Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-03-13 / 11. szám

CI 94 sok vidéki hasonló egylet mellett a porosz hadsereg lovaetiszteinek minél biztosb „accross country" lovaglókká kiképzéséhez. * * Az angol sportvilágban nagy izgatottság uralkodik az akadályversenyek ui szervezése miatt. A Grand National Hunt Comitee ste­wardjai t. i. nem rég azt az uj határozatot hozták, bogy az eddig alkalmazva volt u. n. nyilt árkok (open ditch, melyek nincsenek fedve sem kerítés, sem gát által) a jövőben egészen mellőzendők, és csak oly árkok le­gyenek, melyek az elugrás oldalán kerités­sel vagy sövény akadálylyal vannak véd­ve ; ennek azonban nem szabad 2 lábnál magasabbnak lenni. A G. N. H. C. helyzete lagadhatlanul igen nehéz volt, amennyiben egymással homlokegyenest ellenkező két szélső irány között kellett választania. Rég­óta, majdnem az akadályversenyek fenállása óta, elkeseredett harczot viv egymással e két irány. Az egyik párt, az u. n. hunterek pártja, kiindulva abból, hogy a steeplechase alapja tulajdonkép mindig a vadászverseny volt, vagyis az u. n. cross country event, azt kö­veteli, hogy a versenypályákon is a steeple­chasek e történelmi fejlődésnek megfelelőleg legyenek szervezve, vagyis lehetőleg oly aka­dályok legyenek csak, melyek leginkább elő­fordulnak a természetben, és e szempontból kiindulva legkivált az u. n. nyilt árkokat tá­madta meg, mint a melyek az által, hogy az egy csoportban, egymás hátán száguldó lo­vak által észre nem vehetők, imminens ve­szélyesek, a nélkül hogy a ló ugró tehetsé­gét bizonyítanák, a mi pedig főczélja a steeple­chasenek. Az akadályversenyek e czéljából következik aztán, hogy az akadályok is olya­nok legyenek, melyek a ló ugró tehetségét tanúsítják, t. i. magasak és massivek, nem holmi hajlékony sövények vagy plane nyilt árkok, melyek csak a sikversenyekre már alkalmatlan, mert már nem elég sebes, de steeplechasekre — szemben az azokban leg­inkább résztvevő vadászlovakkal — még min­dig elég sebes, sőt a legtöbb vadászlónál sok­kal sebesebb, de nem jó ugró „kidőlt sik­versenyző" íovak előnyére vannak. E párt tehát azt kívánta, hogy a nyilt árkok mel­lőztessenek egészen. A másik irány követői ellenben azt hangsúlyozzák, hogy a steeple- chase nem vadászlovaglás, hanem verseny; tehát a sebesség is dönt. És ép ez okból mindig a túlságos magas és massiv akadá­lyok ellen küzdöttek és követelték a nyilt árkok meghagyását, igen helyesen akkép okoskodva, hogy az ilyen nyilt árkok a kevés­bé jó ugró, de roppant sebességgel nekiira­modó lónak sokkal előnyösebb, mint bármely más akadály. A G. N. H. Comitte határo­zatáról már fentebb tettünk említést ; igen ügyes határozat az, amennyiben a két irány egyikéhez sem hajol egészen és egyikével sem szakít végkép. A hunterek kedveért ugyan eltörölte a nyilt árkokat, de nem ren­delte azokat, mint ahogy a hunt párt hivei kérték, 5 láb, hanem csak 2 lábüyi magas keritéssel fedendőknek, mi megint a sebessé­get és magas akadályok lehető nivellálását forcirozó „steeplechaserek'' intentióinak telel meg. De bármily ügyesen legyen is e hatá­rozat hozva, a hunterek és steeplechaserek nagy harczát meg nem szüntette. Nem is fog az megszűnni soha; — mert a mint a „Field" igen helyesen megjegyzi, minél to­vább kutatja az ember a bajt, annál inkább jut ama meggyőződésre, hogy haszontalan fá­radság, e két ellentétes irányt egymáshoz kö­zelebb hozni. Az olyan ló, mely az akadályokon nem megy át nyugodtan, nem vadászié, és viszont másrészről az olyan ló nem alkalmas steep­lechase-re, in el; i nem megy teljes sebességgel az útjában állt / akadályoknak. A