Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-21 / 8. szám

Február 21. 1884. Vadász- és Verseny-Lap. 63 nek róható fel leginkább, inert a távolság e versenyben már 1600 meter volt, s az néki már sok volt, az ő távolsága az 1200 motert felül nem haladja. A nyár folytán még egyszer hozatott ki Nézsa, és pedig a bécsi nyári versenyek harmadik napján, a midőn is 53 kilo magas terhe alatt, megnyerte a 800 frtos bandicapet Hohenau, Runzenbruder és más öt ló ellen, melyek közt Tittle Tattle, Vitéz és Engelsburg is voltak. Oszszel a kancza Sopronvban futott ujabban, hol az Oroszvári dijat nyerte meg Sunlight és Incognito ellen, de a pesti őszi versenyek alkalmával a Jakabffy dijban nem kapott helyet. Nem is futott a kancza többet mult évben, s a benyomás, melyet futásaival tett reánk, valóban igen előnyös. A Przedswit—Formosa-kancza Zora a prágai áprilisi versenyek alatt első futásával, a midőn oly nagy formát mutatott, s megnyerve a 2000 frtos Kladrubi dijat, megverve abban Boccaccio II., Árva és King Arthurt, valóban sokkal nagyobb reményekre jogosít hatta volna tulajdonosát, mint azt a tavasz folytán későbbi öt futásában elárulta. Przedswit ivadék lévén, nála is a szeszélyesség jelei voltak nagy mértékben észlelhetők, s habár rendszerint igen sebes versenyeket futott, nyerni, első versenyén kivül egyet sem birt, s lehet mondani minden futásával rosszabbul és rosszabbul szaladt, és ez okvetlenül nem a képesség hiányának, mint inkább a nem akarásnak róható fel. D. A. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyésztésük. Dr. Freytag Károlytól. (Folytatás.) C) Finnország lovai. Finnország (finnül : Soomenmaa v. Suomi, azaz : mocsarak földje) északnyugati lejtőjét képezi a földterület ama völgymélyedésnek, mely északi Európának sajátos alakját adta s melynek legmélyebb részét a Keleti tenger foglalja el. Dél és nyugat felé ez országot az emiitett tengernek két öble, a finn és a bottniai, öleli át. Ez az ország északi fekvése mellett is meglehetős enyhe égaljjal bir ; tengeröblei csaknem soha sem fagynak be egészen. Az ezeken átvonuló szelek némi lágymelegséget adnak a szárazföldnek. АЪо város közép mérséklete —

j—4-6° R., Helsingfors városé pedig -j-4'9° R., tehát melegebb égaljjal birnak ezek, mint Samara és Orenburg, noha eme helyek sok fokkal déliebben fekszenek. Hajdanában Finnország Svécziáboz tartozott; azonban 1809 óta az orosz czár egyszersmind Finnország nagyfejedelme. Ez ország egyébiránt nem képezi az orosz birodalom egy részét; politikai önállóságát a mai napijj megőrzötte. Finnország főkormányzója az ország határozatait fölterjeszti a czárnak helybenhagyás végett s elnököl a finn országgyűlésen. Az utóbbi, 1878 diki összeszámítás szerint Finnország i.990,848 lakossal bir. A nép túlnyomóan finn (85 száztóli), aztán a svéd eredetű (14 száztóli) melyhez a mivelt osztályok nagyobb része, ugy Aland lakosai, mint szintén Nyland és Wasa kormányzóságok partvidéki s az Archipel egy részének (Abo mellett) lakói tartoznak. Azonkívül lakik még ebben az országban 6000 orosz (a katonaságot nem számitva), 1200 német Wiborgban és Helsingforsban, 1000 czigány, (kik többnyire az ország keleti kerületeiben kóborognak) s körülbelől 600 lapp, kik az északi vidékeken nagyen nyomorultan tengetik életöket. Finnország főfoglalkozását a mezőgazdaság képezi s a lakosságnak csaknem nyolczvan száztóli ját veszi igénybe. Az ottani földmivelés sokáig nomádiasan folyt s talajégetésből állt, azaz