Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-12-04 / 49. szám

484 Vadász- és Verseny-Lap. Deczember 4. 1884. királynőjét Jaye-Eye Seenek az év elejen sikerűit legyőzni, a mennyiben ennek 2:10% recordját 2:10-zel nyomta le: de melyért 8 | Maud néhány nap múlva fényes elégtételt vett, 2:9%-del győzve le amannak a record- ! ját. Azóta Jaye-Eye See Jiiába kísérelte meg H recordon javitani. Jfaiul S. uj tulajdonosa azonban e liô 11-én Lexingtonban ujabb kí­sérletet tett, Maud S. saját legjobb record­ját legyőzni, a mikor is mértföldjét 2:97* alatt végezte. Ezuttal is W. Bair vezényelte a kanczát. oly könnyű Sulky n, mely csak 38 angol fontot nyomott. Az első negyed mért­földet 32% mp. alatt ügette be, a midőn pácét gyorsítva a második negyed mértföl­det 31% alatt végezte: a harmadik negye­det 33, s az utolsót 327, mp. alatt. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Tisztelt Szerkesztő ur! Becses lapjának nov. 20-diki számában egv figyelemre méltó czikk jelent meg „Had­seregünk lovairól." Figyelemre méltó ez a czikk, mert sok jó akarattal van irva, s irója iparkodott is adatokat szerezni czikkékez, melyek ha nem mindig megbízhatók, az valószínűleg nem az ő hibája. Mindaz, mit a szabadkézből'/ bevásárlás­ról mond, tökéletesen helyes. Valóban ideje, hogy a tenyésztő részesüljön fáradságá­nak jutalmában, nem pedig a parasita köz­vetitő. De hogy mily informatióból merítette azt, hogy a morva-völgyi gyakorlatokon a tiszteknek csak charge (azaz szolgálati) lo­vakat volt szabad lovagolni, azt igazán nem tudom. Czikkiró valószínűleg azt sem tudja, hogy szolgálati lova csak az alautos tiszteknek van. I. osztályú századostól kezdve pedig minden tiszt tartozik saját lovait lovagolni. Tgen nagy zavarba jöhetne Nemo ur, lia megkérnők szépen, határozná meg, mi is voltaképen ez a charge-ló, mert ba tudná, nem irná szórói-szóra a következőt: „Szolgálati lovakat illetőleg megjegyez­zük, hogy vér dolgában egyik ezrednél sem láttunk valami különös példányokat. A hu­szár ezredek tisztjei legiukább mezöhegyesi és bábolnai pótlovakból fedezik szükségletü­ket, legújabban pedig, tenyésztésre nem al­kalmatos, herélt lovak osztatnak ki az emii­tett, ménesekből a tisztek számára, persze csekély számban". Tehát szolgálati lóban a szükségletet a tisztek maguk fedezik-e avagy osztanak ki számukra. A mit nagyon kívánatosnak tart Nemo ur, hogy a tiszteknek engedtessék meg sa­ját lovaikat is lovagolni, az régen meg vau engedve, és tették is, sőt tudnék említeni tiszteket, még pedig baduagyocskát is, kik esak saját lovaikat lovagolták az egész gya­korlat tartama alatt. A jobb tüzér- és szekerész-lovak neve­lésére czélzó javaslatát szerkesztő ur már egy egész talpraesett megjegyzéssel kisérte. Szent Kleofás ! Hannoveri méneket és kanezákat importálni, liogy szívós természetű lovakat neveljünk ! Hát alkotmányosságunk helyreállítása óta az állam a lótenyésztésre fordított ösz­szegeket mind a sárba dobta ? Hallod Kozma ? Szívósságot Hannoverából ! Hát a Gid­ranok, Noniusok, Furioaok és a többi fél­vérmének és azok ivadékai erős csont mel­lett nem birnak-e kellő szívóssággal is ? Farceur va ! Hogy a honvéd-lovasság nem tudta Nemo ur magas megelégedését kiérdemelni, az nem fogja e tisztikart, bármily