steeplechase vadászló-pacebun absurdum, mert akkor nem verseny többé, és viszont vadászlovat sebes Vauász- és Versi py-Lap. I paceben neki vinni az akadályoknak, szintén j absurdum. E két irányt összeegyeztetni lehe­tetlenség — vagy az egyik vagy a másik — vagy a hunterek lesznek idővel a győztesek vagy a steeplechaserek. — Tertium non datur. * * * Mióta Angliában az akadály pályák ren­dezésével foglalkoznak : Francziaországban is napi rendre került az, s a „Société des Steep- lechases in France" (mely oly forma hatás­körrel bir mint Angliában a „Grand National Hunt Committe") megnyitotta a háborút — még januárban a Páris körüli suburban tár­saságok ellen, melyek legnagyobb része csak nyerészkedésre alakult részvény-társaságokból áll (mint ezt már több év előtt „Dudvák a gyepen" czimű közleményünkben festettük e lapok hasábjain), s hasonlóan a „Société d'Encouragementbez" (Franczia Jockey Club, mely a sik-versenyek felett őrködik) kitilt pályáiról minden oly lovat, mely e suburban­meetingekben részt vesz, ha csak ez utóbbiak alá nem vetik magukat a „Société des Steep- lechases" rend- és gyep-szabályainak. E társaság, melynek gazdag dijakkal ellátott pályái vannak Auteil, Vincennes és más jó hirü helyeken — azt rendeli, hogy az akadályok nagyobbakká, erősebbekké ala­kíttassanak mint eddig; s hogy akadályver­senyek ne tartassanak julius 25-től augusztus 25-ig Páris körül 40 lieu körben, vagy de­czember és januárban, kivéve Nizza, Pau és más déli vidékeken. A suburban gyepek intézői ezenkívül kötelesek pályáik térrajzát valamint az aka­dályok számát és méreteit beküldeni, s csak ha a Comittée helyben hagyta — közölhetők azok a „Calendre offizielben"' Megszorittat­nak továbbá nevezési jogaik is oly szemé­lyeknek, melyek csak résztulajdonosai vala­mely lónak; ez a háló még elég tág ugyan, i hogy belőle sok helyen kibújhassanak, de ki van mondva, hogy a ki egyszer „megintetik" az a legközelebbi vétség alkalmával örökre kizáratik. Jövőre a nyár folytán (julius 25-től augusztus 25 ig) csak Caen, Deauville és egy két más ily helyen tartathatnak akadály- és gát-versenyek. * * * Ami a német lapok azon hireit illeti, mintha a franczia Jockey-Club, szilárdul ra gaszkodva amaz elvéhez, hogy augusztus 1-je előtt futott 2évesek — nem concurrálhatnak e társaság dijaiért, s hol ilyformán — mint hitték a német és magyar lovak sem nevez­hetők többé a Grand prix s más néhány nyitva levő dijra: az téves tölfogás, mint azt a „Bulletin Offiziel" eme tárgyra vonatkozó rendeletében látjuk. A Société d'Encouragement csak franczia lovaknak (née en France) tiltja el, hogy két­éves korukban augusztus 1 -je előtt futhassa­nak a continensen ; az angliai nagy dij jaktól nem zárva el azokat. Különben a franczia Jockey-Club még több mást is eltilt a fran­czia lovaknak; és pedig 1 szőr: hogy már­czius 15-ke előtt és november 15-ke után ne futhassanak; 2-szor : ne vihessenek kevesebb terhet mint 40 kilogrammot; 3-szor: ne in­dulhassanak handicapben, mely rövidebb mint 1600 meter. Az idomitó-pályákon. Szent Márton. A pár nap óta beállt szép tavaszi napo­kat felhasználva, második kirándulásunk Blas­kovics Ernő ur szent-mártoni idomitó-intézeté­nek megszemlélésére történt. A telivérek és versenyek iránt előszeretettel viseltető sport embere alig részesülhet nagyobb élvezetben, mintha alkalma nyilik egy ily telepet meg­szemlélhetni, s egy szép reggeli galop gyö­nyört nyújtó látványában részesülhetni. Nagy örömmel és egyúttal köszönettel használtuk tehát fel az alkalmat Blaskovics Márczius 13. lbo4. ur szives engedelmével Szent-Mártonba kirán­dulhatni; ama