mindig erdőégetéssel kezdték s aztán néhány évig művelték az ekkép nyert földet több-kevesebb gonddal s ismét ujabb erdőrészeket irtottak ki égetés utján, mihelyt a müvelés alatt állt talajt kiéltnek találták. A meddig ez az erdőégetés átalános szokásban volt, a nép naey, sűrűen beépitett falvakban lakott s a falvak közelében fekvő, lassankint valóságos szántóföldekké alakult mezőkön kivül nem voltak felosztott földbirtokok. A nagy erdőségek közös vagyont képeztek, melyekből a falvak minden lakosa tetszése szerint vághatott fát s irthatott ki égetés által. Dr. Ignatius F., az ő statisztikai közleményeiben — melyeket az 1876 diki finnországi átalános kiállítás alkalmával adott ki — azt mondja, hogy Finnország fokozatos kultúrájával a lakosság magántulajdonjoga is mindinkább határozottan meg lett állapítva és körvonalozva. A legrégibb birtokfelosztásoknál, a mennyire lehetett, ragaszkodtak a meglevő viszonyokhoz s a földterületeket a talajminőség s egyéb természeti előnyök szerint osztották föí, a nélkül hogy a mivelés alatt állott földek határain változtattak volna. Ennek aztán az lett a következése, hogy egyes uradalmak és falvak nem összefüggésben — tagoeitva — kapták földjeiket, hanem számos részletben, melyek egymástól gyakran nagyon messze estek. A mint aztán a népség szaporodott, e részletek is hovátovább apróbb részletekre daraboltattak föl. Hogy az ily szétdarabolás mily hátrányos befolyást gyakorolhatott a földmivelés és állattenyésztés kifejlődésére, említenünk is alig kell. Csupán a 18 dik század második felében oszták föl a községi vagyonokat oly módszer szerint, hogy a szántóföldek, erdők és rétek tagosítása végbe mehetett. Ez a birtokrendezés Finnországban epochát képezett. Hatása észrevehető a helységek külsején, a házak épitésmódján s a szántóföldek művelésén, nem is említve ama befolyást, melyet az, a népnek fizikai és erkölcsi jólétére gyakorolt. E felosztás által a tűzvésztől gyakran szenvedett nagy falvak eltűntek, s helyöket szétszórt, magánálló udvarok pótolták, melyeknek diszes és tágas lakházai merő ellentétet képeztek a hajdani otromba viskókkal. Szántóföldek és rétek nincsenek többé apró részletekre eldarabolva, szétszórva, hanem összefüggésben állnak azok egymással ; ép ugy van ez az erdőkkel is. Finnország talaja csaknem egészen a vörös, könnyen porhadó gránitból áll. A 100—• 200 meter magas sik terület annyira el van boritva tavakkal, hogy némely kerületekben a vizállásos hely több, mint a száraz terület. Folyója az országnak kevés van s ezek is jelentéktelenek. A földfelület alakzata nagyon sajátságos ; a több kisebb-nagyobb tó, a gazdasági viszonyokra kétségkívül nagy befolyást gyakorol. A tavak ott az egész területből tizenkét száztólit foglalnak el s a lápokat, mocsarakat még 20 száztólira lehet tenni. E vízfelületek közvetlen környékén főleg réteket és legelőket találhatni ; a szántóföldek rendszerint kissé magasabban fekszenek, azonban gyakran ki vannak téve a túlságos nedvességnek. A sűrű köd és erős esőzések, melyek tavaszszal és őszszel bőven omlanak alá, megnehezítik a földmivelést s a talajt nedvesen és sokáig hidegen tartják. A legtermékenyebb vidékeket a Wasa-, St-Michel-, Knopio- és Wiborg kormányzóságokban találjuk. A földmivelésre használt területek 850000 hektárra tehetők. Kétharmadrészét ezeknek búzával, rozszsal, zabbal, pohánkával, burgonyával, lóherével s egyéb takarmányfüvekkel vetik be, itt-ott kenderrel és lennel is. 250000 hektár ugarból