeampaguét egészen kibeverte, s lábai oly tiszták és erősek, mi őt a legnagyobb munka elbírására képessé teszi ; szőre ugy ragyog mint a bársony. Árva mint már emiitők, magában végzi reggeli munkáját. A kaneza már mult évben erősen kézbe ment, most pedig eme rosz szokás oly nagy mértékben erőt vett rajta, hogy ba nagyobb társaságban galopirozik, csak igen nehezen tartható s rendszerint sokkal többet ki is vesz magából mint sem az reggeli munkájánál néki szükséges lenne, az erőskezű Phillips is csak nehezen birja tartani ; a kancza különben a régi maradt, a tél folytán ő is nőtt és erősödött is kissé, s kevés munkát igényelve ma már ugy néz ki,