Szent-Mártonba, melyre most ugy a mi, miut a németországi sportvilág figyelme nagy mértékben irányul, ama Szt­Mártonba, hol a mult évi soprooyi Polgárok dijának hősei nyerik kiképeztetésöket, hiszen ugy Pásztor mint Czimer egyikei a Dcrby­favoritokuak, s a fogadási jegyzékekben az elsők között vannak jegyezve is. Ha ama tizenegy box előtt végig megy a szemlélő, melyek ama tizenegy lovat rejtik magokban, melyek ott most training alatt állanak, valóban a bámulat fogja el őt, oly kitűnő jó anyagot együtt láthatni, melyek egyikére sem lehet mondani : „no ez nem ehhez a first classhoz tartozik" s a conditio oly magas tokán már, melyért szorgalmas fia­tal idomárjoknak, Smartnak, a legnagyobb elismerés hangján adózhatunk is. A pálya jóságánál fogva — melynek jó karban tartására nemes tulajdonosa semmi költséget és fáradtságot nem kiméi, s melyen ennek következtében az év majdnem minden szakában dolgozhatnak a lovak — azok ma már erős munkát végeznek, s valóban oly szép megnyerő galopokat láttunk tőlök vé­gezni is, a milyenben csak nagy ritkán ré­szesülhet a szemlélő. A két Derby-crackot Pásztort és Czimert a vascsontozatu és ideg­zetű Vitéz vezeti reggeli munkájokban ren­desen, s a négyéves mén eme kötelezettségé­nek megfelel becsülettel is, s hogy ezt tenni képes, csakis erős idegzetének — mely min­den fáiadalmakkal daczolni látszik, melynek tanújelét már mult évben való szereplése ál­tal eléggé bebizonyította — köszönheti a mén. Kortes és Gyöngyvirág együtt galopiroznak, mig a négyéves Árva magában végzi reggeli munkáját. A bároméves Búvár a négy két­évest: Buda gyöngyét, Harczost, Honleányt és Legyest vezeti a galopoknál. Az öéves Cambuscan —Harmat-kancza Gyöngyvirág igen jól telelt ki ; talán soha nem nézett ki oly jói, mint most, tele izom­mal, galopja igen szabad, s a kancza oly friss, mint a milyennek még talán soha sem láttuk ; szőre már is ugy ragyog mint a bár­sony, s éveivel egészen kifejlődve, a telivér­kaDczák egyik legszebbikét tünteti elénk ; valóban legkevésbbé sem lennénk meglepetve, ha ez évben való versenyszerepléseivel két­éves korában mutatott elsőrendű formáját lát­nánk nála megújulni. A négyéves Lenke-mén : Kortes igen meg­erősödött, megszélesedett, hátsó lábbaját — mely accidens mult évben versenyearierjére oly gyakran zavarólag hatott, s melynek kö­vetkeztében egész képességét soha sem birta érvényesíteni — egészen kiheverte, hosszú egyenletes galopjával a legjobb hatást teszi a szemlélőre ; kissé meg is nőtt, s nem igen csalódunk, ha azt hiszszük: miszerint ő lesz első sorban az istállóból kiszemelve a nagyobb államdijak kivivásánál azt képviselni. Előnyösebben tél alatt ló alig változha­tott át, mint a Buccaneer—Giralda-mén Vitéz, az a ló, mely tavaly bároméves korában kissé keskeny és hozzá magas lábu volt, egészen megtelt, megszélesedett, ugy, hogy ma már egy erős hatalmas ló benyomását teszi reánk. A mult évi erős versenyeampaguét egészen kibeverte, s lábai oly tiszták és erősek, mi őt a legnagyobb munka elbírására képessé teszi ; szőre ugy ragyog mint a bársony. Árva mint már emiitők, magában végzi reggeli munkáját. A kaneza már mult évben erősen kézbe ment, most pedig eme rosz szokás oly nagy mértékben erőt vett rajta, hogy ba nagyobb társaságban galopirozik, csak igen nehezen tartható s rendszerint sok­kal többet ki is vesz magából mint sem az reggeli munkájánál néki szükséges lenne, az erőskezű Phillips is csak nehezen birja tar­tani ; a kancza különben a régi maradt, a tél folytán ő is nőtt és erősödött is kissé, s kevés munkát igényelve ma már ugy néz ki,

Next

/
Thumbnails
Contents