és legelőből áll s nagy részben a házi állatok táplálására szolgál a nyári hónapokban. A Wasa kormányzóságban és az Abo kormányzóságban a Kyro folyam mentén termelik a legjobb rozsot, mely a szomszéd országokban vetőmagul nagyon keresett. A finn rozst rendesen aszalóban szárítják, ép ugy az árpakévéket is Dagy száritó-házakba hordják, mielőtt kicsépelnék. Finnország földmivelése, az állattenyésztéssel vis:-onyitva, kétségkivül jelentéktelennek mondható ; csak nagyon kedvező aratás után szállítnak onnan ki gabnát a külföldre. Ata Iában az ország gabnafogyasztását a saját termelése nem fedezi ; igen sok lisztet (többnyire rozslisztet) és zabot (lótáp'álékul) szállítanak be Oroszországból. Mielőtt Finnország lótenyésztésének a leirásához fognánk, egy áttekintést bocsátunk előre az összes háziállat-állományról , mely 1870 telén istállókban tápláltatott. Lovak és csikók Ökrök és bikák Tehenek Fiatal marhák és borjúk Sertések Juhok Iramszarvasok Átalános 1000 szám lakosra 254820 144 68160 3 692896 392 236904 135 190326 108 921745 521 59622 — Az iramszarvasteDyésztés most már csak 212Q mértföldre szorítkozik az Uleaborg kormányzóságban ; korábbi időkben a délibb fekvésű kerületekben is tenyésztettek iramszarvast. Finnországnak ama kerületeiben, hol régi idők óta az erdőégetés egész az utóbbi időkig szokásban volt, a tartott állatok száma csaknem minden majorságban helytelen arányban áll a mivelés alatt álló szántóföldek területéhez és használható rétekhez. — Az itt nyert szénát (takarmányfűvel és széna) első sorban a lovak kapják, mig a szarvasmarhákat télen nagyobb részben szalmával, polyvával, falevelekkel, burgonya-héjjal, zuzmóval stb. táplálják nagyon szűken vagy — helyesebben mondva — tengetik. Csak nyáron kapnak a szarvasmarhák a legelőkön jobb, kielégítő táplálékot. A déli kormányzóságokban ujabban igen sokat tettek a szarvasmarhatenyésztés emelésére. Okszerű táplálás és jobb gondozás által a tej-gazdászat oly helyzetbe jutott, hogy nagymennyiségű jeles gyártmányú sajtot szállíthat ki a külföldre is. Finnország lóállománya az ujabb időkben nem valami jelentékeny számmal szaporodott. Az 1878-diki utolsó összeszámítás szerint 275281 lóból és csikóból áll az, mely 8 kormányzóságban következőleg oszlik meg : Kormányzóság lovak csikók lakosság 1. Nyland 24837 4078 189869 2. Abo 41636 3641 334782 3. Tavastehus 30342 4712 211079 4. Wiborg 35067 6034 295335 5. St. Michel 19911 3465 164851 6. Kuopio 28607 6028 24(5942 7. Wasa 40915 6499 344546 8. Uleaburg 20360 3149 202543 Összesen: 237675 37606 1990848 Finnország Jovai, melyeket az oroszok „finki"-nek vagy „szweáki"-nek neveznek, elvitázhatatlanul igen derék, erős, jól ügető, de többnyire dísztelen alkatú lovak. Jóllehet, Oroszország némely hippologjai azt állítják, hogy a finn lovak, — mint az eszthlandiak és livlandiak — mint poroszkák jellemezhetők, azokkal ellentétben állnak igen sokan a szakértők közül s ezek közt különösen a kitűnő lóismerő Middendorf A., igy nyilatkozik : „A finn lovak teljességgel nem poroszkák." Miután mi 1876-ban ugy a helsingforsi mezőgazdasági kiállításon, mint Finnország más déli részein elég alkalmat nyertünk, e törzsből nagyon sok lovat megszemlélhetni s eszthlandi poroszkákkal összebasonlitani, csatlakozunk Middendorf^ nézetéhez s azt gyanítjuk, hogy a finn lovak törzsszülei a régi időkben Svédországból kerültek Finnországba. A Svédországnak Norrland tartományában tenyésztett apró erős lovak, a mi észlelődéseink