scrupulosus le­gveu is az a honvédség jó hirére, kétségbe ejteni. Sokkal naggohh szakerők, a legmagasabb helyekről is. elismerték annak minden körül­mények közti hasznavehetöségét, sőt éppen a morvavölyvi gyakorlatok alatt, olyan körök­73 J 73 J ­bői jöttek dicséretek, melyekről köztudomásu, hogy féltékenyen nézik a honvédség bala­dását. De hát mit is kárhozhat rajta Nemo ur? Azt, mi tnlajdonkép legnagyobb előnye a sorezredekkel szemben, ama rendszert, mely gondolkozóba ejti az újkor legnagyobb cavalleristáit. Valóban ezelőtt 13 évvel kétségbeejtö­leg néztek ki a honvédség lovai. Az intézmény, mint a rendszer is uj volt, a századparancsnokok, kevés kivétellel, ma­guk sem biztak a rendszer életrevalóságá­ban, nem sokat törődtek azzal, mily vállal­kozókra bizták lovaikat. Különben mentségökre legyen moud va, hogy nem is igen válogathattak közülök, minthogy ez uj dolog nehezen tudott meg­gyökerezni a jóravaló gazdák közt. Abban az időben, megengedem, lát­hatott Nemo ur elcsigázott állatot, me­lyen „meglátszott az eke és trágyás szekér nyoma." Többnyire olyan hasuk volt, liogy le­hetetlenné tette a helyes nyergelést. Még 1874-ben is, midőn a pesti lovas osztály az Alcsuth vidéki gyakorlatokhoz menetelt, daczára a gyakori uyergelésnek, az első menet-nap után 60% felnyomott liátu ló volt ! Most hasonlítsuk össze ezzel a mai ál­lapotokat. Egy kitűnő tisztikar, melynek lelke a bérbeadási rendszer megteremtője, ki éles szemmel és vas erélylyel vezette a honvéd lovasságot ama magas niveaura, melyeu most áll. A gazdálkodó polgárság pedig belátta, hogy mily előnyös reá nézve a honvéd lo­vak jóltartása, minthogy 8 évi kitűnő tar­tás után a ló tulajdonába megy át. Valóban érdekes szemmel kisérni egy őszi ló-átvételt, midőn a gazdák egymásközt versenyeznek, hogy kinek lova néz job­ban ki. Nem láthatna most már Nemo ur nagy­liasu lovat, oly couditióbau jeleunek azok többnyire meg, hogy az ember gusztust kap rájok ülni. Kerül ugyan rajtok a használat folytán elég szépség-hiba (mint kinövés, vizhólyag stb), de ba az őket nem genirozza, miért genirozna engem ? Már most hasonlítsuk össze a honvéd­ség lovait a hadseregéivel. A hadsereg lovai hibátlanok, de a komisz portio zabon és szé­nán nem lehetnek olyan konditióban, mint a jó vállalkozónál kün lévő honvéd-lovak, melyeknek nem mérik oly stricte, gramm sze­rint, a zabot és szálanként a széuát. Hogy a hadsereg lovai szemre mégis jól ue'znek ki, ezt csakis a nagy kimélésnek köszönhe­tik, mig a honvédség lovai hozzá vannak a munkához, fáradsághoz, hideghez és meleg­hez szokva. Különben legjobban lehet az összeha­sonlítást megtenni magánál a honvédségnél; t. i. minden századnak van egy keretje (cadre), mely áll a pótlovakból és néhány a legerősebbekből kiválasztott kész lóból, me­lyek az ujonezok kiképeztetésére szolgálnak. Eme keretbeli lovak éppen azon a komisz­portión sinlődnek, mint a hadsereg lovai. — Már most nézzünk meg egy bonvédliuszár­ezredet, mely a nagy gyakorlatok után for­cirozott menetekben haza érkezik állomására. Ha Nemo ur látni fog köztök lesová­nyodott lovat, mérget vehet rá, hogy 10 eset közül 9-szer keret-ló lesz az. Ha Nemo ur fog látni összeesett lovat, melynek a szőre az éjjeli táborozás folytán visszásán áll : fogadást ajánlok, hogy 10 eset közül 9-szer keret-ló lesz az. Ha Nemo ur sáuta lovat lát, 10 eset közül 7-szer keret-ló lesz az. Különbeu appellálok miudeu józan fel­fogású practicus sportsmanre, ha neki vadá­szat előtt egy használt, de conditióban levő jukker és Renz „Beneret"-je közt kell vá­lasztani, melyikhez fog nyúlni ? Schön ist, wer schönes leistet. Osbaldiston. (Nagy köszönettel veszszük e felvilágo­sításokat, melyek oly megnyugtatók honvéd­lovasságunk ló-anyagjára nézve. Szerk.) AGÁRÁSZÁT és KOPÁSZAT. A szabolcsmegyei agárversenyek ez évben november bó 9-étől 13-ig bezáró­lag tartattak Nyiregyházáu. Válogatott, előkelő társaság, az egyes futamok iránti érdeklődés, jó agarak, csinos jó agarász-paripák, szép fogatok, rossz diner-k, de a napi fáradalmak után kitűnő étvágy, kedélyes esték, jó czigány mellett a szokásos táncz : mindezek változataiban s egészben oly élénk és érdekes sportnapokat varázsol­tak, melyekre mindannyian igen kellemesen fogunk visszaemlékezni. Agarász-társulátuuk részvényes tagjai­nak ujabban ajánltattak és beírattak : báró Sennyey Béla, Magyari Béla, Geiszt Gáspár, Szatbmáry Király Pál, Kiss Aladár, ifjabb gr. Festetich Pál, legifjabb br. Vay Miklós, s jelenleg a társulatnak ötvennégy részvényes tagja van. — Az agarász-pénztár mult évi állása tartaléktőkében 2207 frt 89 kr. — A négy napig tartó agarászat kissé fárasztó­nak s hosszadalmasnak bizonyult, — azért a jövő 1885-ik évre a közgyűlés határozata folytán csak egy — és pedig vegyes agár­verseny tartatik, a kölyök-, és öreg agarak dija egyesítve 500 forint értékben fog ki­adatni. A társulati s különösebben az igen hiá­nyos agarászati alapszabályok pótlására — illetve részletesebb kidolgozására — öt tagból álló bizottság választatott, a mely munká­latait a jövő évi versenyekig elkészitendi. — A szabolcsi agarász-társulat bérelt terrénuma Nagy-Kálló város határában mintegy 2500 hold homokos sik tarló egy masszában; va­lamint a király telki gyeplegelő, agarászati czélokra ritkítja párját ; ezer—ezerkétszáz öles bajtások egyenletes jó talajon — azt hiszem, a ki látta és megfigyelte — annak nem kell bővebb kommentár. Az agarászat határnapja meglehetősen volt kipéczézve a naptárból, mert noha luiud a négy napon csipős, kellemetlen hideg szél fújdogált, de az agarász-sport iráut az érdek­1 ődést igen csekely részben genirozta. Nyulat elegeudő mennyiségben at-tempo találtunk, megjegyezvén, miszerint november 10-ke körül általában jobban mozognak, de a jelen agarászatok alkalmával átlag igen szép és nagy hajtásokat láttunk ; e körül­ményt nem tulajdoníthatom az agarak köze­pes minőségének ; sőt a mult évhez viszo­nyítva elösmerem ez évi jobb klasszisát; saját tapasztalatom azonban, hogy a nyulak ez év őszén sokkal jobban futnak, mint a mult 1883-ban, pláne 1882. őszén. — Harmad éve igen sok mételyes nyulat találtam, ínelyek ily elsatnyult állapotban hoszszabb, kitar­tóbb futásra képtelenek voltak, — örömmel constatálhatom a jelen evbeu, hogy rende» normális tulajdonságaikat újból átörökölték. A régibb időkben tartott vajai agará­szatok óta alig neveztetett versenyre össze­sen 39 agár ; es pedig a kölyök-versenyre 17, a vegyes agár-versenyre 22. Mind a két csinos tiszteletdijat 365 frt

Next

/
Thumbnails
Contents